Sportfoglalkozás

Sajátos dolog, hogy sokan csak a számítógépen vagy okostelefonon "sportolnak" és lesznek világbajnokok, miközben a valóságban pár lépcső leküzdése is komoly feladat a számukra. A sportjátékoknak is megvan a maga helye, de érdemes a rájuk szánt idő egy részét valódi testmozgásra fordítani.

Noha láttam már biciklizős vagy jógázós alkalmazást, azoknak a programoknak soha semmi értelmét nem láttam, amik a hétköznapi mozgást szimulálták. Ezek valóban kizárólag arra jók, hogy elvonják az időt a valódi mozgástól- aki kocogni vagy tornázni akar, ne egérrel tegye.

Az olyan játékok egy részét viszont én is szeretem, ahol bajnokok bőrébe bújva meccselhetünk vagy versenyezhetünk. Hiába jó érzés letekerni vagy lefutni a saját tempónkban egy távot, vagy focizgatni a haverokkal, a játékok lehetőséget adnak arra, hogy ilyen formában belekóstoljunk a sport csúcsának a világába. 

Tipikus és jó példa erre az autóversenyzés. A hétköznapokban maximum addig jutunk, hogy zöld lámpánál legyorsulhatjuk a szomszéd sávban álló Suzukit- ha valaki közúton "versenyzik", akkor azzal nem csak magát sodorja veszélybe, hanem mást is, és persze a végén úgyse pénzdíjat kap, hanem maga fizethet büntetést. Ehhez képest már az ősrégi C64-en futó, mai szemmel primitívnek látszó autóversenyekért is megőrültünk, képesek voltunk a gyenge grafika ellenéri beleélni magunkat a száguldásba. A mai eszközökre pedig már egészen káprázatos autóversenyes programokat írnak, sokan szeretik a Real Racinget, a GT Racinget, és ami a legjobb, nem egy közülük ingyen elérhető. Naná, hogy sokan játszanak is velük.

A focivébék idején felpörög az olyan játékok népszerűsége, amelyek segítségével mi magunk szállhatunk harcba az elsőségért, és jó ideje már nem csak a számítógép ellen játszhatunk, hanem barátainkkal is. Ez már tényleg remek móka, és szinte sportértéke van egy-egy nagy győzelemnek. Az utóbbi időben én pedig a telefonommal amerikafoci-bajnokságot játszok. Ezt az összetett, stratégiára épülő sportot leprogramozni nem tűnik könnyű feladatnak, és ehhez képest még az okostelefonom kis kijelzője is elég hozzá, hogy jó szórakozást nyújtson- le a kalappal a készítők előtt.

A játékok némelyike pedig nem csak a hardcore játékosok körében legendás, hanem mindenféle egyéb dolog tapad hozzá. A leghíresebb amerikaifoci szoftver, a Madden NFL kapcsán például már hosszú évek óta "átkot" emlegetnek, úgy tartják, aki adott évben a borítóra kerül a játékosok közül, az a következő szezonban sokkal rosszabbul teljesít. Persze ha tisztán statisztikai alapon nézzük, ez messze nem igaz mindenkire, de a játék legendájának jót tesz ez a minden éves felhajtás.

Szóval hiába sportolok mostanában rendszeresen, a jó sportos játékokról továbbra sem mondtam le. Könnyen meg lehet találni az egyensúlyt valóságos és virtuális mozgás között, amennyiben valakinek ez a célja. Egyszerűen csak arra kell figyelni, kezeljük a helyén a virtuális sikereket: amikor valódi világbajnokokéval tartjuk egyenértékűnek a telefon nyomkodásával elért eredményeinket, kezdjünk el aggódni, egy pár napig tegyük félre a játékot, és vegyük fel a futócipőt...

Sydney Leroux kanadai születésű, de amerikai színekben válogatott profi futballista, akinek eddig legjobb eredménye egy londoni olimpiai aranyérem. Az 1990-es születésű, 170 centi magas csatár jelenleg a Seattle Reign csapatát erősíti.

Látom, hogy a kézilabdában is elkezdtek olyan döntéseket hozni szövetségi szinten, ami a nagy nemzeteknek kedvez. Az, hogy a világbajnokságra kijutó Ausztráliát kipottyantják mondvacsinált indokkal a német részvétel elősegítéséért, vérlázító.

Érti az ember a szándékot, a nagy német piac megtartása kulcsfontosságú a televíziós közvetítések értékesítésénél, de könyörgöm, a sport nem szólhat ilyen szinten a pénzről! Vagyis igen, szólhat, de akkor az már nem sport.

És akkor nekem még jobb ötleteim is vannak. Miért nem csinálnak előre koreografált meccseket, ahol mindig minden az utolsó másodpercben dől el? Írjanak bele a forgatókönyvbe pár váratlan fordulatot, szenzációs feltámadást, a végén kihagyott hétméterest, és így tovább. Nem is kellene élőben adni a meccseket, mert ha valami nem jól alakul, újra fel lehetne venni a meccs végét, és akkor mehetne felvételről az izgalmas verzió.

Tulajdonképpen nem is kell a pénzt pocsékolni erre a sok felesleges selejtezőre, üljön össze a nemzetközi szövetség elnöksége, és sakkozza ki, melyik nemzetek részvétele a legjobb bevételi szempontból. Ha egészen véletlenül azok ülnek az elnökségben, akik országa számára kedvező döntés születik, istenem, nyilván csak egybeesés. De továbbra is vallom, nem kellene itt megállni, ki lehetne osztani előre az érmeket is. Persze hogy ne érje kár a szövetséget, legyen az az aranyérmes, aki a legtöbb pénzt ígéri érte.

Végülis így mindenki jól jár, hiszen a pénz megvan, a megfelelő helyre kerültek az érmek, a játékosok nem fáradnak ki, nem lesznek depressziósak a stressztől, és nyilván a sérülésveszély is minimális.

Maximum a nézők lehetnének csalódottak, mert sport helyett showműsort kapnak. De egyrészt, mit számítanak a sportrajongók? Örüljenek, hogy a legnagyobbakat láthatják. Ha meg nagyon pampognak, lehet ügyesen eljátszani az izgalmas meccseket, a régi bundázó focisták is azt mondták, jobban szerették az emberek az elcsalt találkozókat, mert látványos, sokgólos meccsek voltak, és senki nem vette észre, hogy kamu az egész. Maximum a jövőben a kézilabdában nem a testi adottságok, hanem a színészi képességek alapján válogatják a játékosokat...

Nos, lassan itt a focivébé vége, a két utolsó meccs előtt még egy merész tippelésre szántam el magam.

A bronzmeccsen szerintem Hollandia simán győz, a rendes játékidőben, 3-1 arányban. A brazilok nem túl jó formában vannak, nyilván meg is viselte őket a nagy zakó, míg a hollandok szintén csalódottak, de ha kimennek a pályára, akkor már győzni szeretnének. Persze a brazilok álmaiban sem szerepelhet egy vereség a bronzmeccsen, de... Most az ő elszántságuk kevés lesz.

A döntőre tippelésnél sokkal egyszerűbb a dolgom. Mivel az argentinokkal szimpatizálok, őket várom győztesnek is. A racionális érveknek nincs semmi értelme ilyen helyzetben, nem fogok olyan végeredményt jósolni, aminek kevésbé örülök, slussz. Bár a németekkel sincs bajom, az idén tényleg jó benyomást tettek rám, tehát az ő győzelmük után se lenne bennem keserűség, ám maradok Messiéknél. Szerintem rendes játékidőben dől el a meccs, 2-1 arányban.

Tévedés joga fenntartva...

A focivébével jár az, hogy minden sztorit addig erőltetnek, amíg a végén teljesen unalmassá válnak. Ennél már csak az a rosszabb, amikor olyan dolgot elemeznek cikkek tucatjaiban, amiről nincs is mit beszélni.

Igen, a bepattogó holand tizenegyesre gondolok az Argentína elleni elődöntőben. És az okoskodásra, mi lett volna, ha ezen múlik. és hogy reagáltak a csapatok, és teszik be a különféle szögből készült videókat... Egy rakás cikk jelent meg a témáról, és nyilván nem csak nálunk, hanem külföldön is.

A nagy felhajtás élét viszont némileg tompította az a jelen esetben fontos tény, hogy nem volt miről beszélni. Egyrészt a labda nem gurult át a gólvonalon, ráadásul visszapattogás előtt hozzáért a holland játékoshoz is, tehát ha át is megy, akkor is érvénytelen a gól. Szóval olyan potenciális gólról beszélgettek, aminek a megítélése lett volna az igazán nagy baklövés.

Azt megértem, hogy a vitatott helyzeteket elemzik. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az utólag észrevett bírói tévedések is jó gumicsontok. Na de amikor a bíró jól dönt, nincs oka vitának, az egész sztorinak semmi alapja nincs, akkor mi értelme van a semmit nem bizonyító felvételek egész sorát beilleszteni? Ha az a cél, hogy bemutassák, "mi lehetett volna", akkor nem fociról, hanem ezoterikáról vagy sci-firől beszélünk.

Persze létezik ilyen is, az ellenfél nélkül gólokat lövöldöző német válogatottat bemutató videó pont beleillik ebbe, de ott legalább tudja mindenki, ez csak egyfajta játék. Vagy van, aki most azon töpreng, hol voltak a brazilok? És ha nem voltak ott, ki lőtte az egyetlen góljukat? Ijesztő belegondolni, hogy esetleg tényleg akadnak olyanok, akik mindent elhisznek, amit az interneten látnak... Persze pont ezért jó cikket írni mindenféle dolgokról, mert akár van alapja, akár nem, lehet vele hangulatot kelteni.

Mondjuk ha a meccsek kicsit izgalmasabbak lennének, és csodagólokat lehetne orrba-szájba ismételni, az ilyen témáknak is kevesebb tér jutna- talán.