Sportfoglalkozás

Egerszegi Krisztina betöltötte a negyvenet, isten éltesse!

Én pedig egy kicsit nosztalgiázok. Ez persze abból a szempontból nem jó, hogy már olyan öreg vagyok, hogy ilyesminek is értelme van, másrészt mégiscsak jó, mert vannak szép emlékeim. És az az olimpiai aranyérem, az első Egér karrierjében, az megmaradt bennem.

Mivel majdnem egyidős vagyok a bajnokkal, én Szöul idején voltam abban a korban, amikorról már világos emlékeim lehetnek az olimpiáról, és persze megérthettem az egész sportesemény jelentőségét. Szóval igazán szívből szurkolhattam, és persze meg is hatódtam az aranyérem kapcsán. Persze előtte is szerettem a sportot, elsősorban a focit, de kell hozzá egy kis érettség, hogy az ember az olimpiai élményt is átélhesse a televízió előtt. Persze mi kicsit bajban voltunk, mert az előző 1984-es eseményen nem szurkolhattunk magyaroknak, így aztán Los Angeles szinte teljesen kimaradt az életemből.

Visszatérve Szöulra és Egerszegire, nagyon könnyű volt a fiatal bajnokért rajongani, aki alig 14 évesen legyőzte a világot. És persze amennyi örömöt adott nekünk, volt, akinek karrierje kapott lökést a sikereitől, edző, sportvezető, sőt, kommentátor számára is mérföldkő volt az az arany. Sokan, nagyon sokan köszönhetnek rengeteget annak a vékony, megelőzött német vetélytársak mellett oly kicsinek tűnő gyereklánynak.

Most pedig úgy fest, eljött (sokadjára, indokoltan) a köszönetnyilvánítás ideje, ezúttal a születésnap okán. Ma már nem az úszásra koncentrál a háromgyerekes édesanya, aki oly sok örömet és dicsőséget szerzett nekünk, és így legendává vált mindannyiunk szemében. Az egyik igazán szép dolog a sportban, hogy néha mindentől függetlenül igazi egységbe tud kovácsolni egy egész országot, ami hirtelen több lesz, mint ember sokasága: igazi közösséggé válik.

Egy sorozatot láttam, ami az amerikaifoci profiliga, az NFL néhány nagyon emlékezetes pillanatát idézi fel. Az egyik legendás meccs a XXXVI. Super Bowl volt, ahol a New England Patriots nagy meglepetésre legyőzte a St Louis Rams csapatát.

A Rams 1999-ben már megnyerte a bajnokságot, két évre rá pedig 14-2-es mérleggel az NFL legjobb csapataként került a rájátszásba. A támadóalakulat pokolian erős volt, a már bizonyított irányító, Kurt Warner köré remek egységet építettek fel, és ebben az évben a védelem is nagyon jól muzsikált.

A Patriots nem számított elit csapatnak, fennállása alatt még rájátszásba is ritkán verekedte be magát, és a 2001-es idény tragikusan kezdődött a számukra. Már a második meccsen lesérült sztárirányítójuk, Drew Bledsoe, és az ő helyét egy fiatal, teljesen ismeretlen játékos vette át, akitől nem sokat vártak, hiszen a drafton is csak a hatodik körben kelt el. Ám a rutintalan Tom Brady meglepően jól teljesített, a védelem pedig hozzátette a magáét, így 11-5-ös mérleggel a Patriots is bemasírozott a rájátszásba.

Az sem volt egyszerű menet, ahogy a Patriots elérte a Super Bowlt, de arra már végképp senki nem számított, hogy ott képesek lesznek helyt állni a Rams ellen. Ám a bostoniak remekül tartották magukat, és másfél perccel a vége előtt 17-17-re álltak a csapatok. A Patriotsnak már nem volt időkérési lehetősége, és a saját térfelükön a 20 yardos vonalon belülről indíthatták a támadást.

Ez az a helyzet, amikor a logika azt diktálja, a biztonság az első, nem szabad kockázatos passzokkal esélyt adni az ellenfélnek a labdaszerzésre, hiszen időkérés nélkül, másfél perc alatt végigrohanni pályán túl nagy feladat. A stúdióban ülő hozzáértő kommentátorok is mind azt mondták, most már ki kell húzni az időt a hosszabbításig, ez a legjobb megoldás.

A Patriots edzője, Bill Belichick viszont másképp döntött. Hitt Tom Brady és a támadóegység képességeiben, és a fiatal irányító néhány jól sikerült passzal el is ért a Rams térfelére, ahonnan már mezőnygól kísérletet lehetett végrehajtani. Eljött a rúgó, Adam Vinatieri nagy pillanata, aki korábban még soha nem hibázott zárt stadionban- és a New Orleans-ben található építmény is fedett volt. A 48 yardos rúgás még el sem ért a kapuig, amikor Vinatieri már ugrálva ünnepelt, és hamarosan vele együtt ünnepeltek a társak is, hiszen minden előzetes várakozásra rácáfolva a Patriots elnyerte a Super Bowl-t. 

A Patriots pedig az NFL legjobb csapatai közé került, Belichick és Brady vezetésével évről évre a bajnoki cím esélyeseinek számítanak. Az irányító már nem fiatal és pláne nem ismeretlen, de még most is az a magabiztosság és pontosság jellemző rá, mint az első győzelem idején- és ezért képes még mindig ilyen támadássorozatot vezetni sorsdöntő helyzetben.

Érdekes, mennyire az él még az emberek fejében, hogy a torna leginkább nőies ága az RSG, azaz ritmikus sportgimnasztika, pedig valójában már jópár éve csak RG, azaz ritmikus gimnasztika a neve. Ám még korábban idehaza művészi torna néven ismerték, ami talán a leginkább kifejező elnevezésnek tűnhet, de már rég nincs használatban. 

Ennek a mozgásnak a gyökerei még a 18-19. századra nyúlnak vissza, aztán a múlt század negyvenes éveiben lett belőle sportág a Szovjetúnióban. Hamarosan a nemzetközi tornaszövetség is elismerte, és 1963-ban rendezték meg az első világbajnokságát- Budapesten. 

Az elejétől fogva a szovjet versenyzők uralták az RSG világát, hozzájuk később a bolgárok zárkóztak fel, majd 1990 után a volt szovjet tagállamok versenyzői osztoztak leggyakrabban az érmeken- orosz, ukrán, belorusz csillagai voltak a sportágnak. Összesen talán egy kivétel volt ez alól a szabály alól, amikor 1984-ben Los Angelesben Lori Fung nyerte az olimpiát. Ő örülhetett volna normál esetben, ha a legjobb hat közé bekerül, de a szocialista országok bojkottja megnyitotta előtte az utat, és élt az eséllyel. Mivel ez volt az első alkalom, hogy ez a versenyszám az olimpián szerepelt, övé lett az első RSG-arany.

Manapság is hasonló szerekkel dolgoznak a sportolók, mint annak idején, karikával, szalaggal, buzogánnyal, labdával, kötéllel mutatják be a gyakorlatokat, külön versenyt rendeznek a csapatoknak is. A legjobbak gyakorlatai egyre inkább akrobatikusak lettek, miközben igyekeztek megőrizni a mozgás nőies jellegét, harmonikus voltát.

Ám voltak változások, a ruhák például színesebbek, látványosabbak lettek, kis szoknya egészíti ki a hagyományos dresszeket, kicsit elmozdult a show irányába a program. A ritmikus gimnasztika népszerű a nézők körében, a hölgyek inkább a szépen koreografált, zenére előadott gyakorlatok miatt nézik, az urak viszont a sportolók szépségét is nagyra értékelik.

Az RG egyik fontos jellegzetessége ugyanis továbbra is a tagadhatatlan nőiesség, a műúszás hasonlítható hozzá e tekintetben. Ennek ismeretében megütközést keltett, amikor néhány férfi sportoló azzal állt elő, hogy ők is szeretnének ritmikus gimnasztikában versenyezni. Bár voltak érthető és most még nem annyira indokoltnak látszó döntések, amikor valamelyik sportból addig kizárt ellenkező nem számára lehetővé tették a versenyzést (például ökölvívás, súlyemelés, síugrás), az RG esetén ez nagyon-nagyon távoli jövőnek látszik.

Őszintén bevallom, nekem nem is különösebben hiányzik, ezt tényleg a vicc kategóriába sorolom. Bizonyára vannak ügyes, ruganyos férfi sportolók, akiknek mozgása is harmonikus, de mégsem hiszem, hogy ennek akár a tornászok, akár a nézők részéről túl nagy támogatása lenne. Hagyjuk csak meg az RG-t (vagy RSG-t, ha valaki ragaszkodik a már nem használt névhez) a hölgy versenyzőknek és a férfi (no meg természetesen női) nézőknek...

Mindenki fújja az Aranycsapat összeállítását, a Londonban 6-3 arányban győző magyar válogatott sikerét azóta is emlegetjük.

De mi volt ennek a visszhangja? Ma persze lehet mondani bármit, de sokkal izgalmasabb megnézni egy hat évtizede született összeállítást, ami angol szemszögből mesél a meccs utóéletéről. Ahogy nálunk is szokás egy-egy nagyobb pofon után, ott is a szövetség kezdett foglalkozni az üggyel, jöttek a fogadkozások, az új programok. És mint az látható, tényleg próbáltak "magyaros technikára" szert tenni a játékosok, új módszerekkel tanították a gyerekeket is. Ám mindez mégsem volt elég, mert a budapest magyar-angol meccsen az eredmény még rosszabb lett- az angolok szempontjából.

Persze a változások soha nem egyik napról a másikra hoznak eredményt. Azt tudjuk, hol tart ma a magyar foci, és azzal is tisztában lehetünk, klub- illetve válogatott szinten is bőven előrébb járnak az angolok. Talán több ésszel tervezték a programot a foci fejlesztésére, netán ügyesebben hajtották azt végre? Erre nem tudom a választ. De az alapadottságaik nyilván nem lehettek különösebben jobbak, hiszen ha egyszer volt olyan időszak, amikor mi voltunk a tanítómesterek, akkor a magyarok pont olyan alkalmasak a focira, mint ők. Ezen nem múlik az előrelépés, de nagy kérdés, mi van a többi feltétellel?...

A hétvégén nagy rangadót rendeztek Angliában, és a Chelsea 2-0 arányban győzött a Liverpool ellen. Ez adta az inspirációt, hogy felkutassak pár izgalmas videót a két csapat múltjából.

1965-ben például a két csapat az FA kupa elődöntőjében találkozott, és a végén a Liverpool örülhetett.

A Chelsea első és sokáig egyetlen bajnoki címét 1955-ben nyerte el, erről is készült egy remek kis beszámoló.

Az 1937-es szezon nyitómeccsén a Chelsea 6-1-re tömte ki a Liverpoolt.

Így edzettek a Liverpool játékosai egy évszázada...