Azt írják, szorul a hurok a FIFA körül. Bizonyára retteg a nagy túlélő Blatter meg a többi hasonszőrű cimborája, hogy esetleg eltávolítják őket a szervezet éléről, ők szépen visszavonulnak a dollármillióikkal, és önigazolásként bármikor megnézhetik a magukról készítettetett dicsőítő filmet, A közös szenvedélyt. A veterán sportvezető megállapíthatja, ahhoz képest egész jóképű Tim Rothként, aztán kiül a villája teraszára egy kubai szivarral és röhög a markába.

Legyünk annyira felnőttek, hogy nem vesszük túl komolyan ezeket a botrányokat és felháborodásokat. Persze, magam előtt látom, amiért a korrupció miatt visszalépnek az európai válogatottak a világbajnokságtól- miért is? Mikor nem a pénz szava volt a döntő? Mikor nem voltak háttéralkuk és egyezkedések? Európai szinten is megvoltak a különös szavazások, és azoknak sem lett semmi következménye.

A ma futballja (mint ahogy számos más sportág is) a pénzről szól. És el kell ismerni, elég jól működnek a dollárszivattyúk, óriási szponzori pénzek forognak, a csillagos egekbe ugrottak a közvetítési díjak, meggazdagodtak klubok, játékosok, edzők és sportvezetők egyaránt. Utóbbiak pedig nyilván úgy vélik, mi hoztuk tető alá a zsíros szerződéseket, elsősorban nekünk kellene jól keresni vele- és ha lehetőségük adódik kaszálni, meg is teszik.

És még akár azt is mondhatják, a lelkiismeretük tiszta, hiszen az eredmények alakulásába nem szólnak bele. Hát nem mindegy a németeknek vagy a braziloknak, hogy melyik ország ultramodern stadionjaiban kell játszani a vb-címért? Dehogynem! A sportvezetők hagyják, hogy minden a pályán dőljön el- csak abban trükköznek, hol legyenek azok a pályák. A nagy tornák elég gyakran úgyis veszteségesek, ők csak segítenek benne, hogy azok az országok rendezzenek, ahol van szórnivaló pénz.

Szóvan a szemükben roppant hálátlannak tűnnek a szurkolók, ha ilyesmiket firtatnak. A firkászok is csak a balhé miatt szaglásznak, ahelyett, hogy arról írnának, a bevételekből hány pálya épült az elmaradott országok fiatal focistái számára. Mit értenek ők hozzá, hogy dőlnek el a nagy dolgok? Legyen nekik elég, hogy a meccsek sportszerű keretek közt zajlanak, és a végén győz a legjobb, a többit hagyják a maroknyi kiválasztottra.

Felteszem, ilyesmik járhatnak a FIFA vezetőinek fejében, amikor sértődötten reagálnak a különféle jelentésekre, a jelentések körüli maszatolásról készült jelentésekre, a témában születő cikkekre. Hiszen ha borulna a bili, akkor nem csak a 2018-as és 2022-es vb-ről derülne ki minden, ha az azokat megelőző nagy tornákról is. Aztán esetleg kapkodhatná a fejét mindenki, ha kiderülne, a most harcosan korrupcióellenes angolok és németek talán pont hasonló módon nyertek el rendezési jogokat.

Ahogy a mondás szól: csak az a korrupció, amiből kihagynak. Ott ültek éveken, évtizedeken át ugyanazok az arcok a nagy nemzeti szövetségek, az UEFA, a FIFA vezetőségében, jó volt busás napidíjakkal karib-tengeri szigeteken "konferenciázni", jó volt innen-onnan ajándékot elfogadni, a gyereket drága külföldi egyetemre küldeni, most meg jön az álszent felháborodás. Tényleg, Katarba vagy az oroszokhoz azért kerülhetett világbajnokság, mert kenőpénzek mozogtak? Hát mik nem vannak! Pedig nyilván azt hitték, a fejlett katari focikultúra miatt kapták ők a lehetőséget... Tényleg, van ott egyáltalán bajnokság? Nincs?... Na majd vesznek azt is...

Szóval nincsenek illúzióim. És közben azt is tudom, tényleg igaz, hogy a nagy dolgok a pályán dőlnek majd el, és nekünk, akik csak tévén nézzük a mérkőzéseket, tényleg mindegy, honnan közvetítenek. Szomorú, de ebben a korruptaknak van igaza, és még szomorúbb, hogy ahol ennyi pénz forog, onnan a csalást soha nem lehet kiirtani. Ezt a meccset soha nem nyerheti meg senki... De messze még van a következő nagy torna, hogy a játék legyen a téma!