Ünnepnap a mai az amerikaifoci rajongói számára, hiszen jön a várva várt nagydöntő! Ám egy pici szomorúság is vegyül ebbe, hiszen a Super Bowl után sok hónapig nem lesznek tétmeccsek a ligában.

Ám ez most még nem olyan fontos, hiszen mind a nagy összecsapás lázában égünk. Már oly sokan elemezték az esélyeket a Seattle Seahawks- New England Patriots meccs kapcsán, de én még nem mentem bele a részletekbe. Mivel sokáig nem nagyon lesz miről beszélni, így aztán nem hagyhatom ki az esélyt egy kis szubjektív okoskodásra.

Alapvetően egyetértek azzal, hogy sokan nagyon kiélezett, az utolsó pillanatig izgalmas döntőt várnak, hiszen minden erre utal. Valamiért mégis úgy érzem, ebből sima Patriots-győzelem lesz, de ez tényleg csak megérzés. Megindokolni azt tudom, miért kéne szorosnak lennie a Super Bowlnak...

Ha az idény alakulását nézzük, tulajdonképpen erősen hasonlónak tűnik a két csapat 2014-es éve. Botladozás a szezon elején, aztán erőre kaptak mind a ketten, végül az idényt lehengerlően zárva egyaránt az első kiemelt helyet szerezte meg a Seahawks és a Patriots az NFC-ben és az AFC-ben. A rájátszásban mind a kettőnek volt egy nagyon kemény és aránylag könnyed meccse, összességében megérdemelten jutottak el Arizonába. 

Ám a két csapat mégis egészen más felfogásúnak tűnik. A keményen védekező, ligaelit futóval és az egyik legjobban futó irányítóval operáló Seahawks tavaly magabiztosan verte a Super Bowlban a Denver Broncos csapatát, és őszintén szólva nem tűnik úgy, hogy most bármivel is gyengébbek lennének. A Legion of Boom néven emlegetett secondary roppant jól védekezik a passzjáték ellen, Richard Sherman, Kam Chancellor, Earl Thomas, Byron Maxwell a saját posztjaikon mind a ligaelitbe tartoznak.

Az egy másik kérdés, hogy a másik oldal támadói azért komoly kihívást jelenthetnek. A szinte megfoghatatlan tight end, Rob Gronkowski, a kiismerhetetlenül gyors és nagyon megbízható Julian Edelman, és a nem különösebben jegyzett elkapóból eredményes játékossá váló Brandon LaFell mind jó célpontok- és Tom Brady passzol nekik. A Seahawks elkapóit viszont ritkán emlegetik az NFL legjobbjai között. Mindez persze nem sokat jelent, ettől még bármelyiküknek lehet nagy meccse, de a Patriots tavalyhoz képest elsősorban abban változott, hogy a passzjátékkal szemben sokkal hatékonyabb a védelem. A sztárigazolás Darelle Revis mellett új ember a megtermett Brandon Browner, nagyon jól játszik Devin McCourty, újjászületett Patrick Chung, és a slot pozícióban játszó Kyle Arringtonnak is több remek meccse volt.

Amikor esélyeket latolgatnak, akkor általában úgy vélik, a Patriots nagyon komoly kihívás elé állítja a Seahawks passzjátékát. Ez fordítva is igaz, de Gronkowski magassága és ereje miatt olyan klasszis, hogy még Shermanék számára is túl nagy falat lehet- ráadásul a Legion of Boom három sztárja is kisebb sérüléssel küszködik.

Elvileg a Seahawks a földön is meg tudja nyerni a meccset, hiszen Marshawn Lynch tartja remek formáját, és a Patriots mindig gyengébben muzsikál a Russell Wilsonhoz hasonló mobilis irányítók ellen, de ha a passzok nem jönnek be, és a Seattle állandóan futni próbál, meglepő játékok híján erre azért már lehet készülni. Wilforkék annyira azért vannak rutinosak, hogy akár egy Lynch futásai ellen is hatékonyak lehetnek a játékok komoly százalékában. Pár nagy futás biztos lesz, de ennél több kell a győzelemhez. Ha Wilson úgy passzol, mint a Green Bay ellen a meccs 80 százalékában, akkor bajban lesznek.

Lehet-e kétszer olyan rosszul játszani? És megtörténhet-e, hogy a Patriots megint annyira lehengerlően támad, mint a Colts ellen a második félidőben? Ritka, hogy egy csapat pont ugyanúgy hoz le egymás után három rájátszásmeccset, de ha tippelnem kellene, annak látom kevesebb esélyét, hogy a Seahawks megint betlizik a meccs jó részében. A Packers akkor elszalasztotta a nagy lehetőséget, de a Patriots, ami Bill Belichick edző jól ismert "Do Your Job!" mantráját követve lép pályára, könyörtelenebbül kihasználja a hibákat.

És itt érdemes szólni az edzőfaktorról. Pete Carroll és Belichick nagyon tisztelik egymást, mind a ketten sikeres edzők, hasonló életkorban, ám igencsak eltérő habitussal. A szenvedélyes, játékosaival közvetlen Carroll nagyszerű munkát végzett a Seahawks élén, mert nem feltétlenül sokra tartott emberekből kovácsolt össze egy ütőképes gárdát. Amennyire lendületes ő az oldalvonalon, annyira lelkes küzdő a csapata a pályán.

Belichick nem egy laza figura, unalmas, semmitmondó sajtótájékoztatói legendásak, és elve az, hogy az eredmények beszéljenek helyette. Nos, ebben nincs is hiba! A jelenkor nagyon kiegyensúlyozott NFL-jében hihetetlen sikersorozat áll mögötte: 15 éve a Patriots edzője, ebből 9 alkalommal jutott az AFC döntőjéig, és a Super Bowlba már hatodik alkalommal verekszi be magát a csapatával. Teljesen mindegy, mi történik máshol, melyik riválishoz hoznak új edzőt és sztárjátékosokat, csapata mindig esélyes a végső sikerre. És folyamatosan, idényről idényre, sőt, meccsről meccsre képes átformálni csapata stratégiáját. A Baltimore ellen LeGarrette Blount futót háromszor küldték pályára a labdával és összesen 1 (egyetlen!) yardot szerzett. Egy hét múlva a Colts ellen 30 futásból 148 yard és 3 touchdown... Trükkös játékokat hívtak a rájátszásban a Patriotsra nem igazán jellemző módon, és ezek szinte mind működtek is. Az idei Patriotsnál nem igazán sejthető, mire fognak készülni a következő meccsen, míg a Seahawks esetében mindenki azzal számol, hogy Lynch és Wilson futni fog- mégsem tudnak mit tenni ellenük.

Szóval rettentő kiszámíthatatlannak ígérkezik a 49. Super Bowl, az elemzők véleménye megoszlik, és a legtöbben szoros meccset várnak- én viszont, ahogy fentebb jeleztem, nem. Viszont van egy tényező, amit hiába emlegetnek, nincs semmi jelentősége: a régi és új generáció találkozása, az "őrségváltás". Ez egy jól meglovagolható sztori, de a valóságban nem korosztályok találkoznak: két, csúcsformában levő irányító, akik egyaránt a liga legjobbjai közé tartoznak, nagy meccsre készülnek. Hogy ki hány esztendős, az teljesen mindegy, mert nem hebehurgya, kapkodó fiatal Wilson, és nem remegő kezű, lassuló felfogású irányító Brady se. Ráadásul rajtuk kívül még igen sokan lesznek a pályán, és bárkiből lehet hős.

És a többi játékos esetében meg végképp értelmetlen azon merengeni, ki idősebb, ki fiatalabb. Aki pályára lép vasárnap, az már ezerszer bizonyított az NFL-ben, és pontosan tisztában vannak azzal, mi a Super Bowl tétje. Nem az, hogy egy évtized múlva ki kerülhet be a Hírességek csarnokába, nem az, hogy kinek mi az "öröksége", az sem fontos, hogy ki élteti tovább a "dinasztiát"- a meccs kizárólag a Vince Lombardi-trófeáért zajlik. Aki megszerzi, boldog lesz, aki veszít, elkeseredik. Az eredménybe belemagyarázásért senki nem kap kupát, tehát mi se foglalkozzunk most még azzal, ami igazán nem a meccsről szól. Ez az éjszaka legyen a yardoké és a touchdownoké, és szinte biztos vagyok benne, nem is fogunk csalódni, remek szórakozás vár ránk...