Sportfoglalkozás

A mai fociban már senki nem épít csapatot, mindenki azonnal akar eredményt.

Látom, hallom, hogy a rengeteg címet begyűjtő portugál sztáredző, Jose Mourinho vezetésével erősen bukdácsol a Manchester United, aminek a korábbi mester, Sir Alex Ferguson korszakában borítékolható volt minden évben a dobogó, egy-két cím. Pedig a mostani keretben is akad pár olyan név, mint Ibrahimovic, Mata, Pogba, De Gea vagy Rooney.

A helyzet az, hogy a mai foci annyira a pénzzel kitömött szupercsapatokról szól, hogy egyszerűen nem fér bele pár eredménytelen szezon, senki nem vár a csapatépítésbe. Pedig ne feledjük, Ferguson első évei sem mondhatóak diadalmenetnek, még az első tízbe se nagyon került be, de mégis kivárták azt, amíg beérik a munkája. És nem feltétlenül csak arról szólt a történet, hogy iszonyú pénzeket költsenek nagy igazolásokra, a fiataloktól hozott fel olyan embereket, mint Beckham, Giggs, Scholes. 

Mára erre nincs idő. Egekbe szöktek a játékosárak, a fizetések, mert sok tulajdonos úgy véli, rengeteg drága sztár plusz híres edző egyenlő győzelem. Mourinho fél szezont töltött még csak el a kispadon, de senki nem várja türelmesen, hogy hátha beérik a munkája. Ferguson 26 idényen át maradt a helyen, ám amióta lemondott, hiába jött Moyes, Giggs, Van Gaal és Mourinho, döcög a szekér. És persze nem a Manchester az egyetlen, ahol gyorsan kirúgják az edzőt, stresszes állás a Real Madrid, a Milan, a Bayern vagy a Chelsea kispadján ülni is.

Pedig a fociban az lenne a szép, az az izgalmas, hogy munkával, szívóssággal, lelkesedéssel is messzire lehetne jutni. Jó példa erre a tavalyi év szívet melengető sztorija a Leicester City bajnoki címével. Mi, szurkolók, igenis vágyunk arra, hogy ne csak egy csapatnyi dollárkötegként tekinthessünk a kedvenc csapatainkra. Jó azt látni, amikor még a sztárcsapatok keretében is van néhány saját nevelésű futballista, nem csak egy összevásárolt zsoldoshadsereg.

De ahogy a tulajdonosok egy része is egyre inkább lesz a csapathoz valóban kötődő ember helyett afféle klasszikus befektető, úgy lesz egyre kevés fontos ez is. Arról nem is beszélve, hogy a szurkolóknál is a tömegre koncentrálnak, és egy millió kínai divatdrukkert többre tartanak, mint 50-60 ezer hűséges helyit, akik ebbe születtek bele.

Ez persze csak okoskodás, a világ egyszerűen erre megy és kész. A kérdés csak az, hogy a hűséges, tényleg egy-egy csapathoz kötődő szurkolók meddig fogadják ezt el...