Sportfoglalkozás

Közel kilencezer kilométert akar leküzdeni egy úszó- már csak az a kérdés, minek?

Tudom, persze, feszegetni kell az emberi teljesítőképesség határait, és elsősorban magának bizonyítja, és egyébként is jótékony célja van, hiszen a tengerek szennyezettségére hívja fel a figyelmet, de akkor sem tudok átlendülni az alapkérdésen: mi értelme Benoit Lecomte nagy álmának?

A most 49 éves sportember tervei szerint 2017 áprilisában indul el Tokióból, majd a Csendes-óceánt átszelve San Franciscóba érkezne meg nagyjából fél év múlva. Már ha kegyes lesz hozzá az időjárás. No meg a cápák.

Már öt éve készül erre a nagy útra Lecomte, először 2013-ban akart nekivágni a hosszú úszásnak, aztán 2015-ben, de mind a két terv meghiúsult. Most viszont magabiztos, mert állítása szerint megvan megfelelő a hajó. A legnagyobb kihívás ugyanis ez, hiszen kell egy megbízható kapitány és egy nyílt tengeren is bátran használható hajó. Most vett egy olyat, ami már a Global Challenge földkerülő versenyt is maga mögött tudhatja, ezzel csak nem lesz gond.

A francia születésű, de régen Texasban élő Lecomte 1998-ban már átúszta az Atlanti-óceánt, de az "csak" 6000 kilométer volt. A kihívás most is hasonló lesz, napi nyolc órán tervez úszni, és meg kell küzdeni a monotonitással, a magánnyal, a fáradtsággal, a kihűléssel. És persze jöhetnek cápák is. Az útja keresztezni fogja a nagy szemétszigetet a Csendes-óceánon, és reméli, az útja körüli hírverés miatt többen hallanak majd arról, mennyi hulladék van a vízben.

És akkor visszakanyarodva az eredeti felvetéshez: nagyon tisztelem a komoly teljesítményt, de ezzel együtt is, ezek a minden héten születő "emberfeletti" rekordok, a legfiatalabb Mount Everest-mászóval, meg a legtávolabbra kajakozóval meg hasonlókkal szerintem már nem nagyon mutatnak példát senkinek. Ráhúznak valami tipikus jótékony célt, hogy beszéljünk a szegénységről meg a természetvédelemről, közben meg annyi pénzt tapsolnak el rá, amiből egy falu élelmezését, hulladékkezelését meg lehetne oldani.

Miközben valójában csak egy ember személyes ambíciói válnak valóra, mert soha nem hallottam, hogy egy ilyen teljesítmény után mondjuk egy egész ország lakossága egyöntetűen hitet tett a szelektív hulladékgyűjtés mellett. Megjelenik a sztori pár bulvárlapban, el lehet menni nyilatkozni a reggeli magazinműsorokba, születik egy könyv, mert ma már minden hátizsákos turistának könyvet kell írnia az inspiráló kalandjairól, nem hogy egy óceánátúszónak, de ezek megint elsősorban egy emberről szólnak. 

Nem tudom, lejárt-e ezeknek a teljesítményeknek az ideje, hiszen lássuk be, egészen ma, csúcstechnikával kísérve nekivágni egy ilyen kalandnak, mint száz vagy kétszáz éve nekiindulni a felfedezéseknek az ismeretlenbe. A szemétszigetet vizsgálhatjuk műholddal, dolgozhatnak ott kutatók, nem egy arra úszkáló figura beszámolójából kell megtudnunk, hogy ott van és milyen nagy. Aki valóban fogékony volt rá, már utánanézhetett, aki csak a bulvárlapokban találkozik a sztorival, elfelejti amikor elolvassa a következő hírt amiben Kim Kardashian magánélete a téma. Szóval én sem azért írok róla, mert rettentően izgalmasnak találom, hanem azért, mert nem annyira. Gonosz vagyok, fásult, irigy, rosszindulatú, cinikus, mindegyik vagy egyik se? Hát, nem számít többet, mint hogy Lecomte átússza-e az óceánt...

Sokan gondolták, a Cleveland Browns-ra nagy verés vár az eltiltásból visszatérő Tom Brady haragjának köszönhetően- és így is lett.

A Deflategate miatt a szezon első négy hetéről el volt tiltva az irányítólegenda, és az NFL sajátos szabályai azt is meghatározzák, hogy a stadion közelébe sem mehetett, nem edzhetett a csapattársaival. Így aztán megtörténhetett volna, hogy Brady egy kicsit rozsdásan játszik Clevelandben. 

Igaz, a Browns igazán rendes házigazda volt, mert se támadásban, se védekezésben nem mutattak sokat. Ebben persze benne volt az, hogy a meccs során a Browns tartalékirányítójának a tartalékja is megsérült, majd az őt helyettesítő Charlie Whitehurst is. (A jövő héten várhatóan az egyik labdaszedő kezd majd irányító pozícióban...) Brady pedig köszönte a lehetőséget, több, mint 400 yardot passzolt, három TD-átadása volt, az utolsó negyed második felében pedig már pihenőt kapott. A Patriots újból csúcsformában van, és ha ilyen Brady szezon eleji formája, milyen lesz később?...

Ráadásul a 4-1 mérleggel álló New England Patriots csoportriválisai közül kikapott a Miami Dolphins és a New York Jets is, és ezzel máris rettentően nehéz helyzetbe kerültek. A Dolphins a nem élcsapatnak számító Tenessee Titans ellen bukott el, a Jetset viszont a remek Pittsburgh Steelers tömte ki- ez persze aligha vigasztalja őket.

A hét egyik sztorija, hogy elvesztette veretlenségét a Philadelphia Eagles a Detroit Lions ellen. Carson Wentz nem játszott rosszul, aztán a meccs végén, hátrányban egy hosszú passzát az ellenfél védője csípett el, ez volt a szezonjában az első interception. Ez persze nem akkora ügy, van még bőven lehetőség javítani a szezonban.

Ugyanebben a főcsoportban a Washington Redskins újabb győzelmével máris kapaszkodik a jobban startoló riválisokkal szemben, ellenfele, a Baltimore Ravens viszont pont a jó kezdés után esett vissza. 

A Ravens csoportjában elég tisztának látszik a képlet: a Cleveland Browns 0-5 után nem nagyon reménykedhet semmiben, a Steelers 4-1 mérleggel robog, a Cincinnati Bengals pedig egyáltalán nem meggyőző. Van még idő javítani, de aki látta a Dallas Cowboys elleni meccset, az nem sok biztató momentumot fedezhetett fel. A Cowboys-ra szép jövő várhat, ugyanis két remek újoncuk, Dak Prescott irányító és Ezekiel Elliott futó nagyszerűen játszanak.

A Minnesota Vikings újabb nagyarányú győzelme után nem nagyon van értelme azt bizonygatni, hogy igenis jó csapat támadásban, védekezésben is- mert ez tény. Akár nagyon messzire is juthatnak. A legyőzött Houston Texans viszont lehet, hogy behúzza a gyenge AFC South csoportot, de egyszerűen nem elég jók, és nem is látszik, mitől lehetnének azok. A komoly pénzért megszerzett Brock Osweiler teljesítménye maga a középszerűség, az idén kiválaszott újonc irányítók közül Wentz vagy Prescott teljesítménye fényévekkel meggyőzőbb. 

Sőt, a Chicago Bears-ben Jay Cutler sérülése után beugró Brian Hoyer is hatékonyabbnak tűnik, ami azért ijesztő lehet a Houston rajongói számára. A Bears ezzel együtt sem fog sokra menni idén, ezen a héten az Indianapolis Colts győzte le őket. Utóbbi hiába győzött, Andrew Luck annyi ütést kap a porózus támadófal gyengesége miatt, hogy annak nagyon rossz vége lesz.

A forduló előtt veretlen Denver Broncosban Paxton Lynch lett a kezdőirányító, miután Trevor Siemian megsérült. Lynch is idén kiválasztott újonc, aki most megkapta a lehetőséget arra, hogy bizonyítsa tehetségét. Ám nem nagyon ment neki a játék, sokat tétovázott és hiába remekelt a Broncos néhány védőjátékosa most is, az Atlanta Falcons túl nagy falat volt. Meg kell jegyezni, a Falcons nem csak támadásban volt jó, akadt kiemelkedő védőteljesítmény is a csapatban. És ennek köszönhetően a Minnesota Vikings az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben- erre ki számított?...

Mint ahogy arra ki számított, hogy az Oakland Raiders fej-fej mellett áll a Broncos csapatával? A 4-1 mérleg sokat ígér, a sérüléshullámtól sújtott San Diego Chargers viszont egyre nagyobb bajban van.

Felfelő ívelő ágban van ezzel szemben a Buffalo Bills, ami a Patriots nullázása után Los Angelesben győzött a Rams ellen. Mind a két csapat 3-2 mérleggel áll, ebben benne van a továbbjutás esélye. A buffalóiak szurkolótábora sok éve vár erre, az idén új városba költöző Rams pedig nagy ajándékot adna ezzel a Los angeles-i rajongóknak. Persze a rájátszás még nagyon-nagyon messze van...

Infantino "varázslatos" új ötletének értelmét sokan keresik. Csak nem olyan könnyű megtalálni.

Olyat olvastam, hogy 48 csapatos lenne a focivilágbajnokság döntője, de egy plusz csavarral lennének kiemelt és nem kiemelt csapatok, és a nem kiemeltek először egy meccsen döntenék el, ki utazik máris haza és ki maradhat a tornán a csoportmeccsekre.  Vagy valami ilyesmi.

Szóval nézzük, mi is a probléma? Először is az, hogy a világbajnokságért ma is a FIFA valamennyi tagországa vetélkedhet, Vanuatu, Liechtenstein vagy Egyenlítői Guinea is megnyerheti a tornát- csak épp tovább kell jutni a selejtezőkből, majd a döntőben kell végigverni mindenkit. A selejtező is része a nagy négy éves menetelésnek, nincsenek B meg C világbajnokságok, másodosztályba sorolt válogatottak és így tovább. A magyar válogatott nem azért nem szerepelt három évtizede a világbajnoki döntőkben, mert a rendszer igazságtalan, hanem azért, mert a csapat sose volt elég jó.

Aztán annak ugyan mi értelme, hogy legyenek csapatok, amik egy meccs után hazautazhatnak? Tegyük fel Kanadából Japánba, Szerbiába, Elefántcsontparra? A kijutásnak a lényege pont az, hogy minden egyes válogatott (no meg a szurkolói) kapnak három meccsnyi esélyt a játékra, a bizonyításra, a reménykedésre. 

A felduzzasztott mezőny viszont így is óriási költségeket róna a rendezőkre. Épülhetnek alig kihasznált stadionok és hotelek- és képzeljük el, hány drukker fog elutazni a világ második felére azért, hogy esetleg egyetlen vesztes meccsen lássa a kedvenceit? Ez teljesen életszerűtlen. 

Nem gondolnám, hogy a focimezőny felhígítása lenne a válasz a nagy kérdésekre. A FIFA jelenleg 211 tagországgal bír, a 48 vb-döntős ennek majdnem a negyede! A selejtezők vége enyhén szólva sem lenne izgalmas, amikor pár csapat már réges rég bebiztosította a helyét. És ismét kijuthatnának gyöngécske válogatottak, egy meccsért.

Nem akarok mindig amerikai példákkal előhozakodni, de azért jellemző ám, hogy az NFL-ben milyen iszonyúan megfontolják, akár csak két csapattal megemeljék-e a rájátszásba továbbjutók számát. Úgy érzik, ezzel esetleg csökkentik a továbbjutás értékét- pedig az nyilvánvaló, pénzügyileg nagyon is megérné az a plusz két meccs is.

Nézzük a tendenciákat is! 1978-ig 16 csapat volt a focivébék döntő szakaszában, 1982-1994 között 24, 1998 óta 32. Most bedobták a 48 csapatot- hol a vége? 66? 88? Vagy legyen ott mind a 211 válogatott? Hopp, és már vissza is kanyarodtunk az elejéhez: most is esélyt kaphat az összes csapat a végső győzelemre. Csak jó sokszor kell megverni a szembe jövő csapatokat...

Nem kéne elfelejteni, hogy a foci elsősorban és mindenekelőtt a meccsekről szól, és ezekből most is jó sok van. Egy "fejnehéz" focivébétől alapvetően nem lesznek jobbak a meccsek, csak a selejtezők utolsó, izgalmas fordulóit csoportosítjuk át egy tornára. Már amennyiben egy torna az, amit isten tudja hány városban, hány országban rendeznek majd meg- lásd a forradalmi következő Európa-bajnokságot, ahol épp csak az egy helyre koncentrálódó nemzetközi szurkolósereg hiányzik majd.

Az NFL szezon első négy hetének meglepetéseit igyekszem számba venni.

Meglepetések, amiknek nem kellene meglepetésnek lennie

A Denver Broncos 4-0, a New England Patriots 3-1 mérleggel áll. Ebben elvileg nincs semmi extra információ, hiszen az AFC két erős csapatáról van szó, ők játszották tavaly az AFC döntőt és a Denver a Super Bowl-t is megnyerte. Miért érdekes akkor a jó szezonkezdés? Nos, a Broncosból visszavonult a legendás Peyton Manning, és helyettese, Brock Osweiler a pénzt és a Houston Texanst választotta. A hetedik körben draftolt Trevor Siemian lett az irányító, és a csak látszólag meggyengült, valójában bikaerős védelem segítségével egyre magabiztosabban játszik. Négy győzelem pedig soha nem véletlen...

A Patriots másfél évtizede élcsapat, a 3-1 alapelvárás lett volna velük szemben- ha az első négy meccsről nincs eltiltva Tom Brady. Ám a Deflategate miatti eltiltást most töltötte a csapat legnagyobb sztárja, és mindenki csak tippelte, mit tud a csereirányító, Jimmy Garoppolo. Nos, ő remekül helytáll, egészen másfél meccsen át, amikor megsérült, és a beugró újonc, Jacoby Brissett kapta meg a lehetőséget. Ilyen körülmények között a három győzelem szép eredmény, az utolsó, hazai pályán 16-0 arányban elvesztett meccsen sem kell bánkódni, hiszen végre újból Brady kezében a labda. És ellenfelük az eddig vergődő, négyszer is vesztő Cleveland lesz, ideális helyszín ahhoz hogy formába lendüljön.

A legnagyobb negatív meglepetések

Ha már a két tavalyi AFC-döntősről beszélünk, említsük meg az NFC döntősöket is. Az Arizona Cardinalstól azt várták, idén még erősebb lesz mint tavaly, és egyértelműen esélyesek a Super Bowl-ra, a Carolina Panthers esetében pedig azt várták, a tavalyi nagydöntős vereség után dacból is végigverik a világot.

Nos, most mind a két csapat 1-3 mérleggel áll, ami nem sok jót ígér. A Cardinals irányítója a héten nem is játszhat sérülés miatt, és a Panthersben Cam Newton is agyrázkódással küszködik. Valami félresiklott mind a két csapatnál, lépéshátrányba kerültek, és ugyan az idény negyedénél még nem illik temetni egy csapatot, az NFC-ben jól rajtoló riválisokat tekintve legalábbis nem lesz sétagalopp a továbbjutás a rájátszásba. 

Tulajdonképpen nem is igazán eldönthető, melyik a nagyobb meglepetés. A Bruce Arians által edzett Cardinals tud támadni is, védekezni is, most mégis bukdácsolnak. A Panthers tavaly az alapszakaszban 16 meccsből egyet vesztett el, most négyből hármat. Erre azért kevesen számítottak.

Átmenetileg vége az irányítómítosznak?

A csapatépítésnél szinte mindig az irányítók szerepét emelik ki, hiszen ők számítanak a csapat agyának. Ám már a Broncos és a Patriots is bizonyította, jó tervvel, csapatmunkával kevésbé neves játékosokkal is lehet sikeres egy gárda, míg a Panthers és a Cardinals sztárirányítókkal is bukdácsol. És nem teszi ki az ablakba az eddigi 1-3 mérleget az Indianapolis Coltsban játszó Andrew Luck, a New Orleans Saints irányítója, Drew Brees, vagy a San Diego Chargersben dobáló Philip Rivers. A New York Jets komoly pénzért visszahozott irányítója, Ryan Fitzpatrick az utóbbi meccseken labdaeladásaival tűnt ki. Szóval lehetne példát találni bőven, amikor komoly sztárok ide vagy oda, a csapat egésze nincs jól összerakva.

A szezon igazi meglepetései azok a csapatok, ahol tényleg úgy festett, vége a világnak. A Dallas Cowboys sztárja, Tony Romo megsérült (megint, sokadjára), helyettese pedig az újonc Dak Prescott lett. A mérlegük 3-1, és csak azért nem állnak jobban, mert a veterán irányítókat elcserélő Philadelphia Eagles az első körben kiválaszott Carson Wentz vezetésével megtáltosodott, már három győzelemnél tart vereség nélkül. Mögöttük a csoportban? Eli Manning és Odell Beckham a New York Giants-el illetve Kirk Cousins a Washington Redskins-szel 2-2 mérleggel, ami nem elfogadhatatlan éppen, de azért kicsit másra számítottak az elemzők.

Szintén a különös irányítóhelyzet miatt lett érdekes a Los Angelesbe idén visszaköltöző Rams. Elhozták a draft első választottját, ám Jared Goff kispadozik. A helyén a nem túl sokra tartott Case Keenum kapott lehetőséget, és az elkeserítően gyenge első meccs után sorozatban hármat is nyertek. A NFC West csoport igen erős, hiszen itt van a Seattle Seahawks és az Arizona Cardinals is, de a jó indulás legalábbis biztató.

Amivel végképp senki nem számolt, az a Minnesota Vikings négy győzelmes indulása. Még a szezon előtt megsérült az első számú irányító, Teddy Bridgewater. Aztán a szezon elején kidőlt a futójátékosok egyik legjobbika, Adrian Peterson. Irányítónak elhozták a sérülékeny, igazán nagyot sehol nem mutató Sam Bradfordot, összeraktak egy brutálisan erős védelmet, és a támadásban a szükséges minimumot összehozó csapat most ott van az NFC élmezőnyében. 

Természetesen ma még senki meg nem mondja, ki nevet a végén. Viszont jelzésértékű, hogy e pillanatban a jó védelmek, a jó csapatmunka szerepe erősödik, hiszen egy rakás csapat beugró, újonc, névtelen vagy leírt irányítókkal is remek eredményt mutat fel, míg a fizetési sapkából nagy részt kiharapó sztárokkal felállók egy része erősen bukdácsol. Természetesen a jó játékosokat meg kell fizetni, de nagy kérdés, a fizetési sapka miatt ki bírja el azt, ha a keret ötödét egyetlen ember viszi el? Szóval lehet, hogy a jövő nem feltétlenül a gigaszerződéseké, amik évekre gúzsba kötnek egy csapatot. Ráadásul a valóban csúcsra törő, sportsikerre vágyó játékosok egy része is megfontolhatja, hogy inkább a bankszámla egyenlege növekedjen vagy a győzelmek száma...

Még a sztárokból is előtör a vérbeli szurkoló ha váratlan hírt kapnak.

Ben Affleck túl van már nagy sikeren és bukáson színészként, filmesként. A Bostonhoz kötődő híresség soha nem titkolta, hogy a város sportcsapatainak lelkes szurkolója, így a New England Patriots NFL-csapatának is. (Színész-drukker cimborája, Matt Damon társaságában egy vicces videót is készítettek egy jótékonysági kampányhoz, amiben azon versengenek, ki a Patriots-irányító Tom Brady jobb haverja.)

A hétvégén a Patriots éppenséggel nem játszott valami túl fényesen. Sőt, mondhatjuk, hogy csapnivaló lett a végeredmény. Az interjúra készülő Affleck a riportertől érdeklődőtt, hogy áll a Patriots Buffallo Bills elleni meccse- amikor a 16-0 állást meghallotta, nagyjából az csúszott ki a száján, ami minden drukkernek hasonló sokk esetén- nem véletlenül kellett kisípolni...