Az NFL főcsoportdöntői közül az elsőről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni- legalábbis ha az izgalmakról beszélünk. Mind a két csapat hibázott, de a végén a Seattle Seahawks örülhetett, és ők verekedték be magukat a XLIX Super Bowl-ba. 

De milyen meccsen! A Green Bay Packers az első félidőt 16-0 előnnyel hozta. A jellemzően nagyon megbízható Russell Wilson, a Seahawks irányítója a meccs első részében egészen csapnivaló teljesítményt nyújtott, összesen négy(!) alkalommal adta el a labdát. Ebből akadt balszerencsés is, de olyan is, amikor simán csak rosszul dobta meg a labdát. Dadogott a Seahawks játéka, a Packers kezében volt az irányítás, de... Ott volt a nagy de. Aaron Rodgersék egyszerűen nem tudtak ellépni az ellenféltől, jöttek ugyan a pontok a mezőnygólokból, de 16 pont egyszerűen nem megnyugtató előny a mai NFL-ben, pláne egy roppant erős Seahawks ellen. 

Nincs mit szépíteni: a Packers belealudt a meccsbe. A második félidőben alig vezettek értelmes támadást, egyetlen mezőnygólig jutottak, míg a Seahawks, építve a védelem hatékony játékra, megpróbált kapaszkodni. És sikerült nekik, méghozzá egy egészen váratlan trükkös játékkal, amikor mezőnygólnál a labdát lerakó holder váratlanul passzolt, és touchdown lett belőle.

A meccs legvégén pedig jött a fordulat, először Russell Wilson futott touchdownt, majd jött az onside kick, amit egy Packers-játékos bénázása után a Seahawks szerzett meg, és rögvest pontokra is váltott. Sikerült a kétpontos kísérlet is, és ekkor már a Packers futott a pénze után. És kiderült, ha szükséges, tudnak támadni, kiegyenlítettek mezőnygóllal- de az emberben ott motoszkált a kérdés, miért vártak eddig?

A hosszabbításban az első támadást a Seahawks vezethette, és nem vacakoltak, egy gyors touchdown után megnyerték a meccset, és bejutottak a Super Bowlba. Igazi slusszpoén volt, hogy Wilson passza után Kearse szerezte a pontokat, ugyanis a meccsen kettejük négy összjátéka "eredményezte" a négy labdaeladást...

Furcsa mérkőzés volt. Sokáig annyira reménytelennek tűnt a Seahawks támadójátéka, hogy már-már elkönyveltük a könnyű Packers-sikert. De a védelem végigharcolta ezt a meccset, és egyszerűen nem hagyták kibontakozni Rodgersék ponterős játékát. Személy szerint azt gondolom, ők egyszerűen nem is úgy harcoltak, ahogy ezen a meccsen elvárható lett volna. Ha egyetlen alkalommal mezőnygól helyett touchdownig jutnak, ha még egy mezőnygólig eljutnak, ha a labdaszerzések után jobban küzdenek a visszahordásért, ha, ha, ha... De ezen most már kár merengeni, ez a hajó elment, 28-22-vel a Seahawks az NFC bajnoka. És bármennyire jó irányító Rodgers, felmerül a kérdés, a rájátszásban mennyire nyerőember, mert most is kihagyták a ziccert. Utólag ő is úgy nyílatkozott, a meccset ők vesztették el, nem a Seahawks nyerte meg.

A második főcsoportdöntő előtt mindenki arról beszélt, hogy a New England Patriots sokkal esélyesebb, és a meccsen dominálnak fognak a futások, ahogy mostanában a Colts ellen megszokhattuk. A végeredmény? A Patriots sokkal jobban játszott és megint szétfutották a Colts védelmét. A harmadik negyedben már szinte játszadozásnak tűnt az összecsapás, a Brady vezette támadóegység már-már hibátlanul játszott. A védelem is nagyon jól fogta meg a Colts támadóit, Andrew Luck nem sokat tudott mutatni, elkapóit levették a pályáról. A meccsből még tíz perc volt hátra, amikor már 38(!) ponttal vezetett a Patriots, tehát gyakorlatilag minden fontos kérdés eldőlt. Még egy újabb trükkös játékot is bedobtak, az is bejött, mint minden más: egy falember szerzett passzolt touchdownt.

A statisztikákat lehet éppen böngészgetni, de majdnem felesleges. Tom Brady szórt három touchdown-passzt, LeGarette Blount futott szintén hármat, yardokban, első kísérletekben, labdabirtoklásban is messze felülmúlták ellenfelüket, miközben a Colts a két eddig rájátszásgyőzelem után meg kellett hajoljon a nagyobb tudás előtt. Az utolsó percekben már a csereemberek léptek pályára, a Patriots ászai a partvonal mellett örömködtek és pacsiztak. Minden okuk megvolt rá: ezen a szinten, ilyen meccsen a 45-7-es eredmény döbbenetes fölényt mutat, gyakorlatilag K.O.

Jön tehát a Super Bowl: a Seattle Seahawks egy évtized után az első csapat, ami egymást követő két évben bejutott a nagydöntőbe, és most sem esélytelenek a győzelemre. A New England Patriots csapatával pedig Tom Brady és Bill Belichik hatodik alkalommal próbálkozhat a Vince Lombardi-trófea elhódításával. Az elkövetkezendő két hétben számtanak elemzés és esélylatolgatás jelenik majd meg, én ezt most még kihagyom, mert nagyon messze van az még... E pillanatban inkább a mai két meccs hatása alatt állok: a Seahawks feltámadása és a Patriots lehengerlő győzelmén is lehet rágódni. Nagyon más úton jutottak el Arizonába a csapatok, de ez mostantól már igazán nem számít: minden, ami fontos, ott dől majd el.