Érdekes, mennyire az él még az emberek fejében, hogy a torna leginkább nőies ága az RSG, azaz ritmikus sportgimnasztika, pedig valójában már jópár éve csak RG, azaz ritmikus gimnasztika a neve. Ám még korábban idehaza művészi torna néven ismerték, ami talán a leginkább kifejező elnevezésnek tűnhet, de már rég nincs használatban. 

Ennek a mozgásnak a gyökerei még a 18-19. századra nyúlnak vissza, aztán a múlt század negyvenes éveiben lett belőle sportág a Szovjetúnióban. Hamarosan a nemzetközi tornaszövetség is elismerte, és 1963-ban rendezték meg az első világbajnokságát- Budapesten. 

Az elejétől fogva a szovjet versenyzők uralták az RSG világát, hozzájuk később a bolgárok zárkóztak fel, majd 1990 után a volt szovjet tagállamok versenyzői osztoztak leggyakrabban az érmeken- orosz, ukrán, belorusz csillagai voltak a sportágnak. Összesen talán egy kivétel volt ez alól a szabály alól, amikor 1984-ben Los Angelesben Lori Fung nyerte az olimpiát. Ő örülhetett volna normál esetben, ha a legjobb hat közé bekerül, de a szocialista országok bojkottja megnyitotta előtte az utat, és élt az eséllyel. Mivel ez volt az első alkalom, hogy ez a versenyszám az olimpián szerepelt, övé lett az első RSG-arany.

Manapság is hasonló szerekkel dolgoznak a sportolók, mint annak idején, karikával, szalaggal, buzogánnyal, labdával, kötéllel mutatják be a gyakorlatokat, külön versenyt rendeznek a csapatoknak is. A legjobbak gyakorlatai egyre inkább akrobatikusak lettek, miközben igyekeztek megőrizni a mozgás nőies jellegét, harmonikus voltát.

Ám voltak változások, a ruhák például színesebbek, látványosabbak lettek, kis szoknya egészíti ki a hagyományos dresszeket, kicsit elmozdult a show irányába a program. A ritmikus gimnasztika népszerű a nézők körében, a hölgyek inkább a szépen koreografált, zenére előadott gyakorlatok miatt nézik, az urak viszont a sportolók szépségét is nagyra értékelik.

Az RG egyik fontos jellegzetessége ugyanis továbbra is a tagadhatatlan nőiesség, a műúszás hasonlítható hozzá e tekintetben. Ennek ismeretében megütközést keltett, amikor néhány férfi sportoló azzal állt elő, hogy ők is szeretnének ritmikus gimnasztikában versenyezni. Bár voltak érthető és most még nem annyira indokoltnak látszó döntések, amikor valamelyik sportból addig kizárt ellenkező nem számára lehetővé tették a versenyzést (például ökölvívás, súlyemelés, síugrás), az RG esetén ez nagyon-nagyon távoli jövőnek látszik.

Őszintén bevallom, nekem nem is különösebben hiányzik, ezt tényleg a vicc kategóriába sorolom. Bizonyára vannak ügyes, ruganyos férfi sportolók, akiknek mozgása is harmonikus, de mégsem hiszem, hogy ennek akár a tornászok, akár a nézők részéről túl nagy támogatása lenne. Hagyjuk csak meg az RG-t (vagy RSG-t, ha valaki ragaszkodik a már nem használt névhez) a hölgy versenyzőknek és a férfi (no meg természetesen női) nézőknek...