Mind tudjuk, mit kéne tennünk ha életmódot váltanánk, mégis olyan nehezen megy. Nagy kérdés, miért van ez így, és most erről a témáról osztom meg gondolataimat.
Bevallom, jó ideje készülök már erre a bejegyzésre, de el akartam jutni arra a pontra, hogy elmondhassam, elértem bizonyos eredményeket. Leadtam 17 kilót, rendszeresen sportolok, máshogy táplálkozok, és bő egy év után nyugodtan állíthatom, még kitart a lendület. De nem kellett hozzá semmiféle nagy felfedezés, mert ahogy mindenki, én is tudtam sokkal régebben már, hogy mozognom kellene illetve odafigyelhetnék az étkezésre, és le tudnám adni az évek alatt felszedett kilókat.
Nem nagy büszkeség arra gondolni, hány év telt el azzal, hogy töprengtem rajta, milyen jó lenne ezt vagy azt sportolni. Keresem a választ, mi volt az a pont, ahol elég erős lett a motiváció a rendszeres mozgás elkezdéséhez, és tulajdonképpen elég jól be is tudom azonosítani. Engem inspiráltak azok a barátok, akik előttem jártak az úton, például az a cimborám, aki azóta Ironman versenyeken bizonyít. Említhetném azt a kilókkal küzdő lányt, aki most már baráti társaságunk egyik legcsinosabb tagja. Ha arra gondoltam, hogy ők sem feltétlenül élsportolói múlttal értek el komoly eredményt, kicsit elszégyelltem magam, és arra gondoltam, ez nekem is menni fog. Mert mennie kell.
De mindannyian mások vagyunk, és ha a motivációról beszélünk, akkor meg kell említeni, egészen más is lehet ránk jó hatással. Nemrég egy barátom olyan helyzetbe került, ahol kicsi erőfeszítést kellett volna tennie, és miután másodpercek alatt elfogyott a szufla, rájött, ez így nem mehet tovább- mostanra már ő is edzőterembe jár.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valakit egy híresség jó példája motivál. Horváth Éva például a Facebook oldalára rendszeresen posztol edzés vagy futás utáni képeket, ahol látszik rajta a fáradtság- aztán amikor modellkedik, az is látható, miért is dolgozik annyit a teremben. Hiába a jó adottságok, sok munka van abban, hogy olyan csinos. Igen, ez a példa is elgondolkodtathat rajta, mi miért vagyunk annyira tunyák, ha neki is szüksége van a megfelelő életmódra ahhoz, hogy csúcsformában maradjon, pedig többségünknél jobb helyzetből indul.
Teljesen mindegy, mi az, ami elindít minket az úton, nincs "jobb" vagy "rosszabb" motiváció. A lényeg az, meddig jutunk el. Mert a motiváció semmit nem ér a saját befektetett rendszeres munkánk nélkül. Így aztán tanácsként azt mondanám, próbáld tudatosan keresni azt, ami inspirálhat az életmódváltásra. Igen, hírességek is adhatnak ötletet, de szétnézhetsz baráti, ismerősi körödben is, mert garantálom, közülük meglepő módon többen tudnak segíteni az első lépéseknél.
A közösség általában is jó hatással van az emberre. Amikor én meggyőztem magam a sportolás szükségességéről, egyedül vágtam bele, és többnyire most is egyedül szoktam futni, biciklizni, edzeni. De a Facebookon például van egy kis baráti társaságunk, ahol megosztjuk egymással edzéseinket, eredményeinket. Bevallom, ha azt látom, valaki nálam sokkal jobb idővel lefutott vagy 15 kilométert, az bizony arra sarkall, hogy én is futócipőt húzzak. És olyan is volt már, amikor együtt indultunk el kocogni- jó élmény volt.
Természetesen ide is el kellett jutni, és az első időszak volt a legnehezebb. Órákon át győzködtem magam, hogy most már tényleg el kellene menni edzeni, de valahogy többnyire sikerrel jártam. Utána jöttek azok a biciklizések, majd futások, amikor már élveztem a mozgást, tetszett az, hogy eredménye van az egésznek: nem csak kínlódtam, de élveztem az edzéseket, és persze leadtam az első kilókat is. Az ember egy idő után óhatatlanul egy picit nagyképű lesz, ami egyébként képes motiválni is- ha figyelünk arra, hogy ne váljunk irritálóvá, akkor nem nagy ügy. Miért is ne lehetne büszke arra az ember, hogy a saját kitartó munkájának köszönhetően elér egy kitűzött célt? Azért is jó, ha megtalálja az ember a hasonló cipőben járók közösségét, mert onnan nehéz ezzel kilógni.
Egy idő után persze bőven túllépünk a kezdeti motivációkon, de ennek a kulcsa az, amit már fentebb pedzegettem: örömöt kell találnunk az új életmódban. Amikor egy hosszú tekerés során új helyeket fedezel fel és megállsz nézelődni, az remek érzés. Azt sem kell magyarázni, milyen jó újra felvenni a régi, kihízott ruhadarabokat. Nagyon kellemes, ha a korábban rettentően fárasztónak tűnő fizikai munkákkal könnyen boldogulsz.
És ugyanezt kellene elérni a többi téren is, például a táplálkozásnál. Nem egyszerűen csak kínozni kell magunkat ízetlen, de kalóriaszegény ételekkel, hanem meg kell keresni az egészséges, mégis finom alternatívákat. Természetesen ennek is van melós része, kísérletezni salátákkal és öntetekkel, kipróbálni másféle, szokatlan fogásokat, de mondani sem kell, jó dolog rátalálni valami tényleg jóféle ennivalóra. Abszolút úgy érzem, nem hogy unalmasabb lett az étkezésem, pont hogy bizonyos szempontból kinyílt előttem a világ.
Ma pedig egyékbént ott tartok, hogy nem kell mindennek valamiféle aszkétikusságról szólnia. Néha belefér, hogy egy-két napig ne mozogjak intenzíven, ha hamburgert szeretnék, akkor eszek egyet- most már tudom, hogy ettől nem jön vissza az összes eddig leadott kilóm. Jól érzem magam, ennyi. Utólag nagyon hálás vagyok azoknak, akik motiváltak ebben a változásban, és egy picit bízok benne, én magam is tudok inspirálni. Nem, abszolút nem érzem magam felkent szakértőnek, de azt hiszem, ebben a témában annak osztottak igazán lapot, aki valamit fel tud mutatni. Én most érzem úgy, jogosan beszélek akár a motivációról is, mert saját életemből tudom, miről van szó.
A lényeg az, hogy ez az egész csak rajtunk múlik. Az elején leszögeztem, mindannyian tudjuk, mit kellene tennünk, hát gondolkodjunk el azon, mi bírhatna rá, hogy az elméletből gyakorlat legyen. A választ mindenkinek magának kell megtalálnia: keresni kell azt, amibe kapaszkodni tudunk az első időszakban, rá kell találni a nekünk való mozgásformákra, el kell dőlnie, hogy egyedül vagy csoportosan dolgozva jobb nekünk. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mindenki képes változni. Azért hiszek ebben, mert ha nekem is sikerült sok évnyi tunyaság után, akkor másnak is menni fog. Talán még könnyebben is, talán jobb eredményekkel is.
Ám az is teljesen rendben van, ha valaki gyorsan leköröz: engem meg talán pont ez fog majd további erőfeszítésekre sarkallni. Mert néha azért kell egy újabb lökés, valami plusz motiváció nekem is...
Utoljára kommentelt bejegyzések