Sportfoglalkozás

Még Hitler kedvenc bokszolója is barátságot köthet a "Barna bombázóval".

A történet a múlt század első felére nyúlik vissza. Max Schmeling nagyon jó képességű nehézsúlyú ökölvívó volt, de mondani sem kell, a legjobban a tengerentúlon vitézkedtek, egy német bokszoló senki nem tartott számon. Amikor 1928-ban bemutatkozott az Egyesült Államokban, komoly győzelemmel tette le a névjegyét. Összecsapott a kor legnagyobbjaival, Jack Sharkey, Max Baer ellen is szorítóba lépett. Előbbivel szemben szerezte meg a világbajnoki címet 1930-ban, amikor Sharkey-t mélyütés miatt leléptették.

Amikor a harmincas években Hitler hatalomrajutott, Schmelingből akarata ellenére gyorsan kirakatember lett. Ő viszont a ringben akarta megmutatni, mit tud: 1936-ban remek meccsen győzte le a Joe Louis-t, a Barna bombázót, minden idők egyik legjobb nehézsúlyú bokszolóját. 1938-ban viszont világbajnoki címmeccsen már Louis győzött, alig egy menetre volt szüksége Schmeling kiütéséhez.

Ezek után a nácik számára már messze nem volt annyira fontos Schmeling személye. Továbbra is bokszolt, a háború idején frontoszolgálatot teljesített ejtőernyősként, meg is sebesült Kréta inváziója során. Sok évvel később derült ki, hogy felkereste a fogolytáborokat, próbált javítani a fogva tartottak életkörülményeink. Emellett személyesen bújtatott két zsidó gyereket a deportálás elől. A háború után még visszatért a ringbe, de 1948-ban, 43 évesen szögre akasztotta a kesztyűt. A Coca-Cola németországi leányvállalatánál kezdett dolgozni, és hamarosan magasra ívelt a karrierje, sikeres üzletember lett. Visszaemlékezve a Louis elleni vereségre, annyit mondott, hogy majdnem boldog a kiütése miatt: "Ha akkor győzök, majd visszamegyek Németországba, a nácik kitüntettek volna, aztán 1945 után együtt kezeltek volna a háborús bűnösökkel."

Joe Louis a ringben sokkal sikeresebb volt német vetélytársánál, 1937 és 1949 között volt a nehézsúly világbajnoka. Huszonötször védte meg a címét, ezt azóta sem tudta senki utána csinálni. Kimagasló képességű, hatalmas ütőerejű harcos volt, minden idők egyik legnagyobb bokszolója. A háború idején a seregben szolgált, hírességként utazott körbe a csapatoknál, és harcolt az afro-amerikaiak hátrányos megkülönböztetése ellen. Amikor szóvá tették, hogy a rasszizmus ellenére is a seregben szolgál, azt válaszolta, "Amerikában sok dolog nincs jól, de nem Hitler fogja ezeket a problémákat megoldani".

1945 után Schmelinghez hasonlóan ismét ringbe szállt, és többször sikeresen védte meg címét. Louis a korszakhoz képest óriási összegekért bokszolt, de mint sok más társa, ő sem jött ki jól az üzletből: menedzserek, könyvelők, promoterek tették rá a kezét a bevételeire, amiből neki csak a töredék jutott, vállalkozásai pedig becsődöltek. Amikor kiderült, hogy óriási adóhátraléka van, az idősödő Louis ismét meccseket vállalt, de ez sem segített. Az ötvenes évek végére már egymillió dolláros adótartozása volt. Megalázó helyzetbe került, például egy időben egy Las Vegasban működő hotel bejáratánál üdvözölte a vendégeket, és ezt az állást is baráti segítségként kapta.

A régi ellenfél, Max Schmeling volt az egyik ember, aki ekkor már barátként állt Louis mellett. Anyagilag támogatta, mások is próbáltak segíteni, és végül sikerült az adóhivatallal is megegyezni, nem kellett nyomorban élnie. Louisnak sokat köszönhetnek az afro-amerikaiak, mert mindenhol próbált kiállni a jogaikért, például a PGA egyik tornáján a korábbi szabályokat felrúgva vett részt golfozóként. A fiatal színesbürű golfozókat támogatta is lehetőségeihez mérten.

A Barna bombázó végül 1981-ben hunyt el. A teljes katonai tiszteletadással lebonyolított szertartást pedig nem más finanszírozta, mint Schmeling, aki egyike volt a koporsóvivőknek. A két remek bokszoló a ringbéli harcok, a háborúban ellentétes oldalakon való részvétel után is képes volt barátságot kötni. Az embereként is jelesre vizsgázott Schmeling 99 éves korában, 2005-ben távozott az élők sorából.

Több oldal is közöl válogatás 2013 leginkább megmosolyogtató sportos jeleneteiből, egy csokorra valót ide is beillesztek. Nincs mese, volt humoros oldala is az elmúlt év sporteseményeinek!

Kettős kiütés egy MMA meccsen

Rob Ryan, a New Orleans védőegységének koordinátora és a világfájdalom

A kommunikácó a baseball-ban is fontos...

...meg persze a fékezés

Will Smith és a focilabda

Az Ironman versenynek is csak a célvonal után van vége

Sportemberek egymás közt

A merengő

Noha sok-sok esemény volt idén, pár eseményt önkéntesen kiragadtam közülük: én ezekre emlékszem jól.

Az amerikaifoci csúcsliga, az NFL döntőjét, a Super Bowlt a Baltimore Ravens nyerte. A Ravens nem éppen esélyesként került be a rájátszásba, ám ott már megállíthatatlan volt a gárda. Az utolsó idényében hosszú sérülés után visszatérő Ray Lewis a védelem egyik oszlopaként küzdött nagyott, az irányító Joe Flacco pedig dobálta a touchdown passzokat. A döntő a San Francisco 49ers ellen izgalmasan alakult, a 49ers nagy hátrányból zárkózott fel, de végül a Ravens nyerte a kupát. Külön pikantériája volt a meccsnek az, hogy a Harbaugh testvérek edzőként egymással néztek szembe a két csapat élén.

A női kézilabda Bajnokok Ligájában hosszú évek után sikerült diadalmaskodnia a Győrnek. Az idei döntő borzasztó izgalmak közepette dőlt el a javukra, ám ezúttal végre nekik sikerült egy hajszállal nyerni. 

A fociban a Bajnokok Ligájában német házidöntőt rendeztek, a Bayern München jobbnak bizonyult a Borussia Dortmundnál, ami az utóbbi években a Bundesligában megkeserítette az életét. Most viszont a néha peches meccseken, utolsó pillanatban kikapó München jó játékkal győzött az európai klubfoci legfontosabb versenysorozatában.

Az úszók világbajnokságán Hosszú Katinka remekelt, két aranyat és egy bronzot nyert, szintén aranyérmes lett Gyurta Dániel. A férfi vízilabda-válogatott győzelme is nagy örömet okozott, régen nyertek már ekkora tornát a fiúk, akik általában esélyesként érkeznek a versenyekre, de az utóbbi években nem jött ki nekik a lépés.

A magyar fociban a Győr bajnoki címe és a Debrecen kupagyőzelme ismét vidéki fölényt jelzett a bajnokságban. A válogatottnak voltak biztató eredményei, és tulajdonképpen még el is lehetett volna jutni a pótselejtezőig, de akkor jött a hollandiai meccs és az 1-8. Ritka nagy verést kapott a magyar csapat, de én már elég régóta nézem a meccseket, és megéltem a 0-6-ot a mexikói világbajnokságon, az 1-12-es pótselejtezőt a jugoszlávok ellen, szóval őszintén szólva nem éreztem ezt a pofont se megrendítőbbnek azoknál. Azóta már új kapitánya is van a válogatottnak, külföldi edző helyett a győriek bajnokcsapatának edzője, Pintér Attila ülhet le a kispadra. Majd kiderül, hogy sikerül-e ütőképes csapatot összekovácsolnia Devecseriékből...

És közben idehaza épülnek a stadionok- majd kiderül, belátható időn belül lesznek-e bennük teltházas meccsek. Tény, hogy nem a sok sikerrel megvívott nemzetközi összecsapás indokolja a felépítésüket: egyetlen csapat sem érte meg az augusztust a kupákban...

Erdei Zsolt március végén elvesztette veretlenségét egy vitatható pontozással zárult összecsapáson a nem különösebben neves Gyenyisz Gracsov ellen. A kiváló magyar bokszoló karrierjét nyilván méltó módon szerette volna vagy szeretné lezárni, arról egymásnak ellentmondó híreket olvastam, január végén szorítóba lép-e Elvir Muriqi ellen.

A Forma-1 idei bajnoka ismét Sebastian Vettel lett a Red Bull színeiben. Az év elején még izgalmasabbnak tűnt a versengés, aztán a mostanában szokásos módon megint a német pilótáé lett a végső győzelem.

Az atlétikában manapság már az az igazi kérdés, a sztárok közül ki hajlandó "fellépni" egy-egy versenyen. Szerencsére a világbajnokságnak van akkora vonzereje, hogy még egy Usain Bolt is elutazik Moszkvába a kedvéért, és végül három aranyérmet szerezve bizonyította, még mindig a csúcson van. Ám az év folyamán a jamaicai csodasprinterek közül többen is megbuktak a doppingvizsgálatot, óhatatlanul gyanúba keverve mindenki mást az élmezőnyben. Nagy kérdés, hogy a jövőben megtisztul-e a sportág, vagy mindig sikerül új teljesítményfokozókat fejleszteni, amit nem lehet kimutatni.

A 2020-as nyári olimpiai helyszíne Tokió lesz. Ez is csak azt a tendenciát erősíti, hogy a gazdag, fejlett országoknak van valódi esélye ilyen világeseményt rendezni. Mindez teljesen érthető, ha az óriási költségekre gondolunk, hiszen rengeteg a részvevő, a kísérő, nagy összegeket kell költeni az építkezésekre, a biztonságra is. A budapesti olimpiarendezés ezek fényében csak álom. Érdekes álom, de nyilvánvalóan nem reális, és én nem hiszem, hogy ez tragédia lenne. Az is szép, ha a magyar sportolók remekül megállják a helyüket nemzetközi színtéren, és erre nem is lehet panaszunk!

Óriási izgalmak közepette dőlt el az utolsó továbbjutó csapatok kiléte az NFL-ben.

Az AFC-ben egyetlen hely volt kiadó, arra viszont négyen is esélyesek voltak. A Baltimore Ravens kikapott a Cincinatti Bengalstól, így elszálltak, míg a Miami Dolphins gyenge teljesítményt nyújtva hazai pályán bukott el a New York Jets ellenében. A Dolphins történeténél érdemes megállni egy pár pillanatra. Amikor három hete legyőzték a New England Patriotsot, akár még a csoportelsőség sem volt elérhetetlen. Többen úgy vélték, a lélektani előny a Dolphins oldalán van, ezek után viszont 19-0-ra kikaptak a Buffalo Billstől, majd most a Jetstől. Két meccsen összesen hét szerzett pont, közepes ellenfelek ellen- ilyen csapatnak nem érdemes rájátszásról álmodoznia. 

A tavalyi bajnok esélye akkor csökkent le vészesen a továbbjutásra, amikor egy hete a Patriots rettentően elverte őket. A sérülések által megtizedelt New England pedig a Buffalo Bills csapatán is átlépett, elsősorban LeGarette Blount remek futóteljesítményének köszönhetően, Ezzel megőrizték a második helyet a kiemelésben, a Bengals és a Colts győzelmétől függetlenül.

A Bengals ellenfele a Kansas City Chiefs lesz a wild card hétvégén, a Colts pedig a San Diego Chargers gárdájával néz szembe. Utóbbi nem akármilyen körülmények között csípte meg az utolsó továbbjutó helyet: a Ravens és a Dolphins kikapott, ám a Steelers nyert. Utóbbiak sokáig reménykedhettek, mert a tartalékokkal felálló Chiefs remekül tartotta magát a Chargers ellen, sőt, az utolsó másodpercekben mezőnygólt szerezhetett volna, ám Ryan Succop elrontotta a könnyű feladatot. A hosszabbításban pedig már a Chargers diadalmaskodott. Ám nagy kérdés, ezzel a hullámzó teljesítménnyel meddig lehet jutni. Az viszont tuti, hogy Succop nevét a Steelers szurkolói nem fogják imáikba foglalni...

Az AFC utolsó nagy kérdése az volt, Peyton Manning és a Denver Broncos megdönt-e minden létező támadó rekordot. Nos, a denverieknek sikerült ez a bravúr, de azt még nem lehet tudni, a rájátszásba is át tudják menteni a kiváló formát, ahol masszív ellenfelek várnak rájuk.

Az NFC-ben viszonylag gyorsan eldőlt, hogy a New Orleans Saints szerezte meg az utolsó wild card helyet, a Cardinals kikapott a 49ers ellen, a Seattle pedig megőrizte első helyét a St. Louis Rams legyőzésével.

A két utolsó meccs viszont hihetetlen izgalmakat hozott. A Green Bay Packers csapatába visszatért korunk egyik legjobb irányítója, Aaron Rodgers, Szintén csatasorba állt sérülése után a remek elkapó, Randall Cobb. Kettejük összjátéka eredményezte másodpercekkel a játékidő vége előtt a meccset eldöntő touchdownt, de nem erről fognak valószínűleg a legtöbbet beszélni. Még a mérkőzés első felében Rodgers kezét megütötték dobás közben, a labda kiperdült. A pályán valamiért mindenki megállt, a Packers játékosa, Boykin vette kézbe a labdát, és sétált vele, amikor mutatták neki, fusson be az endzone-ba, mert nem állt meg a játék! Ő bekocogott, és a bírók a visszanézés után szabályosnak ítélték a touchdownt. A Chicago Bears ebben az évben is lemarad a rájátszásról, de egy ilyen TD után valószínűleg még hosszú ideig vitatni fogják a végeredményt.

Az utolsó csoportgyőztes személyéről szintén ki-ki meccs döntött. A Philadelphia Eagles jó formában érkezett a meccsre, a Dallas Cowboys csapatából pedig kidőlt az elsőszámú irányító, Tony Romo. Helyettese, Kyle Orton viszont nem teljesített rosszul, sőt, voltak kifejezetten szép megmozdulásai, és meccsben tartotta a Cowboyst. Noha a 2 pontos kísérlet nem sikerült, így a végén nem tudtak egyenlíteni, de a védelemnek köszönhetően Ortonék még egyszer visszakapták a labdát, és egy mezőnygóllal győzhettek is volna.

A meccs előtt akadtak, akik nem bánták, hogy Romo nem játszhat, mert ő kritikus helyzetben képes eladni a labdát. Nos, Orton e téren is tökéletesen helyettesítette: a legfontosabb pillanatban sikerült egy védő kezébe dobni a lasztit, és ezzel az Eagles ölébe hullott a továbbjutás. Most bizonyíthatja majd a Chip Kelly által irányított csapat, mit ér a felpörgetett támadójáték a rájátszásban.

A jövő héten már a wild card hétvégével folytatódik az idény, a program remeknek ígérkezik:

Január 4. szombat: Kansas City Chiefs az Indianapolis Colts otthonában, 4:35 p.m. ET
Január 5. vasárnap: San Diego Chargers a Cincinnati Bengals ellen, 1:05 p.m. ET
Január 5. vasárnap: San Francisco 49ers a Green Bay Packers ellen, 4:40 p.m. ET
Január 4. szombat: New Orleans Saints a Philadelphia Eagles ellen, 8:10 p.m. ET

Matyi Dezső kihátrált a PMFC focicsapata mögül: gyakorlatilag csak pár napot hagyott arra, hogy valaki átvegye a helyét.

Bárki bármit mond, nincs ebben a helyzetben semmi különös, szokatlan, formabontó a magyar fociban. Felbukkanó és eltűnő befeketetőkből, megkérdőjelezhető tevékenységű klubvezetőkből mindig is volt, és valami azt súgja, lesznek is még ilyenek. Őszintén szólva vannak különféle pletykák Matyi Dezső érdekeltségeiről, és akármennyire megalapozottak is, a kurta-furcsa távozás a focicsapattól legalábbis gyanakvást kelt. Közgazdász vagyok, próbáltam értelmezni a szavait a bank galádságáról, de nem állt össze a kép. Nem baj, végülis az ő pénze, az ő döntése, az ő magyarázata.

A pécsi foci életében viszont ez azért bír nagy jelentőséggel, mert Matyi Dezső nem csak egy átlagos támogató volt. Gyakorlatilag mindent finanszírozott a csapattal kapcsolatban, még a stadion ingyenes használatát sem kapták meg az önkormányzattól. Így aztán rendesen kirúgta a sámlit a PMFC alól. Nem mintha a pécsiek olyan fantasztikus játékerőt képviseltek volna: bár a mezőny első felébe verekedték magukat, azért csak középcsapatról beszélünk.

Megjegyzem, a pécsiekhez kapcsolódik a magyar futball egyik legszürreálisabb története. Az 1999/2000-es idény volt a Gázszer FC hattyúdala. Az 1994-ben még megye I-ben szereplő csapat 1997-re már az NB1-ig jutott, méghozzá a pályán elért eredményekkel, nem pedig jog átvételével. Tulajdonképpen élcsapattá vált, ám soha nem volt tömegbázisa, és a tulajdonos, Németh László viszonylag tisztességes módon azt mondta, hogy ebből elég volt, és lehúzta a rolót. 

A furcsaságot viszont az jelentette, hogy a bajnokság kellős közepén fogyott el a pénz. A Gázszer visszalépett, ám a pécsiek átvették a helyét az NB1-ben: az ősszel még a másodosztályban játszó PMFC tavasszal már az első osztályban próbált megragadni, átvéve a Gázszer FC eredményeit! Ilyen csoda is csak a magyar futballban fordulhat elő: bajnokság közben osztályt váltani egy klubnak elég kevés helyen sikerülhet.

Évekkel később jött be a képbe Matyi Dezső, és lett a csapat neve PMFC-Matias. Az idén már megnyirbálták a költségvetést, ehhez képest nem szerepeltek rosszul. Most viszont villámgyorsan kéne befektetőt, új tulajdonost keresni. Úgy vélem, a nehéz helyzetben levő önkormányzat biztosan nem vállalhatja fel egy első osztályú klub működtetését. Azt nem hiszem, hogy egy másodosztályú csapattal cserél helyet a PMFC, hiszen már a tavaszi idényből is lejátszottak két fordulót. 

Olyan nagy csodák viszont nincsenek, hogy hirtelen megjelenik a klubnál a pénzespostás, így aztán úgy tippelem, legalábbis a tavaszt tekintve az önkormányzat, tehát közvetve az állam, vagyis mi tartjuk majd el a pécsi focicsapatot. És igazság szerint ez az igazi dráma. A profi futball nem szent küldetés: a világ más részein a szórakoztatóipar része és jó üzlet. Nálunk már a szórakoztatóság is megkérdőjelezhető, az üzletet pedig jobb ha meg sem említjük... Amíg ez nem változik, mindig lesznek ilyen sztorik. Szóval az elkövetkezendő 5-10-20 évben lesz még hasonló balhékra példa a magyar focicsapatoknál. Meglátjuk, melyik lesz a következő bajba kerülő klub- tavasszal nem csak a pályán lesznek izgalmak, ebben szinte biztos vagyok.