Sportfoglalkozás

Sírjunk vagy nevessünk? Nem könnyű a válasz, én pedig nem akarok sietve ítélkezni, hiszen még egy napja sincs a válogatott kispadján Pintér Attila.

Le kell szögezni: Pintérrel is érhet el eredményeket ez a válogatott. És persze meg is bukhat, elődeihez hasonlóan. Az tény, hogy ez a csapat nincs "sikerre ítélve", a keretben levő játékosok tudásszintje adott. Számoljuk össze, hány valódi nemzetközi sztárt lehet a válogatottba behívni, és vessük ezt össze az erősnek számító válogatottak keretével. Ez gyakorlatilag azonnal be is árazza a magyar csapatot, slussz.

Innentől kezdve ülhet bárki a kispadon. Pintét is, Csányi is, Mourinho is, vagy akár én is, de amíg azt kell mérlegeni, hogy Lipták vagy Devecseri játsszon, nem kell Eb- vagy vb-aranyéremben gondolkodni a kapitánynak. Ez egy teljesen egyértelmű tény, az elkövetkezednő évtizedben a realitás az, hogy esetleg elcsíphetünk egy helyet valami világversenyen, elérhetjük az európai középmezőnyt.

Ám meg kell jegyezzem, az sem kis dolog. A foci a világ legnépszerűbb sportja, itt a világ 15-20 legjobb válogatottja közé kerülni is hatalmas fegyvertény. Sokan örülnének annak, ha a magyar válogatott legalább tartósan a középmezőnybe kerülne, és nem lenne belőle rendszeresen olyan pofozógép, mint a hollandok elleni meccsen. Ezt nyilván garantálni nem lehet, de azt igen, hogy a csapatba kerülők csúszni-mászni fognak kilencven percen át. Ez pedig tisztes eredményekhez még mindig elég lehet.

Ha van valaki, aki ezt a fajta célkitűzést elérheti, az éppenséggel Pintér Attila a magyar edzők közül. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból a választás nem elhibázott. Kétségtelen, ő játékosként, edzőként is kizárólag idehaza bizonyított (de legalább nem lehet azt mondani rá, hogy soha nem nyert semmit), ám ismétlem, a fentiek okán teljesen mindegy, milyen sztáredző ül a kispadon. 

Pintér megítélése egyébként úgy hiszem, vitatott. De a drukkerek többsége mindig jobban szimpatizál azokkal, akik valóban szenvedélyesen űzik-hajtják a csapatot. Jobban el lehet fogadni a vereséget úgy, ha az ember azt látja, a játékosok mindent megtesznek ami tőlük telik, mert a szövetségi kapitány képes őket motiválni. Persze Pintér nem egyszerű eset, üvöltözésről, beszólásról, káromkodásról állítólag sokan tudnának mesélni a játékosai közül, de a helyzet az, ő egy futballedző, nem pedig mosolygós versmondó lány. A foci világában nem számít döbbenetesen kirívónak a stílusa, sőt.

Aztán hogy szakmailag mit tud? Elég sok nyilatkozatot, véleményt láttam már, szívesen olvasgatok régi nagy futballistákról, edzőkről, és bizony az derült ki a számomra, nincs egyedül üdvözítő recept, a sikernek sok útja van- ráadásul ami egyik edzőnek beválik egy csapatnál, lehet, hogy nem megy egy másik csapattal.

Ezért írtam fentebb, hogy Pintér személye se a sikerre, se a bukásra nem garancia. A lehetőségekhez képest egyáltalán nem gondolom rossz döntésnek, egy másodvonalbeli külföldi edzővel szemben, aki először a borsos fizetési igényét fogalmazza meg, aztán pedig a mentségeit, miért nem megy semmire az általa amúgy szinte semennyire nem ismert, névtelen magyar játékosokból összeállított válogatottal. Pintér legalább tudja, kik jöhetnek szóba. És még van egy plusz esélye is: a következő torna, a 2016-os Európa bajnokság 24 csapatosra felduzzasztott mezőny. Az 53 selejtezős csapatból a házigazda franciák mellett 23 válogatott kijuthat, ez pedig még egy olyan csapat számára is esélyt kínál, mint a mienk.

Szóval a lehetőség adott, élni kell vele, és azt gondolom, Pintérrel ez a célkitűzés teljesíthető. Mással is az lenne, de miért ne kapná meg ő az esélyt? Sokat szidom én is a magyar válogatottat, de akkor is ez az én csapatom, más válogatottnak nem fogok, nem akarok szurkolni amíg a mieink versenyben vannak. (Persze ez nem szokott sokáig tartani...) Mivel a csapat az első, olyan rettentően nem hoz lázba, ki ül a kispadon. Egyéni szimpátiától függetlenül azt kívánom, legyen sikeres Pintér is, meg a válogatott is. Én a magam részéről nem kezdem már az elejétől szidni az új kapitányt, megadom neki az esélyt a bizonyításra.

Bár bizonyára újságokban, blogokon, fórumokon máris elkezdik ekézni Pintért, szerényen mégis meg kell jegyezzem: a labda kerek. Bármekkora közhely, ez igaz, és ha belegondolok milyen béna öngóllal intézték el magukat a finnek a Csank-korszakban, akkor azt mondom, lehet szerencsés a sorsolás, pattanhat befele a labda a kapufáról és így tovább. Szóval egyelőre nincs még miért ekézni. A mi futballistáinkat elnézve lesz még erre ok később is.

Azon persze el lehetne gondolkodni, már megint mi változott meg annyira, hogy a kőbe vésett "csakis külföldi kapitány jöhet" alapszabályt villámgyorsan felülírják a szövetség vezetői, mondvacsinált indokokkal. De ez megint olyan dolog, hogy aki követi a magyar foci utóbbi évtizedeit, ilyen apróságokon nem akad fenn. Meglepetést számomra már csak az tudna okozni, ha tényleg sikeres lenne a válogatott valami csoda folytán...

Emberi hiba, de nagyon utálom a csalást a sportban. A fogadáson nyerészkedőket, a megegyezéses meccseket, mindet...

Mostanában leginkább a fogadási csalásokról hallani, Szervezett balkáni, ázsiai bandákat emlegetnek, de szerintem kár ezt nemzetiséghez kötni, benne volt ebben nyakig csomó ember, köztük sok futballista, a világ minden részéről. Könnyű pénz, még csak hajtani sem kell érte! Sőt, pont azt nem kell...

A nézőnek meg könnyen elmegy a kedve. Nagyon rossz utólag módosított tabellákat látni, és azon töprengeni, melyik meccseken hol, ki, hogyan csalt. Pár játékos már bíróság elé is állt, de azért egy kicsit vontatottan haladnak az ügyek. Valahogy úgy érzem, a szövetségeknek azért nem nagy érdeke eltiltani a sztárok közül is párat. Persze nyilván az euromilliókat kereső futballisteneket nem lehet aprópénzzel megvesztegetni, annál ők sokkal többet bukhatnak.

Aki szeretné tudni, milyen rohadáshoz vezet egy futballkultúrában a csalás, hazudozás intézményesítése, az megnézheti, hova jutott a magyar foci. Az ország, ahol most se tudjuk, mennyit keres egy játékos, mennyit fizettek érte, miből gazdag egy klub, már a hetvenes években sem volt jobb ebből a szempontból. Eleve az, hogy amatőrnek hazudták a kizárólag fociból élő embereket- már rég megírta Végh Antal is, hogy ez csak rosszul álcázott profizmus.

De ha lehetett ebben hazudni, lehetett hazudni minden másban. Teljesen általános volt az is, hogy az utolsó fordulókban a középmezőnyben megragadt csapatok "leadták" a pontokat a kiesés elől menekülőknek, persze nem ingyen. Megegyezéses meccsek döntöttek a bennmaradásról, vagy akár a bajnoki címről. És bizony ezt gyakran mindenki észrevehette, még a Népsport beszámolóiban is minősíthetetlennek értékelték ezeket a szemmel láthatóan elcsalt meccseket. Aztán jött a totóbotrány, majd a híres 1983-84.es idény, amikor a már bajnok Honvéd jó kis 6-6-os döntetlent játszott a Volánnal, hogy utóbbi ne essen ki. A Volánt aztán később kizárták az NB1-ből- a Honvédtól pedig annyi pontot vontak le, hogy még az első helyen maradjon.

Ezek után ki vette komolyan a "büntetéseket"? A szurkolók főleg becsapva érezték magukat, és ez látható is volt a megcsappant nézőszámokon. Ki fizet azért, hogy előre lerendezett meccseket, vagyis inkább színjátékokat lásson? Látható, hogy amikor Olaszországban legutóbb kitört a nagy botrány, rendesen megbüntették a vétkesnek kihozott klubokat, a Juventus a másodosztályig zuhant.

Szóval ha a nemzetközi szövetség nem akarja elkenni a dolgokat, és akkor is szigorral lép fel, ha komoly sztárokról derül ki a csalás, még megelőzheti a bajt. Nehéz elhinni, hogy másod-harmadosztályú csapatokról, kishalakról szólt az egész fogadási balhé. Sajnos ha a gyanú befészkeli magát az ember fejébe, nehéz azt onnan kiverni. És ha kiderül, tényleg velejéig romlott volt a közeg, sokan fognak más szórakozást keresni maguknak, akár már sportágakat. 

Vagy ezt csak én hiszem? Még mindig sokan pókereznek, pedig arról az elejétől fogva üvöltött, hogy piti és nagymenő csalók számára is remek terep- páran lebuktak, de szerintem a többségnek semmi baja nem lett. Talán csak én vagyok túl finnyás? Hiszek benne, hogy aki egyszer eladja a meccset, az később is könnyebben rááll az ilyesmire.

Persze az is igaz, rettentően sok pénz van a sportban, korábban hihetetlennek gondolt összegeket keresnek mondjuk a golfozók, az atléták is, tele vannak profi játékosokkal még a röplabda- vagy vízilabdacsapatok is, pedig meg sem közelíti a nézettségük a nagyvilágban a fociét. Ahol minden a pénzről szól, ott az, akinek épp abból kevesebbet jut, máshogy egészíti ki a fizetését. Megfigyelhető, hogy a lefizetett focisták egy része olyan csapatokban játszott, ahol vagy eleve kevés volt a fizetés, vagy hónapokat csúsztak azzal.

Szóval a probléma összetett, a kezelése nem egyszerű, a veszély viszont valós. Remélem egyszer azért megtisztul a sport világa, és tényleg a tiszta versenyről szól majd minden. (De jó, hogy a dopping témáját bele se kevertem...) Most viszont azt gondolom, még mindig csak a történtek egy részéről tudták lerántani a leplet- folyamatosan keverednek gyanúba újabb és újabb emberek. Ki tudja, hol áll meg a lavina, vagy hol állítják meg...

A szlovén alpesi síző, Tina Maze sportága egyik legeredményesebb versenyzője, és szépségét tekintve is az élmezőnyben van.

Tina 1983-ban született, 16 éves korában már nemzetközi versenyen indult, és hamarosan le is tette a névjegyét a legjobbak között. Eleinte óriás-műlesiklásban aratott sikereket, majd más szakágakban is dobogóra állhatott.

2011-ben óriás-műlesiklásban, 2013-ban Super-G-ben lett aranyérmes a világbajnokságon, a 2012-es téli olimpián Vancouverben ebben a két számban ezüstérmet szerzett. 2012-13-ban a világkupában 24 versenyen állt dobogón, három szakágban lett első, és természetesen összetettben is toronymagasan végzett az élen.

A kiváló sportoló valószínűleg Szocsiban is bővíti éremkollekcióját. Ám nem csak a sportra koncentrál, 2013-ban megjelent első dala villámgyorsan sláger lett Szlovéniában.

Két fordulóval a vége előtt lássuk, melyik kérdések nem dőltek el:

- Ki nyeri az AFC Eastet, mert elvileg a 10-4-es mérleggel álló Patriotsot még beérheti a 8-6-os Dolphins;

- Ki nyeri az AFC North csoportot, mert a Bengals veresége (9-5) és a Ravens hétfő esti győzelme (8-6) után nyílt a verseny, és még egyszer találkozik ez a két csapat;

- Ki nyeri az AFC Westet, mert a kikapó Broncos és a nyerő Chiefs (Jamaal Charles 1 futott touchdown mellett 4 elkapott TD-t is szerzett!) is 11-3-as mérleggel áll;

- Ki hányadik helyen lesz kiemelve a végén a rájátszásban, mert az eredményektől függően még a Colts is feljebb kapaszkodhat, noha a mostani 9-5-ös mérlege elvileg gyengébb;

- Ki lesz a wildcard körben továbbjutó, mert a Ravens és a Dolphins 8-6-ja mellett ott a Chargers 7-7-es mérlege;

- Ki nyeri az NFC Eastet, mert a Cowboys (7-7) a hihetetlen körülmények közt elszenvedett veresége ellenére is behúzhatja a csoportot az Eagles-szel szemben (8-6);

- Ki nyeri az NFC North csoportot, mert a Bears 8-6-os, a Packers 7-6-1-es, a Lions 7-7-es mérlege miatt teljesen nyílt minden;

- Ki nyeri az NFC South-t, mert a Saints és a Panthers mérlege is 10-4, és a hétvégén újból találkoznak;

- Ki megy tovább az NFC Westből a Seahawks (12-2) után, mert a 49ers 10-4-en, a Cardinals 9-5-ön áll, és még találkoznak.

A hétvégén az AFC-ben három csoportját vezető csapat is kikapott, míg az üldözők nyertek. Óriási küzdelmeket hozott némely meccsa, a Ravens például 61 yardos mezőnygóllal győzött Detroitban. Az NFC-ben a a Rodgers nélkül felálló Packers hatalmas hátrányból nyert a végén kapitális hibákat elkövető Cowboys ellen, nyílttá téve a versenyt.

A hétvégén Saints-Panthers rangadó az NFC Southban, a Colts-Chiefs igazi helyosztó a rájátszást tekintve, a Patriots és a Ravens majdhogynem ki-ki meccset vív, a Bears és az Eagles egyaránt vezeti még a csoportját, de aki kikap, az utolsó forduló előtt kerül lépéshátrányba a vetélytársakkal szemben. A Cardinalsnak a Seahawks otthonában kell nyerni, ha egyáltalán reménykedni szeretne a továbbjutásban, de ehhez kéne az is, hogy a Candlestick Park búcsúmeccsén otthon bukjon el a 49ers. 

Az utolsó forduló parázs meccsei (Packers-Bears, Ravens-Bengals, Eagles-Cowboys például) pedig további izgalmakat ígérnek... És a rájátszás még el se kezdődött!...

A csoportok némelyikének izgalmasra sikeredett a hajrára, de voltak azért eléggé lefutott meccsek még az első körben. Persze nem is lehet ezen meglepődni, egy Real Madrid vagy egy Bayern München számára a csoportkör kötelezően kipipálandó, de az időnként sikeresen bejutó kelet-európai kiscsapatok számára nagy kaland még egy pontszerzés is. Ezzel együtt is tudja az ember támogatni azt, hogy kiszélesítsék a mezőnyt, nem kéne még nagyobbra növelni a szakadékot a sztárklubok és a kicsik között.

Aztán a vége úgyis az a sztorinak, hogy a leggazdagabb klubok jutnak tovább az egyenes kieséses szakaszba. Nyilván jobb esélyei vannak egy csapatnak, ahol egy Messi, egy Neymar, egy Xavi és egy Iniesta lép pályára hétről-hétre.

A sorsolás ma már hasonlóan nagy esemény, mint a meccsek. Nagy körítést szerveznek neki, sztárokat hívnak el, a tévében közvetítik, pedig a valóságban csak kihúznak pár nevet, elég lenne este elolvasni a híreket. A globális focibizniszben viszont minden apró esélyt meg kell ragadni arra, hogy a figyelmet adott eseményre irányítsák. 

Ennek a része az is, hogy a sorsolás után 1-2 perccel máris jönnek a twitek, a hírek arról, melyik párosításban jött össze két sztárcsapat. "Már a 16 között kieshet a..." kezdetű szalagcímek jelennek meg, pedig őszintén, amikor a németek, angolok, spanyolok, olaszok 3-4 csapatot adnak a Bajnokok Ligájába, amelyek többnyire tovább is lépnek, akkor nyilván össze is fognak kerülni előbb-utóbb.

Most a két extra párosításnak a Barcelona-Manchester City és a Bayern München-Arsenal rangadókat nevezték ki. Jó meccsek is lesznek, de ebben a körben azért akad még érdekes párosítás. A Real Madrid a mindig masszív német csapatok egyikét, a Schalke 04-et kapta, a Milan és az Atletico Madrid meccsei is jók lehetnek, a Juventust kiejtő Galatasaray és a Chelsea párharc sem lefutott. Ebben az elitligában ugyan vannak még a legjobbak között is többre taksált csapatok, de pofozógépek már nem nagyon.

Őszintén szólva nem is nagyon szeretem azt a tendenciát, hogy az európai élfocit pár csapat körülrajongására építik fel. Ebből hosszú távon baj lesz, mert az már most sem oké, hogy a német bajnokságban gyakran semmi izgalom nincs, a Bayern minden erőlködés nélkül győz, a spanyoloknál az évi 4-5-6 Barca-Real meccsről szól minden, egy Osasuna-Malaga az a két csapat szurkolóin kívül már senkit sem érdekel, és így tovább. Ha egy bajnokság összesen 1-2-3 csapatról szól, egy idő után óhatatlanul esni fog iránta az érdeklődés. Az emberek megnézik azt a pár kiemelt meccset, és a többinek nem lesz értéke- pénzben sem. Ha viszont csak a Barca-Realért adnak nagy összegeket, azok csak még jobban elszakadnak a többi klubtól.

A BL-ben azért kéne valamit tenni ez ellen, nem kéne kihegyezni a sztorit már itt az elitben is egy még szűkebb belső körre. Mondjuk a csapatok tehetnék a legtöbbet, ha a többi nem túlrajongott párosítás meccsein meghalnának a pályán, és az emberek ugyanolyan szívesen néznék azokat, mint a kiemeltnek tűnőket. A legjobb válasz mindig a teljesítmény...