Sportfoglalkozás

Érdekesség ez az ötvenes években született magyar a sportfilm, mert egy színészetben amatőr, de sportban profi kapta az egyik főszerepét: Szusza Ferenc.

Először egy pár szó a háttérről! az ötvenes évek első felében a Rákosi vezette Magyar Dolgozók Pártja már minden területen átvette az irányítást. A filmgyártás kézi vezérlése azt hozta magával, hogy a "magasabb társadalmi célok" érdekében készültek a filmek, némelyek a gyárakat szabotáló reakciósok lebuktatásáról szóltak, mások a szocialista kultúrmunka izgalmas világába vezették be a nézőt, de a sportélet reformjai sem maradhattak ki.

A  szovjet mintára életre hívott Munkára, Harcra Kész (MHK) mozgalom azt a célt tűzte, hogy a dolgozók tömegeit bevonja a rendszeres sportolásba. A tömegsport népszerűsítésével önmagában nem lenne baj, de persze ezt is "szocialista módon", felülről irányítva, erőből akarták végrehajtani. A nagy cél érdekében még egy filmet is készítettek, amiben főszerepet kap az MHK, és persze feltűnnek a reakciós, nyugatbarát elemek, akiknek sorsa nem lehet más, mint a csúfos bukás.

A történet tehát nem parádés, a szereposztás viszont igen. A sport fontosságára ráébredő öntudatos munkásfiút Soós Imre alakítja, a női főszerepet Ferrari Violetta kapta. Mellékszerepekben felbukkant Latabár Kálmán, Gózon Gyula, Görbe János- a sort hosszan lehetne folytatni, a korszak híres és népszerű színészei rendszeresen szerepeltek ezekben a filmekben. Igazság szerint el kell ismerni, bármennyire sematikus, didaktikus alkotások ezek, a filmkészítők és a színészek profizmusa miatt ma is vannak élvezhető elemek bennük.

A Civil a pályán esetében még arra is figyeltek, hogy a hitelesség kedvéért nem egy színészre, hanem egy valódi futballistára bízzák a pályán jól teljesítő, de az üzemben a brigád munkáját hátráltató csatár szerepét. A választás Szusza Ferencre esett, és az újpesti csatárlegenda korrekt alakítást nyújt. A futballjelenetekben pedig értelemszerűen nem volt szüksége dublőrre. Az újpesti futballstadion névadója ugyanis egyike volt a magyar futballtörténelem legjobb csatárainak, egy statisztika szerint 462 első osztályú meccsen 393 gólt szerzett. Több alkalommal volt válogatott, de abban az időben olyan erős volt a konkurrencia a posztján, hogy a 24 meccsen elért "szerény" 18 gólja nem garantálta a helyét az Aranycsapat csatársorában.

Élvezetes nézni a film focijeleneteit, gyors cselek, pontos beadások, látványos védések villantanak fel valamit a korszak kétségkívül világszínvonalú magyar labdarúgásából. Persze a filmben fiktív csapatok vannak, hiszen a kor szellemének megfelelően azt akarták sugallni, hogy a szocializmusban nincsenek profi futballisták, és mindenki egy üzemet képvisel, így aztán Szusza a Vörös Traktor színeiben rugdossa a gólokat.

A film vége természetesen könnyen kitalálható, de nem is ez a lényeg. A Civil a pályán felfogható akár korrajzként is, sportjelenetei miatt a focirajongók számára is érdekes, és akad benne pár mókás jelenet illetve szórakoztató színészi alakítás. Egyszer feltétlenül érdemes belenézni.

Az amerikaifoci rajongói szomorúan vehetik tudomásul, hogy elérkezett az alapszakasz utolsó negyede. Ám ez legalább azzal is jár, hogy egyre több az olyan meccs, aminek az eredménye sorsdöntő, tehát a csapatok az utolsó pillanatig küzdenek. (Persze ez általában is jellemző az NFL-meccsekre, de az utolsó körökben már végképp nincs helye botlásnak.)

Az idény előtti esélylatolgatások szavatossága gyorsan lejárt, néhány csapat ugyanis komoly negatív meglepetéssel szolgált. Nem gondolta volna senki, hogy az Atlanta Falcons és a Houston Texans az idénynek ebben a szakaszában már semmilyen módon nem juthat be a rájátszásba. Utóbbi igazi lúzerrangadót vívott csütörtök este az előzetesen is gyengének tartott Jacksonville Jaguars csapatával, ami az egyik utolsó esély volt arra, hogy a Texans legalább önmagának bizonyítson. Ám ez nem sikerült, a Jaguars elleni vereség pedig Gary Kubiak edző állásába került. Igazán nem okozott meglepetést az elküldése, sorozatban tizenegy meccset bukott el a tavaly még könnyen rájátszásba jutó csapat. Most valószínűleg kezdhetik az alapoktól újra felépíteni a csapatot, bár tehetséges játékosból nincs hiány, van mire építeni. Mindenesetre ennek a két csapatnak már a jövő idényre kell készülnie.

Ezen a vasárnapon viszont jönnek azok a meccsek, amelyeknek annál inkább nagy tétje van. Az AFC-ben egyszerűbb a képlet, itt több csapat is kényelmes pozícióban van. Az AFC West éllovasa az eddig szinte végig remekül játszó Denver Broncos, de a rájátszás műfajában Peyton Manning kevéssé sikeres, szóval nagy kérdés, meddig jutnak majd el a musztángok januárban. A második helyen álló Kansas City Chiefs a tavalyi tragikus idény után idén sorozatban kilenc győzelemmel kezdett, majd jött három vereség- ám ebből kettőt a roppant hatékony támadógépezettel rendelkező Broncostól szenvedtek el. A wild card hely szinte borítékolható a Chiefsnek, a rájátszásban pedig bármi lehet. A Chargersnek még van némi esélye a másik wild card helyre, az Oaklandnek pedig csak pár biztató meccse volt, de ezzel az NFL-ben nem sokra mehet. A Broncos a Tennessee Titans, a Chiefs a Washington Rendskins csapatával játszik, az esélyek az AFC West csapatai mellett szólnak.

Az AFC South csoportban a képlet egyszerűnek látszik. Az Indianapolis Colts időnként középszerű játéka ellenére is magabiztosan vezet, három meccsel többet nyert mint a rangadóit elbukó Tennessee Titans. A négyesben még az idén gyenge teljesítményt nyújtó Texans és Jaguars van ott, szóval a Colts izgalom nélkül nyerheti a csoportot.

Némileg hasonló az AFC East is, mert a New England Patriots szintén komoly előnyt szedett össze. Az idény előtt a Patriots támadóegysége erősen meggyengült, az első néhány héten a védelem vitte a hátán csapatot. A támadások döcögtek, Tom Brady irányítón többször látható volt a frusztráltság. Aztán visszatért a közönségkedvenc Rob Gronkowski, újra csatasorba állt Danny Amendolda és Shane Vereen, az újonc elkapók közül pedig Kenbrell Thompkins és Aaron Dobson is meg-megvillant. Ám közben a védelem kulcsemberei közül többen is kidőltek, tehát az utóbbi hetek a támadókról szóltak. Összességében a Patriots kilenc győzelemnél tart, és minden bizonnyal bejut a rájátszásba, a védelemnek és a támadóegységnek ott kell majd igazán a maximumot nyújtani, ha Brady hatodjára is Super Bowlban akar játszani. A Miami Dolphins sokat erősített a nyáron, páran úgy vélték, ebben az évben megszoríthatja a Patriotsot, de ebből nem sok valósult meg. A New York Jets roppant hullámzó teljesítményt nyújt, irányítóját, az újonc Geno Smith-t többször meccs közben ültették kispadra. A Buffallo Billsnek ebben az évben is csak felvillanások jutottak. Most hétvégén a Patriots pontot tehet a továbbjutás kérdésére egy győzelemmel a nem túl izmos Cleveland Browns ellen.

Az AFC North csoportja tűnik a legizgalmasabbnak. Noha a Cincinatti Bengals két győzelemnyi előnnyel vezet, ma az Indianapolis Colts ellen kellene bizonyítania, hogy érdemes a rájátszásra. Egy vereség esetén az a veszély fenyegeti, hogy a Minnesota Vikings csapatát fogadó tavalyi bajnok Baltimore Ravens megközelíti, az utolsó fordulóban pedig ez a két csapat egymással játszhat ki-ki meccset. Elvileg még a Pittsburgh Steelers is odaérhet a wild card helyre, ehhez viszont a hétvégén győzni kellene a Dolphins ellen- nekik viszont szintén minden meccset nyerni kell, ha nem akarnak lemondani a rájátszásról. Parázs meccsnek ígérkezik! A már említett Cleveland Browns inkább csak arra törekedhet, hogy tisztességesen helyt álljon az utolsó fordulókban.

Az NFC-ben sokkal komolyabb izgalmak várhatók, itt több teljesen nyílt csoport is akad. Az NFC East csapatai gyatrán kezdték az idényt és most sem meggyőzőek, de az egyaránt 7-5-ös mérleggel álló Dallas Cowboys és Philadelphia Eagles közül bármelyik továbbjuthat. A Cowboys irányítója, Tony Romo néhány meccsen remek teljesítményt nyújtott, de mostanában sokkal többet beszélnek az Eagles fiatal ászáról: Nick Foles az első meccseken még kispadozott, amióta viszont játszik, 19 touchdown passzt szórt, és egyszer sem adta el a labdát. Lassan az MVP-re esélyes játékosok között emlegetik. A héten mind a két csapatnak nehéz feladat jut: az Eagles a Detroit Lionst fogadja, a Cowboys a Chicago Bearshez utazik. Mind a négy csapat a továbbjutásért küzd, nehéz megtippelni a végeredményeit a hétvégi összecsapásoknak. A csoportban az idényt tragikusan kezdő New York Giants igyekszik még a riválisok nyomában, ám a szintén rájátszásért küzdő San Diego Chargers otthonában nem lesz könnyű dolguk. A Washington Redskins tavaly az egyik szenzációja volt az NFL-nek, a tehetséges fiatal irányító, Robert Griffin III villámgyorsan sztárrá vált. Most viszont úgy fest, a komoly sérülése után RG3 nem tudja megismételni tavalyi teljesítményét, és kérdés, mit hoz majd a jövő.

Az NFC North szintén teljesen nyílt még. Komoly csoportrangadók várnak még a 7-5-ös mérleggel vezető Detroit Lions csapatára, akiknek sarkában ott toporog a Chicago Bears és a Green Bay Packers. Az utóbbi lehetett volna a csoport legnagyobb esélyese, de az irányítósztár Aaron Rodgers több hétre kidőlt, így az utolsó néhány forduló nagy izgalmakat tartogat. Kérdés, Rodgers mikor tér vissza, a hírek szerint az Atlanta Falcons ellen még nem játszik. A tavalyi továbbjutás után a Minnesota Vikings az idén nem sokat mutatott, pedig az előző évben MVP címet elnyerő Adrian Peterson az idén is minden tőle telhetőt megtesz. A Ravens ellen újra bizonyíthat, de ott már a meccsnek a Baltimore számára van igazán tétje.

Az NFC South két legjobb csapata, a New Orleans Saints és a Carolina Panthers egyaránt 9-3-as mérleggel áll, és még kétszer találkoznak az idén- most vasárnap először New Orleans-ben. A sorozatban kilenc meccset nyerő Panthers meglepően jó formát a mutat, a tavalyi bukdácsolás után új erőre kapó Saints pedig továbbra is Drew Brees remek passzaira alapoz, ám ebben az évben a védelem is felnőtt mellé. Izgalmas meccs várható! A Tampa Bay Buccaneerstől páran többet vártak, ám az igazi csalódás az Atlanta Falcons teljesítménye volt. A sokak által végső győzelemre is esélyes csapat vergődése a 2013-as szezon egyik legnagyobb meglepetése. A hátralevő meccseken ők már maximum a becsületükért küzdenek.

AZ NFC West adja az egyetlen máris továbbjutott csapatot. A Seattle Seahawks nagyszerű teljesítményt nyújt mind támadásban, mind védekezésben, irányítójuk, Russell Wilson akár az MVP címre is esélyes lehet. Hétfőn az NFC másik élcsapatát, a Saints-et győzték le imponáló magabiztossággal. A héten az NFC West másik legerősebb csapata, a San Francisco 49ers otthonába látogatnak. Utóbbi tavaly a Super Bowl-ban bukott el, irányítóját, Colin Kaepernicket máris a jövő emberének kiáltották ki, de ebben az évben mintha visszaesett volna a teljesítménye. Ráadásul ha a 49ers kikap, akkor egy esetleges győzelemmel az Arizona Cardinals akár már a hét végén beérheti. A Cardinals az idény egyik sötét lova, az új edzővel és új irányítóval felálló csapat meglepő módon tartja a lépést a roppant erős NFC Westben a vetélytársakkal. A St. Louis Rams már az idény előtt sem látszott esélyesnek a továbbjutásra ilyen riválisokkal szemben, de azért az öt eddigi győzelmükkel nem kell szégyenkezniük.

Ha választani kellene, a Colts-Bengals, Dolphins-Steelers, Lions-Eagles meccseket ajánlanám a kínálatból, a Sport2-n este fél tíztől a Seahawks-49ers csúcsrangadó látható. Ám az utána következő Panthers-Saints, és a hétfő esti Cowboys-Bears (szintén Sport2) is nagy izgalmakat tartogathat.

A szurkolók körében nagy izgalomra ad okot a csoportok sorsolása az ilyen világeseményekre. Persze csak egy részüket érdekli igazán, hiszen a tornára ki nem jutott csapatok drukkerei inkább csak böngészgetik a listákat, és nagyjából előre kiválasztják, melyik meccseket szeretnék megnézni.

Mivel a 2014-es VB Brazíliában lesz, fel kell készülni az éjszakai meccsekre. Ilyen szempontból nem rossz, hogy a 32 csapatos mezőnybe bekerült néhány kevésbé veretes csapat. Noha szeretik "minden idők legerősebb" mezőnyét emlegetni minden ilyen nagy esemény előtt, be kell látni, valójában csak a legjobb 16-tól lesz érdemes nézni a meccsek többségét, amikor jó csapatok játszanak valódi ki-ki meccseket.

Én például úgy vélem látatlanban is, hogy a Kamerun-Mexikó, a Chile-Ausztrália, a Honduras-Ecuador, az Irán-Bosznia, Japán-Görögország meccsek kevés embert hoznak lázba- és az eredményük sem sokat fog befolyásolni. A fokozatosan felduzzasztott mezőny a torna bizonyos szakaszait teszi érdeketelenné, és nagy kár, hogy az UEFA is egyre inkább ezt az utat követi, a 32 csapatos EB-döntővel. A selejtezők utolsó körei tele lesznek unalmas, borítékolható eredményű meccsekkel, és olyan csapatok jutnak be a 32-es mezőnybe, akiktől maximum csak több lesz a meccs, de a színvonal kicsit sem javul.

Szóval lesz majd sok-sok csoportmeccs, gyorsan rá is fogták két négyesre, hogy az a "halálcsoport": a D jelű kvartettben Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia, a G-ben Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália kapott helyet. Én azért azt hiszem, a németek például nem Ghána vagy az USA ellen fognak elvérezni, szóval ezek most inkább csak jobb híján vannak kinevezve a legerősebb csoportoknak. A brazilok, spanyolok, hollandok, franciák, argentinok viszont szinte biztosan továbbjutnak, míg a Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország négyes tagjai örömünnepet ülhetnek, mert valószínűleg nem sokan lesznek rájuk kíváncsiak, ketten közülük mégis tovább fognak menni.

Ettől még persze lehet jó ez a világbajnokság, sőt, remek játékosok, remek csapatok vannak a mezőnyben, de most úgy érzem, a torna első felében ritkán fogok az este tízkor vagy éjfélkor kezdődő meccsek miatt a tévé előtt ülni, hogy lássam, mire megy mondjuk Oroszország a Koreai Köztársasággal.

Szóval a csoportok beosztása (a menetrend itt érhető el):

A csoport: Brazília, Kamerun, Mexikó, Horvátország

B csoport: Spanyolország, Chile, Ausztrália, Hollandia

C csoport: Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország

D csoport: Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia

E csoport: Svájc, Ecuador, Honduras, Franciaország

F csoport: Argentína, Nigéria, Irán, Bosznia-Hercegovina

G csoport: Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália

H csoport: Belgium, Algéria, Dél-Korea, Oroszország

A magyar tévénézők egy jelentős része talán a Rém rendes család epizódjaiban találkozott először rendszeresen az amerikaifocival. Nem a sportról szólt a sorozat, de az visszatérő elem volt, ahogy a családfő, Al Bundy a Polk gimi hőseként emlegette magát, hiszen egy meccsen négy touchdownt szerzett. 

Olyan sok az a négy? És egyáltalán, mi az a touchdown (TD)? Ehhez hasonló kérdések gyakran felmerülhettek az átlagnézőben mifelénk. Manapság viszont már egyre több amerikaifoci-rajongó van idehaza is, akik tudják, hogy zajlik egy meccs tojáslabdával.

A tengerentúlon már a középiskolás bajnokság sem csak a szűk családtagok érdeklődését kiváltó ifimeccseket jelent, nagyon komoly rajongótábora van annak is. Így aztán helyi szinten valódi sztárok lehetnek a legügyesebb fiatalokból- még ha persze ez a sztárság össze sem mérhető a csúcsot képviselő profiligában játszókéval. Ám az tény, mindenki aki a középiskolában kitűnik, arról álmodik, hogy egyszer az NFL-ben is viszi valamire, és ennek meghiúsulása meghatározó pont Al Bundy életében is. Néha egész epizódokat szentelnek a sportkarriernek, és most már mi is jobban értjük, miről szól a nagy felhajtás.

Persze a Polk gimi meg a 4 TD inkább csak komikus elem, de hogy mennyire valóságos kudarcot élhet meg az a fiatal, akinek nem sikerül beverekednie magát a profiligába, arról autentikus személy vallott: maga Al Bundy! Vagyis nem ő, hanem Ed O'Neill, a színész, akinek pályáját meghatározta ez a szerep.

O'Neill ugyanis nem tévézni szeretett volna, az egyetemen tagja volt az amerikaifoci csapatnak. Nem a támadósort erősítette, hanem defensive end pozícióban játszott, így 4 TD-t aligha szerzett egy meccsen, de azért így is ott volt a legjobbak közt. Noha az egyetemi játékosok közül nem választották ki a drafton, később az egyik nagymúltú NFL-gárda, a Pittsburgh Steelers meghívta az edzőtáborába. Ám akkoriban ott roppant tehetséges játékosokkal kellett volna megküzdeni a posztért, és O'Neill az egyik első keretszűkítés áldozata lett.

Az ifjú védő összepakolta a cuccait, elbúcsúzott a többiektől, és az öltözőből kilépve már minden bizonnyal tudta, hogy nem a futball jelenti majd a jövőjét. Az egyik első útbaeső kocsmába ült be, kért magának egy italt, és magában kesergett. 1969 júliusát írták, és a bánatosan piáló O'Neill a tévét nézte, ahol óriási eseményről tudósítottak: Neil Armstrong a Hold felszínére lépett. Ed O'Neill évekkel később elmesélte, hogy arra gondolt, legalább valakinek jó napja volt.

De azért neki is tartogatott még izgalmas dolgokat az élet. Visszament az egyetemre, és jelentkezett az újonnan beindított színészképzési programra, a többi pedig már történelem. A sorozatban sokan felbukkantak azok közül a sportolók közül, akikkel a pályán nem találkozhatott: Joe Namath, Bubba Smith, Terry Bradshaw is vendégszerepelt többek között a Rém rendesben. A kocka pedig fordult, mert a szériában már Ed O'Neill kapta a főszerepet, nem ők.

Látszólag zajlik az élet a Vasas futballcsapata háza táján, ám a valóságban inkább úgy fest, minden a szokásos mederben zajlik: a bizonytalanság az úr, vergődés a végeredmény.

Egy kis história: a Vasas a magyar foci egyik legpatinásabb csapata, olyan legendás alakok kötődtek a klubhoz, mint Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Szilágyi Gyula, Váradi Béla- a sort hosszan lehetne folytatni. Csakhogy messze vannak már a régi sikerek, utoljára 1977-ben volt bajnok a Vasas, dobogón pedig 2001-ben állt. 

Mert a múltból nem lehet megélni, és a 21. század szinte folyamatosan az útkeresésről szól. 2002-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, és 2003-tól a Kecskemét játékjogának átvételével került csak fel újra Angyalföld a magyar foci térképére. (Érdekes kérdés lenne az, hogy a kecskeméti játékjoggal nem a kecskeméti csapat eredményeit kellene-e feltünteni a mai Vasas múltjaként?... Bár jelentősége nincs.) Jámbor János feltűnése pár évig tartó átmeneti biztonságot hozott a csapat életébe, de ha csak az eredményeket nézzük, már a középmezőny is sikernek számított, és előfordultak megalázó kiesések is az első osztályból.

Most épp a másodosztály középmezőnyében "vitézkedik" a gárda, egy német befektető támogatásának köszönhetően. Ám ez az úriember végülis hátat fordított a csapatnak, visszaadja az anyaegyesületnek, a Vasas SC meg csináljon vele azt, amit akar- vagy amit tud.

Ez a befektetőkeringő a magyar futballélet igazi sajátossága. A csapatok egy része csak arra vár, hogy jöjjön valaki egy pénzzel telitömött táskával, és ezért döbbenetes sztorik estek meg kis hazánkban. Emlékezhetünk például az olaszokra, akik egy csinos névjegykártyával, nulla forint pénzzel vették át az egyik klubot, gyorsan kirúgtak pár embert, osztották az észt, aztán eltűntek a semmibe. És felmerül a kérdés, vajon milyen klubvezető volt az, aki még egy bankgaranciát sem kért, mielőtt szabad kezet adott volna pár szélhámosnak?

A Vasasnál is mindig volt nagy jövés-menés. Szépen hangzó ígéreteknek viszont nem hirdetnek bajnokságot, így aztán nem lehetett szaporítani a trófeákat. Az már nagyon ciki, amikor még az elvakult szurkolók is legyintenek az óriási tervekre, és aztán persze kiderül, még mielőtt a Bajnokok Ligájában vitézkedne a csapat, átmenetileg teljesen ismeretlen, sokadrangú futballistákkal és handabandázó edzőkkel sikerül csak megerősíteni a gárdát.

Felmerül a kérdés, hogy lehet belesétálni nem csak a Vasasnak, de más kluboknak is mindig ugyanebbe a csapdába? Az ok valószínűleg a kilátástalanság, és persze a korlátozott szakértelem. Be kell látni, egy több száz milliós költségvetésű, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, még ha fő tevékenysége egy focicsapat működtetése is, igényel egyfajta szemléletet. Megfelelő embereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, hogy rendben legyen a könyvelés, a marketing, a sportszakma. Ahol nincs egy áttekinthető rendszer, ahol nem érvényesül az "annyit költünk, amennyire pénzünk van" szemlélet, ott könnyű megvezetni a klubvezetést, aki mindenáron be akarja tömni a költségvetés lyukait.

Most persze lehetne jönni azzal, hogy egyszer minden szép lesz, hiszen egy ilyen patinás csapat nem tűnhet el csak úgy a süllyesztőben. Először is: dehogynem. Erre számtalan hazai és külföldi példát fel lehetne sorolni. Van, aki sikeresen építkezett újra az alapoktól, van, aki örökre eltűnt a futball színpadáról.

Másrészt, miféle patináról, rangról beszélünk? Még a legismertebbnek számító Ferencváros hírneve is eléggé megkopott, Miért is tartanának számon magyar futballcsapatokat Európában, amikor az utolsó komolyabb klubsikereket fél évszázada sikerült felmutatni, a BL-csoportkörébe pedig évtizedenként egyszer kerül magyar gárda? Mit is kap a pénzéért a külföldi befekető: pár megfakult tablót a klubházban. egy leromlott stadiont, mindenbe beleokoskodó "legendákat", átláthatatlan viszonyokat, egy maroknyi szurkolót, és ha megtanul magyarul, élvezheti, ahogy kórusban szidják a felmenőit amikor épp nem megy a csapatnak.

Mondjuk ki: olyan szintű nihilizmus uralja a magyar futball jelentős részét, hogy valóban komoly embernek semmi értelme nincs ebbe a feneketlen kútba önteni a pénzét, miközben cserébe csak egy középcsapatot hozhat össze a magyar bajnokságban. Szóval aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond. Nekünk ez jutott, és még közülük sem a leghírhedtebbek fenik a fogukat a magyar klubokra. 

Szóval a válasz a feltett kérdésre: nincs a Vasassal semmi. Vagyis semmi új. Majd jönnek emberek, mondanak nagy dolgokat, a klubvezetők mindig a jövő hétre halasztják a bejelentéseket a megállapodásról a Nagyon Komoly Befektetőkkel, néhány ifista meg máshol már játéklehetőséget nem kapott öreg focista pedig edzés gyanánt elcicázgat a Fáy utcában.

Azok a jó kis megfakult tablók pedig továbbra is hirdetik a régi dicsőséget...