Sportfoglalkozás

Az NFL alapszakaszának végén érdemes egy kicsit filozofálni arról, mennyit érnek a számadatok.

Az utolsó forduló most egy árnyalattal kevesebb izgalmat tartogatott, kiemelési helyekről szólt pár meccs, és az utolsó továbbjutó hely miatt volt tétje az NFC összecsapásainak. Volt ugyan dráma, és az is tény, még a rég kiesett csapatok is összekapták magukat, de bármi is volt, az igazi küzdelem úgyis a rájátszásban kezdődik. Ott már csak egy meccs az élet.

Ilyenkor mindenki elemez, statisztikákat rángat elő. Utóbbiak egy része teljesen értelmetlen, mert annak nem sok jelentősége van ma, hogy 1984-ben hasonló helyzetben melyik csapat nyert rájátszásmeccsen- a most pályára lépők jelentős része akkor még nem is élt. 

Na de a mostani idény számadatai, azok aztán mindent elárulnak, ezeket böngészve máris előre megmondható minden!... Hát, nem egészen. Szép alapigazság az, hogy a bajnokságokat a védelem nyeri, azaz aki kevesebb yardot enged, máris garantált a továbbjutása- a realitás viszont kicsit más. Az NFL.com milliónyi statisztikája között ott van ez a számadat is, és meglepő, de igaz: a tíz legkevesebb yardot engedő csapat közül csak négy ment tovább. A legkevesebb pontot kapó csapatok statisztikája már kicsit közelebb áll a továbbjutókéhoz, de azért érdekes, hogy a csoportot nyerő Pittsburgh Steelers kicsivel több pontot engedett a rivális Baltimore Ravensnél és Cincinnati Bengalsnál is.

Az pedig szintén fontos, hogy kulcsemberek dőlhetnek ki egy-egy csapatból. Az éves átlag mutat valamit mondjuk az Oakland Raiders támadóiról, de nyilvánvaló, hogy a csapat kevesebb yardot és pontot fog szerezni most, hogy a csereirányító cseréjének a játéka várható.

Szóval az átlagnéző ne szégyellje magát, amikor nem sokat mond neki egy olyan információ, hogy hány yardon tartja az ellenfél futóit valamelyik csapat. Ezek jópofa számok, lehet elemezgetni őket, de csakis egyetlen statisztika számít: azon a bizonyos tétmeccsen ki szerez több pontot. Hányszor előfordult már, hogy felborult a papírforma! 

Szóval aki úgy érzi, még nem igazodik el a különféle statisztikák és adathalmazok rengetegében, egészen nyugodtan leülhet a hétvégén a tévé elé, mert ettől függetlenül is remek meccseket láthat a rájátszásban. Ebben a körben kicsit talán még kiszámíthatóbbak szoktak lenni a történések, de a Green Bay Packers meccse a New York Giants ellen igazi csemegének ígérkezik, és a Seattle Seahawks is jót küzdhet a Detroit Lions ellen. A Miami Dolphins elvileg nem túl esélyes a Pittsburgh Steelers otthonában. Szerintem a leginkább kétesélyes az Oakland Raiders és a Houston Texans meccse, hiszen mind a két csapatnál kérdéses, ki irányít majd.

Bevallom, én máris fel vagyok pörögve, az utóbbi években számomra az egyik fénypont ez a pár hét, amikor az NFL rájátszás összes meccsét élőben nézhetem. Tudom, egyre többen szeretjük az amerikaifocit, és mivel ilyenkor más igazán izgalmas, látványos sportesemény nem nagyon van, aki valami komoly sportélményre vágyik, kapcsoljon rá a meccsekre.

Az új évet sokan életmódváltással kezdenék, de ezek eredménye gyakran korlátozott. Szerintem a kulcs az, hogy ne egyedül vágjunk bele, hanem közösen kezdjük el a mozgást.

A karácsonyi finomságoktól elnehezülve az emberben újból megfogalmazódik a már ezerszer átgondolt terv: ideje lenne jövőre egészségesebben élni, több mozgással, másféle étkezéssel. Az internet tele van ötletekkel és tippekkel, és ugyan a jelentős részük túl általános vagy semmitmondó, még azokban is lehet inspiráló.

Azért igyekezzünk korrekt forrást keresni az életmódváltás elkezdéséhez. Azt hiszem, azért érezhető, ki az, aki csak írogat össze-vissza, és ki az, aki valamennyire értelmesen, összeszedetten érvel- aztán lehet választani az elképzelések közül. A különféle diéták (bár inkább az étrend szót használnám, mert ez nem kúra kellene hogy legyen) lényege nem feltétlenül az olyan ködös elmélet, hogy mi evett az ősember, hanem az, hogy odafigyelsz, mit eszel. Ellenőrzött mennyiség és minőség- mind a kettő számít, és meg is lesz az eredmény, ha megtalálod azt, amit nem kínlódva hanem kedvvel csinálsz.

Sportban is ez lenne a cél. Sokan vesznek egy bérletet, amit aztán ímmel-ámmal használnak, részben azért, mert nem a kedvükre való a mozgás. Kísérletezni kell, kipróbálni súlyzózást, kocogást, csoportos órákat, jógát, úszást, netán néha ezt, néha azt választani. Ez máris lépés a jó irányba.

Csak sokaknak még ez is kevés, egyedül egyszerűen kedvüket vesztik. Hiányzik az inspiráció néha, a biztatás, amikor valaki elrángat az edzésre, amikor épp ellustulnánk. Először csak egy alkalmat hagyunk ki, aztán fáj a fejünk, utána pont más programunk van, jó műsort találunk a tévében- aztán elmarad az egész. Ilyenkor jön jól, ha valakivel együtt járunk mozogni. 

Csak a saját példámat tudom mondani: a karácsonyi túlevések után voltam úszni, megyünk ma gyúrni, más és más családtagokkal, kinek melyik mozgásra volt épp ideje. A mi esetünkben inkább épp vagyok az, aki másokat biztat, de néha engem fognak fülön. Akárhogy is alakul, szerintem szerencsés az újévi fogadalmakat közösen megtenni, barátoknak, családtagoknak- és próbáljunk ragaszkodni a vállalásainkhoz mozgásban, étkezésben is. Együtt nagyobb az esély a sikerre!

Az NFL egyik jellegzetessége, hogy azok a csapatok is végigharcolják az idényt, akik már rég nem juthatnak tovább.

Mint sokan mások, én is annak idején az európai focin nőttem fel. Nem tagadom, még most is szoktam nosztalgiázni, ha eszembe jutnak fontos meccsek, nagy rangadók, döntők. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy önmagában egyik vagy másik sport jobb lenne. 

Az viszont csapatsportok körében szokatlan, hogy ellentétben a végére időnként ellaposodó, a tét nélküli meccsek miatt unalmassá váló európai bajnokságokkal szemben, az amerikaifociban sokkal nagyobb az izgalom a szezon végén is, mert mindenki hajt az utolsó rájátszás helyekért. És erre jön ráadásként, hogy minden esélytelen csapat oroszlánként küzd, bárki is az ellenfél. Egyszerűen nem tehetik meg, hogy ellazulják az utolsó meccseiket, ezt a szurkolók nem fogadnék el.

Ezért nem nagyon ismert az "országos egyes" fogalma. A New England Patriots vendége lesz a csoportutolsó New York Jets a hétvégén, de igencsak meglepő lenne, ha tartalékokkal állna ki az utóbbi, és ne küzdenének az utolsó lehelletükig. A Houston is felkötheti a gatyáját a Cincinnati ellen, a Tennessee sem mehet biztosra a Jacksonville vendégeként. 

De ha valaki úgy érzi, ezek a meccseken mégsem várható elég izgalom, ott van a hétvége néhány slágermeccse, például a Detroit Lions fellépése a Dallas Cowboys ellen, a Denver Broncos és a Kansas City Chiefs összecsapása, az Indianapolis Colts és az Oakland Raiders meccse. No meg a hétvége legnagyobb slágere, a Baltimore Ravens-Pittsburg Steelers rangadó. 

Aki szeretne belekóstolni az amerikaifoci hangulatára, annak ezen a hétvégén érdemes rátapadni a tévére, mert a Sport2-n adnak vagy féltucat meccset a fordulóból, és ismétlések is lesznek, ha valakinek a hajnaliak nem férnek bele már. Én is böngészem a programot, és a karácsonyi dolgokat úgy igazítom, hogy az ajándékozás után jöhessenek a meccsek...

Az idei NFL-szezon máris rácáfolt pár előzetesen tényként kezelt elvárásra.

Két éve, egy csúnya vereség után megkérdezték Bill Belichik mestert, megfordul-e a fejében Tom Brady irányító lecserélése fiatalabb riválisára, és ekkor az edzőlegenda csak fintorral reagált, még csak szóra sem méltatta a felvetést.

Nos, a bennünk élő Belichick nagyjából így reagált volna pár idény eleji merész felvetésre, de most a 15. hét táján láthatjuk, sok szakértő és szurkoló tévedett nagyot (e sorok írója sem kivétel).

Elég nagy tábora volt azoknak, akik azt hitték, hogy a New England Patriots már az első négy meccsen komoly hátrányba kerül Tom Brady nélkül, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a csereirányító helyett egy újoncnak kell hátára venni a csapatot. Aztán mégis jöttek a győzelmek, és jelenleg nem nagyon kérdés, a Patriots továbbmegy-e.

Sokan kinevették volna azokat, akik szerint a két tavalyi NFC-döntős, a Carolina Panthers és az Arizona Cardinals egyike sem tud talpra állni az első fordulós vereségek után, pedig a helyzet most úgy néz ki, hogy 13 meccsükből mind a kettő csak ötöt tudott megnyerni. Azok a győzelmek se voltak túl meggyőzőek- szinte biztos, hogy az idei rájátszás nem Cam Newtonról és Carson Palmerről fog szólni.

Amikor Tony Romo megsérült az előszezonban, mindenki a szívéhez kapott a Dallas Cowboys rajongói közül, és persze a csapat vezetésében mindenki lenyilatkozta, visszavárják a sztárirányítót, az újonc Dak Prescott pedig akkor is nagyon szépen teljesít, ha nem szakad le vele menthetetlenül a gárda. Most pedig mindenki csak pislog, mert a Cowboys már rég továbbjutott a rájátszásba, Romo könnyek között ismerte el, ez Dak csapata, és a divatdrukkerek gyorsan felugrottak a dallasiak karavánjára. 

Amikor tavaly elengedte a posztján és a tárgyalóasztalnál is nagyon eredményes cornerbacket, Darelle Revist a Patriots a rivális Jets csapatához, sokan vakarták a fejüket. Ám Revis idei teljesítménye azt mutatja, bizony ő már nem a régi- az egykori bevehetetlen Revis-szigetre nyaralni járnak az elkapók. Persze neki így is mindegy, mert rendkívül előnyös szerződést kötött, de a rájátszásról már biztosan lemaradó csapatának szurkolói aligha túlságosan boldogok.

Apropó, Jets. Azt ki hitte volna, hogy a hosszas huzavona után újabb évre aláíró Ryan Fitzpatrick a tavalyi rekorddöntő szezon után átmegy interception-automatába? Érdekes jövő vár a csapatra, ami már Bryce Petty-vel áll ki- talán a legelvakultabb szurkolók sem hiszik, csak azért lesz esélyük az AFC East csoportban, mert egyszer (talán valamikor a távoli jövőben) Brady visszavonul.

És arra ki tett volna nagy pénzt, hogy a komoly lóvéval elszipkázott Broncos-csereirányító, Brock Osweiler a Houston Texansnak nem húzóembere, hanem kerékkötője lesz? Mint ahogy arra is kevesen fogadtak volna, hogy a senki által nem ismert Trevor Siemian többet mutat majd a Denverben, mint ő. Mindenesetre John Elway ügyvezető elégedetten nyugtázhatta, néha az a legjobb üzlet, amit nem köt meg az ember.

Azt hiszem, a meglepetések közé sorolható, hogy a váratlanul jó irányítóteljesítmény ellenére nem a denveriek állnak az AFC West élén, a látványosan nagyot javuló Oakland Raiders, és a most már tényleg mindenre veszélyesnek látszó Kansas City Chiefs is jobb mérleggel rendelkezik. Nagy szó, hogy akár három csapat is továbbjuthat innen.

A közepesnek tűnő NFC Northból viszont kiemelkedni látszott a Green Bay Packers, legalábbis előzetesen. A Minnesotából kiesett Bridgewater és Peterson, a Detroit Lionsnál új éra kezdődött Calvin Johnson visszavonulása után, aztán mégsem Rodgersék diadalmenetéről szól ez az év. Ha az ember jó és izgalmas meccset akar nézni, elég minden héten leülni a tévé akkor, ha a Lions lép pályára, szinte garantált a kevés pontos győzelem...

Szóval mókás visszanézni az idény eleji jóslatokat- de hát azok is részei a nagy össznép NFL-játéknak. Nagyon szégyenkezni nem kell, ha valaki rosszul tippelt, minden évben van pár dolog, ami felkavarja az állóvizet. De nyilván ettől szeretjük annyira az amerikaifoci profiligáját, hiszen garantált a meglepetés...

Úgy látszik, mindenki jogot formál arra, hogy Hosszú Katinka eredményességéről filozofáljon.

E sorok írója sem lóg ki a sorból, de... Én csak egy blogger vagyok, okoskodok, és nem nagyon szeretnék beleesni abba a csapdába, hogy én mondjam meg, mi a dolga egy igazi sztárnak.

Van viszont más, aki szemmel láthatóan nem fogja vissza magát. Az Origón hosszú cikk jelent meg Gyárfás Tamásról, és ebben szólal meg egy sportújságíró, Radnóti László:

"Tusup magyarországi megjelenésével idehaza felerősödött az addig szinte ismeretlen merkantilmentalitás. Ez egy olyan pénzcentrikus szemlélet, amely mások kárára valósul meg. Ez kezdte el bomlasztani az egész addig felépített rendszert, Gyárfás világát. Vállalom, hogy ha nincs Shane Tusup, akkor Hosszú Katinka szinte biztosan nem lett volna háromszoros olimpiai bajnok. A kérdés csak az, hogy ezen az áron szükségünk van-e ezekre a sikerekre."

Szóval Hosszú Katinka esetében nem veszem magamnak a bátorságot arra, hogy beleszóljak a dolgába, de Radnóti László szavai kapcsán nem fogom vissza magam. Először is hadd szögezzem le, hogy ő egy ember, aki abból él, hogy sportolók sikereiről tudósít. Hosszú Katinkák (vagy Cristiano Ronaldók, Nagy Tímeák, Usain Boltok...) nélkül nem sok dolga lenne. A sport globális üzletág, és ha nem lenne csúcsra járatva, nem élhetne meg belőle ő sem, más sem a farvizen. Szóval ő mindenképp nyertese a sportolók sikereinek, már csak ezért is furcsa ez a vélemény. 

Na de lépjünk tovább ezen! Azzal eleve nem tudok mit kezdeni, amikor Tusup pénzéhsége a téma. Én őt nem ismerem, de látok egy rengeteg eredményt elérő sportolót, akinek ő az edzője, és látok egy embert, aki Hungary feliratú pólóban üvöltve biztatja őt a medence szélén. Bárki úgy gondolja, hogy nem lenne nagyobb üzlet országot váltaniuk? Tusupnak nem sok köze van Magyarországhoz, de Hosszú Katinka mégsem amerikai színekben versenyzik. El tudjuk képzelni, micsoda piaci értéke lenne a sikereinek a tengerentúlon? Sőt, mondok mást: ha mondjuk írna egy levelet Bahreinbe vagy Katarba, hogy van az a pénz, amiért mezt cserélne Katinka, elképzelhetetlen vagyonért úszhatna, és nem hogy névre szóló öltőzője lenne, de szerintem még a nevét viselő uszodája is.

A legfurcsább az, amikor így szól: nem tudja, "ezen az áron szükségünk van-e a sikerekre". Egyrészt: milyen áron? Azon az áron, hogy lemond Gyárfás Tamás? Remélem, ez csak vicc. Mert azon túl nekem aztán nem sokba kerül Hosszú Katinka világraszóló diadalmenete- és ha valamennyibe igen, van ebben az országban pár feleslegesebb kiadás, még a sportban is. (Igen, focistadionok, rólatok beszélek.)

Mi az, hogy mások kárára valósul meg Tusup törtetése? Kétségtelen, azon versenyzők rosszul járnak, akiket Hosszú Katinka rendszeresen legyőz, de ki mástól veszi el a pénzt? Kik az áldozatok? A többi sportoló- akik maguk is kiálltak Katinka mellett? Gyárfás? Hadd ne sírjak miatta, ő maga a törtetés és ügyeskedés. Az úszószövetség elnökségének tagjai, akik élvezkednek annak a sikernek a dicsfényében, amihez semmi közük? Hiszen Tusupék enyhén szólva sem a magyar úszószakma akolmelegében dolgoznak. Vagy mi, szurkolók járunk rosszul? Kötve hiszem. Netán a politikai vezetés? Szerintem a miniszterelnök szívesebben fotózkodik az olimpiai bajnokokkal, mint a szerény 17. helyezettel. Esetleg a sportújságíróknak fáj az, hogy ki kell üvölteni a torkukat amikor Katinka úszik? Szóval Radnóti László lehetne kicsit konkrétabb, ugyan ki a nagy vesztese a Tusup-Hosszú házaspár sikereinek.

Másrészt: mi az, hogy nekünk van-e szükségünk a sikerekre? Örülhetünk az aranyaknak, de ez baromira a sportoló tehetségének és munkájának a gyümölcse, jutalma. Ha valaki azon filózik, nekünk kell-e így a siker, eléggé el van tájolva. Nem én nyerek a medencében, igaz, nem is én dolgozok meg érte. A lényeg mindenesetre az, nem kopogtathatok be Katinkához, hogy adjon már párat kölcsön hétvégére az "aranyainkból", hiszen közös a siker. Nem vagyok közvetlen részese Puskás Öcsi legendájának vagy Polgár Judit eredményeinek sem, hiába egy országban születtünk.

Nekünk (és ebbe a sportújságírót is beleértem), a tapsolás jut, akár tetszik a módszer, akár nem: mert az elismerés mindenképpen kijár a fantasztikus teljesítményért. Hogy a sportoló, az edzője, a felfogásuk szimpatikus-e, az egy másik kérdés, de ne vicceljünk már azzal, hogy számon kérhetjük-e rajtuk a mi elveinket! A válasz ugyanis természetesen az, hogy nem.

Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen mókás a pénzéhségről beszélni a remekül fizetett, de borzalmasan teljesítő focistákat ontó országban. És akadnak még sportolók, akik szponzoroktól, állami támogatásból szép pénzekhez jutnak. Hogy Katinka többet keres? Már bocsánat, többet is tesznek érte a férjével: kitaláltak egy modellt, amiben a rajongóknak köszönhetően is van bevétele, maga kezeli a közösségi oldalát, és persze Tusuppal együtt ők járják a világot, pénzdíjas versenyek sokaságát nyerve. Nem sajnálom tőlük azt a pénzt, amit munkával gyűjtenek. Ám szemmel láthatóan van ember, aki megengedi magának, hogy erkölcsi fölénye tudatában mondjon véleményt.

A kellemetlen az, hogy se rá, se rám nem fognak emlékezni- Hosszú Katinkára viszont annál többen. Már csak ennek tudatában is érdemes óvatosan okoskodni, mert az idő nem nekünk dolgozik. És ennek bizony megvan a maga nagyon jó oka...