Sportfoglalkozás

Talán a januári fogadalmak idején tűnnek fel olyanok a termekben, akik nem igazán tudják, mit is kellene csinálni.

Azt szokták mondani, mindegy, mit mozog az ember, csak csináljon valamit. Azért ez az összeállítás árnyalja a képet: hülyén csinálva semmit nem ér, sőt, inkább ártalmas és sérülésveszélyes az edzés. 

Ha ennyire nem tudja az ember, mit kellene tennie, jobban jár, ha személyi edzőhöz fordul. Nem akkora pluszköltség, és ha belegondolunk, nem pénzkidobás lesz a bérlet ára, mert pár hét idétlenkedés után úgyis megunja mindenki, hogy semmit nem ér el, csak itt fáj, ott fáj. Pedig nem a lelkesedéssel lenne a baj, hanem a technikával.

Tudom, az edzés nem atomfizika, de aki már dolgozott szakemberrel, pontosan tudja, ehhez is érteni kell. És kész. Ismerjük el azoknak a tudását, akik ebben profik. Ha valaki csak a saját feje után, minden tájékozódás, segítség nélkül kínlódik, a leglátványosabb eredmény amit elérhet az az, hogy bekerül egy ilyen videoválogatásba. Ezt a dicsőséget pedig sokan megspórolnánk...

És ebben semmi gúnyolódás nincs: egy árnyalattal rutinosabb vagyok, és leginkább azt tanultam meg, jobb, ha az egyszerű, könnyű gyakorlatoknál maradok, ha nincs mellettem profi segítség. Én sem súlyzókkal a kezemben születtem, és nekem is megvoltak nyilván a magam balfogásai. De legalább a saját hibáiból tanuljon az ember.

Parádés hétvége vár az NFL rajongókra.

Tavaly is azt írtam, idén is ezt várom a főcsoport-elődöntőktől: ez az NFL szezon legjobb hétvégéje. A wild card körben több a kevésbé izgalmas meccs, és idén még egy kicsit simábbak is voltak a szokásosnál. Egy körrel később viszont már nem nagyon jellemző a kiütés.

Ha ilyenre mégis számítani kell valahol, az a New England Patriots találkozója a Houston Texans csapatával. A Patriotsot nem kell bemutatni az amerikaifoci kedvelőinek, szinte minden évben a legjobbak közt vannak, Tom Brady 32. rájátszásmeccsére készül (ez olyan, mintha két teljes idénnyel többet játszott volna), az idén a szokásos módon jók a támadók és meglepően hatékony a védelem. A Texans védelme sem rossz, de a középszerű Brock Osweiler irányítóval nehezen elképzelhető a pontzuhatag.

Mindezzel együtt is elutasítja a Patriots vezetőedzője és legnagyobb sztárja azt, hogy ez lefutott meccs lenne. Persze mit is mondhatnának mást? Mindenesetre a rájátszás legnagyobb meglepetése lenne egy hazai vereség.

Az NFC-ben az Atlanta Falcons a Seattle Seahwaks-t fogadja. Az Atlantában Matt Ryan MVP-szezont futott eddig, és a kissé lesajnált csoportból továbbjutva lassacskán titkos esélyesként számolnak vele. Ehhez lesz pár szava az előző körben könnyen győző Seattle-nek is, de a Falcons jóval keményebb dió. Mind a két gárdának igazi erőfelmérő lesz a meccs: aki továbbjut, igazolja, hogy helye van akár a Super Bowl-ban is.

Nagyszerű összecsapásnak ígérkezik a másik NFC elődöntő is, ahol a mostanában a divatdrukkerek kedvencének számító Dallas Cowboys otthonába látogat el az utóbbi hetekben fantasztikus formát mutató Green Bay Packers. Az egyik oldalon két szuperújonc, Dak Prescott és Ezekiel Elliott, a másik oldalon a káprázatosan irányító Aaron Rodgers. Őszinte leszek: erre a meccsre egy fillérrel sem mernék fogadni. Az biztos, hogy valaki győzni fog, de ezen túlmenően bármi elképzelhető.

A vasárnap magyar idő szerint késő délutánról éjszakára áttett Kansas City Chiefs- Pittsburgh Steelers meccs csúszása miatt sok itteni szurkoló moroghat, hiszen ez is jó kis csatának ígérkezik. A Chiefs nehezen megfejthető csapat, kevés olyan játékoszsenivel bírnak, mint a nagy riválisok, és mégis, a meccseket megnyerik. Ha a Steelers ellen is menni fog, ahol Bell, Brown és Big Ben brillíroznak, akkor többé nem nagyon lehet kételkedni az erejükben. Mégis azt hiszem, egy árnyalattal nagyobb esély van arra, hogy a pittsburghiek jutnak tovább, és az AFC döntőben a Patriots vár majd rájuk.

Vagy nem. Attól lesz jó ez a hétvége, hogy előzetesen nagyon nehéz tippelni, s még akkor is remekül fogunk szórakozni, ha valamelyik meccs nem lesz szoros: a szép támadások, látványos pontok kárpótolnak minket. Én már erősen várom az éjszakát, ami hosszúra fog nyúlni szombaton és vasárnap is...

A 48 csapatos lebonyolítás kapcsán felmerül az ember fejében pár gondolat.

A FIFA villámgyorsan megszavazta az újdonságot, hamarosan másfélszeresére duzzasztott mezőnnyel rendezik majd a világbajnoki döntőket- majdhogynem a tagországok negyede eljuthat a végső szakaszba. Infantino nagyon beleállt ebbe az ötletbe, már azt is tudjuk, hármas csoportok lesznek az első körben, és eltörlik a döntetlent is, de azért akad még pár kérdés.

Az a felvetés több mint jogos, hogy a mennyiség átcsap minőségbe elv fociban sem fog működni. Ha a magyar első osztályt kibővítenék 24 csapatosra, sokkal jobb lenne a színvonal? Ugyan már. Ki fog kerülni rengeteg olyan csapat, ami azért nem fog nagy közönséget vonzani. Szurkolói, rendezői, nézői oldalról is kihívás lesz az, ha mondjuk összeáll egy Etiópia, Észtország, Malajzia csoport. Gondoljuk el azt a várost, aki azért épít stadiont, hotelt, hogy aztán ez a három csapat és azoknak a vélhetően nem túl nagy számban érkező drukkerei jöjjenek oda. Mert két meccs kedvéért nem biztos, hogy ugyanannyian utaznak el a világ túlfelére. Azt meg mind tudjuk, hogy tévénézőkre ezek a csapatok nem nagyon számíthatnak.

A lebonyolítás sajátossága, hogy ha az a csapat, ami az első két körben pályára lép, a harmadik kör meccsének vajmi kevés a tétje. Lehet ugyan számolgatni, kivel kerül így össze valaki az egyenes kiesésben, de ez azért felettébb elméleti kalkuláció, sokkal jobban megérheti pihentetni a legjobbakat. Két B-csapat súlytalan meccséért kevesen fogják bekapcsolni a tévét.

Az, hogy eltörlik a döntetleneket, és azonnal a lefújás után jönnek a tizenegyesek, meglehetősen futballidegen ötlet. Egyrészt megvan ennek egy lutrifaktora, de mivel normál esetben ez egy végső döntési eszköz, komoly téttel bíró meccseken, ha egy-két ilyen párbaj van egy tornán, belefér. Na de szinte üzemszerűen? Kapuralövés nélkül nyerhető a meccs, ha valaki beássa magát a tizenhatoson, és aztán bízlik a mázlijában. Nincs mese, a kiscsapatok igazi bunkertaktikával lépnek majd pályára.

És mivel valaki mindenképpen győz, a csoportok felében az első két kör után lesz csapat, aki mind a két meccsét elveszítette, tehát a fentebb már vázolt helyzet áll elő, azaz a harmadik kör meccsének nem lesz valódi tétje.

Na de mikor van tétje? Körbeveréskor. Eddig ilyen esetekben a gólkülönbség döntött. A tizenegyesek viszont ezt is a feje tetejére állítják. Beleszámítanak a tizenegyesek a gólkülönbségbe? Ha igen, hogyan? Tegyük fel, három meccsen három 0-0 döntetlen születik, utána mindegyik csapat nyer egy tizenegyespárbajt. Jelenleg ez úgy működik, hogy ha az egyik csapat előnye behozhatatlanná válik, az öt rúgás már végig sem megy.

Gólkülönbség viszont csak úgy számolható, ha mindenki mindet végigrúgja, azaz hiába vesztette el már az egyik csapat a párbajt, a következő játékosoknak is oda kell állni rúgni- a győztes nem ünnepelhet, a vesztesnek meg felesleges cécó. Ha a tizenegyeseket összevonják a rendes játékidő góljaival, meglehet, hogy egy 2-0-s győzelem kevesebbet fog érni, mint egy 0-0 után 4-1 arányban megnyert tizenegyespárbaj. Tényleg nem sok értelme van megszakadni a rendes játékidőben.

Tulajdonképpen nem is tudja az ember, egy ilyen furcsa lebonyolításnál mi lenne a bosszantóbb: ha a felduzzasztott mezőnyben súlytalan meccseken pottyantanák ki a komoly csapatok az első kör pofozógépeit, vagy az, ha csak védekezésre és tizenegyesrúgásra készülő csapatok ejtenék ki a szép focit játszókat?

És akkor még ott vannak a szervezési kérdések: 48 csapat, 48 szurkolótábor. Előbbi játékosokkal, vezetőkkel együtt mondjuk 40-50 fő, utóbbit elképzelni sem lehet. A világ érdekelt országainak negyede(!!) érintett, ez így már olimpiákat idéző sokaság. Nem zárhatom ki, hogy jól sül el az ötlet, de egyelőre több bennem a kétely. Mindig, mindenki létszámot növel a fociban, legyen több csapat az EB-n, a BL-ben, világbajnokságon, de bevallom, az EB első köréből nem kevés meccs van, amit fel sem tudok idézni, BL-csoportkör dettó. A legutóbbi világbajnokság számos csapatára nem is emlékszem egyáltalán.

És nyugodtan legyünk őszinték, az Izland-Magyarország döntetlenjét is csak ebben a két országban tartják számon. Akkor és ott persze lehetett neki örülni, de a nagy felhajtás elsősorban annak szólt, hogy évtizedek óta komoly tornák közelében sem voltunk- ha a szívünkre tesszük a kezünket, mind tudjuk, a 16-ba eljutás nem mérhető az Aranycsapat eredményeihez. 

Lehet, hogy így is megéri a 48-as létszámemelés, sőt, ettől éri meg igazán. De ettől még igazi varázslatot, nagy élményeket továbbra is a legjobb 8 között várhatunk minden tornán, vagy még inkább az elődöntőkben, döntőkben, ahol nagyszerű csapatok feszült meccseken csapnak össze. A többi mind csak üzlet, taktika, kavarás- szurkolóként az ilyesmiért nem tudok lelkesedni.

Nincs a világon hely, ahol ennyire tudják ünnepelni a középszerűséget, mint nálunk.

A hosszú hazai téli holtszezon tele van fantasztikus sztorikkal: a magyar fociban soha nincs megállás. A mezőkövesdi sikeredző, a rengeteget gúnyolt Pintér Attila Felcsútra tette át székhelyét, hogy a csúcsra juttassa a milliárdokkal kitömött kirakatcsapatot. Helyes, dolgozzon csak az adófizetők pénze! És nyilván egyedüli új arcként nehezen menne a beilleszkedés a mesternek, ezért igazolnak mellé pár válogatottközeli játékost, akiknek a másodosztály is motiváló- meg nyilván a kellően magas fizetés.

Közben meg volt némi zajkeltés amiatt, hogy Bernd Storck nem került be a legjobb edzők közé a sportújságírók szavazásán. A német zseni kétségkívül hihetetlen eredményeket ért el 2016-ban: nyertünk vele egy meccset az EB-n, aztán volt két döntetlen meg egy csúnya vereség. És ha úgy nézzük, utána ősszel Feröerről pontot raboltunk, Svájctól is csak kicsit kaptunk ki hazai pályán, szóval igazán komoly ellenfelekkel szemben volt egy győzelmünk. Jogos, hogy ott a helye a legmenőbb edzők  között, akik ehhez képest csak pár olimpiai- és világbajnoki címet tettek le az asztalra.

Alapvető igazság, hogy szavazáson összemérni ezeket a teljesítményeket lehetetlen és így értelmetlen. De ezzel együtt is, tiszteltve Storck eredményeit, nem nyertük meg az EB-t, és utána a világbajnoki selejtezők se diadalmenettel indultak. Tudom, hogy fociban kemény a konkurrencia, de éppenséggel úszásban is, és Hosszú Katinka ennek ellenére egész évben talicskaszámra gyűjtötte az érmeket. Shane Tusup annyi győzelmet hozott vele össze, mint ami másnál igazi életműnek számít. Nem nagyon számít, kinek mennyire szimpatikus: ezt a sikert nem adják ingyen. Elismerhetjük Storck eredményeit, de nehogy már igazságtalannak tartsa bárki, hogy Tusup kiszorította 2016 legjobb edzői közül...

Már olvastam olyan hülyeségeket is, hogy ezért fog elmenni az országból a német edzőgéniusz (aki azért sok eredményt máshol a karrierje során nem mutatott fel), hiszen úgy megsértődik. Hát szerintem ennél viszont egészen biztosan okosabb szakemberről van szó- van neki értelemesebb feladata is, mint hogy sportújságírói szavazásokon agyaljon. Hagyjuk hogy dolgozzon, és ha legközelebb megnyerünk valami tornát, majd visszatérhetünk a szavazásokra. Az viszont még odébb van.

Szintén kacagtató volt a Vasas-szurkolók nyílt levele, akik szeretett klubjuknak nagyobb stadiont követelnek. Hiszen a múlt, a hagyományok, a jövőbe tekintés, meg egyébként is- csak. Másnak jut, nekik nem? Botrány! Hiszen egy olyan csapatról beszélünk, ami negyven éve bajnok volt! (Pontosabban nem tudom, ki is a mai Vasas jogelődje, mert mintha a Kecskemét játékjogának megvásárlásának éledt volna újjá a piros-kék csapat, de a jogelődjüknek mégsem a Kecskemétet tartják.) 

Egy szó mint száz, a Vasas szurkolóinak fáj, hogy ha csak kis stadiont kapnak, akkor nem játszhatják odahaza a BL-elődöntőt, pár megállót villamosozni kéne a Fradi-pályáig mondjuk. Hát, igen, ez bizony égető probléma. Egyszerűem elképesztő, hogy mifelénk minden középszerű csapatnál ekkora az önérzet, álomstadionról ábrándozik mindenki. Bevallom őszintén, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a "szurkolók" helyett nem a klubvezetés szervezkedett a háttérben, mert szerintem egy drukkernek több esze van annál, hogy nagyobb stadiont követeljen több pénzért. Mindenki látja azt, mennyire kihasználtak az új arénák és mennyi értelme van még többet költeni ezekre. 

Azért gondolom, hogy a klubvezetésnek benne van a keze dologban, mert feltűnően lelkesen és gyorsan támogatni kezdték a "népi kezdeményezést. Kétség sem fér hozzá, a politikai szándék nyilván meglesz, hiszen még nincs minden sarkon hatalmas stadion. Igaz, tisztességes focit játszó csapatból még kevesebb van, de hát olyan régen volt a nyári pofáraesés a nemzetközi kupákban, hogy már-már elfelejtettük. Mondjuk azon országokban tudják, hogy van BL meg EL, ahol a csapatok versenyben vannak, de nálunk szerintem van egy ifjú generáció, aki azt hiszi, a magyar csapatok ezekben elvből sem indulnak, hiszen sose látják őket a tévében adott csoportomeccseken. Persze hogy szükséges a Vasasnak olyan stadion, ahol pályára léphetne azokon a nemzetközi tétmeccseken, ahova soha nem jutnak el!

Azért jó ez a holtszezon, izgalmasabb és szórakoztatóbb, mint maguk a meccsek, mert azok elkeserítőek. Szóval addig jó nekünk, amíg csak duma van foci helyett- előbbi is magyaros, de sokkal könnyebb komédiaként tekinteni rá...

Az adidasnak nem kellett a fiatalok által megálmodott reklámfilm, ám az a cég szerencséjére a neten szép karriert fut be. A legjobb dolgok az életben ingyen jönnek?

No persze világcégekről és ügyes kreatívokról beszélünk, szóval lehet, nem is annyira független ez a csapat, ami a reklámot összehozta. Ez persze nem sokat számít, ha valakinek számít a nem a csúcsteljesítményt hangsúlyozó, hanem a néző érzelmeire ható rövidfilm.

Ha az adidas-logók és -csíkok eltűnnének, akkor egyszerűen csak megható lenne a sztori, az idősotthonban sínylődő egykori bajnokról, aki még egyszer felrántaná a régi futócipőt. Álmát nem adja fel, és azok segítenek neki, akiket lelkesedése magával ragad. 

Időnként sokan nosztalgiázunk régi dolgokról, és az is előfordul, hogy még az enyémhez hasonló nagyon amatőr sportos élményekre is szívesen gondolunk vissza. Aránylag szerencsés vagyok, mert új kalandokból is bőven akad- és most az jut eszembe, egyszer talán ezekből is szép emlék lesz. Mert valamit bizonyítani önmagunknak jó dolog, fejlődni jó dolog, egy kitűzött célt elérni jó dolog, és aki akármilyen sportot űz, annak ilyen élményből bőven akadhat.