Sportfoglalkozás

A hétvégén némileg tisztult a kép, pár csapat sikeresen kiharcolta a rájátszást az NFL-ben. Az idény elején annyira egyértelműnek tűnt, hogy a New England Patriots és az Indianapolis Colts behúzza a csoportját, hogy az ő győzelmüket elkönyvelhetjük papírformának. Ám nem nézett ki minden ilyen simának az idény bizonyos szakaszaiban, szóval volt honnan visszakapaszkodni ezeknek a csapatoknak is.

A Colts esetében a döcögős időszakban is komoly esélyt adott az, hogy meglehetősen gyenge csoportban vannak. A Jacksonville Jaguars és a Tennessee Titans a liga leggyengébb csapatai közé tartoznak, a Houston Texans jó irányító nélkül csak botladozik. A Texans egyébként a Colts elleni rangadó a második kezdő irányítóját vesztette el: Mallett után Fitzpatrick is egész évre kidőlt. Így az Andrew Luck vezette Colts, ha néha küszködve is, de behúzta a csoportot. Ám ez a csapat jelen pillanatban egyszerűen nem tűnik elég jónak ahhoz, hogy nagy dolgokat érjen el a rájátszásban.

A New England Patriots bezzeg nagyon is ütőképesnek látszik. A Green Bay elleni szoros vereség nem törte meg a csapat lendületét, San Diegóban komoly riválist vertek, majd hazai pályán azt a Miami Dolphinst, ami az első fordulóban megtréfálta Brady-éket. Az első félidőben a Patriots támadói nem játszottak igazán jól, aztán szünet után varázsütésre jött a nagy fordulat, és 41-13-ra lelépték a Delfineket. Helyreállt a világ rendje? Mondhatjuk ezt is, de az, hogy a Miami többször villant az idényben, a Buffalo Bills pedig a Green Bay Packerst verte a hétvégén (Aaron Rodgers tragikus számaiban benne van a remek buffalói védőteljesítmény!), a korábban lesajnált AFC East már nem is tűnik olyan gyenge csoportnak. A Bills még a rájátszásba is odaérhet, tehát az utolsó fordulóknak is komoly tétje van.

7

Az Arizona Cardinals továbblépése az NFL talán legerősebb csoportjának tűnő NFC Westből óriási teljesítmény, ráadásul úgy, hogy a komoly pénzért szerződtetett kezdő irányító, Carson Palmer több meccset kihagyott, majd egész idényre kidőlt, a mostani meccsen pedig helyettese, Drew Stanton is megsérült. Ám ők így is ott vannak a legjobbak közt, a bajnok Seahawks-ot és a sorozatban három NFC-döntőt játszó 49ers-t megelőzve- megsüvegelendő! És bizony benne van, hogy a domináns védelemnek köszönhetően a Cardinals a rájátszásban is messzire jut.

Van viszont pár olyan csoport, ahol alig tisztult a kép. A Cincinatti Bengals, a Pittsburgh Steelers és a Baltimore Ravens fej-fej mellett vív késhegyre menő küzdelmet, tippelni sem mernék, ki jut tovább. A hétvége sztorija is ebben a csoportban volt, de a negyedik csapat kapcsán: a Cleveland Browns először nevezte kezdő irányítónak az újonc Johnny Manzielt, azaz Johnny Footballt. Ám a bemutatkozás roppant gyengére sikerült: 30-0-s vereség a Bengals ellen, két eladott labda, szerény 80 passzolt yard és 13 futott- erről annyit, hogy Tom Brady is többet ért el ugyanazon a napon. Egy meccsből nehéz következtetést levonni, de a riválisok győzelme miatt úgy fest, a Browns kiszállt a harcból, nincs esélyük a rájátszásra, szóval Johnny majd jövőre bizonyíthat- ha tud.

Szintén óriási a tülekedés az NFC South csoportban, de ott az egész idényben csapnivaló teljesítményt nyújtó gárdák miatt vesztes mérleggel is tovább lehet jutni. Szinte mindegy ki jut innen a rájátszásba, nehéz elképzelni, hogy akár egyetlen meccset is megnyerjen.

A Green Bay veresége miatt az NFC North is nyitott még, a Detroit Lions is odaérhetm hiszen az esti meccsen nyertek, és az utolsó fordulóban Packers-Lions jön. Szintén a legkisebb különbség dönthet a Philadelphia és a Dallas között. Szomorú helyzet, de az NFC-ben valamelyik remek csapat búcsúzni fog: kieshet a bajnok Seahawks mellett az Eagles, a Cowboys, a Lions, a Packers, a hátralevő meccsek eredményeinek függvényében. Hihetetlen izgalmak várhatók! És persze a szurkolók is megőrülnek egyre inkább...

Az esti meccsen a Denver Broncos gyűrte le a Chargerst, és ezzel a denveriek is csoportgyőztesek és egyben továbbjutók lettek. A San Diego gyakorlatilag minden évben titkos esélyes, de a kiugrás soha nem sikerült Riverséknek. A Broncos védelme aránylag erősnek tűnik, de Manning ebben az évben nem döntöget rekordokat, és úgy általában nem látszik meggyőzőnek a csapat. A csoportban nem volt igazán komoly kihívójuk, de a rájátszásban jön egy olyan wild card-csapat, mint mondjuk egy Ravens, akkor nem borítékolható a rájátszásbeli menetelés. Persze ez még odébb van, most van idő a jövőre koncentrálni- pontosabban még számukra is van tétje a hátralevő meccseknek, mert a pályaelőny kérdése nem dőlt el. Lépéselőnyben a Patriots, de a helyzet még változhat ezen a téren is.

Két és fél hónapig nélkülöznünk kell a magyar focit valahogy. Nem könnyű időszak ez annak a több száz, néhol több ezer szurkolónak, aki él-hal az NB1-ért- a többieknek valószínűleg fel sem tűnik.

Pár érdekesség jut eszembe az eddigi 17 fordulóról. Például a vadiúj Fradi-stadion környékén autózók azt hihették időnként, nem odabenn, hanem kinn van a meccs, mert ott gyűltek össze a leghangosabb drukkerek, akik fergetes hangulatot teremtettek, míg az Aréna inkább felolvasóestek hangulatát idézte- kivéve a színvonalat.

Kiderült, hogy ahol ma még nincs ürességtől kongó vadonatúj stadion, hamarosan ott is épül egy. Állítólag még az évek óta másodosztályban tanyázó Vasas-szurkolók is felháborodtak, amiért kicsi lesz a nézőtér a tervezett új arénában, de gyorsan megnyugtatták őket, lehet ott akár ötezer ülőhely is. Annyi embert az utóbbi években talán egyszer sem láttak a Fáy utcában, de nem baj, mi a jövőnek építkezünk. Az MTK-nak még ennyi nézője sincs, mégis luxusstadion épül nekik, de remélhetően bármikor átéptíthetik olcsón plázának, ha máshogy nem sikerül hasznosítani.

Ami a legjobban feltűnt az idei őszi szezonban, az az izgalom hiánya. Egyszerűen volt-nincs, elpárolgott. A meccsek többsége kifejezetten unalmas, még a szorosnak tűnő találkozók is teljesen kilátástalan brusztolásnak tűnnek. És ez az olyan régen hajtósnak számító csapatok esetén is úgy van, mint a Fradi. A zöld-fehérek mindig reflektorfényben vannak, és pont rajtuk mérhető le a leginkább, merre tartunk: csökkenő nézőszám, a kilincset egymásnak adó idegenlégiósok, arctalan csapat jutnak az eszembe. Elment a bajnokságnak több, mint a fele, és maga a foci alig téma, a közeg annál inkább. 

Pedig a pazarló stadionépítések és a handabandázó MLSZ-vezetés olyan témák, amikkel normál esetben nem kellene foglalkozni. De nem lehet szó nélkül hagyni, mi történik, mert a focirajongó sem hülye, és ha a meccsekben csalódik, akkor szeretné tudni, mi a franc történik itt. Látjuk a kontrasztot a szuperstadionok és a nem olyan szuper futballunk közt, látjuk az ellentmondást a saját maguk szobrát fényesítő MLSZ-vezetők és a valós számok közt, és valódi válaszokra várunk.

Közben a szövetségben nyilván zajlik az ötletbörze. Hátha kitallják majd, hogy túl hosszú a téli szünet, térjünk át a tavaszi-őszi rendszerre, és attól majd felvirágzik a foci. Ráadásul nagy barátaink, az oroszok is ilyen ütemezésben szervezik a bajnokságot, tehát csak jó lehet... Vagy esetleg majd elmondják azt, azért nincs magyar foci február végéig, mert így hagyunk esélyt a gyengécske amerikai konferenciának, hogy a rájátszást és a Super Bowl-t ne homályosítsa el a Kecskemét-Paks vagy a Haladás-MTK rangadók körüli felhajtás. 

Esetleg az az ok, hogy az előttünk álló szűk három hónap alatt elfelejtjük, milyen gyatra a magyar foci, és hátha emiatt az első tavaszi fordulóban árnyalattal több néző lesz, mint a szánalmas kevés embert érdeklő utolsó őszi fordulókban. A 16. körben alig sikerült túllépni a 13 ezer embert 8 meccsen, az ember azt mondaná, ennél lejjebb már nehéz süllyedni: ha leülnek a stadionokban a biztonsági emberek, meg az ificsapatok játékosai, illetve a pályán levők hozzátartozói, ez a szám már velük is megközelíthető.

Vannak persze forradalmi tervek az ezen való változtatásra: a kötelező iskolai programként beiktatott meccslátogatás, netán a sorkatonaság újraélesztése és az egyenruhások kivezénylése sokat segíthetne. Kár, hogy Ronaldót és Messit nem lehet behívni katonának, milyen szuper csapat lehetne megint a Honvéd! Persze az kit érdekel, mi van a pályán? Csak azok a szép stadionok, azok álljanak!...

Az egész idényben rengeteg NFL-meccset nézek. Nagyon szeretem a magyar közvetítéseket is, a SportTV stábja szerintem szórakoztatóan kommentálja a történéseket. De hát nem kerül képernyőre minden héten az én kedvenc csapatom, így aztán a rendes közvetítések mellett fél szemmel másra is odafigyelek.

Ha az ember sokat bámulja az amerikaifocit, tényleg a rabjává tud válni ennek a sportágnak. És most már azt is tudom, az igazi futball most, decemberben kezdődik. Ez már jó előzetese a rájátszásnak, hiszen a csapatok, amik a továbbjutásban reménykednek, az utolsó leheletükig küzdenek. Mivel a legfontosabb csoporton belüli ki-ki meccsek is ekkor vannak, gyakorlatilag nincs már olyan hétvége, amikor ne lenne valami óriási téttel bíró meccs.

És hozzá kell tenni, a továbbjutásra esélytelenek sem csak asszisztálni akarnak az erősebb csapatok továbbjutásához. Mindenki a maga szintjén harcol, a szívüket-lelküket kiteszik a pályára. A pofozógépnek számító Jacksonville Jaguars vasárnap egy ponttal, nagy hátrányból győzött, és úgy ünnepeltek az öltözőben, mintha a Super Bowl-t nyerték volna meg. A többi meccsen kiélezett küzdelmek vagy erődemonstrációk voltak- megvan az érdekessége ennek is, annak is.

Nyilván azért nézőként az a jó, ha az utolsó percig lehet izgulni. A mostani fordulóban öt olyan meccs volt, ahol a végén egy touchdownnál kevesebb volt a különbség a két csapat között, de egy pontos győzelem is több akadt. Meglepő volt, hogy az eddig nagyon jónak számító AFC North csoport három csapata is kikapott, és csak a Cincinatti tudott egyetlen pontocskával győzni- gyenge teljesítményt nyújtottak ugyan, a győzelem miatt mégis a hétvége győztesei lettek a csoportban. Persze a lépéselőny nagyon is elméleti, ugyanis kétszer játszanak még a szintén rájátszásra hajtó Steelers ellen, utaznak a Brownshoz, és még az AFC első kiemeléséért harcoló Denver Broncost is fogadják. Ebben a csoportban bármi -tényleg bármi!- előfordulhat.

Ha már az AFC első helye került szóba, a Green Bayben kikapó Patriots még előnyben van a Broncos csapatával szemben, hiszen az egymás elleni meccsen a New England győzött. De mind a kettőjükre kemény csaták várnak, még a csoportelsőség kérdése sem dőlt el egyikük esetében sem. A Broncos mögött csak egy győzelemmel van lemaradva a San Diego Chargers, és még játszanak egymás ellen.

A most hétvégén nagy győzelmet arató Green Bay Packers szurkolói sem dőlhetnek hátra. Egy meccs előnyük van csak a Detroit Lionsszal szemben, és az utolsó fordulóban jön egy Packers-Lions ki-ki meccs. Persze addig még mind a kettő megbotolhat, hiszen bármi megtörténhet.

Arra például kevesen számítottak, hogy az idén bénázó NFC South első helyéért küzdő Atlanta Falcons az Arizona Cardinalst, a New Orleans Saints pedig a Pittsburgh Steelerst intézi el. A versenyfutás tehát nyitott, mert még ez a két rivális is találkozik. Minden meccsnek óriási tétje van, mert ebből a csoportból csak az első fog továbbmenni a rájátszásba, a wild card helyre nincs esély a szerény mérlegük miatt.

A roppant erős NFC West csoportban botladozni kezdett az irányítóját elvesztett Arizona Cardinals, miközben a Seattle Seahawks pont jó ütemben, a szezon végén kezd belelendülni. A Hálaadás napján aratott fölényes győzelem a San Francisco 49ers ellen komoly erődemonstráció volt, de a lépéselőny ellenére se garantált a továbbjutásuk: vár még rájuk egy meccs a 49ers, a Cardinals és a mostanában több meglepetést okozó Rams ellen, most hétvégén pedig a csoportgyőzelemért harcoló Philadelphia Eagles csapatával nézhetnek szembe.

A hosszú helyzetelemzés után nem csoda, hogy igazi csemegéket ajánlhatok az amerikaifoci iránt érdeklődők figyelmébe. Aki szereti, az már tudja magától is, mit szeretne nézni, most inkább azoknak vannak tippjeim, akik még csak ismerkednek ezzel a sporttal. Most, decemberben lehet igazán beleszeretni az amerikaifociba- ha egy kicsit is érdekel valakit az NFL világa, ne hagyja ki a meccseket, ráadásul a magyar közvetítésben mindig gondolnak az új nézőkre is, magyarázatokat fűznek a történésekhez.

Szóval mi az, ami most engem lázba hoz? A Steelers-Bengals az egyik kiélezett csoportrangadó, amit kár lenne kihagyni. A Ravens és a Dolphins egyaránt a rájátszásért küzd, aki veszít, annak már mázli is kellene a továbblépéshez. Hasonlóan két rájátszásra esélyes csapat találkozik az idén meglepően ütőképes Bufallo Bills és a bombaerős Denver Broncos közt, utolsó esélyét próbálja megragadni a Kansas City Chiefs a jó pozíciója megtartásáért harcoló Arizona Cardinals ellen, a Seahawks és az Eagles meccse a hétvége egyik legnagyobb csemegéjének ígérkezik, a vasárnap éjszakai Patriots-Chargers találkozón pedig az AFC két élcsapata néz egymással szembe.

Sok órát el lehet tölteni a meccsnézéssel, ha az ember mindezt meg szeretné nézni! És ez még mindig csak az alapszakasz, az amerikaifoci-helyzet innentől már csak fokozódik, egészen a február elsejei Super Bowlig. Remélhetően akkor még sok új rajongója lesz ennek a remek sportnak idehaza is.

Dióhéjban: tovább tart a hazai futball lejtmenete. Befejeződött a 15. forduló a hazai labragúgó bajnokságban, egy rövid értékelés erejéig érdemes áttekinteni, mi volt eddig, és mi várható.

Általánosságban elmondható, fájóan kevesen járnak focimeccsre idehaza. Egyre esik a nézőszám, ha kétezren kimennek egy meccsre, akkor máris nagy az öröm. Az új stadionok messze nem váltották be a reményeket, se a Fradi, se a Debrecen új otthonában nem tolonganak a nézők, a kutyát nem érdeklő felcsúti csapat vadiúj létesítményében pedig csak pár százan lézengenek általában. Fogalmam nincs, mi változtathat a trendeken- az már most feltűnő, önmagában egy milliárdos stadion vonzereje a nullával egyenlő.

A tabella végén álló csapatoknál amúgy se lelkesítheti a nézőket az, hogy a kedvenceik csapnivalóan játszanak. Az vélhetően nem lep meg senkit, hogy a két újonc, a Dunaújváros és a Nyíregyháza a mezőny alsó harmadába tartoznak, a balhés hónapokot maga mögött tudó Pécs és az élcsapatnak soha nem számító Pápa helyezése sem szenzáció. A hamarosan két új stadiont kapó csapat, a Haladás és a Honvéd játékához viszont jelenleg egy salakkal felszórt grund is méltó lenne. A nézőik is elférnének az oldalvonal mellett ücsörögve, szóval nem ezek lesznek a jelen magyar focijának legésszerűbb beruházásai- főleg, ha valamelyikük kipottyan, és erre megvan minden esély.

A veszélyzónától a felcsútiak sincsenek messze, akiket alig egy ponttal előz meg a mostanáig élcsapatnak számító Győr. Utóbbiak bukdácsolása a bajnokság egyik negatív meglepetése, itt már az edzőt is felállították, ami nem volt váratlan húzás. A sűrű középmezőnyben van egyelőre a jól indult Újpest, a saját szurkolóival viaskodó Ferencváros, a gyatrán induló, de aztán a végére belelendülő Debrecen. Utóbbiak voltak az egyetlenek ebben az évben, akik le tudták győzni az éllovas Videotont, ráadásul Székesfehérváron. A negyedik helyezett Paks jó eséllyel a három nagy mögé csúszik majd tavasszal.

A Diősgyőr igazán jól szerepel, de majd a tavaszi rangadókon dől el, képes-e a dobogón maradni. Szerintem megvan rá az esély, amíg ilyen lelkesen gyűjtik a pontokat, és őket a kevés értékelhető létszámú szurkolótábor egyike is segíti. A szintén új stadionra váró MTK-nál a szurkolás nem faktor, a Garami-mágia annál inkább: a veterán mester tényleg remek munkát végez. Ha van, aki előtt ebben a magyar futballban kalapot lehet emelni, akkor az ő. Ugyan becsúszott pár váratlan vereség, az MTK simán érmes lehet.

A tabella élén öt pont előnnyel forduló Videoton a jelek szerint inkább csak elbukni tudja a bajnoki címet, mert annyival jobbnak tűnik az üldözőknél. A képet viszont árnyalja néhány tényező. A fehérváriak tíz fordulón át hibátlanok voltak, de az utóbbi öt körben a megszerezhető 15-ből csak 8 pontot gyűjtöttek, szóval a villámrajt után némileg olvadt az előnyükből. És ami még fontosabb: a sorsolás furcsasága okán a második körben a Videoton csak öt(!) mérkőzést játszik otthon, valamennyi komoly riválisával idegenben találkozik a csapat. Utazhatnak Debrecenbe, Újpestre, az MTK-hoz, a Fradihoz, a Pakshoz, Diósgyőrbe, és azért bizony lehet bukdácsolás ebből az erőltetett menetből. A zászló azért így is nekik áll, még egy-két pontvesztés is belefér, hiszen lépéselőnyben vannak.

A hazai futballéletben mégsem ez látszik a legizgalmasabb kérdésnek. Az elején említett elfordulás a focitól kezd tragikus méreteket ölteni. A magukat fényezni kiválóan tudó MLSZ-vezetők pechjére még fellelhetőek a nagyszabású terveik a nézőszámot illetően. Csányi Sándor 2011-ben arról beszélt, hogy az akkori 2800-as átlagnézőszámból hamarosan 3000 lesz, ami évente ezerrel nőhet. Most nagjyából 5-6 ezer embernél kéne tartani- a valóság inkább a kétezerhez közelít. Pedig új stadionok is vannak, meg szurkolókártya, meg családbarát meccsek... Úgy látszik, az emberek továbbra sem a Fradi-pályára vagy kecskeméti, szombathelyi stadionokba tervezik a családi pikniket.

Még csak nyomai sincsenek trendfordulónak. Nagyon kíváncsi lennék, hogy értékelik MLSZ-szinten teljes kudarcukat- legalábbis a vállalásaikhoz képest. A válogatott nem jutott ki sehova. Az utánpótlás csapatok teljesítménye sem éppenséggel sikertörténet. A nézők fogynak. Az olyan megmosolyogtató elvárások, hogy 2012-2014 között legalább egy klubcsapatnak be kell jutnia a nemzetközi kupákban a főtáblára, 2015-ben pedig már kettőnek, inkább viccnek tűnnek. 

A Csányi-korszakból gyakorlatilag alig említhetünk érdemi pozitívumot a mérhető teljesítmények terén, semmiféle előrelépést nem láthatunk. A beugró Dárdai Pál sikeressége a válogatott élén viszonylagos, és inkább csak fügefalevél. A realitást az üresen kongó lelátók képviselik a vadonatúj stadionokban, mert ez az, ami a magyar foci mindennapjait jelenti. Kíváncsi leszek, mikor állnak majd elő újabb izgalmas elképzelésekkel a tervezett előrelépésről. Nyilván remek magyarázatokat gyártanak a szövetség hivatalnokai, melyeknek mondanivalója, "nekünk higgy, ne a szemednek!" Kár, hogy a kamerákat beengedik a meccsekre, mert azok túl sokat megmutatnak a a játék színvonalából és a nézői lelkesedésből. Talán az lesz a megoldás, hogy nem adják a tévék a bajnokikat, és akkor csak az MLSZ által gyártott lelkes beszámolókból értesülhetünk a focink csodás történéseiről.

A szörnyű az, hogy sokat már akkor se vesztünk, ha eltűnnek a magyar meccsek a képernyőről...

Azt írják, szorul a hurok a FIFA körül. Bizonyára retteg a nagy túlélő Blatter meg a többi hasonszőrű cimborája, hogy esetleg eltávolítják őket a szervezet éléről, ők szépen visszavonulnak a dollármillióikkal, és önigazolásként bármikor megnézhetik a magukról készítettetett dicsőítő filmet, A közös szenvedélyt. A veterán sportvezető megállapíthatja, ahhoz képest egész jóképű Tim Rothként, aztán kiül a villája teraszára egy kubai szivarral és röhög a markába.

Legyünk annyira felnőttek, hogy nem vesszük túl komolyan ezeket a botrányokat és felháborodásokat. Persze, magam előtt látom, amiért a korrupció miatt visszalépnek az európai válogatottak a világbajnokságtól- miért is? Mikor nem a pénz szava volt a döntő? Mikor nem voltak háttéralkuk és egyezkedések? Európai szinten is megvoltak a különös szavazások, és azoknak sem lett semmi következménye.

A ma futballja (mint ahogy számos más sportág is) a pénzről szól. És el kell ismerni, elég jól működnek a dollárszivattyúk, óriási szponzori pénzek forognak, a csillagos egekbe ugrottak a közvetítési díjak, meggazdagodtak klubok, játékosok, edzők és sportvezetők egyaránt. Utóbbiak pedig nyilván úgy vélik, mi hoztuk tető alá a zsíros szerződéseket, elsősorban nekünk kellene jól keresni vele- és ha lehetőségük adódik kaszálni, meg is teszik.

És még akár azt is mondhatják, a lelkiismeretük tiszta, hiszen az eredmények alakulásába nem szólnak bele. Hát nem mindegy a németeknek vagy a braziloknak, hogy melyik ország ultramodern stadionjaiban kell játszani a vb-címért? Dehogynem! A sportvezetők hagyják, hogy minden a pályán dőljön el- csak abban trükköznek, hol legyenek azok a pályák. A nagy tornák elég gyakran úgyis veszteségesek, ők csak segítenek benne, hogy azok az országok rendezzenek, ahol van szórnivaló pénz.

Szóvan a szemükben roppant hálátlannak tűnnek a szurkolók, ha ilyesmiket firtatnak. A firkászok is csak a balhé miatt szaglásznak, ahelyett, hogy arról írnának, a bevételekből hány pálya épült az elmaradott országok fiatal focistái számára. Mit értenek ők hozzá, hogy dőlnek el a nagy dolgok? Legyen nekik elég, hogy a meccsek sportszerű keretek közt zajlanak, és a végén győz a legjobb, a többit hagyják a maroknyi kiválasztottra.

Felteszem, ilyesmik járhatnak a FIFA vezetőinek fejében, amikor sértődötten reagálnak a különféle jelentésekre, a jelentések körüli maszatolásról készült jelentésekre, a témában születő cikkekre. Hiszen ha borulna a bili, akkor nem csak a 2018-as és 2022-es vb-ről derülne ki minden, ha az azokat megelőző nagy tornákról is. Aztán esetleg kapkodhatná a fejét mindenki, ha kiderülne, a most harcosan korrupcióellenes angolok és németek talán pont hasonló módon nyertek el rendezési jogokat.

Ahogy a mondás szól: csak az a korrupció, amiből kihagynak. Ott ültek éveken, évtizedeken át ugyanazok az arcok a nagy nemzeti szövetségek, az UEFA, a FIFA vezetőségében, jó volt busás napidíjakkal karib-tengeri szigeteken "konferenciázni", jó volt innen-onnan ajándékot elfogadni, a gyereket drága külföldi egyetemre küldeni, most meg jön az álszent felháborodás. Tényleg, Katarba vagy az oroszokhoz azért kerülhetett világbajnokság, mert kenőpénzek mozogtak? Hát mik nem vannak! Pedig nyilván azt hitték, a fejlett katari focikultúra miatt kapták ők a lehetőséget... Tényleg, van ott egyáltalán bajnokság? Nincs?... Na majd vesznek azt is...

Szóval nincsenek illúzióim. És közben azt is tudom, tényleg igaz, hogy a nagy dolgok a pályán dőlnek majd el, és nekünk, akik csak tévén nézzük a mérkőzéseket, tényleg mindegy, honnan közvetítenek. Szomorú, de ebben a korruptaknak van igaza, és még szomorúbb, hogy ahol ennyi pénz forog, onnan a csalást soha nem lehet kiirtani. Ezt a meccset soha nem nyerheti meg senki... De messze még van a következő nagy torna, hogy a játék legyen a téma!