Sportfoglalkozás

A felcsúti után végre a debreceni aréna is megnyílt. Elnézést, amiért én a hivatalos megnyitót nem tartom sokra: egy futballpálya az első tétmeccs után lesz az, aminek szánták. Az esztrádműsor, a gálameccs nem sok vizet zavar, mert még egy megye II-es összecsapásnak is több köze van a sporthoz, ha tétmeccsről van szó, mint a revünek.

Szóval én úgy tekintem, a Nagyerdei Stadion mostantól tekinthető úgy, mint amit birtokba vett a debreceni focicsapat és a szurkolóik. Igazán stílusos lett az első rangadó, gyakorlatilag telt hát, húszezer ember volt kinn, remek volt a hangulat, izgalmas a mérkőzés. Meg kell jegyezni, ehhez az újpesti oldal is hozzájárult: a lilafehérek odatették magukat a pályán, és az őket elkísérő drukkerek sem csendben ücsörögtek.

A hangulathoz foci kell és hangos szurkolás, az, hogy a kinn levők magukénak érezzék a csapatot és a stadiont. Ezért lenne értelme a stadionfejlesztésnek, a debreceni szurkolók maguk bizonyíthatják, megérte a beruházás, ha mindig magas lesz a nézőszám. Most, amikor fut a csapat szekere, karnyújtásnyira van a bajnoki cím, nyilván nem meglepő, ha sokan kimennek. Majd meglátjuk jövőre, mennyire tartós a lelkesedés.

Ám ami biztos, az az, hogy a kellő bázis megvan ahhoz, hogy a hazai meccseken jó legyen a hangulat, ugyanez igaz a Ferencvárosra is. Felcsút ezért lóg ki a sorból, nagyon. És ha lesz új stadion még néhány, akkor ott is az lesz a baj, hogy igazán maguknak a helyieknek nincs szüksége a focira, elmegy pár milliárd az építkezésre, aztán majd üresen ásítoznak a széksorok. Bizonyára van, aki nosztalgiát érez a fejesek közül a sorkatonaság iránt- no nem amiatt, mert a fiatalokból férfit nevel, hanem azért, mert a kiskatonákat ki lehetne vezényelni a meccsekre, és úgy nézne ki, mintha lenne érdeklődés a foci iránt.

De ez az önbecsapás klasszikus esete, pont úgy, mint az ingyenjegyek osztogatása iskolai csoportoknak, meg bárkinek, aki egy doboz sörért hajlandó kimenni egy kicsit üvöltözni a meccsre. Belőlük sose lesz törzsszurkoló, aki szereti a csapatot, sőt, még áldozni is hajlandó a kedvenceiért, jegyet vesz, idegenbe utazik, az ajándékboltban költ. Aki csak véletlenül, ingyen megy ki, annak nem kell stadion, még tévéközvetítés se, mert a sportcsatornára sem kapcsol át egy meccs kedvéért.

Szóval arra kéne törekedni, hogy ott tegyenek bele pénzt a sportba, ahol arra van igény, és van háttér a további eredményes működéshez is. A focinál a nagy költségek miatt mindenhol rezeg a léc, de a Fradi, a Debrecen még csak-csak. Ám a veszprémi, győri kézilabda,a fehérvári hoki például ugyanúgy megérdemli a támogatást. Már persze ha egy elvileg a világon mindenhol üzletnek számító élsportot közpénzből kell egyáltalán támogatni, bármilyen formában.

Mielőtt további milliárdok mennek stadionokra, erről kéne gondolkodni. Vagy talán előbb megnézni, a mostani három stadion építése mennyire éri meg, mekkora a kihasználtságuk, valóban szükség volt-e rájuk. De attól tartok, jelenleg nem az észérvek döntenek ezekben a kérdésekben...

A Dortmund és a Lazio kapcsolata a magyar labdarúgás krémjével...

Első hír: Dortmundból érkezik az új igazolás Újpestre

Kommentár nélkül: Jeremy Serwit 22 éves, a Dortmund harmadosztályú tartalékcsapatában volt pár meccse tavaly ősszel, utoljára tavaly november végén léphetett pályára egy percre a transfermarkt statisztikái szerint. Ez a dortmundi időszak karrierje fontos állomása, amiről így beszélt az nb1.hu szerint: "keveset játszott, mert az első csapatból kimaradók közül sokan náluk bizonyíthattak, de 20 alkalommal így is a nagyokkal edzett, amit soha nem felejt el".

Második hír: A Lazióból is igazolna a Fradi

Kommentár nélkül: az nb1.hu hozta le ezt a hírt is, ami a lehetséges erősítésekről szól. Szó szerint idézem Orosz Pál vezérigazgatót: "A Laziónak írtam emailt, hogy milyen posztokra keresünk labdarúgókat, amire azt a választ kaptam, hogy szétnéznek, és megnézik, miben tudnak segíteni."

A sorozatban ötödik vereségét elszenvedő kispestiek edzője, Marco Rossi lemondott posztjáról. Érdekes, ebben az idényben nem nagyon volt jellemző a szakvezetők vándorlása a magyar fociban, talán lassan kezdenek rájönni arra, hogy nem 1-2 becsúszott vereség minősít egy egész éves munkát.

Rossi egy idénnyel ezelőtt még csodatevőnek tűnt, a bronzéremmel enyhén szólva is erőn felül teljesített a Kispest. De a múltbeli siker nem garancia a jelen eredményeire, és tavasszal csapnivaló sorozatba került a csapata, amit nyilván sem a klubvezetés, sem ő nem viselt könnyen. Elmondása szerint nem küldték, magától állt fel a kispadról, ami egyébként illik is ahhoz, ahogy megismerte a magyar futballvilág. Azt gondolom, jó szakember, máshol is lehet még sikeres.

A többi edzőváltásnál volt olyan, aminek a csapat eredményeihez kevés köze volt, például amikor a győriek mestere, Pintér Attila lett a szövetségi kapitány, nyilván meg kellett találni az utódját. Horváth Ferencre esett a választás, és az ő megüresedő kispadját Pakson megkaphatta Csertői Aurél. Az sem volt meglepő, hogy a tökutolsó Kaposváron Prukner Lászlót elküldték, de Selymes Tiborral sem valószínű a bentmaradás, a csapatnál alapvető képességbeli problémák vannak- ez pedig nem edzőkérdés.

A Ferencvárosnál egy gyengébb sorozat elég volt ahhoz, hogy a korábban még istenített Ricardo Moniz lapátra kerüljön. Utóda a német Thomas Doll lett, akivel eleinte döcögött a szekér, de a mostani négyes győzelmi széria okán máris mágusnak tűnik. De gyanítom, könnyen pont úgy járhat, mint az elődje, ha a következő idény első felében nem jönnek az elvárt módon az eredmények. Mert a Fradinál elvárások azok vannak dögivel. Igaz, játékoskeret az már nem annyira, kevés a csapatban a kiugró tehetség, és akik vannak, azok se feltétlenül túrják fel a pályát, de talán majd a szép új stadionban erőre kapnak a zöld-fehérek.

Azt is lehet már tudni, hogy Jose Gomes az idény végén elhagyja a Videotont. Őszintén szólva nem fog hiányozni. A csapat unalmasan játszik, egyre inkább lemarad a Debrecen mögött, és Gomes vagdalkozásai nélkül is elég rossz a hangulat a magyar fociban, szóval kevesen fogják siratni a távozását. Mivel pénz van dögivel, nyilván megint valami magasabban jegyzett futballkultúrát képviselő másodvonalbeli edzőt szerződtetnek, aki aztán vagy jut valamire a fehérváriakkal, vagy nem. Frusztráló érzés lehet, hogy öntik bele a pénzt a csapatba, az meg a Haladással harcol a bronzéremért.

Az idény hajrája sok helyen nem csak a csapat sorsát dönti el, hanem az edzőét is. Aki bajnokságot, kupát nyer, az nyilván be van betonozva, míg egy kiesés után aligha marad a helyén a szakvezető. Így aztán mindenki megpróbál mindent kihozni a fiúkból a szezon végén a mezőny elején és végén levő csapatoknál. A középmezőnyben levő csapatok meccseiért viszont valószínűleg nem lesz érdemes bekapcsolni a tévét.

Általánosságban elmondható, hogy a türelem nem volt erőssége a közelmúltban a magyar klubvezetőknek. Hirtelen lesz valakiből géniusz, és ugyanilyen gyorsan lapátra is kerül, ha becsúszik pár rossz meccs. Pedig ez nem mindig kifizetődő megoldás. Az MTK-t a nehézségek ellenére is jól ellavírozza Garami József már több, mint egy évtizede, még dobogóra is állhatott időnként a csapattal. Kondás Elemér veretlenül lett bajnok a Debrecennel 2012-ben, rá egy évre csak a szerény hatodik helyezésre futotta, de nem cserélték le, és ebben az évben a DVSC ismét az első helyen áll, valamint mind a két kupában elődöntős. Nem érte volna meg elküldeni a bizonytalan eredményért...

Lejátszották az első NB1-es meccset Felcsúton, a Pancho Arénában. Bár azzal büszkélkedtek, hogy a hétközben már minden jegy elfogyott, a hihetetlen mennyiségű 3816 belépő a nyitómeccsre gazdára talált, a valóságban mindenki láthatta, nem volt teltház. Ráadásul úgy, hogy a szomszédos fehérváriak jöttek látogatóba, hangulat, szurkolás is csak az ő részükről volt. A felcsútiak szektora előtt magyar mellett svéd és EU-s zászlót véltem felfedezni- más kék-sárga nem volt, sajátjuk meg nincs? Csak erre tudtam tippelni.

Egyébként a jelentéktelen kiscsapat megint kikapott, a meccse nem sok szót érdemel. Ennyit tudnak, ennyit érnek az összevásárolt zsoldosok.

Ám mégis szót ejtek az egész felhajtásról, mert közben Veszprémben egy zsúfolásig telt csarnokban, óriási hangulatot teremtő szurkolósereg előtt a kézilabdás legények egy remek meccsen lelépték a sok pénzzel kitömött PSG-t, és bejutottak a Bajnokok ligájának négyes döntőjébe. Ez tényleg férfimunka volt!

És bántó volt a kontraszt, mert volt szurkoló, lelkesedés, hajtás, színvonal és végül szép siker, olyan, ami nemzetközi szinten is figyelmet kelt. Ez a valódi sportélmény helyszínen is, tévén nézve is, sok ilyet kívánok magunknak! És sokat kell meg dolgozni Felcsúton, hogy akár csak megközelíthessék ezt...

Nem akarom túlokoskodni, túlmagyarázni dolgot, de a futballszakembernek most konkrétan biztosan igaza van, akad a nagycsapatok akadémiáján pár tucatnyi olyan képességű fiatal, mint Tajti Mátyás. Ez nem gond, ettől még messzire lehet jutni a futballban, de sok munka kell hozzá, tehetség, szerencse...

Aki azt hiszi, meg van csinálva az élete egy fiatal játékosnak attól, hogy a Barcelonánál vagy a Real Madridnál fejlődhet, annak két nevet mondok: Vincze Ottó és Szalai Ádám. Előbbi a Barcelona B csapatához került egy időre, utóbbi a Real Madrid tartalékcsapatában játszott. De az első osztályban a spanyol sztárcsapatokban ketten együtt annyi alkalommal léptek pályára, mint én- igen, ez egy szép kerek szám.

Persze a magyar válogatottban mind a ketten megfordultak (illetve Szalai még most is esélyes a kerettagságra), de ezt azért nemzetközi szinten nem szokták akkora durranásnak tartani. Régebben már írtam komoly csapatok tartalék- és ificsapataiból kitörni nem képes magyar játékosokról, nem kell őket újra emlegetni, a lényeg az, hogy csak ilyen szerény eredményeket felmutatni képes futballnemzeteknél téma az, hogy valaki lepacsizhat a Barca 15 éveseivel. Máshol azt tartják számon, aki BL-döntőt nyer, spanyol bajnokságot, FA-kupát, és így tovább.

Kívánom Tajtinak, hogy tényleg legyen képes komoly nemzetközi karriert befutni. De majd beszélgessünk az ő sikereiről akkor, amikor a Barcelona első csapatában alapember. És az még odébb van...