Úgy látszik, mindenki jogot formál arra, hogy Hosszú Katinka eredményességéről filozofáljon.

úszás

E sorok írója sem lóg ki a sorból, de... Én csak egy blogger vagyok, okoskodok, és nem nagyon szeretnék beleesni abba a csapdába, hogy én mondjam meg, mi a dolga egy igazi sztárnak.

Van viszont más, aki szemmel láthatóan nem fogja vissza magát. Az Origón hosszú cikk jelent meg Gyárfás Tamásról, és ebben szólal meg egy sportújságíró, Radnóti László:

"Tusup magyarországi megjelenésével idehaza felerősödött az addig szinte ismeretlen merkantilmentalitás. Ez egy olyan pénzcentrikus szemlélet, amely mások kárára valósul meg. Ez kezdte el bomlasztani az egész addig felépített rendszert, Gyárfás világát. Vállalom, hogy ha nincs Shane Tusup, akkor Hosszú Katinka szinte biztosan nem lett volna háromszoros olimpiai bajnok. A kérdés csak az, hogy ezen az áron szükségünk van-e ezekre a sikerekre."

Szóval Hosszú Katinka esetében nem veszem magamnak a bátorságot arra, hogy beleszóljak a dolgába, de Radnóti László szavai kapcsán nem fogom vissza magam. Először is hadd szögezzem le, hogy ő egy ember, aki abból él, hogy sportolók sikereiről tudósít. Hosszú Katinkák (vagy Cristiano Ronaldók, Nagy Tímeák, Usain Boltok...) nélkül nem sok dolga lenne. A sport globális üzletág, és ha nem lenne csúcsra járatva, nem élhetne meg belőle ő sem, más sem a farvizen. Szóval ő mindenképp nyertese a sportolók sikereinek, már csak ezért is furcsa ez a vélemény. 

Na de lépjünk tovább ezen! Azzal eleve nem tudok mit kezdeni, amikor Tusup pénzéhsége a téma. Én őt nem ismerem, de látok egy rengeteg eredményt elérő sportolót, akinek ő az edzője, és látok egy embert, aki Hungary feliratú pólóban üvöltve biztatja őt a medence szélén. Bárki úgy gondolja, hogy nem lenne nagyobb üzlet országot váltaniuk? Tusupnak nem sok köze van Magyarországhoz, de Hosszú Katinka mégsem amerikai színekben versenyzik. El tudjuk képzelni, micsoda piaci értéke lenne a sikereinek a tengerentúlon? Sőt, mondok mást: ha mondjuk írna egy levelet Bahreinbe vagy Katarba, hogy van az a pénz, amiért mezt cserélne Katinka, elképzelhetetlen vagyonért úszhatna, és nem hogy névre szóló öltőzője lenne, de szerintem még a nevét viselő uszodája is.

A legfurcsább az, amikor így szól: nem tudja, "ezen az áron szükségünk van-e a sikerekre". Egyrészt: milyen áron? Azon az áron, hogy lemond Gyárfás Tamás? Remélem, ez csak vicc. Mert azon túl nekem aztán nem sokba kerül Hosszú Katinka világraszóló diadalmenete- és ha valamennyibe igen, van ebben az országban pár feleslegesebb kiadás, még a sportban is. (Igen, focistadionok, rólatok beszélek.)

Mi az, hogy mások kárára valósul meg Tusup törtetése? Kétségtelen, azon versenyzők rosszul járnak, akiket Hosszú Katinka rendszeresen legyőz, de ki mástól veszi el a pénzt? Kik az áldozatok? A többi sportoló- akik maguk is kiálltak Katinka mellett? Gyárfás? Hadd ne sírjak miatta, ő maga a törtetés és ügyeskedés. Az úszószövetség elnökségének tagjai, akik élvezkednek annak a sikernek a dicsfényében, amihez semmi közük? Hiszen Tusupék enyhén szólva sem a magyar úszószakma akolmelegében dolgoznak. Vagy mi, szurkolók járunk rosszul? Kötve hiszem. Netán a politikai vezetés? Szerintem a miniszterelnök szívesebben fotózkodik az olimpiai bajnokokkal, mint a szerény 17. helyezettel. Esetleg a sportújságíróknak fáj az, hogy ki kell üvölteni a torkukat amikor Katinka úszik? Szóval Radnóti László lehetne kicsit konkrétabb, ugyan ki a nagy vesztese a Tusup-Hosszú házaspár sikereinek.

Másrészt: mi az, hogy nekünk van-e szükségünk a sikerekre? Örülhetünk az aranyaknak, de ez baromira a sportoló tehetségének és munkájának a gyümölcse, jutalma. Ha valaki azon filózik, nekünk kell-e így a siker, eléggé el van tájolva. Nem én nyerek a medencében, igaz, nem is én dolgozok meg érte. A lényeg mindenesetre az, nem kopogtathatok be Katinkához, hogy adjon már párat kölcsön hétvégére az "aranyainkból", hiszen közös a siker. Nem vagyok közvetlen részese Puskás Öcsi legendájának vagy Polgár Judit eredményeinek sem, hiába egy országban születtünk.

Nekünk (és ebbe a sportújságírót is beleértem), a tapsolás jut, akár tetszik a módszer, akár nem: mert az elismerés mindenképpen kijár a fantasztikus teljesítményért. Hogy a sportoló, az edzője, a felfogásuk szimpatikus-e, az egy másik kérdés, de ne vicceljünk már azzal, hogy számon kérhetjük-e rajtuk a mi elveinket! A válasz ugyanis természetesen az, hogy nem.

Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen mókás a pénzéhségről beszélni a remekül fizetett, de borzalmasan teljesítő focistákat ontó országban. És akadnak még sportolók, akik szponzoroktól, állami támogatásból szép pénzekhez jutnak. Hogy Katinka többet keres? Már bocsánat, többet is tesznek érte a férjével: kitaláltak egy modellt, amiben a rajongóknak köszönhetően is van bevétele, maga kezeli a közösségi oldalát, és persze Tusuppal együtt ők járják a világot, pénzdíjas versenyek sokaságát nyerve. Nem sajnálom tőlük azt a pénzt, amit munkával gyűjtenek. Ám szemmel láthatóan van ember, aki megengedi magának, hogy erkölcsi fölénye tudatában mondjon véleményt.

A kellemetlen az, hogy se rá, se rám nem fognak emlékezni- Hosszú Katinkára viszont annál többen. Már csak ennek tudatában is érdemes óvatosan okoskodni, mert az idő nem nekünk dolgozik. És ennek bizony megvan a maga nagyon jó oka...