Sportfoglalkozás

Ünnepnap a mai az amerikaifoci rajongói számára, hiszen jön a várva várt nagydöntő! Ám egy pici szomorúság is vegyül ebbe, hiszen a Super Bowl után sok hónapig nem lesznek tétmeccsek a ligában.

Ám ez most még nem olyan fontos, hiszen mind a nagy összecsapás lázában égünk. Már oly sokan elemezték az esélyeket a Seattle Seahawks- New England Patriots meccs kapcsán, de én még nem mentem bele a részletekbe. Mivel sokáig nem nagyon lesz miről beszélni, így aztán nem hagyhatom ki az esélyt egy kis szubjektív okoskodásra.

Alapvetően egyetértek azzal, hogy sokan nagyon kiélezett, az utolsó pillanatig izgalmas döntőt várnak, hiszen minden erre utal. Valamiért mégis úgy érzem, ebből sima Patriots-győzelem lesz, de ez tényleg csak megérzés. Megindokolni azt tudom, miért kéne szorosnak lennie a Super Bowlnak...

Ha az idény alakulását nézzük, tulajdonképpen erősen hasonlónak tűnik a két csapat 2014-es éve. Botladozás a szezon elején, aztán erőre kaptak mind a ketten, végül az idényt lehengerlően zárva egyaránt az első kiemelt helyet szerezte meg a Seahawks és a Patriots az NFC-ben és az AFC-ben. A rájátszásban mind a kettőnek volt egy nagyon kemény és aránylag könnyed meccse, összességében megérdemelten jutottak el Arizonába. 

Ám a két csapat mégis egészen más felfogásúnak tűnik. A keményen védekező, ligaelit futóval és az egyik legjobban futó irányítóval operáló Seahawks tavaly magabiztosan verte a Super Bowlban a Denver Broncos csapatát, és őszintén szólva nem tűnik úgy, hogy most bármivel is gyengébbek lennének. A Legion of Boom néven emlegetett secondary roppant jól védekezik a passzjáték ellen, Richard Sherman, Kam Chancellor, Earl Thomas, Byron Maxwell a saját posztjaikon mind a ligaelitbe tartoznak.

Az egy másik kérdés, hogy a másik oldal támadói azért komoly kihívást jelenthetnek. A szinte megfoghatatlan tight end, Rob Gronkowski, a kiismerhetetlenül gyors és nagyon megbízható Julian Edelman, és a nem különösebben jegyzett elkapóból eredményes játékossá váló Brandon LaFell mind jó célpontok- és Tom Brady passzol nekik. A Seahawks elkapóit viszont ritkán emlegetik az NFL legjobbjai között. Mindez persze nem sokat jelent, ettől még bármelyiküknek lehet nagy meccse, de a Patriots tavalyhoz képest elsősorban abban változott, hogy a passzjátékkal szemben sokkal hatékonyabb a védelem. A sztárigazolás Darelle Revis mellett új ember a megtermett Brandon Browner, nagyon jól játszik Devin McCourty, újjászületett Patrick Chung, és a slot pozícióban játszó Kyle Arringtonnak is több remek meccse volt.

Amikor esélyeket latolgatnak, akkor általában úgy vélik, a Patriots nagyon komoly kihívás elé állítja a Seahawks passzjátékát. Ez fordítva is igaz, de Gronkowski magassága és ereje miatt olyan klasszis, hogy még Shermanék számára is túl nagy falat lehet- ráadásul a Legion of Boom három sztárja is kisebb sérüléssel küszködik.

Elvileg a Seahawks a földön is meg tudja nyerni a meccset, hiszen Marshawn Lynch tartja remek formáját, és a Patriots mindig gyengébben muzsikál a Russell Wilsonhoz hasonló mobilis irányítók ellen, de ha a passzok nem jönnek be, és a Seattle állandóan futni próbál, meglepő játékok híján erre azért már lehet készülni. Wilforkék annyira azért vannak rutinosak, hogy akár egy Lynch futásai ellen is hatékonyak lehetnek a játékok komoly százalékában. Pár nagy futás biztos lesz, de ennél több kell a győzelemhez. Ha Wilson úgy passzol, mint a Green Bay ellen a meccs 80 százalékában, akkor bajban lesznek.

Lehet-e kétszer olyan rosszul játszani? És megtörténhet-e, hogy a Patriots megint annyira lehengerlően támad, mint a Colts ellen a második félidőben? Ritka, hogy egy csapat pont ugyanúgy hoz le egymás után három rájátszásmeccset, de ha tippelnem kellene, annak látom kevesebb esélyét, hogy a Seahawks megint betlizik a meccs jó részében. A Packers akkor elszalasztotta a nagy lehetőséget, de a Patriots, ami Bill Belichick edző jól ismert "Do Your Job!" mantráját követve lép pályára, könyörtelenebbül kihasználja a hibákat.

És itt érdemes szólni az edzőfaktorról. Pete Carroll és Belichick nagyon tisztelik egymást, mind a ketten sikeres edzők, hasonló életkorban, ám igencsak eltérő habitussal. A szenvedélyes, játékosaival közvetlen Carroll nagyszerű munkát végzett a Seahawks élén, mert nem feltétlenül sokra tartott emberekből kovácsolt össze egy ütőképes gárdát. Amennyire lendületes ő az oldalvonalon, annyira lelkes küzdő a csapata a pályán.

Belichick nem egy laza figura, unalmas, semmitmondó sajtótájékoztatói legendásak, és elve az, hogy az eredmények beszéljenek helyette. Nos, ebben nincs is hiba! A jelenkor nagyon kiegyensúlyozott NFL-jében hihetetlen sikersorozat áll mögötte: 15 éve a Patriots edzője, ebből 9 alkalommal jutott az AFC döntőjéig, és a Super Bowlba már hatodik alkalommal verekszi be magát a csapatával. Teljesen mindegy, mi történik máshol, melyik riválishoz hoznak új edzőt és sztárjátékosokat, csapata mindig esélyes a végső sikerre. És folyamatosan, idényről idényre, sőt, meccsről meccsre képes átformálni csapata stratégiáját. A Baltimore ellen LeGarrette Blount futót háromszor küldték pályára a labdával és összesen 1 (egyetlen!) yardot szerzett. Egy hét múlva a Colts ellen 30 futásból 148 yard és 3 touchdown... Trükkös játékokat hívtak a rájátszásban a Patriotsra nem igazán jellemző módon, és ezek szinte mind működtek is. Az idei Patriotsnál nem igazán sejthető, mire fognak készülni a következő meccsen, míg a Seahawks esetében mindenki azzal számol, hogy Lynch és Wilson futni fog- mégsem tudnak mit tenni ellenük.

Szóval rettentő kiszámíthatatlannak ígérkezik a 49. Super Bowl, az elemzők véleménye megoszlik, és a legtöbben szoros meccset várnak- én viszont, ahogy fentebb jeleztem, nem. Viszont van egy tényező, amit hiába emlegetnek, nincs semmi jelentősége: a régi és új generáció találkozása, az "őrségváltás". Ez egy jól meglovagolható sztori, de a valóságban nem korosztályok találkoznak: két, csúcsformában levő irányító, akik egyaránt a liga legjobbjai közé tartoznak, nagy meccsre készülnek. Hogy ki hány esztendős, az teljesen mindegy, mert nem hebehurgya, kapkodó fiatal Wilson, és nem remegő kezű, lassuló felfogású irányító Brady se. Ráadásul rajtuk kívül még igen sokan lesznek a pályán, és bárkiből lehet hős.

És a többi játékos esetében meg végképp értelmetlen azon merengeni, ki idősebb, ki fiatalabb. Aki pályára lép vasárnap, az már ezerszer bizonyított az NFL-ben, és pontosan tisztában vannak azzal, mi a Super Bowl tétje. Nem az, hogy egy évtized múlva ki kerülhet be a Hírességek csarnokába, nem az, hogy kinek mi az "öröksége", az sem fontos, hogy ki élteti tovább a "dinasztiát"- a meccs kizárólag a Vince Lombardi-trófeáért zajlik. Aki megszerzi, boldog lesz, aki veszít, elkeseredik. Az eredménybe belemagyarázásért senki nem kap kupát, tehát mi se foglalkozzunk most még azzal, ami igazán nem a meccsről szól. Ez az éjszaka legyen a yardoké és a touchdownoké, és szinte biztos vagyok benne, nem is fogunk csalódni, remek szórakozás vár ránk...

Javában zajlik az NFL nagydöntőjének felvezetése. Egy héttel korábban a csapból is a Deflategate folyt, mindenki az állítólag leengedett labdák körüli balhét elemezgette. Mára maximum visszatérő poén lett az ügyből, ami majd csak akkor lesz megint komoly téma, ha a liga végre valamiféle döntést hoz.

Addig viszont a valódi sporté lesz a főszerep. Pontosabban ez majd csak vasárnap este (magyar idő szerint hétfőn hajnalban) lesz aktuális, mert addig a két csapat játékosait és edzőit zaklatja folyamatosan a média. És itt a zaklatás nem túlzás! Még a meccshez kapcsolódó kérdésekre is fárasztó egy idő után válaszolni, pláne, hogy néhányakról ezerszer kérdik meg ugyanazt. Például Darelle Revist és Richard Shermant állandóan azzal nyaggatják, hogy mondják ki, melyikük a legjobb cornerback a ligában, a Seahawks védőinek és edzőinek azt kell elmondani, Gronkowski megállítása mekkora kihívás, és a Patriots oldalán ugyanezt ismételhették el jópárszor Marshawn Lynch kapcsán.

Apropó, Lynch. A Seahawks futója rettentően utálja a sajtótájékoztatókat, ám kötelező részt vennie rajtuk, mert ha kihagyja, pénzbüntetéssel sújtja a liga. Így aztán elmegy, öt percen át mondogatja, hogy "azért vagyok itt, hogy ne büntessenek meg" vagy valami hasonlót, utána megy a dolgára. Legutóbb az összesereglett újságírókat ki is osztotta, ugyan mire várnak tőle, hiszen nem mond semmit, nem érdekli ez az egész, és fogalma sincs, miért akarnak ennyien kérdezgetni tőle teljesen feleslegesen. Valóban az NFL egyik furcsasága, hogy köteleznek mindenkit a nyilatkozgatásra- ez addig érthető, hogy a szórakoztatáshoz ez is kell, ezért is keresnek annyi pénzt a sztárok, de az ilyen "sajtótájékoztatóknak" semmi értelme. Mégis mindig több tucat riporter tolong előtte, ahelyett, hogy azokat keresnék, akik hajlandóak lennének komolyan válaszolni.

Mint ahogy az is teljesen értelmetlen, amikor a Media Day alkalmával összesereglett több száz újságíró, blogger, magamutogató pojáca (mert vannak hülye jelmezbe öltözött bohócok, akik elsősorban magukat akarják futtatni) rettentő nagy ökörségekbe rángatná bele a játékosokat. Az idén a roppant népszerű, focistának kiváló, emberként pedig igencsak laza Rob Gronkowski volt ennek a leggyakoribb célpontja. Megkérték hogy olvasson fel részletet egy erotikus novellából, aminek ő volt a főszereplője, aztán azzal nyaggatták, hogy énekelje el egy Katy Perry dal refrénjét, és így tovább. Ezek olyan agyzsibbasztó marhaságok, amelyek vélhetően már a szurkolókat sem érdeklik, és a felvételek tanúsága szerint még Gronknak is túl sok volt belőle. De hát ez is része a hét eleji pörgésnek, amin végre tovább lehet lépni.

No nem mintha a további napok interjúi annyi újdonságot tudnának mutatni. Meg kell kérdezni mindenkit aki él és mozog arról, hogy ki nyeri a Super Bowlt, ha nincs jobb megoldás, akkor elő kell rángatni a leeresztett labdákat, majd jöhet a "Tom Brady a legnagyobb-e?" felvetés. Már azt is megtudhattuk, a Patriots hoteljében kétszer is volt az éjszaka közepén lefújt tűzriadó. Aztán felmerült az, hogy Richard Sherman barátnője a közeljövőben fog szülni, és emiatt esetleg kihagyja-e a meccset. Néhány játékos videojáték-fociban is összemérte már az erejét. Tom Brady pedig kicsit megfázott. Ilyesféle kis színesekkel vannak tele az amerikaifocival foglalkozó honlapok.

A szinte már kínlódós felhajtás vakvágányaira jó példa az, amikor Darelle Revistől jobb híján azt kérdezték, hiányzik-e neki régi csapata, a New York Jets. Ő nyilván kijelentette, élete meccse, a Patriots színeiben játszandó Super Bowl előtt pár nappal eszébe sem jut a Jets. Vajon kit lepett meg ez a válasz?...

És hogy milyen valós sztorikat kapnak a rajongók? Hát, nagyjából az a lényeg, hogy a csapatokban szinte mindenki teljesen egészséges, és gőzerővel készülnek a nagy meccsre. Ezt pedig akkor is kitalálhattuk volna, ha egy sort se olvastunk volna eddig a Super Bowlról. De természetesen én is mindenre rákattintok, mert kíváncsi vagyok, hátha egyszer végre valami értelmeset csípek el. És nyilván el kell tölteni valahogy az időt: nagyon várom azt, hogy útjára induljon a labda, de addig még napok vannak hátra...

Az egész NFL pár puha labdára figyel a Super Bowl helyett- ki hallott már ilyet? Az elmúlt napokban ezer hírt olvastam a Deflategate (vagy Ballghazi, CSI:PSI) néven emlegetett botrányról, és most már itt az ideje, hogy röviden szóljak róla.

Próbáljuk időrendben áttekinteni a történéseket! Múlt hét vasárnap került sor az amerikaifoci-liga főcsoportdöntőire. A Seattle Seahawks óriási meccsen, drámai fordítás után győzte le a Green Bay Packerst, míg a New England Patriots 45-7 arányban mosta le az Indianapolis Colts csapatát. Mindenki azt hitte, a szoros mecccsről beszél majd mindenki, de váratlan módon a Patriots került a címlapokra- pontosabban az általuk használt labdák.

Alig pár órával a meccs után felröppent a hír a twitteren, hogy egy bennfentes információ szerint az NFL vizsgálja a Patriots labdáit, mert azok nem voltak a kellően keményre fújva. A szabályzat egészen pontosan meghatározza a tojáslabdában szükséges nyomás minimális és maximális értékeit, ezt a bírók meccs előtt ellenőrzik, utána már elvileg senki nem nyúlhat hozzájuk. Úgy tartják, a kicsivel puhább labdák előnyt jelenthetnek, hiszen az irányító erősebben megfoghatja azt, biztosabban dobhatja. Főleg esős, hűvös időben- és Foxboróban azon az estén pont olyan volt.

A Patriots csapatát már korábban is vádolták csalással vagy a szabályok rugalmas értelmezésével. A hírhedt Spygate ügyben komoly büntetést is kaptak, mert levideózták az ellenfél védőegységének edzőjét és így megfejtették a kézmozdulatok jelentőségét. Az utóbbi másfél évtizedben rendkívül sikeres franchise mindig is sokak által utált csapat volt, ez pedig csak olaj volt a tűzre. Az már másik kérdés, hogy azóta némely rivális edzője is beismerték, akkortájt ők is figyelték az ellenfél kommunikációját, ez teljesen bevett gyakorlat volt. Mindenesetre ez az előélet és az általános Patriots-utálat megágyazott annak, hogy a labdaügy után újjáéledjen a Belichick-Brady klán vádolása.

Az információk gyorsan szaporodtak. Mint kiderült, a Patriots 12 labdájából 11-ben volt kevesebb a nyomás a minimálisnál, nagyjából 15 százalékkal. Ez kétségtelenül gyanús, ám kissé nehéz átlátni az információk seregén, mert az utóbbi napokban elég sok egymásnak ellentmondó hírt olvashattunk.

Ott van például annak a sztorija, hogy is figyeltek fel erre a problémára a bírók. A Colts ellen a második negyedben Tom Brady csúnyán eladta a labdát, azt az ellenfél linebackere, D'Qwell Jackson szerezte meg. A pletyka arról szól, ő érezte, hogy valami nem stimmel, szólt a csapat edzőjének, aki pedig jelezte az egészet az általános menedzsernek- ezután kezdtek vizsgálódni a bírók. Az edző, Chuck Pagano már másnap cáfolta, hogy bármit tudna az egész ügyről, pár nap múlva pedig Jackson jelentette ki, szó sem volt ilyesmiről, hiszen ő védőjátékos, alig ér labdához, képtelen lenne megérezni a különbséget. Akkor jött az a verzió, hogy a rájátszás előző fordulójában vesztes Baltimore Ravens vezetői hívták fel a liga figyelmét utólag a puhább labdákra, de ők ezt tagadták. Jelenleg így aztán azt sem lehet tudni, ki és mikor vette észre ezt az egészet.

Fontos megjegyezni, hogy azért nem olyan könnyű megállapítani, milyenek is az adott labdák, mert a két csapat a saját labdáit használja- 12-12 darab van előkészítve, amit a csapat akkor kap kézhez, amikor éppen támad. Tehát tényleg kizárólag labdaeladás alkalmával veheti kézbe az ellenfél játékosa azt. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy nem nagyon lehet kiszúrni ezt a dolgot, másrészt pedig azt, hogy ha valóban előnyt jelent, az csak annak a csapatnak kedvez, amelyik trükközik a labdákkal. Így nem lehet utólag azt mondani, "nem mindegy, hiszen a Colts is azt használta?" Nem, ők a sajátjaikkal dobáltak. (Egy kis történelmi visszatekintés: ezt a rendszert a sztárirányítók, Brady, Manning és a többiek harcolták ki a kétezres évek közepén, mert úgy vélték, hátrányt jelenthet, ha sorsdöntő pillanatban a hazai csapat szertárosa odaad egy betöretlen, még nem jól tapadó labdát az ellenfélnek.)

Mellesleg nehéz megállapítani, mekkora előnyt jelent ennyi nyomáskülönbség. Eleve nem ugyanúgy szeretik a labdákat az irányítók, akik meccs előtt órákon át válogatják, melyiket használják majd. Aaron Rodgers például a szabályosnál keményebbre fújná, ha lehet, mások pedig épp az alsó határérték közelébe. Átlagember soha nem szúrja ki a különbséget, mert a mért nyomáseltérés annyit jelent, hogy kb. 1 milliméterrel mélyebbre nyomhatnánk be az ujjunkat a labdába. Ez szinte elhanyagolhatónak tűnik, de az NFL szintjén talán nem az. A hírek felröppenése után nem sokkal kiderült, hogy ezzel a trükkel többen éltek, például egy Super Bowl-győztes irányító, Brad Johnson elismerte, a nagydöntő előtt 7500 dollárt fizetett a labdás srácoknak, hogy óvatosan kiengedjenek a mérközés alatt a levegőből.

Azt se vitatta soha senki, hogy a Patriots egészen biztosan nem ezért lépte le ellenfelét a főcsoportdöntőben. Maguk a Colts játékosai is így nyilatkoztak, még Andrew Luck irányító is úgy vélte, túlságosan felfújják ezt az ügyet, a jobb csapat nyert, kész. Volt csapattársa, aki szerint a Patriots egy darab szappant használva is sokkal több pontot szerzett volna. Ez már csak azért is lehetséges, mert azon az estén a futójáték nagyon hangsúlyos volt, aminél tökmindegy a labda nyomása. 

Kicsivel később az is kiderült, hogy még kevesebb befolyása lehetett a labdáknak az eredményre, mert már az első félidőben rámértek a bírók a labdára, és a második félidőt szabályosra fújt labdákkal játszották a csapatok. Az első félidőben 17-7 volt az eredmény a Patriots javára a "csaló" labdákkal, a második félidőben 28-0 a szabályosakkal. Ennek ezen az estén ennyire nem volt jelentősége.

Akkor miért kell foglalkozni az üggyel? Hát egyszerűen azért, mert a szabályokat azért írják, hogy azokat mindenki betűre betartsa. És ha valaki akár a legminimálisabb előnyre is szert tehet egy nem megengedett trükkel, akkor igenis szükséges kivizsgálni az esetet. A Patriots szurkolói és az őket nem szeretők jelen esetben pont ugyanazért háborognak: a csapat jobb volt, mi szükség volt erre?

A hét folyamán mindenki megszólalt. A csapat edzője, Bill Belichick indulatosan utasította vissza a vádat, és közölte, mivel a labdákkal elsősorban az irányító találkozik, ő válogatja őket, kérdezzék Tom Brady-t. A sztárjátékos szintén tagadta, hogy bármilyen módon manipulálta volna a labdákat, de magyarázatot ő sem tudott adni a történtekre. Sokak már előre ítélkezve azt mondták, tuti, hogy Brady hazudik, most rombolta le a nimbuszát, győzelmei ellenére öröksége értéktelen, és így tovább- ismerjük, amikor beindul a túllicitálás a tengerentúli médiában. Az NFL annyit közölt, hogy a vizsgálat zajlik, több tucat embert kérdeztek ki, és a munkát egy olyan jogi szakember irányítja, aki független a ligától. A Patriots minden téren együttműködik a vizsgálódókkal, segíti a munkájukat, minden szükséges információt megad.

És jelen helyzetben mindenki találgat. Szombat este a témába belefáradt Belichick rendkívüli sajtótájékoztatót tartott. Közölte, bosszantja, hogy az év legfontosabb meccse, a Super Bowl előtt a felkészülés helyett labdákat pumpálgattak és tesztelgettek, hogy választ kapjanak a kérdésekre. Állította, megállapításuk szerint egyszerűen annyi történt, hogy az öltözőben, melegben felfújt labdák odakinn a hidegben vesztettek a nyomásból- ez tiszta fizika, ilyen van, a kérdés az, hogy mekkora a hőmérsékletkülönbség. Ha elég nagy, ez a verzió valóban elképzelhető. És a szintén odakint tesztelt Colts-labdák miért voltak szabályos nyomásúak? Nos, nem biztos, hogy ugyanott, ugyanabban a melegben fújták fel őket. Ráadásul amennyiben Luck Rodgershez hasonlóan a keményebb labdákat kedveli, így a meccs előtt eleve nagyobb nyomás hiába csökkent, még mindig határértéken belül maradhatott a hidegben.

Azt, hogy meccs közben, nyolcvanezer néző, több tucat kamera és egy rakás bíró előtt bárki be merte volna-e vállalni, hogy eresztget egy kis levegőt a labdákból, meglehetősen valószínűtlen. Ám az is eléggé hihetetlen, hogy egy hideg este robbantotta ki az NFL egyik nagy idei botrányát. Talán az NFL vizsgálata választ ad a Super Bowl-ig, talán nem. Meglehet, a liga nem is bánja, hogy egész Amerika és a fél világ néhány kissé puhább labdával foglalkozik, és így folyamatosan napirenden tartja az amerikaifocit. Aztán a jövő héten folytatódhat a hangulatkeltés a nagydöntő előtti felhajtással. Ez persze már-már összeesküvéselmélet- hogy nézne már ki, hogy egy dollármilliárdos sport-média biznisz ilyen ócska trükkökkel élne? Ez tisztára olyan, mintha valaki egy picivel lágyabbra pumpálná fel a labdáit...

Az NFL főcsoportdöntői közül az elsőről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni- legalábbis ha az izgalmakról beszélünk. Mind a két csapat hibázott, de a végén a Seattle Seahawks örülhetett, és ők verekedték be magukat a XLIX Super Bowl-ba. 

De milyen meccsen! A Green Bay Packers az első félidőt 16-0 előnnyel hozta. A jellemzően nagyon megbízható Russell Wilson, a Seahawks irányítója a meccs első részében egészen csapnivaló teljesítményt nyújtott, összesen négy(!) alkalommal adta el a labdát. Ebből akadt balszerencsés is, de olyan is, amikor simán csak rosszul dobta meg a labdát. Dadogott a Seahawks játéka, a Packers kezében volt az irányítás, de... Ott volt a nagy de. Aaron Rodgersék egyszerűen nem tudtak ellépni az ellenféltől, jöttek ugyan a pontok a mezőnygólokból, de 16 pont egyszerűen nem megnyugtató előny a mai NFL-ben, pláne egy roppant erős Seahawks ellen. 

Nincs mit szépíteni: a Packers belealudt a meccsbe. A második félidőben alig vezettek értelmes támadást, egyetlen mezőnygólig jutottak, míg a Seahawks, építve a védelem hatékony játékra, megpróbált kapaszkodni. És sikerült nekik, méghozzá egy egészen váratlan trükkös játékkal, amikor mezőnygólnál a labdát lerakó holder váratlanul passzolt, és touchdown lett belőle.

A meccs legvégén pedig jött a fordulat, először Russell Wilson futott touchdownt, majd jött az onside kick, amit egy Packers-játékos bénázása után a Seahawks szerzett meg, és rögvest pontokra is váltott. Sikerült a kétpontos kísérlet is, és ekkor már a Packers futott a pénze után. És kiderült, ha szükséges, tudnak támadni, kiegyenlítettek mezőnygóllal- de az emberben ott motoszkált a kérdés, miért vártak eddig?

A hosszabbításban az első támadást a Seahawks vezethette, és nem vacakoltak, egy gyors touchdown után megnyerték a meccset, és bejutottak a Super Bowlba. Igazi slusszpoén volt, hogy Wilson passza után Kearse szerezte a pontokat, ugyanis a meccsen kettejük négy összjátéka "eredményezte" a négy labdaeladást...

Furcsa mérkőzés volt. Sokáig annyira reménytelennek tűnt a Seahawks támadójátéka, hogy már-már elkönyveltük a könnyű Packers-sikert. De a védelem végigharcolta ezt a meccset, és egyszerűen nem hagyták kibontakozni Rodgersék ponterős játékát. Személy szerint azt gondolom, ők egyszerűen nem is úgy harcoltak, ahogy ezen a meccsen elvárható lett volna. Ha egyetlen alkalommal mezőnygól helyett touchdownig jutnak, ha még egy mezőnygólig eljutnak, ha a labdaszerzések után jobban küzdenek a visszahordásért, ha, ha, ha... De ezen most már kár merengeni, ez a hajó elment, 28-22-vel a Seahawks az NFC bajnoka. És bármennyire jó irányító Rodgers, felmerül a kérdés, a rájátszásban mennyire nyerőember, mert most is kihagyták a ziccert. Utólag ő is úgy nyílatkozott, a meccset ők vesztették el, nem a Seahawks nyerte meg.

A második főcsoportdöntő előtt mindenki arról beszélt, hogy a New England Patriots sokkal esélyesebb, és a meccsen dominálnak fognak a futások, ahogy mostanában a Colts ellen megszokhattuk. A végeredmény? A Patriots sokkal jobban játszott és megint szétfutották a Colts védelmét. A harmadik negyedben már szinte játszadozásnak tűnt az összecsapás, a Brady vezette támadóegység már-már hibátlanul játszott. A védelem is nagyon jól fogta meg a Colts támadóit, Andrew Luck nem sokat tudott mutatni, elkapóit levették a pályáról. A meccsből még tíz perc volt hátra, amikor már 38(!) ponttal vezetett a Patriots, tehát gyakorlatilag minden fontos kérdés eldőlt. Még egy újabb trükkös játékot is bedobtak, az is bejött, mint minden más: egy falember szerzett passzolt touchdownt.

A statisztikákat lehet éppen böngészgetni, de majdnem felesleges. Tom Brady szórt három touchdown-passzt, LeGarette Blount futott szintén hármat, yardokban, első kísérletekben, labdabirtoklásban is messze felülmúlták ellenfelüket, miközben a Colts a két eddig rájátszásgyőzelem után meg kellett hajoljon a nagyobb tudás előtt. Az utolsó percekben már a csereemberek léptek pályára, a Patriots ászai a partvonal mellett örömködtek és pacsiztak. Minden okuk megvolt rá: ezen a szinten, ilyen meccsen a 45-7-es eredmény döbbenetes fölényt mutat, gyakorlatilag K.O.

Jön tehát a Super Bowl: a Seattle Seahawks egy évtized után az első csapat, ami egymást követő két évben bejutott a nagydöntőbe, és most sem esélytelenek a győzelemre. A New England Patriots csapatával pedig Tom Brady és Bill Belichik hatodik alkalommal próbálkozhat a Vince Lombardi-trófea elhódításával. Az elkövetkezendő két hétben számtanak elemzés és esélylatolgatás jelenik majd meg, én ezt most még kihagyom, mert nagyon messze van az még... E pillanatban inkább a mai két meccs hatása alatt állok: a Seahawks feltámadása és a Patriots lehengerlő győzelmén is lehet rágódni. Nagyon más úton jutottak el Arizonába a csapatok, de ez mostantól már igazán nem számít: minden, ami fontos, ott dől majd el.

Ma eldől, melyik két csapat lehet ott az NFL nagydöntőjében február 1-én. A két főcsoportdöntő kapcsán pedig én is latolgatom egy kicsit az esélyeket.

A korábbi meccsen a Seattle Seahawks fogadja a Green Bay Packers csapatát (21:00, Sport2). Ezen a szinten azért nehéz tippelni, mert egyáltalán nem véletlenül jutott ide egyik gárda sem, mind a kettejüknek megvannak a maga erősségei- no meg persze gyengéi is. 

A közönsége által támogatott, otthon nagyon nehezen legyőzhető Seahawks secondary a liga legjobb egysége. A Legion of Boom tagjai közül a nagyszájú Richard Sherman a legismertebb, de a múlt héten a Panthers ellen Kam Chancellor volt a nyerőember. Bárki képes közülük elit teljesítményre, és most erősen próbára is teszik majd őket: Aaron Rodgers sebészi pontosságú passzaival bármelyik védelem életét meg tudja nehezíteni, az őt segítő elkapógárda is elsőrangú Jordy Nelsonnal és Randall Cobb-bal, akik mögött akad még egy-két megbízható célpont. Az egyik kulcsfontosságú párharc tehát e között a két egység között zajlik majd.

A Seahawks irányítója, Russell Wilson kevesebbet passzol, viszont többet és nagyon eredményesen fut. Ott van még az ő oldalukon Marshawn Lynch, az időnként megállíthatlan futó. Ha a Beastmode beindul, és erre minden meccsen sor kerül egy-két alkalommal, akkor annak igen gyakran pontszerzés az eredménye. Szóval a másik dolog, amire a meccsen nagyon lehet majd figyelni, az a Packers védelmének munkája a futás ellen.

A két csapat stílusa mindenesetre alapvetően eltér. A sokat passzoló, Rodgers által remekül mozgatott Packers az alapszakaszban a legtöbb pontot szerezte meccseként a ligában, a Seahawks gyakorlatilag egy touchdown-nyi lemaradásban volt velük szemben az átlagot tekintve. Ám a védelemnél fordul a kocka: a Seattle messze a legkevesebb pontot engedte, míg a Packers csak a középmezőnyben tanyázott a statisztikák szerint. A Seattle a saját eredményét, kemény védelmét többnyire hozni szokta, a nagy kérdés szerintem az lesz, hogy a Packers támadásait mennyire sikerül megfogni. Egy sokpontos adok-kapokból meglátásom szerint csak a Green Bay jöhet ki jól, de ha a Seahawks secondary tényleg annyira jó, mint amennyire annak tartják őket, akkor bizony kemény estéje lesz Rodgersnek, aki ráadásul sérüléssel küszködik. Az eredményre nehéz tippelni: a hazai pálya, a jó védelem a Seattle mellett szólna, de nekem most a megérzésem az, hogy a Packers jut a nagydöntőbe.

Az éjszakai New England Patriots - Indianapolis Colts összecsapáson (00:30, Sport2) szinte minden a hazaiak mellett szól. Tom Brady és Bill Belichick rutinja és profizmusa legendás. A kétszer is nagy hátrányból fordítással megnyert elődöntő a Ravens ellen nyilván nagy erőt adott a csapatnak. Az utóbbi években, amikor az Andrew Luck vezette Colts a Patriots csapatával találkozott, mindig nagy vereséget szenvedtek el. Bradyék győztek otthon és idegenben, kétszer is szétfutották a Colts védelmet, a meccseken egy-két alkalommal menetrendszerűen hibázó Lucknak köszönhetően pedig mindig jöttek a sorsdöntő labdaszerzések is.

Nyilván a Colts is viszonylag önbizalommal telve készülhet a meccsre, hiszen a Cincinnati Bengals után a Denver Broncost is simán ütötték ki a rájátszásban. Ám ne feledjük, mind a két eddigi ellenfelüknél igencsak középszerű irányítóteljesítményt nyújtottak a sztárok ezen a kulcsposzton. Legyünk őszinték, azt nehezen várhatja bárki, hogy az ezerrel koncentráló Brady annyira lefagy, mint azt Andy Daltontól vagy Peyton Manningtől már többször láthattuk. A Colts mostanában sokat javuló védelmének kellene tenni arról, hogy a Patriots támadásai ne legyenek eredményesek- ám ember legyen a talpán, aki levesz a pályáról egy Rob Gronkowskit vagy a nyomába ér Julian Edelmannek. Úgy tippelem, hogy a Patriots a szokásos pontban gazdag meccset hozza majd, tehát Luck vállán lesz a teher, hogy tartsa velük a lépést.

A fiatal irányító kétségkívül az egyik legnagyobb tehetség a posztján. Vannak, akik szerint nem csak a jövő az övé, hanem a jelen is. Az biztos, hogy az utolsó pillanatig küzdeni fog, mert normális sportember soha nem abból indul ki, majd jövőre mindent megnyer- ha most van meg az esély, most akarja megkaparintani a trófeát. És Luck nagyon akar győzni. A problémát vele kapcsolatban az jelenti, hogy a fentebb már említett módon nem nagyon van hibátlan meccse. Az alapszakaszban 40 touchdown passza volt- de 16 interceptiont is bevéshettek a neve mellé. (Ehhez képest Brady 9, Wilson 7, Rodgers csak 5(!) alkalommal adta el a labdát.) Ahhoz a Darelle Revis és Devin McCourty fémjelezte secondary túl jó, hogy ezt a luxust most megengedhesse magának.

Izgalmas kérdés lesz, hogy a várhatóan hidegben, esőben játszott meccsen melyik csapatnak hogy megy a futás. A Patriots a múlt héten gyakorlatilag teljesen feladta a futójátékot- őket ismerve most egészen más stratégiával készülnek. A Coltsnak jobb meccse volt a Broncos ellen, és a Patriots futás elleni védelme nem számít ligaelitnek, tehát még az a csoda is előfordulhat, hogy az irányítósztárok összecsapásán a futók szerepe lesz a döntő. Nagy sztori lenne, ha az alapszakaszban négy futott touchdownt elérő, de azóta alig játszó Jonas Gray ismét a hátán vinné a Patriots támadásait. 

És hogy mit várok végeredményként? Nem a számokra alapozok, hanem racionálisan gondolom át az esélyeket. Az egyszerűen jobban összerakott, küzdőképességét is bizonyító, hazai környezetben igen erős Patriots veresége nagy meglepetés lenne. Eddig jól tippeltem, amikor a Coltsra tettem a Bengals és a Broncos ellen, ám szerintem idén még nem jut el Luck a Super Bowl-ba, Brady viszont hatodjára is ott lehet. A generációk csatájának első felvonását Manning ellen Luck nyerte, de Foxboróban a rutinos veterán az esélyesebb.

Az biztos, hogy lesznek nagy izgalmak, és most már egy percet sem érdemes elmulasztani, hiszen a két főcsoportdöntő illetve a Super Bowl van csak hátra a szezon érdemi részéből.