Sportfoglalkozás

Amióta változtattam az életmódot, az előző napok kilengéseinek másnap nem rosszullét és fejfájás a következménye, hanem izomláz. Nincs mese, kevesebbet iszogatok, viszont többet sportolok, és néha egy kicsit túlzásba viszem a dolgot. Persze nekem ez nem nehéz, nem vagyok annyira nagy sportember, hogy nevessek minden kihíváson.

A napokban például olvastam egy bejegyzést arról, hogyan lehet másféle technikával futni. Igyekeztem némi információt összeszedni, kerestem egy cipőt, aminek nem olyan magas és párnázott a sarka, és megpróbáltam tudatosan odafigyelni rá, hogy végig a lábfejem első részére érkezzek.

Szögezzük le, nagyon amatőr futó vagyok, 8-9 kilométereket szoktam kocogni, de most az átlagnál valamivel tovább bírtam a tempót. Ráadásul vidéken, jórészt földutakon futottam, több emelkedőt beiktatva. Egészen jól is ment minden, de amikor megálltam, akkor már éreztem, a lábszáramban az izmok elég keményen meg lettek dolgoztatva. A nyújtáskor is tisztában voltam vele, másnapra ebből izomláz lett, és tényleg.

Az izomláz egyébként pár mozgásformánál már nem nagyon szokta követni az edzést, ha biciklizek vagy úszok, akkor ilyesmi mostanában nem volt. Súlyzózásnál gyakoribb, futásnál pedig ilyen jellegű, a lábszárban ennyire erősen érzett most volt először. De igazán nem szokott zavarni a dolog, legalábbis sokkal kevésbé van bűntudatom a piás másnaposság utáni hangulattal összevetve. Vagyis nincs egyáltalán bűntudatom, mert az ember hülye módon szinte még büszke is erre az izomlázra.

Minden egyes mozdulatnál, amikor többet teljesítek a korábbinál, tudom, hogy ebből lehet fáradtság, majd izomláz. Amikor fogom a súlyt és küzdök vele, akkor ez is átfut az agyamon, de csinálok még egy ismétlést. Azt tartom számon, milyen súllyal edzek és mennyi kilométert futok, és ez nekem így jó. Arra azért igyekezni kell vigyázni, hogy ne szálljon az ember magától, hiszen végülis nem a világbékét teremtettem meg, csak kocogok meg néha gyúrok, de az egészséges büszkeség mindenképpen tovább tud lendíteni, amikor épp nem lenne kedvem semmihez.

És lássuk be: ez az érzés ugyanúgy része az edzésekkel tarkított életmódnak, mint az izomláz...

Amióta többet sportolok, néhány szempontból kinyílt számomra a világ, mert biciklizve, gyalogolva is el tudok jutni olyan helyekre, amiket korábban nem ismertem. Így logikus lépés volt, hogy elkezdjek túrázni is, hiszen most már képes vagyok legyűrni normál távolságokat.

Nagy rákészülés nem volt, vettem egy megfizethető túracipőt, mentem benne két rövid sétát, hogy bejáródjon, kipróbáltam, nem tör-e, vettem bele egy kényelmes talpbetétet, és a többi cucc már megvolt.

Célul nyilván a Kéktúrát tűztem ki magam elé, hiszen ehhez kötődnek élmények, és persze ezt mutatta be a legendás Másfél millió lépés Magyarországon. No nem az egész útvonalat akartam egyben megtenni, csak egy hozzám közel eső szakaszát, bemelegítésként. Bár gyerekkoromban voltam én vándortáborban, nem ismeretlen kaland számomra az erdőjárás, azért jó ideje már annak, hogy túrabakancsot húztam. Kíváncsi voltam, a mostanában népszerűsített természetjárás-túrázás feltételei valóban adottak-e a magamfajta amatőr számára.

Pilisszentkereszttől indultam Dobogókőig, és örömmel tapasztaltam, tényleg gondozott, karban tartott gyalogúton mehettem végig a csúcsig, sok és jól látható turistajelzést követve. Semmiféle problémát nem okozott a tájékozódás, csak akkor álltam meg, ha fotózgatni akartam. Ráadásul ideális volt az időjárás, nem volt túl meleg, de tiszta volt az ég, rövidujjú pólóban sétáltam végig. 

Odafenn aztán a remek panoráma volt a jutalom, mert a tiszta időben egészen messze el lehetett látni. Nincs mese, megérte a túra! Ekkor még hezitáltam rajta, busszal menjek-e vissza Pilisszentkeresztig, de látva, milyen sokát kellene rá várni, inkább egy másik útvonalon lesétáltam Dobogókőről. Ez az út kevésbé volt széles, voltak olyan szakaszok, ahol nem nagyon láttam turistajelzést, de modern világban élünk, most már mindig velem van a GPS-em, és azzal könnyen tarthattam a megfelelő irányt.

Alapvetően remek nyár végi nap volt, és jó kedvcsináló a következő túrákhoz. Csak egy dolog van, amit kicsit furcsállottam: felfele egyetlen másik túrázót sem láttam, lefele is csak egy ember jött velem szembe. Nagyjából 10 kilométernyi séta, szinte teljesen egyedül az erdőben... 

Persze van ennek jó oldala is, hiszen a nyugalom, a béke könnyen megszokható a pesti zsúfoltság után. Tudjuk azt mindannyian, hogy mennyi szép tája van Magyarországnak, de mégis más élőben ott lenni, mint filmen látni. Kicsit újrafelfedezi az ember azt a vidéket, amit az utóbbi években saját szemével csak a gyorsan elsuhanó autó ablakán keresztül látott. Ha másért nem, azért biztosan megérte sportolni kezdeni, hogy ilyen élményeket gyűjthessek. Mert az kétségtelen, szintemelkedéssel nehezített túrát nyugodtan felfoghatunk egy kellemes edzésként, nekem abszolút belefér az edzésprogramomba.

És már böngészem a térképet, hova legyen a legközelebbi kirándulás...

Azt hiszem, a rendszeres mozgás akkor maradhat tartós program az ember életében, ha nem fásul bele, ha mindig tud valami örömet okozni. Vannak, akiknek ehhez elég, ha jó sokat fut vagy teker, mások táncos mozgásformát választanak, de van más lehetőség.

Egyszerűen csak a monotonnak tűnő, egy idő után már unalmasnak tűnő mozgást lehet feldobni valahogy, és máris egészen új élményeket lehet szerezni. Akadnak például sokan, akik a futógépet pont azért nem kedvelik, mert nem túl változatos dolog egy edzőteremben így róni a kilométereket.

Ez a fickó viszont új szintre emelte a futógépezést:

Bevallom, irigylem a könnyedségét, lazaságát, azt, ahogy élvezi ezt a mozgást. Azt hiszem, sokunknak felnyithatja a szemét egy ilyen videó, mert ha nem is kell a futógépen táncolni, azért új ötleteket adhat. Például azt, hogy egy nap futás helyett inkább kimenjünk egy túraútvonalra, és ott tegyünk egy kiadós, tempós sétát. Ha valaki unja az úszást, esetleg kereshet szabadtüdős búvárokat, és velük gyakorolhatja az egy levegővel merülést. Ki lehet próbálni mindenféle új mozgásformákat a jógától a falmászásig- egy kis változatosság jót tesz, utána jobban esik majd megint a kocogás, a biciklizés.

Ha pedig mégis a futógépezést akarod feldobni akrobatikával, itt egy másik video. Igaz, ez egy reklámkampány része, de a bemutatott produkció azért nem rossz, szinte már tornagyakorlat, nem laza mozgás.

A jóga manapság az egyik legdivatosabb mozgásforma, rengeteg helyen van nálunk is ilyen óra, különféle irányzatok, módszerek (pl. hot jóga) közül lehet válogatni az érdeklődőknek. A sztárok is előszeretettel hangoztatják, mennyire lenyűgözi őket ez az ősi filozófia, mozgásforma- hogy kinek mi, azt inkább mindenki magának dönti el.

Mert azt nem kell hinni, hogy mi itt, a nyugati világ szívében pont ugyanazt gondoljuk jógának, mint amit mondjuk egy indiai kolostorban élők. És valljuk be, az itteni jógaoktatók jelentős részét se lehetne összetéveszteni bölcs buddhista szerzetesekkel. Amivel nagy probléma nincs; egy régi barátom mesélte, amikor Indiában járva feltűnt egy amerikai csoport, akik jöttek "segíteni", és haspólóban jártak-keltek fontoskodva a szerzetesek közt, azok mindezt mosolyogva fogadták, és elmagyarázták értetlenkedő barátomnak, még mindig jobb, ha azt hiszik, valami fontosat és jót téve közelednek a filozófiájukhoz, mintha innának, vagy máshogy tennének kárt magukban.

Szóval a mi jógánk az nyilván onnan nézve csak "jóga", de ettől még lehet nagyon jó és nagyon hasznos. Fogja fel mindenki annak, ami az ő számára a legszimpatikusabb, és ne kritizáljunk mást azért, mert számára ez az egész nem ugyanazt jelenti. Bizonyára van, akinek fontos a mögöttes filozófia, míg sokaknak ez az egész egy divatos, de nagyon hatékony tornaféleség. Jót tehet az embernek így is, úgy is, és akkor is megtörténhet, hogy hosszú gyakorlás után egy kicsit abba is belekóstolunk a jóga kapcsán, amire eredetileg nem is gondoltunk...

Azt gondolom, ezerszer rosszabb divatok, trendek és őrületek is vannak, mint a jóga. Persze az ilyen hullámok magával hozzák azt, hogy kóklerek is pénzt akarnak maguknak kihasítani a buliból, de ha baráti ajánlásokra hallgatva és magunk is értő módon választva találhatunk korrekt, jó oktatót. Amikor pedig túllendülünk az első időszakon, amikor trendinek és menőnek érezzük magunkat, kinyílhat előttünk egy új világ.

Persze a jóga divatja azt is magával hozta, hogy egész iparág épült erre. Ennek a legmarkánsabb megjelenési formája a szűk jóganadrágok népszerűvé válása. Ezeket már nem csak az edzőteremben hordják bátran, hanem az utcán is, egyfajta demonstrálása lett annak, milyen modern felfogású ember a viselője. Hiszen mindenhol áthatja a szellemét a jóga filozófiája, mert kilátszik a bugyija a vékony anyagú, testhezálló cicanadrág alól.

Komoly téma lett ez, még vihart is kavart, amikor az egyik leghíresebb gyártó túl sokat mutató nadrágja eltűnt a piacról. Tudom, mindenről a gonosz férfiak tehetnek, akik a nyálukat csorgatják a cicanadrágos hátsók láttán. Azért valljuk be, nehéz elmélyülésre gondolni akkor, amikor valaki közszemlére teszi idomait, saját akaratából. És amikor készül egy ilyen szelfi, remélhetően nem lepődik meg a lelkes jógi, ha az embernek eszébe sem jut, milyen messzire juthatott a jóga filozófiájában...

Egyébként persze miért ne készítenének képet? Kinek mi a fontos, amikor elkezd jógázni vagy akármilyen más sportot űzni, és az teljesen vállalható cél, ha az ember jól akar kinézni. Ha pedig ezt eléri, akkor nyilván büszkélkedhet vele. Ehhez pedig ilyen öltözék dukál! 

Csak nem kell azt hinni, hogy egy ilyen fotóval azt igazolhatja bárki, milyen magasra jutott a keleti filozófiák megismerésének terén. Nagyon is nyugati szemlélet ez, amit elsősorban mi, nyugatiak értünk és értékelünk. Más a felfogásunk, ennyi az egész. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris közelebb juthatunk annak megértéséhez, egy szűk gatya felvételétől és pár ászana megismerésétől függetlenül az egésznek az ősi gyökereitől nagyon messze vagyunk- viszont mégis előfordulhat, hogy ilyen kis kitérőkkel épülünk és fejlődünk nem csak testileg, de mentálisan is.

Az, hogy meddig jutunk el, rajtunk múlik: mit akarunk elérni, kire hallgatunk, milyen jógastúdiót választunk és így tovább. A megfelelő oktatóval, tudatossággal, alázattal még itt, Európa szívében is igazi életformává válhat a jóga.

Ilyen rendszeres, tudatos edzés kell ahhoz, hogy valaki teljesíteni tudja az Ironmant... Hajnalban és este, melegben és hidegben, kerékpáron, futva és medencében egyaránt falni kell a kilométereket, hogy aztán a versenyt sikerüljön befejezni. Egy ilyen kihívás nem csak a számszerű eredményről szól- már önmagában a teljesítése nagy dolog.