Sportfoglalkozás

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy tegnap a roppant durva szabálytalanságot elkövető francia Matuidi a pályán maradhatott, miközben súlyos sérülést okozott nigériai ellenfelének.

A mozdulat eleve durva volt, a játékosnak köze nem volt a labdához, eleve milyen focista az, aki így próbálna lekezelni egy labdát? Egyszerűen rátartott Onazi lábára, és sajnos túl "sikeres" lett a mozdulat, hiszen a sérültet hordágyon vitték le és csapatának cserélni kellett.

A mentegetőző francia pedig megúszta az egészet sárgával, pedig ez egy gusztustalan szabálytalanság volt, amit bizonyára látott a bíró is, meg az asszisztensek is, tehát már ekkor villanhatott volna a piros. Ráadásul a játékvezető várhatott volna egy keveset, és a komoly sérülés ismeretében is dönthetett volna.

Ez az egész ügy ráadásul Suarezt juttatta eszembe, akit úgy meszeltek el, mintha letépte volna pár játékos fejét a pályán. Ostoba baromság volt? Igen. Megérdemelt valamiféle büntetést? Természetesen. De ezzel együtt Chiellini a pályán maradhatott, nem kellett kiskosárban levenni, mert inkább gusztustalan volt a harapás, mint a testi épségére veszélyes.

A bokatörő francia megmozdulását viszont nehéz higgadtan elemezni, és szívem szerint azt mondanám, neki is járna négy hónap eltiltás, ha már Suarez így megkapta a magáét. Hogy mit dönt a FIFA, azt nem tudom megelőlegezni, de remélem, valami azért történik. Ez ugyanúgy nem való a pályára, mint a harapás, és ugyanúgy befolyásolta a meccset az, hogy nem állították ki Matuidit, mint Suarez tettének meg nem torlása. Így aztán a szurkolók teljes joggal háborognak, hiszen ne ez döntsön már egy sorsdöntő vb-találkozón.

Reménykedjünk, nem az ilyen tévedésekről szólnak majd a hátralevő meccsek, de picit szkeptikus vagyok, mert az elmúlt napokban több problémás bírói döntést láthattunk. Kár, mert egyébként voltak izgalmas meccsek- ha a színvonal nem is mindig magas, annál fontosabb, hogy legalább legyen kiélezett minden mérkőzés. Ez többnyire igaz, és pont ezért lehet nagy jelentőségű egy-egy ilyen melléfogás. Továbbra is annak örülnék a leginkább, ha nem ezekről beszélnénk a legtöbbet.

Két dél-amerikai rangadón vagyunk túl, de az egyeneses kieséses szakasz első meccsei nem igazán kápráztattak el.

A brazilok eddig sem voltak lehengerlőek, de Chile olyan ellenfélnek tűnt, aki ellen lehetett volna erőt demonstrálni. Ehhez képest két kapufán múlt a házigazda búcsúja, mert a hosszabbítás utolsó percében és az utolsó tizenegyesnél is velük volt Fortuna.

Nem tudom igazán hová tenni a brazil válogatottat. Akad sztár is a keretben Neymar személyében, illetve ott van még pár remek képességű focista, de az együtt egész valahogy teljesen átlagos csapatnak tűnt. Nem voltak nagy cselek, szép átlövések, átütő támadójáték- inkább esetlegesnek tűnt minden. Egy öngóllal vezettek, egy nagy védelmi hibát vétve engedték kiegyenlíteni a lelkes chileieket, és aztán a meccs második félideje meg a hosszabbítás már nem volt nagy örömfoci.

Láttunk már kínlódva világbajnoki döntőig jutó csapatot, és a brazilok esetén sincs kizárva, hogy eljutnak odáig, de ettől többet vártak a hazai szurkolók is, és persze mi, semleges nézők is. A meccs ugyanis nem nagyon tudott lekötni...

Ráadásul egy lendületben levő Kolumbia vár rájuk a következő körben. Őszintén szólva nem lepődtem meg, hogy Suarez nélkül gyengébb lesz Uruguay, de azt viszont jó volt látni, hogy a kolumbiaiak nem emiatt jutottak tovább, hanem egyébként is ötletesen, jól játszottak, szép gólokat szereztek.

Még azt sem gondolom, hogy Brazília stílusa kevésbé fog nekik feküdni, mert kissé szertelennek tűnt a házigazdák védelme a nagy nevek ellenére. Ebből bizony még bőven lehet nagy meglepetés, Kolumbia elődöntőbe jutása ugyanis szerintem feltétlenül annak számítana. A tegnapi meccs után szimpatizálok is velük, meglátjuk, meddig tart ki a lendület.

Ma egy erősebbnek és egy gyengébbnek tűnő oárosítás vár ránk, de a tegnapi eredmények után inkább nem tippelnék, melyik lesz a jobb meccs. Megérzésem az, hogy Hollandia legyőzi Mexikót, a görögök viszont bármennyire harcolnak, a szerencséjük már nem lesz elég Costa Rica ellen. Azért kemény, kínlódós meccsekre számítok, de hátha rámcáfolnak a csapatok, és végre jön a látványos foci...

A pálya szélén zseniálisan gesztikuláló mexikói szövetségi kapitány, Miguel Herrera a twitteren is vagány, nemrég posztolta ezt a képet.

El me pidió una foto no se quien es, ni si a ganado algo, pero le hice el día al chavo 

https://twitter.com/MiguelHerreraDT/status/474650540706889729/photo/1

A fotó alatti szöveg a spanyolul nem tudók számára lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy ez a fickó kért tőle egy fotót, és ugyan nem tudja, ki ez vagy nyert-e valamit, de hát legyen egy jó napja a srácnak.

A "rajongó" egyébként Tom Brady, a háromszoros Super Bowl-győztes irányító, az NFL egyik legnagyobb sztárja, aki valószínűleg roppant büszke azóta is a közös fotóra. Sőt, mostanában még inkább, hiszen lassan Herrera is celeb státuszba emelkedik, és a mexikóiak még versenyben vannak...

Luis Suarez harapásáról már mindenki elmondott mindent, és most már a FIFA is eltiltotta, végére ért a számára a világbajnokság, szóval nyugodtan lehet még egy kicsit okoskodni.

Azt gondolom, hogy a sanyarú gyerekkorral jönni egy embernél, aki minden évben rengeteg tétmeccsen lép pályára és igen komoly pénzekért focizik, meglehetősen vicces. Nincs más dolga, mint hogy gólokat lőjön és kész. Ehhez képest ilyen barom, értelmetlen, sportszerűtlen mutatványokat dobni a pályán hihetetlen nagy marhaság, amire nincs mentség.

Hogy a FIFA eltiltása jogos volt-e? Ezen éppen lehet lovagolni, de azt azért le kell szögezni, valamit kellett dönteni. Igen, voltak már durvaságok, amiért lehetett volna utólag videobírózni, nem csak Suarez volt hülye. És megjegyzendő, a FIFA, ami úgy elzárkózik a visszanézéstől, ilyenkor bezzeg mégiscsak a felvételekhez nyúl.

Mindezzel az a baj, hogy ilyenkor már ennek nem sok értelme van. Mert mi is történt? Amikor a szabálytalanság történt, egy olasz játékos (talán túl szigorúan is) ki volt állítva. Az állás pedig 0-0 volt, és nyilván máshogy védekezett volna az olasz csapat, ha Suarezt lezavarják a pályáról a harapás után. Az olaszok bukásán az utólagos eltiltás nem változtat, viszont a pályán meg nem büntetett szabálytalanság után elmeszelt sztárja nélkül meggyengült Uruguay nyilván kevesebb eséllyel lép pályára a nyolcaddöntőben.

Egy szó mint száz: nincs minek örülni. Egy sorsdöntő meccsen megint olyan dolgok befolyásolták az eredményt, aminek a focihoz nincs köze. És a következő fontos meccsre is hatással lesznek a történések. Ezek kicsit elkedvetlenítik a magamfajta szurkolót, mint a meg nem adott tizenegyesek, a lézerrel elvakított kapus meg a többi hasonló sztori. Tudom én, a játékban benne van ez is, de a helyzet az, hogy annyira hozzászoktunk a minden rezdülést megmutató közvetítésekhez, hogy lassan többet beszélünk az ilyen balhékról, mint a játékról.

Nem hülye dolog, hogy a bombagólok, nagy cselek helyett az eddigi sok meccsről a legemlékezetesebb jelenetté Suarez harapása vált? Azt ismétlik, arról beszélünk, pedig az nem a foci aranykönyvébe való, hanem inkább a legnagyobb ökörségek közé tartozik. A tettes elvileg bűnhődik- a baj viszont az, hogy vele együtt mi is, amikor elrontják a játékunkkat.

Fontos, hogy ez a része az életmódváltásnak ne az örömtelenségről, senyvedésről szóljon, mert nem lesz tartós a változás.

Ez az én nagyon egyszerű alapszabályom, ehhez igyekszem tartani magam. Mert az étkezéssel mindenképpen foglalkozni kell. Ma már mantraszerűen ismételgeti mindenki, hogy a fogyásban nagyobb részben felelős a megfelelő étkezés, mint a mozgás. Milyen szép, hogy ezt mindenki tudja, de akkor miért nem tartjuk be?

Mint ahogy mindenki, én is az internetről tájékozódom. Óriási trükköket nem vetettem be az újféle étkezésem megálmodásakor, olyasmiket mindenki más is kitalálhat, hogy például kevesebb kenyeret eszik, azon belül is a fehér kenyeret kerüli, elhagytam a cukros üdítőket, eleve túlnyomó többségben sima vizet iszok. Szerencsére könnyű helyzetben vagyok, mert nem arról szólt eddig sem az életem, hogy görcsösen ragaszkodtam volna ilyen-olyan ételekhez, le tudtam mondani bármiről.

Pontosabban szólva: úgy igazán semmiről nem mondok le. Ha pizzához vagy hamburgerhez van kedvem, azt eszek, ha elmegyek egy kerti partira, nem egy nyers salátalevél elrágcsálásával töltöm az egész vacsorát. Semmire nem fogunk menni, ha egyébként is sanyarú életünket azzal tesszük még rosszabbá, hogy teljesen örömtelen és unalmas lesz az étkezés. Néha bele kell férnie bármilyen ételnek- nem aggódom az ilyesmi miatt, majd ledolgozom később, vagy pedig csak az ebéd pizza, a vacsora joghurt vagy nagyon könnyű saláta és kész.

Egyébként is, ha sokat mozog az ember, szükség van az energiára, tehát a koplalás nem is lehet jó megoldás. Értelmesen kell enni, odafigyelve arra, mit választunk, de én konkrétan semmiféle varázs-étrendet nem követek. Az már a mostani fogyás előtt is foglalkoztatott, most pedig már végképp fontos, hogy lehetőleg ne nagyon egyek ízesített, cukrozott dolgokat, tehát natúr joghurt van a hűtőmben, sima zabpelyhet veszek és így tovább. Elég cikket olvashatunk arról, mi mindennel etetnek minket (ismerjük el, mi magunk is igényeljük ezeket a színes-szagos dolgokat), mindenki leszűrheti belőle a saját következtetéseit.

Újdonságokat is bele kellett venni az étrendbe. Megtanultam például normális salátákat készíteni, és nyugodtan állíthatom, új világ nyílt meg előttem. Pár tévés szakács műsorából jó ötleteket lestem el, de itt alapvetően semmi rendkívüli dolog nincs: ha van otthon sokféle zöldség, citrom, olívaolaj, már össze lehet dobni valamit. Rájöttem, milyen zöldséghez illik esetleg füstölt lazac, különféle sajtok, próbálkoztam különféle ízesítésű öntetekkel, megpróbáltam a meleg salátákat is. A korábban szinte kizárólag krumplival evett fogásoknál is egyre gyakrabban helyettesítem a köretet valami jó salátával, esetleg más zöldséges fogással. Olyan remek zöldséges ételrecepteket találtam, amiket abszolút nem fanyalogva, nem "éhenhalás ellen jól lesz" hangulatban próbálok legyűrni, hanem kifejezetten meg is szerettem őket.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Tegnap vacsorára mozarellát és paradicsomot szeleteltem, citrommal, kaporral, bazsalikomos olívaolajjal ízesítettem, és jóízűen megettem. Egyrészt nagyon ízlett, másrészt nem is hiányzott utána semmi más. Régen ez biztos kevés lett volna.

Ilyen formában az életmódváltás táplálkozással kapcsolatos része abszolút fenntarthatónak tűnik, hiszen hozzászoktam a kisebb adagokhoz, ezen nincs miért változtatnom, és úgy érzem, most is finomakat eszem, csak másféle alapanyagokból készült ételekről van szó. 

Étrendkiegészítők terén nem nagyon szálltam el, multivitamint szoktam szedni, de ezt sokan mások is megteszik. Az ízületvédőkről olvasgattam, ilyet pár hónapig szedtem is, mert úgy véltem, a túlsúllyal végzett mozgásnál nem árthat egy kis plusz segítség. Időnként pedig l-karnitint szedek kardió mozgás előtt. Ezeknél a szereknél volt némi kutakodás, mert igyekeztem összetételben és árban is megfelelőt választani, de ezeknek az információknak az előásása sem túl bonyolult feladat.

Szóval ha összegezni kéne, akkor nálam az étkezés megváltoztatásának volt néhány alapszabálya. Egyrészt bizonyos dolgokról (cukros üdítők például) teljesen lemondtam, pár régi kedvencet fogyasztok ugyan, de ritkábban, úgy összességében igyekszem ésszerűbben és kevesebbet enni, és bekerültek az étrendbe a zöldségek, saláták, amiket megtanultam jól és ízletesen elkészíteni. Mindez kiegészülve a rendszeres sporttal nekem szép eredményeket hozott, fogyásban és alakformálásban is, miközben nem gyengültem le a koplalástól.

Fogyásnapló: edzés

Fogyásnapló: cuccok