Napjaink sportéletének furcsasága az, hogy gyakran kerül elő ki meleg és ki nem, hogy kell ehhez viszonyulni, és így tovább.

Mostanában a fő "ügy" az oroszok hozzáállása a problémához, a Szocsiban rendezendő téli olimpia megnyitó ünnepségéről állítólag emiatt marad távol több komoly állami vezető is. De ezen túlmenően is vitáznak róla például az amerikai profi sportágakban. Legutóbb a Green Bay Packers amerikaifoci csapatának sztárirányítója került a bulvármagazinok címlapjára, és Aaron Rodgers kénytelen volt nyilvánosan cáfolni, hogy meleg lenne.

Őszintén szólva a felvetés nehezen értelmezhető a számomra, hiszen nem sok jelentőségét látom annak, egy sportoló a pályán kívül a magánélete nem nyilvános részében mit csinál. Ez nyilván függ az országtól, a sportágtól, a személyes meggyőződéstől- én el nem tudom mondani, mennyire érdektelen számomra, kinek mi jön be a hálószobában.

Persze az én felfogásom erről különösebben nem érdekel senkit. Igazság szerint az lenne a jó, ha ez az egész téma nem érdekelne senkit. A problémám az, hogy miközben lehet ujjal mutogatni Putyinékra, és tiltakozni a hátrányos megkülönböztetés miatt, eközben a felvilágosult nyugat imád csámcsogni a témán. Egy csapat jelentéktelen újságíró cikkezgethet arról, hogy egy Aaron Rodgers kivel és mit csinál a hálószobában, pedig nem egy celebecske, aki fenékrázással került be a hírességek közé. Tehetség, rettentő sok edzésmunka, kitartás, no meg egy kis szerencse kellett ahhoz, hogy ma az NFL legjobbjai között emlegessék. A hétvégén pedig létfontosságú meccsen irányítja a csapatát a rájátszásban.

És ezek után ilyen kérdésekre kell válaszolnia.

Bizony nem lenne rossz, ha azok a más országban minden jogot foggal-körömmel védő politikai vezetők otthon is szétnéznének. Odahaza is mondhatnák azt, elítélik a magánéletben vájkáló újságokat, magazinokat. Persze akkor talán érdekeket sértenek, valós harcokat kellene felvállalni- a téli olimpia megnyitójának kihagyása Szocsiban könnyebben megvalósítható gesztus.

Az egész meleg-nem meleg kérdés pont azért lehet fókuszban a magát toleránsnak nevező társadalmakban is, mert valójában sokak számára egyáltalán nem mindegy, hogy a kedvencüknek mi a szexuális orientációja, még ha egyébként rohadtul korrektül beszél is a témáról a barátaival. Az álszentségről szól a történet, ami a homofób oroszokra fújást vegyíti a melegkártyát kijátszó magazinok megugró példányszámával. Majd akkor beszélhetnek a teljes elfogadásról ezekben az országokban, ha ilyen sztorikkal nem lehet eladni egy újságot, mert mindenki magánügynek tartja egy sportoló vagy egy színész hétköznapi életét.

Persze miközben nyugodtan mehet a nyilvános találgatás bizonyos emberek vélt melegségéről, a szintén amerikaifoci játékos Chris Kluwe, a Minnesota Vikings egykori puntere homofóbiával vádolja volt edzőit, klubvezetőit. Ez nyilván óriási elhatárolódási hullámot és komoly vizsgálatokat hoz majd magával, mindenki súlyos büntetéseket helyez kilátásba, és a liga teljes szigorával sújt le. Mert ilyenkor aztán mindenki bizonyítani akarja, mennyire elfogadó a másság iránt. Talán pont azok az újságírók is követelnek komoly szankciókat majd, akik egyébként lazán írogattak pletykákat Aaron Rodgersről.

Rodgers pedig otthon, csendes magányában eltöprenghet rajta, hogy mégiscsak Tom Brady a király, aki nem csak a pályán elért eredményei miatt nehezen kikezdhető, de két csodaszép nőtől összesen három gyereke van...