Sportfoglalkozás

Az amerikaifoci rajongói szomorúan vehetik tudomásul, hogy elérkezett az alapszakasz utolsó negyede. Ám ez legalább azzal is jár, hogy egyre több az olyan meccs, aminek az eredménye sorsdöntő, tehát a csapatok az utolsó pillanatig küzdenek. (Persze ez általában is jellemző az NFL-meccsekre, de az utolsó körökben már végképp nincs helye botlásnak.)

Az idény előtti esélylatolgatások szavatossága gyorsan lejárt, néhány csapat ugyanis komoly negatív meglepetéssel szolgált. Nem gondolta volna senki, hogy az Atlanta Falcons és a Houston Texans az idénynek ebben a szakaszában már semmilyen módon nem juthat be a rájátszásba. Utóbbi igazi lúzerrangadót vívott csütörtök este az előzetesen is gyengének tartott Jacksonville Jaguars csapatával, ami az egyik utolsó esély volt arra, hogy a Texans legalább önmagának bizonyítson. Ám ez nem sikerült, a Jaguars elleni vereség pedig Gary Kubiak edző állásába került. Igazán nem okozott meglepetést az elküldése, sorozatban tizenegy meccset bukott el a tavaly még könnyen rájátszásba jutó csapat. Most valószínűleg kezdhetik az alapoktól újra felépíteni a csapatot, bár tehetséges játékosból nincs hiány, van mire építeni. Mindenesetre ennek a két csapatnak már a jövő idényre kell készülnie.

Ezen a vasárnapon viszont jönnek azok a meccsek, amelyeknek annál inkább nagy tétje van. Az AFC-ben egyszerűbb a képlet, itt több csapat is kényelmes pozícióban van. Az AFC West éllovasa az eddig szinte végig remekül játszó Denver Broncos, de a rájátszás műfajában Peyton Manning kevéssé sikeres, szóval nagy kérdés, meddig jutnak majd el a musztángok januárban. A második helyen álló Kansas City Chiefs a tavalyi tragikus idény után idén sorozatban kilenc győzelemmel kezdett, majd jött három vereség- ám ebből kettőt a roppant hatékony támadógépezettel rendelkező Broncostól szenvedtek el. A wild card hely szinte borítékolható a Chiefsnek, a rájátszásban pedig bármi lehet. A Chargersnek még van némi esélye a másik wild card helyre, az Oaklandnek pedig csak pár biztató meccse volt, de ezzel az NFL-ben nem sokra mehet. A Broncos a Tennessee Titans, a Chiefs a Washington Rendskins csapatával játszik, az esélyek az AFC West csapatai mellett szólnak.

Az AFC South csoportban a képlet egyszerűnek látszik. Az Indianapolis Colts időnként középszerű játéka ellenére is magabiztosan vezet, három meccsel többet nyert mint a rangadóit elbukó Tennessee Titans. A négyesben még az idén gyenge teljesítményt nyújtó Texans és Jaguars van ott, szóval a Colts izgalom nélkül nyerheti a csoportot.

Némileg hasonló az AFC East is, mert a New England Patriots szintén komoly előnyt szedett össze. Az idény előtt a Patriots támadóegysége erősen meggyengült, az első néhány héten a védelem vitte a hátán csapatot. A támadások döcögtek, Tom Brady irányítón többször látható volt a frusztráltság. Aztán visszatért a közönségkedvenc Rob Gronkowski, újra csatasorba állt Danny Amendolda és Shane Vereen, az újonc elkapók közül pedig Kenbrell Thompkins és Aaron Dobson is meg-megvillant. Ám közben a védelem kulcsemberei közül többen is kidőltek, tehát az utóbbi hetek a támadókról szóltak. Összességében a Patriots kilenc győzelemnél tart, és minden bizonnyal bejut a rájátszásba, a védelemnek és a támadóegységnek ott kell majd igazán a maximumot nyújtani, ha Brady hatodjára is Super Bowlban akar játszani. A Miami Dolphins sokat erősített a nyáron, páran úgy vélték, ebben az évben megszoríthatja a Patriotsot, de ebből nem sok valósult meg. A New York Jets roppant hullámzó teljesítményt nyújt, irányítóját, az újonc Geno Smith-t többször meccs közben ültették kispadra. A Buffallo Billsnek ebben az évben is csak felvillanások jutottak. Most hétvégén a Patriots pontot tehet a továbbjutás kérdésére egy győzelemmel a nem túl izmos Cleveland Browns ellen.

Az AFC North csoportja tűnik a legizgalmasabbnak. Noha a Cincinatti Bengals két győzelemnyi előnnyel vezet, ma az Indianapolis Colts ellen kellene bizonyítania, hogy érdemes a rájátszásra. Egy vereség esetén az a veszély fenyegeti, hogy a Minnesota Vikings csapatát fogadó tavalyi bajnok Baltimore Ravens megközelíti, az utolsó fordulóban pedig ez a két csapat egymással játszhat ki-ki meccset. Elvileg még a Pittsburgh Steelers is odaérhet a wild card helyre, ehhez viszont a hétvégén győzni kellene a Dolphins ellen- nekik viszont szintén minden meccset nyerni kell, ha nem akarnak lemondani a rájátszásról. Parázs meccsnek ígérkezik! A már említett Cleveland Browns inkább csak arra törekedhet, hogy tisztességesen helyt álljon az utolsó fordulókban.

Az NFC-ben sokkal komolyabb izgalmak várhatók, itt több teljesen nyílt csoport is akad. Az NFC East csapatai gyatrán kezdték az idényt és most sem meggyőzőek, de az egyaránt 7-5-ös mérleggel álló Dallas Cowboys és Philadelphia Eagles közül bármelyik továbbjuthat. A Cowboys irányítója, Tony Romo néhány meccsen remek teljesítményt nyújtott, de mostanában sokkal többet beszélnek az Eagles fiatal ászáról: Nick Foles az első meccseken még kispadozott, amióta viszont játszik, 19 touchdown passzt szórt, és egyszer sem adta el a labdát. Lassan az MVP-re esélyes játékosok között emlegetik. A héten mind a két csapatnak nehéz feladat jut: az Eagles a Detroit Lionst fogadja, a Cowboys a Chicago Bearshez utazik. Mind a négy csapat a továbbjutásért küzd, nehéz megtippelni a végeredményeit a hétvégi összecsapásoknak. A csoportban az idényt tragikusan kezdő New York Giants igyekszik még a riválisok nyomában, ám a szintén rájátszásért küzdő San Diego Chargers otthonában nem lesz könnyű dolguk. A Washington Redskins tavaly az egyik szenzációja volt az NFL-nek, a tehetséges fiatal irányító, Robert Griffin III villámgyorsan sztárrá vált. Most viszont úgy fest, a komoly sérülése után RG3 nem tudja megismételni tavalyi teljesítményét, és kérdés, mit hoz majd a jövő.

Az NFC North szintén teljesen nyílt még. Komoly csoportrangadók várnak még a 7-5-ös mérleggel vezető Detroit Lions csapatára, akiknek sarkában ott toporog a Chicago Bears és a Green Bay Packers. Az utóbbi lehetett volna a csoport legnagyobb esélyese, de az irányítósztár Aaron Rodgers több hétre kidőlt, így az utolsó néhány forduló nagy izgalmakat tartogat. Kérdés, Rodgers mikor tér vissza, a hírek szerint az Atlanta Falcons ellen még nem játszik. A tavalyi továbbjutás után a Minnesota Vikings az idén nem sokat mutatott, pedig az előző évben MVP címet elnyerő Adrian Peterson az idén is minden tőle telhetőt megtesz. A Ravens ellen újra bizonyíthat, de ott már a meccsnek a Baltimore számára van igazán tétje.

Az NFC South két legjobb csapata, a New Orleans Saints és a Carolina Panthers egyaránt 9-3-as mérleggel áll, és még kétszer találkoznak az idén- most vasárnap először New Orleans-ben. A sorozatban kilenc meccset nyerő Panthers meglepően jó formát a mutat, a tavalyi bukdácsolás után új erőre kapó Saints pedig továbbra is Drew Brees remek passzaira alapoz, ám ebben az évben a védelem is felnőtt mellé. Izgalmas meccs várható! A Tampa Bay Buccaneerstől páran többet vártak, ám az igazi csalódás az Atlanta Falcons teljesítménye volt. A sokak által végső győzelemre is esélyes csapat vergődése a 2013-as szezon egyik legnagyobb meglepetése. A hátralevő meccseken ők már maximum a becsületükért küzdenek.

AZ NFC West adja az egyetlen máris továbbjutott csapatot. A Seattle Seahawks nagyszerű teljesítményt nyújt mind támadásban, mind védekezésben, irányítójuk, Russell Wilson akár az MVP címre is esélyes lehet. Hétfőn az NFC másik élcsapatát, a Saints-et győzték le imponáló magabiztossággal. A héten az NFC West másik legerősebb csapata, a San Francisco 49ers otthonába látogatnak. Utóbbi tavaly a Super Bowl-ban bukott el, irányítóját, Colin Kaepernicket máris a jövő emberének kiáltották ki, de ebben az évben mintha visszaesett volna a teljesítménye. Ráadásul ha a 49ers kikap, akkor egy esetleges győzelemmel az Arizona Cardinals akár már a hét végén beérheti. A Cardinals az idény egyik sötét lova, az új edzővel és új irányítóval felálló csapat meglepő módon tartja a lépést a roppant erős NFC Westben a vetélytársakkal. A St. Louis Rams már az idény előtt sem látszott esélyesnek a továbbjutásra ilyen riválisokkal szemben, de azért az öt eddigi győzelmükkel nem kell szégyenkezniük.

Ha választani kellene, a Colts-Bengals, Dolphins-Steelers, Lions-Eagles meccseket ajánlanám a kínálatból, a Sport2-n este fél tíztől a Seahawks-49ers csúcsrangadó látható. Ám az utána következő Panthers-Saints, és a hétfő esti Cowboys-Bears (szintén Sport2) is nagy izgalmakat tartogathat.

A szurkolók körében nagy izgalomra ad okot a csoportok sorsolása az ilyen világeseményekre. Persze csak egy részüket érdekli igazán, hiszen a tornára ki nem jutott csapatok drukkerei inkább csak böngészgetik a listákat, és nagyjából előre kiválasztják, melyik meccseket szeretnék megnézni.

Mivel a 2014-es VB Brazíliában lesz, fel kell készülni az éjszakai meccsekre. Ilyen szempontból nem rossz, hogy a 32 csapatos mezőnybe bekerült néhány kevésbé veretes csapat. Noha szeretik "minden idők legerősebb" mezőnyét emlegetni minden ilyen nagy esemény előtt, be kell látni, valójában csak a legjobb 16-tól lesz érdemes nézni a meccsek többségét, amikor jó csapatok játszanak valódi ki-ki meccseket.

Én például úgy vélem látatlanban is, hogy a Kamerun-Mexikó, a Chile-Ausztrália, a Honduras-Ecuador, az Irán-Bosznia, Japán-Görögország meccsek kevés embert hoznak lázba- és az eredményük sem sokat fog befolyásolni. A fokozatosan felduzzasztott mezőny a torna bizonyos szakaszait teszi érdeketelenné, és nagy kár, hogy az UEFA is egyre inkább ezt az utat követi, a 32 csapatos EB-döntővel. A selejtezők utolsó körei tele lesznek unalmas, borítékolható eredményű meccsekkel, és olyan csapatok jutnak be a 32-es mezőnybe, akiktől maximum csak több lesz a meccs, de a színvonal kicsit sem javul.

Szóval lesz majd sok-sok csoportmeccs, gyorsan rá is fogták két négyesre, hogy az a "halálcsoport": a D jelű kvartettben Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia, a G-ben Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália kapott helyet. Én azért azt hiszem, a németek például nem Ghána vagy az USA ellen fognak elvérezni, szóval ezek most inkább csak jobb híján vannak kinevezve a legerősebb csoportoknak. A brazilok, spanyolok, hollandok, franciák, argentinok viszont szinte biztosan továbbjutnak, míg a Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország négyes tagjai örömünnepet ülhetnek, mert valószínűleg nem sokan lesznek rájuk kíváncsiak, ketten közülük mégis tovább fognak menni.

Ettől még persze lehet jó ez a világbajnokság, sőt, remek játékosok, remek csapatok vannak a mezőnyben, de most úgy érzem, a torna első felében ritkán fogok az este tízkor vagy éjfélkor kezdődő meccsek miatt a tévé előtt ülni, hogy lássam, mire megy mondjuk Oroszország a Koreai Köztársasággal.

Szóval a csoportok beosztása (a menetrend itt érhető el):

A csoport: Brazília, Kamerun, Mexikó, Horvátország

B csoport: Spanyolország, Chile, Ausztrália, Hollandia

C csoport: Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország

D csoport: Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia

E csoport: Svájc, Ecuador, Honduras, Franciaország

F csoport: Argentína, Nigéria, Irán, Bosznia-Hercegovina

G csoport: Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália

H csoport: Belgium, Algéria, Dél-Korea, Oroszország

A modern kori első olimpiák óta nem kevés sportág változott meg alapvetően. Mivel egy idő után profi, gyerekkoruktól kezdve tudatosan edzett és felkészített sportolók vették át a korábbi lelkes amatőrök helyét, úgy javultak a rekordok, váltak egyre látványosabbá a bemutatott gyakorlatok. De ami szép, az akkor is szép, ha mára sokat fejlődött egy sport: egy teljesítményt mindig adott kor mércéje szerint kell értékelni.

Az egyik legmarkánsabb változást a tornasportban lehetett megfigyelni. A harmincas években például a hölgyek versenyéről készített összeállításból jól látszik, hogy lassan, megfontoltan dolgoztak a szereken a sportolók, a mai szemmel roppant egyszerű elemekkel. Ám természetesen korukban így is kiváló tornásznak számítottak, nincs miért azt hinni, hogy teljesítményük kevesbbet ért, mint a maiaké. Egyszerűen máskor kezdték a sportot (például az 1936-ban olimpiai bronzérmet szerzett magyar tornászcsapat tagja, Tőrös Olga huszonévesen kezdett versenyezni!), gyakran munka vagy tanulás mellett edzettek, és ehhez képest kell értékelni a látottakat.

Azért hogy legyen némi kontraszt, íme egy válogatás a 2012-es olimpián bemutatott talajgyakorlatokból. Nos, ez már szinte akrobatika: a versenyzők is fiatalabbak, alacsonyabbak, és természetesen egészen kis korukban választották ki őket az edzők, tehát mire valaki az olimpiáig eljut, legalább 12-15 év kőkemény edzés áll mögötte. Meg is látszik az eredménye- de talán valamit mégis vesztett a tornasport, hiszen sok klasszikus, harmonikus, nőiesebb mozdulat eltűnt, inkább az akrobatikus elemek dominálnak.

Egy lelkes tornarajongó a folyamatos változást demonstrálandó a múlt század ötvenes éveitől kezdve vágott össze egy anyagot arról, hogy fejlődtek a gerendagyakorlatok. Ez is érdekes néznivaló: látszik, hogy a hetvenes évektől kezdődően indult meg egy radikális változás, attól kezdve tűnik nagyon lassúnak, nagyon régimódinak a korábbi időszak tornája. Persze le kell szögezni, az átlagember ma sem lenne képes még a régi gyakorlatokat se utánozni- szóval a versenytorna fejlődött csak, a hétköznapi emberek edzettsége kicsit sem...

Noha azt hihetnénk, hogy a legmegkapóbb sportszorik forgatókönyvei Hollywoodban születnek, Takács Károlyét az élet írta.

A magyar sportlövészet halhatatlan alakja, a kétszeres olimpiai bajnok Takács életútja a példa arra, hogy egy nagyszerű sportember (vagy el is hagyhatjuk a jelzőt, egy kivételes ember) a legnagyobb mélypontról is képes felállni.

1910-ben született Budapesten, majd hivatásos katona lett. Ekkor kezdett el sportlövészettel foglalkozni. Meg kell jegyezni, a két háború között bizonyos sportágakban (a lövészet mellett például a vívásban is) jeleskedtek a katonák. A seregben fegyelmet tanult, jól képzett sportolók nemzetközi szinten is eredményesek tudtak lenni. Ám a harmincas évek első felében még úgy vélték, altiszteket nem szerencsés nemzetközi versenyen indítani, így Takács, aki csak őrmesteri rangban szolgált, nem vehetett részt az 1936-os berlini olimpián, kimagasló eredményei ellenére.

A háború utáni időszakban a honvédség és a sportélet összefonódása szintén megér majd egy bejegyzést: elég csak a Budapesti Honvéd számtalan nagyszerű sportolójára gondolni, ám az ő aktív kapcsolatuk a sereggel már egészen másféle jellegű volt.

Visszatérve Takácsra, ő még azokban az időkben sportolt katonaként, amikor valódi szolgálatot is kellett teljesíteni közben. 1938-ban súlyos balesetet szenvedett: jobb kézfejét egy gránát felrobbanásának következtében vesztette el. Takács azonban nem adta fel, megtanult bal kézzel írni(!) és lőni(!!!) is. A többség számára a legegyszerűbb dolgok újra megtanulása is kínkeservesen menne egy ilyen baleset után, ő viszont nem az alapszintre törekedett. 1939-ben már világbajnok sportlövész csapat tagja volt!

A második világháborúban aktív katonaként frontszolgálatot teljesített (ehhez a kormányzó személyes engedélye volt szükséges!), majd 1945 után ismét versenyezni kezdett. 1948-ban és 1952-ben ötalakos gyorstüzelő pisztoly versenyszámban olimpiai bajnoki címet nyert. Korán elkezdett edzősködni, legjobb tanítványai között ott volt Kun Szilárd és Hammerl László, mind a ketten olimpiai érmesek lettek.

Sokat elárul a kiváló sportember felfogásáról az 1948-as olimpiai győzelem után tett nyilatkozata: "Azt hiszem, elsősorban a szorgalomnak köszönhetem a sikert. Úgy gondolom, nem vagyok különösen tehetséges. A komolyság és szorgalom szerintem fontosabb a tehetségnél. Talán vannak adottságaim, hogy éppen céllövő lettem, és éppen ebben a sportágban szerepelek. Itt biztosnak kell lennie a versenyzőnek, de az akaraterő mindennél lényegesebb. Akarni kell tudni, de még az akarást is akarni kell!"

Takács talán éppen azért hitt magában, mert ismerte saját szorgalmát és akaraterejét. Annyira tisztában volt képességeivel, hogy 1948-ban győzelmi nyilatkozatát a verseny előtti este megírta! Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából: a versenybírók fél órán át vitatkoztak egy óvás miatt, míg ő rendületlenül készült a lövésre. Végül leadhatta sorozatát, és világcsúccsal nyert.

Meglehet, egy ilyen történet filmre kívánkozik. Ám a valóság mégis százszor izgalmasabb, mert csak a hús-vér emberek küzdelme és diadala inspirálhat minket igazán, nem a mozivászon hőseié. Takács pedig még a magyar sportélet számos nagyszerű alakjából is a legkiválóbbak közé küzdötte magát szorgalmának, kitartásának, vasakarátnak köszönhetően.

A magyar tévénézők egy jelentős része talán a Rém rendes család epizódjaiban találkozott először rendszeresen az amerikaifocival. Nem a sportról szólt a sorozat, de az visszatérő elem volt, ahogy a családfő, Al Bundy a Polk gimi hőseként emlegette magát, hiszen egy meccsen négy touchdownt szerzett. 

Olyan sok az a négy? És egyáltalán, mi az a touchdown (TD)? Ehhez hasonló kérdések gyakran felmerülhettek az átlagnézőben mifelénk. Manapság viszont már egyre több amerikaifoci-rajongó van idehaza is, akik tudják, hogy zajlik egy meccs tojáslabdával.

A tengerentúlon már a középiskolás bajnokság sem csak a szűk családtagok érdeklődését kiváltó ifimeccseket jelent, nagyon komoly rajongótábora van annak is. Így aztán helyi szinten valódi sztárok lehetnek a legügyesebb fiatalokból- még ha persze ez a sztárság össze sem mérhető a csúcsot képviselő profiligában játszókéval. Ám az tény, mindenki aki a középiskolában kitűnik, arról álmodik, hogy egyszer az NFL-ben is viszi valamire, és ennek meghiúsulása meghatározó pont Al Bundy életében is. Néha egész epizódokat szentelnek a sportkarriernek, és most már mi is jobban értjük, miről szól a nagy felhajtás.

Persze a Polk gimi meg a 4 TD inkább csak komikus elem, de hogy mennyire valóságos kudarcot élhet meg az a fiatal, akinek nem sikerül beverekednie magát a profiligába, arról autentikus személy vallott: maga Al Bundy! Vagyis nem ő, hanem Ed O'Neill, a színész, akinek pályáját meghatározta ez a szerep.

O'Neill ugyanis nem tévézni szeretett volna, az egyetemen tagja volt az amerikaifoci csapatnak. Nem a támadósort erősítette, hanem defensive end pozícióban játszott, így 4 TD-t aligha szerzett egy meccsen, de azért így is ott volt a legjobbak közt. Noha az egyetemi játékosok közül nem választották ki a drafton, később az egyik nagymúltú NFL-gárda, a Pittsburgh Steelers meghívta az edzőtáborába. Ám akkoriban ott roppant tehetséges játékosokkal kellett volna megküzdeni a posztért, és O'Neill az egyik első keretszűkítés áldozata lett.

Az ifjú védő összepakolta a cuccait, elbúcsúzott a többiektől, és az öltözőből kilépve már minden bizonnyal tudta, hogy nem a futball jelenti majd a jövőjét. Az egyik első útbaeső kocsmába ült be, kért magának egy italt, és magában kesergett. 1969 júliusát írták, és a bánatosan piáló O'Neill a tévét nézte, ahol óriási eseményről tudósítottak: Neil Armstrong a Hold felszínére lépett. Ed O'Neill évekkel később elmesélte, hogy arra gondolt, legalább valakinek jó napja volt.

De azért neki is tartogatott még izgalmas dolgokat az élet. Visszament az egyetemre, és jelentkezett az újonnan beindított színészképzési programra, a többi pedig már történelem. A sorozatban sokan felbukkantak azok közül a sportolók közül, akikkel a pályán nem találkozhatott: Joe Namath, Bubba Smith, Terry Bradshaw is vendégszerepelt többek között a Rém rendesben. A kocka pedig fordult, mert a szériában már Ed O'Neill kapta a főszerepet, nem ők.