Sportfoglalkozás

Ez is beleférne a Bakiparádéba: a Krasznodar játékosa tegnap a Diósgyőr ellen még az üres kapuba sem tudta begurítani a labdát.

Az egy másik kérdés, hogy ennek az égegyadta világon semmi jelentősége sem volt, hiszen az oroszok akkor már 3-1-re vezettek, és a végén 5-1-es győzelmet aratva gyakorlatilag tét nélkülivé tették a visszavágót. 

Most jöhetne a szokásos rizsa arról, hogy "ennyit tudunk, ennyit érünk Európában", de minek? Tisztában van ezzel mindenki. Inkább mosolyogjunk egy jót a kihagyott helyzeten, és konstatáljuk, még egy magyar csapat meccsén is lehet jól szórakozni.

Olvastam egy pletykát, ami szerint szurkolók hiányában majd a hangtechnikát használják fel hangulatteremtésre a vadonatúj Fradi-stadionban. (Itt találtam.)

Először is leszögezem: nagyon szeretném hinni, hogy ez ordas nagy kamu. De mivel Magyarországon élünk, és nálunk félelmetes mélypontokat képes elérni a fociközeg, én már semmit nem zárok ki. A további fejtegetés természetesen nagyon-nagyon elméleti, mert én sem hiszem el ezt a pletykát, de... (A hírt azóta cáfolták is, de mégis írok pár gondolatot, mert ha nem is valósul meg, szörnyű arra gondolni, hogy sokan hihetőnek tartanak egy ilyen felvetést- azaz már minden elképzélhetetlen elképzelhetővé vált.)

Szóval, ha egy Fradinál nem sikerül a szurkolóknak hangulatot teremteni, akkor tényleg nem tudom, mit akarunk úgy általában. A hazai focicsapatok túlnyomó többségénél jóval kisebb és csendesebb a szurkolótábor, mint a zöld-fehéreknél, és ha nekik nem sikerül szurkolásra bírni a nézőket, akkor hamarosan eljön a pillanat, amikor meccsnapon a stadion előtt sétálva sem vesszük észre, hogy épp játszanak odabenn.

Másrészt felvetődik bennem a kérdés, azért épülnek nagy befogadóképességű, korszerű stadionok, hogy a szuper hangtechnikának köszönhetően valószerű szurkolóhangulatot lehessen teremteni? Ha igen, ezt azért olcsóbban is meg lehet oldani, egyszerűen nem kell székeket felszerelni, lelátóból is elég a kicsi... A viccet féltretéve, szégyenteljes lenne, ha a szuperstadionokban drukker-DJ keverné a szurkolóhangokat. Nem is a szurkolószámot közölnék a lapok, hanem a decibelt- aki nagyobb hangfalakat vesz, a leghangosabb meccseket rendezheti. Biztos van csapat, ahol máris elkezdték böngészni a hangtechnikát áruló cégek ajánlatait... Hangpárbaj a stadionokban? Két show egy jegy áráért...

Tudom én, a drukkerekkel csak a baj van. Pont elegendő, ha a klubvezetés jól szórakozik a VIP-páholyban, a főszponzorokkal kiegészülve, az a sok mosdatlan szájú maradjon otthon a tévé előtt, zaklassa a szomszédokat a hangos kiabálással. Nem kell nagy pénzeket kitalicskázni biztosításra, beléptetésre, vénaszkenner bevetése helyett elég észben tartani azt a tucatnyi embert, aki személyesen tiszteletét teszi a stadionban. Bizonyára van olyan (általam most inkább nem minősített) focifejes a nagyvilágban, ahol ezt a megoldást nagyszerűnek tartanák, de én hiszek benne, hogy nálunk nincs egy ilyen se. Ha van, akkor inkább bújjon el szégyenében!

Az idejében kitörő botrány persze azért jó, mert ha valakinek eszébe is jutott ilyesmi Magyarországon, gyorsan észbe kaphat. Inkább foglalkozzon mindenki azzal, ami a valós feladata: a játékos focizzon, az edző gondoskodjon jó csapatról, a drukker szurkoljon, a klubvezetés pedig tegyen meg mindenkit azért, hogy a fentiek számára megteremtse a megfelelő feltételeket. Nem atomtudomány ez, és nem olyan idióta ötletekre van szükség, mint az előre felvett szurkolás bejátszása, hanem hitelességre, felelős gazdálkodásra, ésszerűségre és a foci szeretetére.

És elkezdődött!... Az első osztályú magyar labdarúgó-bajnokság a Debrecen nyíregyházi vendégjátékával indult, a végeredmény 1-1, a meccs nézhető, a legrosszabb teljesítményt talán a legnevesebb magyar bíró, Kassai nyújtotta, aki elég vitatható tizenegyes megítélésével segítette egyenlítéshez a nyírségieket. A bíró már a világbajnokságon megismert magától eltűnő jelzővonalat fújkálja, de ugyanúgy tévedhet, mint korábban. Ez benne van a játékban.

De most nem is annyira a nyitómérkőzésről akarok beszélni, hanem magáról az élményről, amit a magyar foci ad a nézőnek. Én szoktam aztán rendesen szidni a hazai futballt, de ezt két okból is megtehetem: egyrészt mert tényleg alaposan követem a történéseket, másrészt kötődök hozzá, mondhatni szeretetből kritizálok. Igen, én a magyar foci kedvelőinek csökkenő, de azért nem is olyan kicsi táborát erősítem.

Ugyanis a magyar foci azért téma, mert még mindig sok embert érdekel. És pont. Persze, mehet itt a vízilabda EB, de van egy jelentős réteg, és mindig lesz is, akiket ezerszer jobban érdekel a magyar válogatott vasárnapi döntőjénél a Fradi kecskeméti vendégjátéka. Ez van. A sport ebben a tekintetben (sem) igazságos. 

A fociszurkoló egyszerűen a magyar focihoz kötődik. Erre vitték el kézenfogva gyerekkorában, nem úszást vagy ritmikus gimnasztikát nézni. Kinn a játszótéren focilabda került elő, nem kézilabda. És gyerekként futballsztároknak képzeltük magunkat, nem kajakos olimpiai bajnoknak. Mást is lehet nézni, másnak is lehet szurkolni, lehet rajongani a magyar sport nemzetközi szinten is jegyzett sztárjaiért, de azok csak akkor érdekesek, amikor valami nagyobb torna van.

A foci viszont mindig velünk, szurkolókkal van. Az Újpest-Fradi mindig téma lesz. És míg a többi sport kudarcai felett csak maroknyi ember bánkódik, addig egy kínos vereség a fociban felháborítja az egész országot. Úgy érzi bárki, túlzok? Hányan emlékeznek rá, ki ellen és milyen körülmények között esett ki a női vízilabda válogatott alig két napja az Európa bajnokságon? És hányan beszéltek arról napokig, hogy az U19-es fociválogatott hat gólt szedett be a portugáloktól? És utóbbi még mennyi ideig lesz téma!... Mert az ilyen vereség fáj mindazoknak, akik még ezt a vacak magyar focit sem tudják megunni.

Az ember morog, szidalmaz és gúnyol, de... Mégis reménykedünk. A drukker belekapaszkodik a magyar foci apró részsikereibe, ha véletlenül van egy-két jó meccse a válogatottnak, a következőre megtelik a Puskás Stadion, miközben sokkal sikeresebb sportágak a Pancho Arénát se tudnák megtölteni.

Így aztán amikor elkezdődik az új idény, a sok csalódás ellenére izgatottak lesznek az igazi drukkerek. Én sem vagyok kivétel. Igen, meccseket fogok nézni, minden forduló után megnézem, hogy áll a kedvenc csapatom, bosszankodok a vereség miatt, és örülök a győzelemnek, akkor is, ha csapnivaló volt a teljesítmény. Fel tudom idézni első sportos emlékeimet, amik gyerekkorban látott meccsekhez kötődnek, gombfocihoz, sötétedésig rúgott labdákhoz, és nem nehéz érezni a folytonosságot a mostani szurkolóságomig. Teltek az évtizedek, voltak sikerek és bukások, de valahogy mindig odafigyeltem a magyar focira. Néha kicsit jobban, néha kevésbé, természetesen, de alapvetően mindig tisztában voltam a történésekkel. Szurkolóként felnőtté váltam, többet elemzek mint ugrálok, de néha ugyanúgy el tudnak ragadni az érzelmek, ha focit látok.

És hiába vitézkednek a vízilabdások, számomra a hétvége meccsét most sem medencében rendezik, hanem a zöld gyepen... Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de jó hír, hogy nem is kell. Valaki vagy így érez, vagy nem, nincs itt semmi gond.

De csak elfogult vagyok és nem bolond. Pontosan látom, mennyire csapnivaló a játék, és ezért a fociba öntött milliárdokról úgy gondolom, lenne jobb helyük, mint az aranylábú fiúk támogatása. A jó szurkoló minden elfogultsága ellenére legyen azért ilyen téren egy picit realista is, mert bármennyire sokat számít neki a csapata, azért tudja, ez csak egy sport, tehát a helyén kezeli a dolgokat. És a magyar focinak az tud nagyon sokat ártani, ha olyan helyzetbe emelik ki, amit nem érdemel meg- ilyenkor teljesen jogos mindenki felháborodása. Ha van jövője nálunk ennek a sportnak, akkor ahhoz a pályán, az edzéseken át vezet az út, a beleöntött pénz másodlagos, mert még százmilliárd forint sem lő egy gólt se.

Szóval ha megkérdik, szeretem-e a magyar focit, én őszintén mondhatom, igen. Nekem ez nem csak vicc-téma, tényleg kötődök hozzá. De a hülyeségem kizárólag addig terjed, hogy megnézek pár meccset, odáig nem, hogy támogatnám a közpénz szórását...

No, bántsuk egy kicsit a magyar focicsapatokat ma is? Naná! Azt azért tegyük hozzá, hogy Dave Demeshek NFL-szakíró Shame Reportjának (kb. szégyenfal) mottója itt is idézhető: a focisták és az edzők ne a kritikusokra haragudjanak, mert nem ők szégyenítik meg őket, hanem ők saját magukat.

A Debrecen emberelőnyben, meglehetősen kínlódós meccsen brusztolta ki a győzelmet gyenge északír ellenfelével szemben. A meccs annyiban jobb volt, mint a kinti odavágó, hogy a Cliftonville nem nagyon tudott helyzetet teremteni, míg a DVSC fél tucatnyi ziccert elpuskázott, tehát lehetett volna könnyebb, fölényesebb a győzelme. A fehérorosz BATE Boriszov ellen viszont többet kellene mutatni, és addig még egy keleti rangadó is jön a Nyíregyházával szemben. Nincs idő unatkozni... Viszont a Bajnokok Ligájának lebonyolítási szabályai miatt a debreceniek a mostani továbbjutással még legalább két kört játszanak, mert ha a BL-ből ki is pottyannak, az Európa Liga utolsó selejtezőkörében még kapnának egy esélyt.

A másik sikerrel járt gárda a Diósgyőr volt. Bulgáriában 2-0 arányban győztek, majd itthon is megszerezték a vezetést. Ám a végén felpörgött a Liteksz Lovecs, két gólt is lőttek, és bizony ha a végén még egy találatot begyötörnek, a miskolciak búcsúzhattak volna a nemzetközi színtértől. A következő körben egy kemény orosz csapat vár rájuk, az FK Krasznodar. Nem tennék nagy pénzt a diósgyőri továbbjutásra, de ez a két eddigi teljesített forduló sem olyan rossz tőlük.

A Győr a múlt héten idehaza szenvedett sima 3-0 arányú vereséget a Göteborgtól. Így aztán nem túl vérmes reményekkel utazhattak Svédországba. Ott viszont meglepő módon emberhátrányban is tudtak 1-0-ra győzni, de ez a siker összességében így is csak a kudarc megszépítésére volt jó. Most persze lehet keseregni azon, miért kellett annyira elbénázni a győri meccset, mert alakulhatott volna az másként, de már teljesen mindegy.

A legkilátástalanabb teljesítményt nyújtó csapat viszont a simán kipottyanó Ferencváros volt. Ez a kétes dicsőség aligha méltó a klub hagyományaihoz, és ezt az ultrák tüntetéssel jelezték. Elég nagy marhaságnak tartom, hogy a leghűségesebb szurkolóival hadakozik egy nagy múltú sportegyesület, de majd rendezik a gondjaikat, ahogy tudják. Idő lesz rá, mert a nemzetközi színtéren még az augusztust sem érték meg, a szép új stadionban az idén maximum gálameccsen lehet ellenfél egy külföldi csapat. A Rijeka egyébként semmi különöset nem mutatott, de ha egy csapat az oda- és a visszavágón is legyőzi ellenfelét, akkor nem kell magyarázkodniuk.

A Fradinál bezzeg van mit előadni a vereség kapcsán. Lehet beszélni csapatépítésről, több év alatt megvalósítandó nagy tervekről, csodálatos jövőről, de... A jelenlegi klubvezetés évek óta regnál, hoztak már külföldi edzőket és külföldi játékosokat, de valódi, komoly eredményt a csapat nem tud felmutatni. A szurkolók legalábbis maximum ideig-óráig örülnek egy bajnoki bronzéremnek, a Fradinál ennél sokkal magasabban van a léc.

Az idei szezon pedig egy kínlódós továbbjutással indult egy gyengécske máltai csapat ellen, majd folytatódott a mostani kieséssel. Ott vannak a balhék az új stadion beléptetési rendszerével, a csapat keretéből elmentek a legjobbak, és hiába jön a Chelsea, egy gálameccs nem lesz elég ahhoz, hogy béke legyen a klub háza táján. Nem az a nagy kérdés, mit játszik az FTC az angolokkal, az lesz a döntő, mire mennek a Kecskeméttel...

A szokásos jelentéktelen ügyek egyike a magyar fociban az, hogy kiszivárgott a belga auditorcég jelentése a magyar fociakadémiákról. Van, aki szerint abból nem lehet következtetést levonni, mert még csak a folyamat elején járnak az akadémiák, mások szerint igenis érdekes, mert az eredmények csapnivalóak. Szerintem picit szánalmas az üzengetés, de nem az én dolgom, mivel égetik most éppen magukat a magyar foci fejesei, ők ehhez sokkal jobban értenek mindenki másnál.

Ám belekotyogok én is a témába, és megmondom a tutit. Tőlem akármennyi pénzért akármilyen dokumentációkat rakhat össze egy auditorcég (bevallom, még azt se értem, mit papírozgatnak ők, de gyanítom, ez manapság nemzetközi szinten jól eladható szolgáltatás, tehát lesz olyan cég, aki összetoboroz egy csapat öltönyöst és frankó prezentációkat vetít), engem egyetlen dolog érdekel. Akadémiákról vagy nem akadémiákról kikerülő futballistáink közül vajon hányan játszanak topligában, és mennyiük értéke haladja meg a nemzetközi színtéren még elény szerénynek tűnő három millió eurót?

A transfermarkt oldalán böngészve a válogatott játékosainkat, van egy kiugróan magas értékű, Dzsudzsák Balázs, aki ugye Oroszországban játszik. Szalai Ádám most igazolt el a Bundesliga egyik kiscsapatához, a Hoffenheimhez, Huszti Szabolcs pedig elment Kínába pénzt keresni. A transfermarkt becslése szerint a kerettagok túlnyomó többségének ára nem éri el az egymillió eurót se. Ugyanez az oldal a horvát válogatottban hét olyan játékost tart számon, akiknek értékét tízmillió euro fölé lövik be. A szlovákok, románok között is több a jegyzett név. Vagy ott vannak a szerbek, akiknek válogatott játékosai olyan klubokba jutottak el, mint a Manchester City, a Liverpool, a Chelsea vagy az AS Roma.

Hogy ezen szomszédainknál hány akadémia van és milyen értékelést kapnának ettől a kiváló belga cégtől, azt éppenséggel nem tudom. De nem is érdekel. Sőt, szerintem a helyi futballszövetségek sem jönnek lázba az auditálástól, amíg évről évre olyan fiatal játékosok bukkannak fel a semmiből, akik gyorsan berobbannak a nemzetközi foci világába. Eközben mi meg azt elemezgetjük, hogyan lehet erőt meríteni abból, ha a labdarúgás jövőjét jelentő U19-es válogatott ki tud harcolni egy döntetlent Üzbegisztán ellen. 

De minket és az akadémiáinkat most már jól auditálták, gyakorlatilag rakétasebességgel képezhetik majd az ifjú magyar csillagokat. Ők lesznek azok, akik a Kecskemét-Kispest rangadókon elkápráztatják majd a meccsre kilátogató nézősereget. Nyilván azért nem állnak sorba a magyar ifikért a külföldi sztárklubok, mert tudják, mi úgyse mondunk le bagóért az értékeinkről. Hiszen nekünk nem csak új stadionjaink vannak, hanem stratégiánk is. És mi akármikor nézhetünk jó focit.

Csak a tévét kell bekapcsolni hozzá...