Sportfoglalkozás

Egy internetes oldalon találtam egy összeálítást olyan hatékony mozgásokról, amelyek segítenek az alakformálásban- nem kell semmi bonyolultra gondolni, a listán az alábbiak szerepelnek.

Az olcsó és szinte bárhol végezhető ugrókötelezést azért ajánlják, mert nem csak hatékony, de szórakoztató. Az arősítés, formálás és kalóriaégetés szempontjából is igen jónak tartott guggolás helyesen végezve nagyon ajánlott.

A fekvőtámaszás ajánlása sem nagy meglepetés, mint ahogy a kitörést is sokan iktatják az edzésprogramba.

Az utolsó három javasolt mozgásforma pedig meglehetősen tágra nyitja a kört, hiszen ezekkel már mindenki által unamolig ismert sportokat ajánlanak: felhívják a figyelmet rá, milyen hatékony az úszás, a futás és a kerékpározás. Köszönjük a tippeket, ezekre aztán sose gondoltunk volna.

A máshol olvasható javaslatok szerint jó ötlet magunk elé célokat kitűzni, edzés előtt melegíteni, naponta edzésnaplót vezetni, edzőtársat követni, edzéstervet készíteni és beszerezni egy pulzusmérőt. Ezek sem tűnnek döbbenetesen nagy újdonságoknak.

Vagy mégis azok? Egy újszülöttnek minden vicc új, ahogy mondani szokták. Szóval aki még nem sportol, levonhatja magának azt a komoly következtetést, hogy fusson, ússzon, biciklizzen vagy tornázzon viszonylagos rendszerességgel. Szívesen.

Arra viszont jóval nehezebb egy mondatos tanácsot adni, hogy ezeket a közismert dolgokat hogyan építsük be a saját mindennapjainkba. Mindenki, aki hozzám hasonlóan naphosszat az interneten lóg és mindenfélét összeolvas, tudja, hogy többet kéne mozognunk, akár alakot akarunk formálni, akár csak fittebbek akarunk lenni. Csak épp nehéz elkezdeni.

De nem is lehetetlen. Ha mégis egy gyors tippet akarnék lenni, az annyi, ne mindig a holnap legyen a változás napja, hanem a ma. Aki hallgat erre, máris tett egy lépést a jó irányba...

A tengerentúli profiligák egyik sok beszédtémát szolgáltató ügye a Washington Redskins amerikaifoci-csapatának a "sértő" neve. A Redskins ellen tiltakoznak az amerikai őslakosokat képviselő szervezetek, szerintük a név mellett az indián fejet ábrázoló logó is elfogadhatatlan.

Azt kell mondjam, ez egy nagyon-nagyon amerikai történet, és a hozzá kapcsolódó dolgok is csak a tengerentúlon fordulhatnak elő. A védjegyeket kezelő szervezet megszüntette a Redskins név védettségét, például. Bizonyos műsorvezetők pedig nem hajlandók kiejteni a Redskins nevet, sőt, ha egy interjúban elhangzik, akkor előre elnézést kérnek a "sértő" kifejezés miatt.

Egy ilyen eset miatt háborgott a közelmúltban egy humorista, aki szerint egyszerűen röhej az a hisztéria, amit keltenek. A témáról lehet beszélni, de a csúcsra járatott politikai korrektség már pont ellenkező hatást ér el lassacskán. És rámutatott arra a tényre is, hogy a Redskins név miatt a legmagasabb szinteken is megszólalnak a politikusok, és döntéshozók vitáznak a kérdésről, miközben alig van nyilvános párbeszéd olyan "jelentéktelen" ügyekről, mint a szegénység, az iraki válság vagy az amerikai határvédelem túlkapásai.

Kétségtelen, hogy nagyon rászálltak most erre a témára az Egyesült Államokban, és van, aki már azt latolgatja, ki lesz majd a következő megsértődött csoport? Például az arrafelé igen harcos ateista szervezetek is elkezdhetik a tiltakozást például a New Orleans Saints vagy a Los Angeles Angels neve ellen. Komolytalannak tűnhet, de nincs kizárva, hogy eljön ez a pillanat is.

Mivel ez európai ésszel nehezen felfogható, nem is nagyon tudok rá mit mondani. Amikor a sporthoz ilyen politikai felhangok kapcsolódnak, akkor attól sose vagyok boldog, hiszen ezeket nem kellene összekeverni. Persze nem vagyok indián se, nem tudom, közülük hányan forgolódnak álmatlanul amiatt, hogy még mindig Redskins a washingtoni csapat neve. Talán bosszúból mind a Dallas Cowboysnak szurkolnak? Meglepne.

Persze az Egyesült Államokról van szó, minden megtörténhet...

Melengeti az ember szívét, amikor látja, hozzám hasonlóan más is próbálja utólag magarázgatni a saját korábbi tévedéseit. Még szebb, amikor valaki megpróbál úgy tenni, mintha mindent pont előre látott volna.

Olvasom egy cikk bevezetőjében, hogy teljesen előre látható és egyértelmű volt, milyen katasztrófába torkollik majd a brazilok szereplése a világbajnokságon. Jó, hogy vannak nálam sokkal okosabbak, akik megtették a fogadóirodáknál a németek hatgólós, könnyed győzelmét, és most kerestek egy valag pénzt. (Vagy nyolc gólos különbségre fogadtak, és bosszankodtak, amikor Özil kihagyott helyzete után a brazilok szépítettek?)

Én nem vagyok ilyen okos, de a memóriám azért nem olyan rossz. És pont ugyanebben az újságban olvastam azt is, hogy világbajnoki címet ér a franciák teljesítménye (akik a nyolc között estek ki) és bronzot nyernek a svájciak (akik a 16 között véreztek el). Ja, meg ott írták azt is, hogy feltűnő, mennyivel jobbak most a közép- és dél-amerikai csapatok az európaiaknál.

Alapvetően nem az a baj, ha valaki jósol, téved, és magyarázkodik. A baj az, amikor utólag csalhatatlan szakértelemmel mutat rá a "nyilvánvaló" tényekre, amiből előre lehetett volna látni, mi jön. Kár, hogy ezt nem előre tette meg. Persze tudom én, sokkal nehezebb előre jósolni mint utólag, nekem is problémásabb az előbbi.

Így aztán inkább maradok a másiknál. Én már hetekkel ezelőtt tudtam, hogy a focivébéről szóló írások jelentős részének szavatossága csak a meccs első percéig szól, mert ez sport, nem jégrevü, tehát senki nem tudja előre kitalálni, pontosan mi történik majd. Mert vannak tényezők, amivel kalkulálni lehet, és vannak olyanok, amikkel nem. És senki, tényleg senki nem várhatta előre, hogy Costa Rica csak büntetőpárbaj után bukik el az elődöntő kapujában- aki megmondta, mutassa meg, hol írta meg ezt valamikor május magasságában. Most, utólag már én is meg tudom mondani, milyen jelekre kellett volna figyelni, na de kérem szépen...

Nyugodtan be lehet azt ismerni, hogy tévedtünk. Ez egy játék, aminek a része az is, hogy játékból jóslunk és tippelünk. Én például azt jósoltam, a négyben lesznek a németek és végre Messiéktől is kifut egy jó eredmény, míg a brazilok el fognak bukni. A spanyolokat viszont szintén négybe vártam. Ha úgy nézem, nem is olyan rossz találati arány ez, pedig nem tartom magam szakértőnek. De utólag nem írom át a blogbejegyzésben a spanyolokat hollandokra, hogy még okosabbnak tűnjek. Nekem ez is része a szórakozásnak, a tévedési lehetőség miatt (is) izgalmas egy sportesemény. Ám úgy fest, másnak ez nem a szórakozásról szól, hanem az öngazolásról. Lelkük rajta...

Egy sorozatot láttam, ami az amerikaifoci profiliga, az NFL néhány nagyon emlékezetes pillanatát idézi fel. Az egyik legendás meccs a XXXVI. Super Bowl volt, ahol a New England Patriots nagy meglepetésre legyőzte a St Louis Rams csapatát.

A Rams 1999-ben már megnyerte a bajnokságot, két évre rá pedig 14-2-es mérleggel az NFL legjobb csapataként került a rájátszásba. A támadóalakulat pokolian erős volt, a már bizonyított irányító, Kurt Warner köré remek egységet építettek fel, és ebben az évben a védelem is nagyon jól muzsikált.

A Patriots nem számított elit csapatnak, fennállása alatt még rájátszásba is ritkán verekedte be magát, és a 2001-es idény tragikusan kezdődött a számukra. Már a második meccsen lesérült sztárirányítójuk, Drew Bledsoe, és az ő helyét egy fiatal, teljesen ismeretlen játékos vette át, akitől nem sokat vártak, hiszen a drafton is csak a hatodik körben kelt el. Ám a rutintalan Tom Brady meglepően jól teljesített, a védelem pedig hozzátette a magáét, így 11-5-ös mérleggel a Patriots is bemasírozott a rájátszásba.

Az sem volt egyszerű menet, ahogy a Patriots elérte a Super Bowlt, de arra már végképp senki nem számított, hogy ott képesek lesznek helyt állni a Rams ellen. Ám a bostoniak remekül tartották magukat, és másfél perccel a vége előtt 17-17-re álltak a csapatok. A Patriotsnak már nem volt időkérési lehetősége, és a saját térfelükön a 20 yardos vonalon belülről indíthatták a támadást.

Ez az a helyzet, amikor a logika azt diktálja, a biztonság az első, nem szabad kockázatos passzokkal esélyt adni az ellenfélnek a labdaszerzésre, hiszen időkérés nélkül, másfél perc alatt végigrohanni pályán túl nagy feladat. A stúdióban ülő hozzáértő kommentátorok is mind azt mondták, most már ki kell húzni az időt a hosszabbításig, ez a legjobb megoldás.

A Patriots edzője, Bill Belichick viszont másképp döntött. Hitt Tom Brady és a támadóegység képességeiben, és a fiatal irányító néhány jól sikerült passzal el is ért a Rams térfelére, ahonnan már mezőnygól kísérletet lehetett végrehajtani. Eljött a rúgó, Adam Vinatieri nagy pillanata, aki korábban még soha nem hibázott zárt stadionban- és a New Orleans-ben található építmény is fedett volt. A 48 yardos rúgás még el sem ért a kapuig, amikor Vinatieri már ugrálva ünnepelt, és hamarosan vele együtt ünnepeltek a társak is, hiszen minden előzetes várakozásra rácáfolva a Patriots elnyerte a Super Bowl-t. 

A Patriots pedig az NFL legjobb csapatai közé került, Belichick és Brady vezetésével évről évre a bajnoki cím esélyeseinek számítanak. Az irányító már nem fiatal és pláne nem ismeretlen, de még most is az a magabiztosság és pontosság jellemző rá, mint az első győzelem idején- és ezért képes még mindig ilyen támadássorozatot vezetni sorsdöntő helyzetben.

Hogy is mondta Szalacsi Sándor? "Kérem kapcsolja ki."

Hát, nem ez volt az év meccse, talán csak a német szurkolók élvezhették igazán, bár a végére már nekik is lapos lehetett.

De legalább nem a mi fiaink nagy zakójáról szólnak a hírek végre!!!

És így szép csendben elsikkad az a tény, hogy a magyar U19-es válogatott kikapott 2-1-re a "komoly" játékerőt képviselő üzbégektől. Lehetek őszinte? Nem nagy élmény 7 gólt beszedő válogatott szurkolójának lenni, de az egy felnőtt világbajnokság elődöntője. Ám az se dicsőség, amikor egy felkészülési meccsen esik pofára gyengécske ellenféllel szemben egy csapat. Az, hogy a világban se a magyar, se az üzbég ifik nem számítanak tényezőnek, egy dolog. De mi azért még láthatjuk, hol a helyünk: nem a világbajnokság legjobb négy csapata közt...