Sportfoglalkozás

Az NFL-ben minden meccs hozhat valami olyan eseményt, amiről napokig-hetekig vitáznak. A vasárnapi főcsoport elődöntők sem jelentenek kivételt, most egy ideig mindenki Dez Bryant visszavont elkapásáról okoskodik majd.

Ám a legkorrektebb módon a Dallas Cowboys vesztes edzője, Jason Garrett közelítette meg a dolgot, amikor kijelentette, soha nem egy ilyen epizódon múlik egy meccs. És valóban erről van szó! A Cowboys nem játszott rosszul, ám mégsem tudták kihasználni azt, hogy a Green Bay Packers sérült sztárirányítója, Aaron Rodgers korlátozottan tudott mozogni. Az idő nagy részében meg tudták védeni őt, és ha neki van ideje passzolni, akkor már bajban van a védelem. Mindig talál egy elkapót, akit naggyá tehet, a mostani meccsen például az újonc Davante Adamsé volt a legtöbb elkapás. Rodgers kiosztott három touchdown-passzt, a többi már a védelem dolga volt.

Azok pedig a kellő pillanatban közbe tudtak lépni, többször odaértek Tony Romóhoz. A Dallas támadásai így sem voltak eredménytelenek, 21 pontot fel is raktak a táblára, de pár fájdalmas hiba, például DeMarco Murray futó labdavesztése sokba került. És akkor jött a kritikus végső támadássorozat, Dez Bryant elkapásával. A negyedik kísérlet volt már, amikor Romo hosszú passzt engedett el. Elsőre úgy festett, Bryant behúzta a labdát, így is ítélték meg a bírók, ám a challenge után visszanézték a mozdulatsort, és visszavonták a döntést. Mivel a labda egy pillanatra a földet ért, a szabályokat jól ismerők szerint helyesen döntöttek, még ha szurkolói szemmel ez a labda nagyon is el lett kapva.

Ám ezen a meccsen volt egy másik vitatott elkapás a másik oldalon, ahol úgy látszott, szintén földet ért a labda, azt nem vonták vissza. Ezért tudja egy másik irányú döntés borzolni a kedélyeket. Igaz, vannak, akik szerint ez "isteni igazságszolgáltatás", hiszen a múlt héten a Detroit Lions ellen egy hasonlóan vitatható bírói ítélet pedig pont meccsben tartotta a Cowboyst. Közben a lényeg az, amit az edző már kimondott: nem kellett volna máskor hibázni, nem kellett volna abba a helyzetbe kerülni, hogy a negyedik kísérleten múljon a mérkőzés, meg kellett volna állítani Rodgerst több alkalommal. Ha, ha, ha... Nem számít, csak a végeredmény: 26-21 a Packers javára, akik a jövő héten a Seattle Seahawks otthonába utaznak.

A hétvége utolsó meccse előtt sokan vélekedtek úgy, hogy a Denver Broncos akár bajba is kerülhet. Hiába vannak lukak az Indianapolis Colts játékában, mégis, annyira döcögött a denveriek játéka az alapszakasz végén, hogy az akár egy meglepetést is előrevetíthetett.

Ehhez képest a Denver pillanatok alatt átmasírozott a pályán a mérkőzés legelején, és a 7-0 után akár azt is hihettük volna, Manning és elkapói csak altatták az NFL világát. A Colts viszont felvette a kesztyűt, jó védőjátékkal, erőre kapó futókkal és Andrew Luck irányító higgadt döntéseinek köszönhetően tartotta a lépést, sőt a vezetést is átvette. És Manning pedig hozta a szokásos "lefagyását" a rájátszásban, a második félidőben alig vezettek eredményes támadást, a veterán sztár passzainak maximum fele volt sikeres, azok is csak pár yardos átadások voltak. 

Hogy sérülés van-e a hátterében annak, hogy az idény második felében enyhén szólva is középszerű teljesítményt tudott felmutatni, vagy valami más miatt esett ki a ritmusból, de a számok magukért beszélnek: a tavalyi évben galaktikus statisztikákat felmutató Manning a főcsoport elődöntőket tekintve talán a leggyengébb irányítóteljesítményt nyújtotta. Csak 1 touchdown passza és 211 yardnyi átadása volt, ám abból nagyjából 30 a tétnélküli, kapkodós utolsó drive-ban született. Így aztán összesen 13 pontot kapart össze az átütőerő nélküli Denver Broncos, és ugyan az Indianapolis Colts sem játszott hibátlanul, 24 pontjuk most pont elég volt.

Jövő héten Luckék pedig a New England Patriots otthonában várhatóan jóval keményebb meccsre készülhetnek, ahol szintén a hazai csapat az esélyesebb. Ám nagyon úgy fest, ez a Colts már nem a szimpatikus vesztes szerepére vágyik, jó főcsoportdöntő vár ránk az AFC-ben. Az NFC-ben pedig a bombaerős védelmű Seahawks néz szembe a remekül támadó Packers csapatával, az sem lesz akármilyen összecsapás.

Ha az ember a hivatalos honlapot nézi, meg lehet róla győződve, minden hétvége a legjobb az NFL-ben, amikor éppen meccs van. Ez részben igaz is, mert az idény rövid, minden meccsnap egyben ünnepnap is. Másrészt pedig mindg lehet érveket előrángatni.

Például kézenfekvő a legjobb hétvégének tartani azt, amikor a Super Bowl-t játsszák. Az mégiscsak az idény csúcspontja, a nagy finálé, amikor minden eldől, és kiderül, ki volt a legjobb csapat abban az évben.

De kézenfekvő lenne a legjobbnak a szezon első játéknapját kinevezni, hiszen akkor már hónapok óta ki vannak éhezve az amerikaifoci rajongói a tétmeccsekre. Végre jönnek az éjszakázások, aminek a nyitánya az a bizonyos első hétvége.

Az idény közben is ki lehet nevezni fontos állomásokat: a negyedik hét után már kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok, akkor próbálhatnak még fordítani az elején botladozó csapatok, és jönnek a csoportrangadók is.

Az alapszakasz utolsó fordulója a rájátszásról dönt, akkor párhuzamosan több olyan meccs is lehet, ahol a percről percre változó eredmények miatt mindig más csapat érezheti magát továbbjutónak.

A wild card kör azért nagyon jó, mert végre elkezdődik a rájátszás: többé nem lehet javítási lehetőségben bízni, aki elbukik, az feladhatja az álmokat a Super Bowl-ról. És ott már elég jó csapatok vannak, mindig becsúszik egy-két meglepetés is.

A mostani hétvégén pedig jönnek a főcsoport-elődöntők. Ez is lehet legjobb: négy meccs vár ránk, tehát sok órányi amerikaifocit nézhetünk. Innen már tényleg csak karnyújtásnyi távolságra van a végső siker, itt már nincsenek gyenge csapatok, borítékolható meccsek. A színvonal és az izgalom garantált! Lássuk is konrétan a meccseket.

New England Patriots - Baltimore Ravens (szombat 22:35) A Patriots 11-3-as mérleget tud felmutatni hazai pályán a rájátszásban Tom Brady irányításával. De a három vereségből kettőt a Baltimore Ravens ellen szenvedett el, legutóbb éppen két éve, a főcsoport döntőben. Sokak szerint a Ravens a legfélelmetesebb ellenfél az AFC-ben a Patriots számára, de ez értelmetlen felvetés: aki a legjobb akar lenni, annak mindenkit le kell győzni. Nincs ezen mit túlelemezni, ezen a szintenek könnyű vagy tét nélküli meccsek.

Az arrafelé szokásos nagy hideg várja a csapatokat, de ezzel senki nem akar foglalkozni. Brady annyit mondott, hogy tudja, mit kell csinálni a hidegben, mert ő egy "kib...tt gép". És valóban sokkal érdekesebb lesz, a Steelers ellen nagyon jól játszó Ravens képes lesz-e akkora nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára, mint múlt héten. Ha sikerül, akkor bármi előfordulhat, de ha jól állja majd a sarat a támadófal, akkor elvileg a Patriots esélyesebb egy árnyalattal. Egészséges Gronkowski, a sérültek felépültek, a védelemben pedig ott van a kiváló cornerback, Revis, a remek linebackerek... A másik oldalon is a védelem látszik dominánsabbnak, míg a támadásban a hosszú játékokra képes Joe Flacco irányítóra kell nagyon figyelni.

Seattle Seahawks - Carolina Panthers (vasárnap 02:15) A Panthers ugyan gyenge mérleggel jutott a rájátszásba, de a wild card kört már sikeresen túlélte. Láttunk már csapatot, ami felszívta magát és messzire jutott ilyen kiinduló pozícióból. A tavalyi győztes Seahawks persze nagy falatnak látszik, de a Pantherst nem érdemes leírni. Egy játékos éppen azon lamentált, a két csapat stílusa egészen hasonló, ezért jól tudják, mire lehet a másiktól számítani. Kétségtelen, a rájátszásba jutó csapatokat tekintve a két legmobilisabb, legjobban futó irányító néz szembe egymással, Russell Wilson és Cam Newton is képes hosszú játékokat egyedül megcsinálni. A Seahawks viszont több területen erősebbnek látszik: a híres-hírhedt secondary mindenki életét megnehezítette egész idényben, és Marshawn Lynch személyében abszolút klasszis futót is csatasorba tudnak állítani. Ráadásul hazai pályán fogadhatják a Pantherst, ezért a legtöbb szakértő a Seahawks-ra voksol. Ha sokáig fej-fej mellett tudnak menni a csapatok, a végjátékban már bárki javára billenhet a mérleg, de ha a Seahwaks komoly előnyt szerez, már ki tudják védekezni a hátralevő időt.

Green Bay Packers - Dallas Cowboys (vasárnap 19:05) Személy szerint nagyon várom ezt az összecsapást! A Packers otthona a fagyos téli napokban korántsem számít barátságos helynek, annak idején farkasordító hidegben pont a Cowboys ellen játszották le itt az Ice Bowl nevet kapott meccset.

Most is hasonló élmény várhat a dallasiakra, de ez nem jelenti azt, hogy a tundrához szokott Packers az egyértelmű esélyes. Bár a támadóalakulat Aaron Rodgers irányításával nagyon erős, de őket is zavarba lehet hozni. Ráadásul az irányító sérüléssel bajlódik, ami esetleg megnehezítheti a dolgát. A Cowboys a múlt héten hátrányból fordítva jött vissza a Detroit Lions ellen, tehát van tartása a csapatnak. Ám aggasztó volt, milyen könnyen tudtak elérni Tony Romo irányítóhoz a védők, tehát ezen a héten az ő megvédése a prioritás. A hideg ellenére pontdús meccset várok, és nem zárom ki a meglepetést, szerintem a Cowboys sem esélytelen a győzelemre. 

Denver Broncos - Indianapolis Colts (vasárnap 22:40) Peyton Manning régi csapata ellen- igazán pikáns meccs lesz ez az összecsapás. Ha Manning az idény első felében mutatott formáját hozza, akkor egyértelműen a denveriek győzelmére tenne a többség. Ám valami történt vele az alapszakasz utolsó heteiben, játéka kevésbé volt magabiztos, és többször adta el a labdát, mint ahány touchdown-t szerzett.

A csapat egyre inkább a futójátékot erőltette, de erre azért felkészülhet a Colts. Ha a passzok nem jönnek össze, a futókat pedig sikerül megállítani, akkor a Broncos védelmén lesz a világ szeme. Egyrészt oda kellene érni a Colts irányítójához, másrészt Andrew Luck pontos hosszú passzai is folyamatos veszélyt jelentenek. Luck a legjobb fiatal irányító sokak szerint, és most bizonyíthatja, nem véletlenül tartják annak. Szerintem a meccs első szakasza lesz döntő, mert ha elbizonytalanodik a Broncos, a Colts viszont pontokat tesz fel a táblára, Manningék keze megremeg az eredmény után futva. Ez a meccs is kétesélyes, de ha mindenképpen választanom kellene, a megérzésem azt súgja, nyerhet a Colts.

Katalónia büszkesége, a világhíres Barcelona jelenleg elég változatos krízishelyzetben van. Pontosabban mielőtt belemennék az elemzésbe, egyáltalán azt kell megvizsgálni, valódi krízis ez? A Barca áll még a Bajnokok Ligájában, a spanyol bajnokságban második, csupán egyetlen árva ponttal lemaradva a Real Madrid mögött, és még a kupát is megnyerheti. Szóval idézőjelbe kell tenni a válság szót, ha róluk beszélünk.

Legalábbis jelen pillanatban. Ami miatt elemzések születnek, az sokkal inkább a jövőt illető kérdés. A Sportdöntőbíróság is úgy ítélte meg, hogy a Barcelona szabálytalanul járt el a fiatal focisták igazolásánál, tehát jogos, hogy 2016-ig nem igazolhatnak senkit. Ha egyben lehet tartani a mostani, viszonylag erős keretet, akkor önmagában ettől a döntéstől nem kellene a padlóra kerülnie a katalánoknak. Külső szemlélőként mindig is esztelenségnek tűnt az a veszett költekezés, ami időnként középszerű focisták árát srófolta az egekbe. Az olajsejkek által pénzelt klubokra jellemző főleg az, hogy minden épkézlábnak tűnő játékost összevásárolnak, de ez semmiképpen nem egy fenntartható modell.

Mivel a Barca a jogi hercehurcával kapott egy kis ideig tartó felmentést, a nyáron volt lehetőség erősíteni. El nem tudom képzelni, hogy a klubvezetés nem számolt vele, tényleg kizárhatják őket az igazolásokból- ha igen, akkor nem tudom, miben reménykedtek. Az új edző, Luis Enrique bizonyára jó szakember, de nagyon nehéz úgy dolgozni, ha valakinek ekkora sztárokkal, legendákkal kell szót érteni. Messi, Neymar és a többiek naggyá tehetnek egy edzőt, de gyorsan ki is rúghatják alóla a sámlit. 

És ami most folyik a klubon belül, arról csak pletykák vannak. Messi fegyelmezése érdekes fejlemény lenne, a pihentetése esetleg indokolható, az esetleges távozási szándéka meg pánikra okot adó dolog. Lássuk be, Barcelonában Messi körül forog a világ, minden felvetés és teória ugyanoda kanyarodik vissza: mi lesz az argentin zsenivel? Az átigazolási stop attól lenne katasztrófa, ha valaki kivásárolni azért a bődületes pénzért Messit a szerződéséből, és hiába lenne tele a kassza, a Barcelona egy fillért se tudna költeni. De ha marad, ám kedvetlenül, szinte az edző ellen játszik, az még rosszabb, mint ha elmenne.

Mert a szurkoló azért alapvetően mégsem a kedvencét támadja be, hanem a focistával hangot nem találó edzőt, klubvezetőt. Igen, Enrique sorsa azon múlik, sikerülnek-e Messi cselei, berámol-e pár gólt, miközben egy ilyen játékos aligha attól lesz jobb vagy rosszabb, amit az edző mond neki. A mester ott áll a pálya szélén és rágja a körmét, és jó eséllyel még anyázzák is, ha a pályán nem jól alakulnak a dolgok. Pedig Enrique egy helyzetet sem hagy ki és egy lövést sem enged be...

Szóval én a különféle pletykákat osztom öttel, mert ezek gyakran csak azért születnek, hogy az újságokat el lehessen adni, őket más motiválja, mint a sportolókat. A célja alapvetően minden érdekeltnek közös: a siker. Ezt akarja játékos, edző, klubvezető és szurkoló. Lehetnek viták, lehetnek problémák, de akinek köze van a sporthoz és nem tisztességtelen csaló, az sose vereségre hajt. Aki viszont nem teszi oda szívét-lelkét, arra nincs szükség a stadionban, se lenn a pályán, se fenn a tribünön.

Most jó sztori a Barcelona "válsága", ami azért messze nem egy vergődés, de a klub eddigi sikereit mindig is annak köszönhette, hogy akik a színeket viselték, megharcoltak mindenért. Ebbe néha kudarcok is beleférnek, és én borítékolom, se a FIFA, se az euromilliókat szóró konkurensek, se a híreszteléseket terjesztő sajtó nem tud úgy keresztbe tenni a Barcának, mint maguk a klubnál levők. Rajtuk áll, hogy a mostani helyzetben a hagyományokhoz méltóan döntenek-e... Ha igen, akkor még sokat fognak beszélni róluk, de nem a balhék, hanem a győzelmek okán.

Minden hétvégére jut egy hősies sztori, és a mostani sem volt kivétel: a fókuszban a Dallas Cowboys újonc defensive endje, DeMarcus Lawrence.

A hétvégén a wild card körben volt több, a végére kissé ellaposodó meccs. A támadásban teljes csődöt mondó Cardinals, a Bell nélkül félkarú óriás Steelers mellett ott volt Andy Dalton és a Bengals, akik egyszerűen csak olyanok voltak, mint minden rájátszásban.

A Detroit Lions és a Dallas Cowboys meccse viszont jóval izgalmasabban alakult, hiszen a Lions ellépett két touchdown előnnyel, és a hazai pálya előnyét élvező dallasiak szívós munkával ledolgozták a hátrányukat, sőt, még fordítani is tudtak. 

A meccsből viszont még volt hátra némi idő, és ez egy jó csapatnak elég lehetett volna a pontszerzésre. A Lions ment előre, amikor az irányító Stafford kezéből kiütött labdát Lawrence megszerezte. Ha lefekszik a földre, kész, annyi, a hátralevő időt már kihúzhatta volna a csapata. Ám ő hős akart lenni, el szeretett volna indulni a labdával- ám elvesztette, és megint a Lions birtokában volt a játékszer. 

Ilyen apró dolgokon elmehet egy meccs, és akár egy egész karrier is. Ha ezen múlik a végső siker, biztosak lehetünk bene, szétszedik a srácot. Hősből bűnbak egy másodperc alatt- ez nagyon jellemző az amerikaifocira.

És ennek ellenkezője is! A Lions tovább támadott, még lehetett volna esély egy hosszú passzra, egy nagy játékra, amikor Staffordot a földre vitték, a labdát elejtette, és azt az a játékos szerezte meg, aki szerelte őt. Igen, Lawrence volt az, aki mégis sikeresen pontott tett a meccs végére ezzel a hatalmas játékkal.

Klasszikus amerikai hőstörténet, de azért megvannak a maga tanulságai. Ritka, hogy egy csapatsportban ugyanaz az ember még egyszer ekkora esélyt kap ilyesmire. Támadóknál még csak-csak, egy rúgó egy kihagyott mezőnygól után újra odaállhat, az irányítónak még lehet egy Hail Mary passza, de egy védő nem szerez percenként labdát. Lawrence lett a kivétel, de azért ő is tudja jól pontosan, csak a sztori kedvéért szép az, hogy másodjára is jókor volt jó helyen, az első alkalommal is jó döntést kellett volna hoznia. Így aki elemzi a történéseket, nyilván azt fogja elmondani a játékosainak, ne várjanak arra, hogy az élet még egy esélyt dob nekik, legyenek okosak az első adandó lehetőségnél.

Mi, szurkolók persze másként látjuk mindezt. Én rettentően élveztem a meccset, és a végjátékot pedig különösen. Nagy pillanatok voltak ezek! És a java még csak most jön...

Előástam egy remek felvételt 1959-ből, az NFL bajnoki döntőjéről. Akkor még nem Super Bowl-nak nevezték a rájátszás csúcsmeccsét, de maga a lebonyolítás nagyon hasonló volt: az alapszakasz után még egyszer meg kellett mutatni ki-ki meccseken, ki a jobb.

A december 27-én Baltimore-ban játszott találkozón a Baltimore Colts és a New York Giants csapott össze, akik egy évvel korábban már találkoztak. Ahogy 1958-ban, úgy 1959-ben is a Colts diadalmaskodott, utóbbi meccsen 31-16 arányban.

Az összefoglalóból látható, egy kicsit máshogy épültek fel a játékok, de az intenzitás, a fizikalitás nagyon hasonló volt. Ahogy az egy csúcsmeccsen illik, voltak látványos megoldások, labdaszerzés utáni touchdown, illetve remek irányítóteljesítmény: a korszak egyik legnagyobb alakja, Johnny Unitas két touchdown-passzt osztott ki, és egyszer pedig saját maga futott meg egy 4 yardosat.

Azt gondolom, a hangulat és az izgalom jórészt ugyanaz volt 65 éve, mint manapság. Ugyanúgy odafigyelt az egész ország a meccsre, hiszen a felvételen látható, az akkor még alelnök Richard Nixon is ott volt a nézőtéren. Persze ma egy kicsit más a körítés, de az, hogy manapság az egész világon mindenhol nézik az NFL rájátszást, valahol itt indult.

És nem kell ehhez nagy csoda: jól kitalált játék, a bajnokságot végig izgalmassá tevő lebonyolítás, ügyes marketing. Az eredményét pedig láthatjuk, amikor leülünk a tévé elé idén januárban megnézni a rájátszás meccseit, és mi is tudjuk ezeket úgy élvezni, mint a tengerentúli rajongók.