Sportfoglalkozás

A koreografált, akrobatikus biciklizés mint sport számomra eddig teljesen ismeretlen volt.

Teljesen véletlenül szaladtam bele ebbe a videóba, ahol a világ élvonalába tartozó művészi bringázók mutatnak be elképesztően ügyes trükköket- naná, hogy megosztom!

Eszem ágában sincs mosolyogni rajtuk (az első hasonló mozdulattal próbálkozva pofára esnék mint a zsíroskenyér), nem kis teljesítmény az amit bemutatnak. Ha pedig felmerülne a kérdés, mi értelme van neki, akkor visszakérdeznék: mert, melyik élsportnak van értelme? A gerelyhajítás vagy a tollaslabda előrébb viszi a világot? Hát nem sokkal. Viszont lehet benne értékelni a teljesítményt, amikor valaki időt és energiát nem sajnálva addig gyakorol és dolgozik, amíg különleges dolgokra nem lesz képes- és ez a művészi kerékpározásra pontosan ugyanúgy igaz.

Megvan az első továbbjutó az NFL-ben, pár csapat pedig most próbál az utolsó szalmaszálba kapaszkodni.

A New England Patriots rutinos edzője, Bill Belichik szokta monda, hálaadás után kezdődik az igazi futball. Közhelyesnek hangzik, de nagyon igaz: egyetlen csapat, a Dallas Cowboys helye biztos a rájátszásban, minden más még kérdőjeles négy fordulóval a vége előtt.

Kezdjük azokkal a csoportokkal, ahol viszonylag tiszta a kép! Az AFC East élén álló Patriots és az NFC West éllovasa, a Seattle Seahawks egyaránt három meccsel előzik a mögöttük állókat. Nagyon nagy meglepetés lenne, ha Tom Brady illetve Russell Wilson csapata nem tudná behúzni a csoportelsőséget- de a wild card hely még úgy is szinte biztosan kinézne nekik.

Az AFC North tetején 7-5 mérleggel áll a Baltimore Ravens és a Pittsburgh Steelers. Az előbbi nem volt meggyőző az idény elején, a Steelers pedig támadósztárjaival Super Bowl-esélyesnek tűnt, ehhez képest fej-fej mellett vannak. A sorsolása egyik csapatnak sem könnyű, a 16. fordulóban jön egy könnyed Ravens-Steelers csata, ami szerintem sorsdöntő lesz- kihagyhatatlan az NFL-rajongók számára!

Szintén 7-5 mérleggel áll az NFC South-ban az Atlanta Falcons és a Tampa Bay Buccaneers. A remekül támadó Falcons szerintem árnyalattal esélyesebb a továbbjutásra, a Buccaneers eredményei ellenére számomra nem meggyőző- de ha legfontosabb meccseken felnőnek a feladathoz, akkor a rájátszásban is tartani kell majd tőlük.

Az AFC South speciális helyzetben van, a három 6-6 mérlegű csapattal. Bevallom őszintén, tippelni sem merek, ki fog közülük a csoport élén végezni, és azt is elárulom, egyszerűen nem hiszem, bármelyikük képes lenne rájátszás meccset nyerni olyan potenciális ellenfelekkel szemben mint mondjuk a Denver Broncos. Lesz majd körbeverés, és ebből szerintem a Houston Texans jön ki rosszul, mert nekik a leggyengébb az irányítójuk Brock Osweiler személyében. Andrew Luck tegnap éjjel elkapta a fonalat, Marcus Mariota is jó formában van- az jut tovább, akiknek nem csak egy meccsig tart a fellángolásuk.

A legizgalmasabb csoportok az AFC West és az NFC North lehetnek. Kezdjük az előbbivel! Volt, akit meglepett az Oakland Raiders remek szezonja, és persze van szakértő, aki utólag megmondja, ő előre érezte, milyen jók lesznek Derek Carrék. Egy dinamikus, remekül játszó fiatal irányító, megfelelő segítőkkel, és egy erős védelemmel- ez bizony jó recept a sikerre. Szerintem a Raiders biztosan tovább megy, mert a Denver Broncosnál lényegesen jobbak támadásban. Hogy első lesznek-e? Ehhez a váratlanul harcos Kansas City Chiefs-nek lesz pár szava. Meglepő húzások, merészség- nem ezzel azonosítottuk ezt a csapatot, de az idén ezek szinte mind bejönnek. Jó meccseik vannak, szívesen nézem majd őket a rájátszásban is. A tavalyi bajnok Broncos szerintem odaérhet wild card helyre, mert a védelmük bombaerős, de bármennyire mondják, a védelem nyeri a bajnokságot, pár pontot a támadóknak is fel kell tenni a táblára. Nekik vigyázni kell, hogy ne szaladjanak bele vereségekbe a csoportriválisokkal szemben, mert a wild cardra helyre hajtó Miami Dolphins vagy Ravens/Steelers páros eléjük vághat, hiszen nekik látszólag gyengébb riválisaik vannak.

Az NFC North élén álló Detroit Lions látszólag kétmeccses, komoly előnnyel vezet. A gond csak az, hogy három olyan meccsel zárnak, ahol nem nagyon mehetnek biztosra: a Giants és a Packers a továbbjutásért harcol, a Cowboys pedig a legjobb csapat egész évben. A Packers és a Minnesota Vikings egyaránt olyan csapat, ami képes jó teljesítményre- előbbit a támadók Aaron Rodgers vezetésével utóbbit a védők vehetik a vállukra. Mégis, szerintem a Detroit Lions éve lehet a mostani, legalábbis a rájátszást illetően. Nekik onnantól kezdve minden meccs ajándék. 

Abban biztos vagyok, mostantól még azok a meccsek is izgalmasak lesznek valamilyen szempontból, amik nem annyira jók vagy látványosak. Néha kúszva-mászva húzza be egy csapat a sorsdöntő győzelmeket- ez egy ilyen küzdős szezon, és azt is várom, hogy nem a legsziporkázóbb hanem a legszívósabb csapatok érnek majd oda a végelszámolásba. Aztán lehet, kiderül, tévedek- de akkor máshogy lesznek jó meccsek majd. Mert az igazi futball tényleg mostantól kezdődik.

Nem tudom, sírjak vagy nevessek-e az ilyen "innovációkat" látva.

Az egészségmániát és sportőrületet meglovagolva egyre vadabb ötletek jelennek meg. Most már arcfitnesz is van, és ez a meglehetősen furcsa eszköz állítólag segít abban, hogy eltűnjenek a ráncok.

Bevallom, bármennyire csúnya, kissé illetlen gondolatok fordultak meg a fejemben ezt a szájban tartva rángatott cuccot látva. Nem tudom, mi volt a nagy koncepció, de őszintén szólva szívesen látnék egy hiteles (nem manipulált...) előtte-utána képet egy idősebb emberről, akinek egy évnyi arcfitnesz után eltűntek a ráncai. Gyanítom, ilyen nem lesz. A lényeg, hogy eladható legyen- egy reklámban még Cristiano Ronaldo is rácsodálkozik erre a fantasztikus termékre.

Az egészből én csak annyi következtetést vonok le, hogy érdemes józan ésszel gondolkodni, bármennyire fontos számunkra az egészséges életmód. Nem kell bedőlni minden divatos hülyeségnek, mert a végén nem azzal tűnünk ki, mennyire fittek vagyunk, hanem azzal, mennyire naivak és röhejesek...

Valószínűleg a világ leghülyébb felvetése, hogy Nico Rosberg "érdemtelenül" lett az összetett győztese.

Őszinte csodálattal tekintek azokra az önjelölt szakértőkre, akik könnyedén meg tudják állapítani, kinek jár a vb-cím a Forma-1-ben. Én speciel örülök, ha a normál városi forgalomban elvezetgetek baleset nélkül, arról konkrétan elképzelésem sincs, mi lenne ha egy ilyen irdatlanul gyors autóval kellene végigmennem egyetlen kört egy versenypályán.

Az meg végképp más történet, milyen egész évben át, szinte minden versenyen a csúcson lenni, nem csak elvacakolni a mezőny közepén, hanem megküzdeni minden egyes dobogóért. Az, hogy a Mercedes jobb volt a többi autónál, jellemzően tény, de láttunk már a világon olyan csodát, hogy két ugyanolyan jó autóval versenyző pilóta közül az egyik szuperül szerepelt, a másik meg bukdácsolt. 

És Nico Rosbergre azt mondani, hogy behunyt szemmel bekocogva gyűjtögette a pontokat, igen nagy tiszteletlenség. Szorongatták a riválisok, a nyakán volt Hamilton, és azért így is szinte egész évben végig a dobogón volt, nem kevés versenyt megnyerve. Nyilvánvalóan más taktikával versenyzett akkor, amikor már a második helyek is elegendőek voltak a végső sikerhez, míg Hamilton az utolsó esélyét megragadva kihajtott mindent a járgányból. De ahhoz remek versenyek kellettek az év folyamán Rosbergnek, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön- bocsánat, hogy ebbe a helyzetbe hozza magát! 

Persze, van pechfaktor, műszaki gondok jelentkezhetnek, meg átszaladhat pont a versenyautó előtt egy kósza mókus, de ilyen hosszú F1 szezonnál egy-két balszerencsés versenyre kár hivatkozni. És normális ember nem is beszél ilyesmiről, hiszen például Hamilton pont a saját erőfeszítéseit tenné idézőjelbe, ha azt állítaná, Rosberg személyében egyszerűen egy közepesen versenyző mázlista nyerte a világbajnokságot.

Meg egyébként is, oké, Rosbergnek talán ritkábban volt gondja, de Verstappen, Alonso vagy Vettel rajongói nem mondhatnák azt, Hamilton is csak annak a mázlinak köszönheti hogy a végső győzelemért harcolhat, hogy pont neki jutott Mercedes? Mert ez is része ám a történetnek... Az én szememben azok a nagyon menő pilóták, akik egy gyengébb autóval is harcban vannak az első helyért. Rosberg viszont, ha már jó autó volt a feneke alatt, akkor köszönte a lehetőséget és élt vele. És a legtöbbet pontot gyűjtötte az év során, így kiérdemelte a világbajnoki címet. Pont.

Minden más csak belemagyarázás. Előrángatják az ilyen-olyan nyilatkozatokat, gyártják az összeesküvéselméleteket, pedig simán el lehetne fogadni, ebben az évben piszok jól versenyzett a német srác. Mondani sem kell, az jót tesz a Forma-1-nek is, ha van egy kis mozgás, változatosság, ha az idény első versenye után nem lehet egyből kiosztani a címeket, ha végig marad izgalom. Az idén így volt- és ezért lehet csámcsogni a témán. Reméljük jövőre is lesz valaki vagy valami, ami kicsit megmozgatja az állóvizet, mert akkor volt minden dögunalom, amikor egy kiemelkedő versenyző egy kiemelkedő autóval túlságosan is megérdemelten verte végig a mezőnyt...

A mai fociban már senki nem épít csapatot, mindenki azonnal akar eredményt.

Látom, hallom, hogy a rengeteg címet begyűjtő portugál sztáredző, Jose Mourinho vezetésével erősen bukdácsol a Manchester United, aminek a korábbi mester, Sir Alex Ferguson korszakában borítékolható volt minden évben a dobogó, egy-két cím. Pedig a mostani keretben is akad pár olyan név, mint Ibrahimovic, Mata, Pogba, De Gea vagy Rooney.

A helyzet az, hogy a mai foci annyira a pénzzel kitömött szupercsapatokról szól, hogy egyszerűen nem fér bele pár eredménytelen szezon, senki nem vár a csapatépítésbe. Pedig ne feledjük, Ferguson első évei sem mondhatóak diadalmenetnek, még az első tízbe se nagyon került be, de mégis kivárták azt, amíg beérik a munkája. És nem feltétlenül csak arról szólt a történet, hogy iszonyú pénzeket költsenek nagy igazolásokra, a fiataloktól hozott fel olyan embereket, mint Beckham, Giggs, Scholes. 

Mára erre nincs idő. Egekbe szöktek a játékosárak, a fizetések, mert sok tulajdonos úgy véli, rengeteg drága sztár plusz híres edző egyenlő győzelem. Mourinho fél szezont töltött még csak el a kispadon, de senki nem várja türelmesen, hogy hátha beérik a munkája. Ferguson 26 idényen át maradt a helyen, ám amióta lemondott, hiába jött Moyes, Giggs, Van Gaal és Mourinho, döcög a szekér. És persze nem a Manchester az egyetlen, ahol gyorsan kirúgják az edzőt, stresszes állás a Real Madrid, a Milan, a Bayern vagy a Chelsea kispadján ülni is.

Pedig a fociban az lenne a szép, az az izgalmas, hogy munkával, szívóssággal, lelkesedéssel is messzire lehetne jutni. Jó példa erre a tavalyi év szívet melengető sztorija a Leicester City bajnoki címével. Mi, szurkolók, igenis vágyunk arra, hogy ne csak egy csapatnyi dollárkötegként tekinthessünk a kedvenc csapatainkra. Jó azt látni, amikor még a sztárcsapatok keretében is van néhány saját nevelésű futballista, nem csak egy összevásárolt zsoldoshadsereg.

De ahogy a tulajdonosok egy része is egyre inkább lesz a csapathoz valóban kötődő ember helyett afféle klasszikus befektető, úgy lesz egyre kevés fontos ez is. Arról nem is beszélve, hogy a szurkolóknál is a tömegre koncentrálnak, és egy millió kínai divatdrukkert többre tartanak, mint 50-60 ezer hűséges helyit, akik ebbe születtek bele.

Ez persze csak okoskodás, a világ egyszerűen erre megy és kész. A kérdés csak az, hogy a hűséges, tényleg egy-egy csapathoz kötődő szurkolók meddig fogadják ezt el...