Sportfoglalkozás

A szokásos jelentéktelen ügyek egyike a magyar fociban az, hogy kiszivárgott a belga auditorcég jelentése a magyar fociakadémiákról. Van, aki szerint abból nem lehet következtetést levonni, mert még csak a folyamat elején járnak az akadémiák, mások szerint igenis érdekes, mert az eredmények csapnivalóak. Szerintem picit szánalmas az üzengetés, de nem az én dolgom, mivel égetik most éppen magukat a magyar foci fejesei, ők ehhez sokkal jobban értenek mindenki másnál.

Ám belekotyogok én is a témába, és megmondom a tutit. Tőlem akármennyi pénzért akármilyen dokumentációkat rakhat össze egy auditorcég (bevallom, még azt se értem, mit papírozgatnak ők, de gyanítom, ez manapság nemzetközi szinten jól eladható szolgáltatás, tehát lesz olyan cég, aki összetoboroz egy csapat öltönyöst és frankó prezentációkat vetít), engem egyetlen dolog érdekel. Akadémiákról vagy nem akadémiákról kikerülő futballistáink közül vajon hányan játszanak topligában, és mennyiük értéke haladja meg a nemzetközi színtéren még elény szerénynek tűnő három millió eurót?

A transfermarkt oldalán böngészve a válogatott játékosainkat, van egy kiugróan magas értékű, Dzsudzsák Balázs, aki ugye Oroszországban játszik. Szalai Ádám most igazolt el a Bundesliga egyik kiscsapatához, a Hoffenheimhez, Huszti Szabolcs pedig elment Kínába pénzt keresni. A transfermarkt becslése szerint a kerettagok túlnyomó többségének ára nem éri el az egymillió eurót se. Ugyanez az oldal a horvát válogatottban hét olyan játékost tart számon, akiknek értékét tízmillió euro fölé lövik be. A szlovákok, románok között is több a jegyzett név. Vagy ott vannak a szerbek, akiknek válogatott játékosai olyan klubokba jutottak el, mint a Manchester City, a Liverpool, a Chelsea vagy az AS Roma.

Hogy ezen szomszédainknál hány akadémia van és milyen értékelést kapnának ettől a kiváló belga cégtől, azt éppenséggel nem tudom. De nem is érdekel. Sőt, szerintem a helyi futballszövetségek sem jönnek lázba az auditálástól, amíg évről évre olyan fiatal játékosok bukkannak fel a semmiből, akik gyorsan berobbannak a nemzetközi foci világába. Eközben mi meg azt elemezgetjük, hogyan lehet erőt meríteni abból, ha a labdarúgás jövőjét jelentő U19-es válogatott ki tud harcolni egy döntetlent Üzbegisztán ellen. 

De minket és az akadémiáinkat most már jól auditálták, gyakorlatilag rakétasebességgel képezhetik majd az ifjú magyar csillagokat. Ők lesznek azok, akik a Kecskemét-Kispest rangadókon elkápráztatják majd a meccsre kilátogató nézősereget. Nyilván azért nem állnak sorba a magyar ifikért a külföldi sztárklubok, mert tudják, mi úgyse mondunk le bagóért az értékeinkről. Hiszen nekünk nem csak új stadionjaink vannak, hanem stratégiánk is. És mi akármikor nézhetünk jó focit.

Csak a tévét kell bekapcsolni hozzá...

Most már tényleg úgy vehetjük, hogy megkezdődött az NFL 2014-es idénye, hiszen az egyik csapat, a Buffalo Bills megnyitotta edzőtáborát.

A Bills sietsége persze érthető, most már tényleg szeretnének eljutni a rájátszásba, hiszen ők az a csapat, amelyik másfél évtizede képtelen az alapszakaszból továbblépni. Hogy az idén sikerül-e, az a hosszabb felkészülés ellenére is igencsak kétséges. Fiatal irányítójuk pár biztató pillanata ellenére sem tűnik a jövő nagy sztárjának, legjobb játékosuk, a linebacker Kiko Alonso pedig egy sérülés következtében egész szezonra kidőlt. De legalább szerencséjük van, mert indoknak a sikertelenségre még mindig ott van a Tom Brady és Bill Belichick fémjelezte New England Patriots...

Ők a Billshez képest ellentétes pályán mozognak, az utóbbi 15 évben szinte mindig eljutottak az egyenes kieséses szakaszig. Náluk az a "probléma", hogy csak 3 AFC döntőig jutottak az elmúlt években, Super Bowlt nem nyertek 2004 óta. Szeretnék a Bills szurkolók, ha ilyen miatt kellene keseregniük... De mindenki magához képest méri a sikert vagy a sikertelenséget. Brady és csapata megerősített védelemmel próbál csatába indulni egy újabb Lombardi-trófeáért, és ha elkerülik a sérülések őket, Revis, Mayo, Gronkowski, Edelman, Wilfork, McCourty no meg a sok tehetséges fiatal jó játékával messzire juthatnak.

Ha... Ez a szócska mindig ott van a sportban, pedig igazság szerint nincs sok értelme a meg nem valósult forgatókönyveken agyalni. A végső siker néha apróságokon múlik, de az biztos, hogy nagy általánosságban, egy egész idényt tekintve nem működhet folyamatosan a mázlifaktor. És a jó eredményeket azok érhetik el, akik az edzőtábor kezdetétől a maximumot próbálják nyújtani.

Noha ezekben a hetekben is vannak mérkőzések, az előszezonról mindenki tudja, hogy nem teljes erővel zajlanak az ütközések- az amerikafociban benne van a sérülés, de ha lehet, mindenki tétmeccsen akarja ezt kockáztatni. Ott van értelme a harcnak...

A meccsek jelentős részén az előszezonban a tartalékok lépnek pályára, és főleg azok dobnak be mindent, akik a szezonra nevezett keret utolsó helyeit akarják elcsípni. Ugyanis a keretbe kerülés gyakorlatilag garantált a legnagyobb sztárok, a legmegbízhatóbb játékosok számára, ami teljesen normális is. Ki gondolná azt, hogy na az edzőtáborban versenyezteti Peyton Manninget vagy Andrew Luckot a tartalékirányítókkal a kerettagságért? Ki hiheti azt, hogy egy Calvin Johnson, egy Richard Sherman vagy egy Jimmy Graham kipottyanhat a csapatból, akkor is, ha az előszezoni meccsekkel csak félgőzzel játszanak? 

Az edzőtábor így az általános felkészülés mellett elsősorban azon játékosok számára bír nagy jelentőséggel, akiket kiegészítő kerettagként igazoltak le, és csak minimális esélyük van arra, hogy megragadjanak a csapatban. Ám minden évben akad egy-két srác, akinek sikerül ez a bravúr, az edzőtábor után túlélik a keretszűkítéseket, aztán még meccseken is pályára léphetnek. Miattuk kell a majdnem biztos csapattagoknak is többet beleadni, hiszen a pár bebetonozott helyű játékos mellett mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elküldik.

Ez a fajta folytonos versengés teszi még az előszezon híreit is érdekessé az NFL-rajongók számára. A keret létszámára vonatkozó kemény szabályok miatt nem lehet még 8-10 embert a csapat mellett tartani, akkor se, ha volna rá pénz. Páraknak ez a néhány hét arról szól, hogy valóra válthatnak egy álmot, mások pedig pont búcsút inthetnek azoknak. És lesznek olyanok is, akik eddig évről évre ott lehettek a legjobbak közt, most viszont a fiatalok kiszorítják őket. Az amerikaifoci a többi sporthoz hasonlóan a pillanatnyi teljesítményről szól- a múlt érdemeit majd a gálaműsorokon lehet elemezni, a pályán viszont ez senkit nem érdekel.

Szóval már ennek az időszaknak is megvan a maga izgalma, jó ráhangolódás az idény előtt. Ami, bármely meglepő, alig 50 nap múlva kezdődik, ami már fél lábon állva is kibírható. Szerencsére a szurkolókat folyamatosan ellátják az edzőtáborok híreivel, így a focira éhes közönségnek már van mivel foglalkoznia. Bizonyára ki is vannak éhezve a játékra, hiszen lassan fél év telt el a Super Bowl óta. Épp ideje annak, hogy ismét felpörögjön az NFL...

A két spanyol vízipólós lány, Anna és Clara Espar Llaquet közül csak az idősebb, az 1993 januárjában született világbajnoki arany- és olimpiai ezüstérmes Anni vesz részt a budapesti Európa-bajnokságon, de másfél évvel fiatalabb húga is büszkélkedhet már szép eredményekkel a juniorok közt. Mind a ketten az Egyesült Államokban tanulnak és ott sportolnak egyetemük színeiben.

Zajlik a vízilabda Európa-bajnokság, egyelőre jól menetelnek a magyar fiúk. A sajtó nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, és bizonyára sok néző követi a történéseket.

Vajon hogy tekintsünk az olyan sportágakra, amelyekben a magyarok sikeresek, de külföldön csak pár országban űzik azokat magas szinten? Mi világsztárként gondolunk a legjobb pólósokra, csak éppen a világ nem nagyon ismeri őket. Azt gondolom, mi ettől még szurkolhatunk nekik, becsülhetjük, tisztelhetjük őket, csak persze ha külföldi barátainkkal magyar sportsikerekről akarunk beszélni, akkor hiába emlegetjük a nevüket.

Pech, hogy nekünk olyan sportágakban osztottak igen gyakran lapot, amit kevés helyen ismernek. A csehek sokkal inkább tűnhetnek sportnemzetnek mások szemében, hiszen olyan sportágakban is voltak igazi világsztárjaik, amikre mindenhol odafigyelnek- menő teniszezők, futballisták, jégkorongozók kerültek ki közülük. Miközben a magyar kajakos lányok annyira erősek, hogy még külföldre is tudunk exportálni belőlük a válogatott gyengülése nélkül, és ciki, ha valaki egy Európa-bajnokságon nem lesz dobogós, még a többszörös olimpiai bajnokokat is csak mi ismerjük.

Pedig az olimpiai győzelem érdekében ugyanúgy rengeteg munkát végeznek el hosszú évek alatt, ugyanúgy maguk mögé kell utasítani a vetélytársakat, mint mondjuk egy tornász. Azzal hosszú távon számolni kell, hogy a magyar sikersportágak egy része kiesik az olimpiák programjából, hiszen ott is pontosan számon tartják, mire figyelnek többen nagyvilágban. Ha olimpiát nem lehet nyerni, egyre kevesebb fiatal fogja ezeket a sportágakat választani- hacsak valamiért nem marad fontos nekünk továbbra is.

Ugyanis a világ más részén is van hasonló helyzet, mondjuk krikettben. Több, mint száz éve volt olimpiai sportág, de azokban az országokban ahol megőrülnek érte, ez a kutyát nem érdekli. A világ nagyobbik felét hidegen hagyja a labda ütögetése, de nekik ez nem számít, a legnagyobb meccsek idején a tévét bámulja mindenki. No, az nálunk egy kicsit gond, hogy mondjuk egy vízilabda világversenyt még csak-csak követik az emberek, de a bajnokság keveseket hoz lázba, ez pedig nem szerencsés a jövőre nézve. Ha egy sport keveseket érdekel, szűkül az utánpótlás, és ez a gond továbbgyűrűzik. Fociban már látjuk, mivel jár ez, és más sportágakban azért nem érezzük, mert azokban jóval gyengébb a nemzetközi konkurrencia.

Egyszerűen kiszerettünk sokan bizonyos sportokból, míg mások egyre nagyobb közönséget hódítanak. Az amerikaifoci jó példája ennek, amit nem hogy pár országban űznek magas szinten, hanem kizárólag egyetlenben. Összesen 32 csapat van az NFL-ben és a szezon alig öt hónapos, ám a mögötte álló profi gépezet nemzetközi szinten is óriási pénzeket csinál. Valljuk be, a játék menetét is úgy találták ki, hogy a legtöbb meccs izgalmas legyen, a pénzügyi szabályokkal pedig tesznek azért, hogy egy-egy csapat ne emelkedhessen ki, ne lehessen egyeduralkodó.

A vízilabdában ehhez képest a bajnokság szinte mindig csak egy-két csapatról szól, a nemzetközi élmezőnyt is maroknyi válogatott alkotja, így aztán elég azt a pár rangadót megnézni, ahol valódi izgalom várható. A bajnokság záró szakasza, a BL-döntő, a vb-k, EB-k, olimpiák helyosztói- és kész. Ha belegondolunk, ez így mégiscsak jóval kevesebb, mint az a bizonyos öt hónapos idény az NFL-ben, mert ott az elejétől a végéig van feszültség, izgalom.

És ez nem magyar sajátosság. Nézelődtem az interneten, mert bevallom, fogalmam nem volt, ki nyert mostanában vízilabda BL-t, és azt láttam, tavaly egy spanyol csapaté lett az aranyérem. A Barceloneta odahaza 2006 óta valamennyi bajnokságot megnyerte, vajon mennyire hozza lázba ezek után a spanyol nézőket a vízilabda? Ha már leülnek hétvégente a tévé elé sportot nézni, nyilván olyanért kapcsolják be a sportcsatornát, ahol nem lehet előre tudni az eredményt.

Tudom, hogy próbálnak újdonságokat kitalálni a vízipólóban is, mert a sportágban benne levők pontosan tudják, valaminek változnia kell, látványosabbá, izgalmasabbá kéne tenni a meccseket. De a szabályoktól még nem lesz több hasonló játékerőt képviselő csapat- ha valaki mögé beáll egy komoly szponzor, összevásárolnak egy rakás jó játékost, és végigvernek mindenkit. Egyáltalán nem számít, hogy fújnak a bírók...

Szóval a helyzet nehéz. A jelen magyar pólósikerei ellenére oda kellene figyelni arra, hogy a jövő kissé bizonytalan. Vagy legyen egy sportág mögött olyan óriási pénz, mint az amerikai csúcsligák esetén, vagy faramuci módon pont akkor lenne esélye a vízilabdának, ha a magyaroknak lenne egyre több, egyre erősebb vetélytársa a világ minden részén, és ezzel biztosítva lenne a hosszú távú olimpiai részvétel. Szóval a néző izgulhat az EB-meccseken, de vélhetően a szövetségben dolgozók mással vannak elfoglalva: kihasználják az alkalmat a közös elmélkedésre, és kitalálnak valamit. Ám úgy érzem, az ő dolguk nehezebb, mint a medencében az aranyra hajtó csapatoknak...

A héten négy magyar csapat is pályára lépett a nemzetközi színtéren, enyhén szólva se maradéktalan sikert aratva. Bár a világbajnokság sztárjai még nyaralnak, hiszen nekik hetek múlva jönnek a tétmeccsek, a mieink máris csúcsformában vannak- kérdés, mit is jelent ez a "csúcs".

A Bajnokok Ligájában a Debrecen legalább nem kapott ki Észak-Írországban, de ettől függetlenül nem nagy büszkeség gólnélküli döntetlent játszani a félig amatőr játékosokból álló Cliftonville-lel. Remélhetően a vadonatúj Nagyerdei Stadionban rendezett első nemzetköti meccs sikerrel zárul, mert egy esetleges kiesés igen nagy szégyennek számítana.

Az Európa Ligában az első fordulóban két máltai csapaton verekedték át magukat a magyar élgárdák, nem feltétlenül meggyőzően. Ehhez képest a Diósgyőr Bulgáriában most jól játszott, a hajrában két gólt rúgva verték meg a Liteksz Lovecset. Ez kifejezetten biztató a visszavágó előtt- ám ott szektorbezárásokkal kell számolnia a diósgyőrieknek, mert gyalázkodó rigmusok miatt az UEFA így büntetett. Persze nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy olasz csapat kupameccsén ne lenne anyázás, de azért ritkán hallani ottani szektorbezárásról. Mi még ezen a szinten is kicsik vagyunk...

A Fradi a horvát Rijeka otthonában csak egy, a végén lőtt tizenegyesgóllal kapott ki, ez az eredmény még nem is lenne rossz. Ám az, hogy a mieink az egész meccs alatt egyetlen kapuralövést sem tudtak elereszteni, legalábbis elgondolkodtató, milyen felfogással, taktikával- no meg milyen játéktudással léptek pályára. Az, hogy egy csapat egyszer sem veszélyezteti az ellenfél kapuját, az álmoskönyv szerint sem jelent túl jót. A Rijeka berámolhatott volna még pár gólt, jobb csapat benyomását keltette, nagyot kéne változnia a Fradinak, ha tovább szeretne jutni.

A győriek viszont már az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára Svédországban, a Göteborg ugyanis 3-0-ra győzött az ETO otthonában. A svédeknek szerencséje is volt, mert egyébként egyáltalán nem látszottak verhetetlen gárdának, csak éppen a Győr futballistái képtelenek voltak a kapuba találni. Ők persze legalább lőttek kapura, de ha csak így megy, azzal nehéz lesz messzire jutni. Persze ha úgy nézzük, Göteborg sincs közel, lehet egy szép sétát tenni a hangulatos svéd városban, a meccsen meg lesz, ami lesz. 

Mivel magyar csapatokról van szó, a továbbjutás ebben a körben már egyikükkel szemben sem kötelező elvárás. Nem is fog mindnek sikerülni, legalább egy csapat kihullik már júliusban(!), de nincs kizárva, hogy egy másik is kiesik vele együtt. Ami persze nem csak erkölcsi értelemben kudarc, hanem azért is, mert azt jelenti, jövőre és azután is pályára kell lépni az európai foci utolsó vonalát jelentő csapatok ellen. Csak nehogy eljöjjön a pillanat, amikor már azok is túl erősek lesznek nekünk...