Sportfoglalkozás

Gyúlhatnak az örömtüzek, a mieink legyűrték az albán válogatottat. Igaz, utóbbiak nem igazán tartoznak a világ élvonalába, de a különbségek a mai futballban kicsik, minden sikert meg kell becsülni, stb, stb. Beindulhat a közhelygenerátor!

Hogy mi a reális helyünk a világ futballjában, kétségkívül nem az ilyen barátságos találkozókon dől el. A magam részéről a tétmeccsektől mernék erőteljesebben kritizálni, ám azért így is megjegyezném, nem igazán szeretem, ha a nagy kísérletezésben boldog-boldogtalan felhúzhatja a címeres mezt. Lehet csapat keresését emlegetni, de ez inkább csak ötletelés, ritkán fordul elő, hogy a barátságos meccseken is csak percekre bevethető emberek később egy válogatott oszlopaivá válnak váratlanul. Lehet azért sejteni, miért köt ki valaki a legjobb futballistakorban a Paksban a Bayern München helyett...

A mostani alacsony színvonalú meccs a közönséget sem győzte meg, de természetesen ők nyomban elégedettek lesznek, ha becsúszik pár győzelem a fontos meccseken. A barátságos meccseken számomra az lenne a fontos, hogy lássam, a csapatban benne van a magabiztos és eredményes(!) játék lehetősége. Lehet, hogy nem nyerünk, mert kifele pattan a labda háromszor is a kapufáról, de benyomjuk az ellenfelet, feltöröljük velük a pályát, szóval megvan a potenciál.

De a mázlival elcsípett pontoknak nehéz tiszta szívből örülni, mert ha még akkor is remegnek a lábak, amikor tét sincs, mitől táltosodnának meg a játékosok a selejtezőkön? Most meg lehetne mutatni, hogy megy a gyors passzjáték, a trükközés, a cselezés, lehetne bátran lőni, váratlan húzásokkal próbálkozni. Az ötlettelenség, a sok technikai hiba azt jelzi, olyan alapvető gondok vannak, amelyeket pár összetartás során kijavítani lehetetlen.

Így aztán a selejtezőknek megint úgy megyünk neki, hogy ha mázlink van, akkor tovább reménykedhetünk, ha a realitás érvényesül, gyorsan elszállnak az esélyeink. Vannak szerencsés csapatok, de nyugodtan merem állítani, hosszú távon valahogy mégse nekik áll a zászló, a jobb játékerő egy selejtezősorozatban az esetek túlnyomó többségében eldönti a kérdést. Érdekes, a németeknél nem a mázlifaktor a kulcs, ha pechjük is van néha, képesek megfordítani az eredményt. Egyszerűen azért, mert jók. Bevethetnek új embert, kísérletezhetnek, mégis valahogy lehet sejteni, a végén nekik lesz okuk az örömre.

Mi bezzeg mindig keressük a pozitív jeleket, a biztató pillanatokat, próbálunk kapaszkodni egy-egy mozzanatba, egy elcsípett eredménybe. Közben a lelkünk mélyén mind tudjuk, mire megyünk ezzel, amikor átgázol rajtunk például egy holland válogatott. De legalább nem ér váratlanul a kudarc, megszokhattuk az utóbbi 25-30 évben. Még édesebb lesz a siker, ha egyszer véletlenül elsü Dzsudzsák lába, Rózsa pedig kivédi az ellenfél szemét!...

Aki nem szurkol szívvel-lélekkel valakinek, nem értheti meg, hogy az újpestiek ugyanúgy örülnek most a kupagyőzelemnek, mint a Real drukkerei a BL-diadalnak. Hasonlóan nagy a boldogság a lokisták körében, akik tudják, a DVSC már csak matematikailag bukhatja el a bajnoki címet. A szemellenzős szurkoláshoz hozzátartozik ez is- nem számít a színvonal, csak az eredmény. Van, akinek az Albertirsa a Barcelona...

Pedig volna miről szót ejteni a színvonal kapcsán. A Debrecen roppant gyatra meccsen győzött, de ami leginkább elképesztő volt, az a felcsúti "aréna" hangulattalansága. A vadonatúj stadion félig volt tele, ám a jelenlevőknek se volt kedve szurkolni, a vendégeket elkísérők teremtettek időnként némi tétmeccsre emlékeztető légkört. Nehéz lehet ilyen atmoszférájú meccs után kiharcolt sikert felhőtlenül ünnepelni, de a DVSC szerencséjére a zárófordulóban otthon telt ház előtt még bepótolhatják a nagy bajnoki bulit.

A Magyar kupa döntője izgalmasabb volt, komolyan mondom, le a kalappal a szurkolók és a csapatok előtt is. Mind a két tábor odatette magát, és kivételesen harcos meccset vívott az Újpest és a Diósgyőr. Ez pedig képes elkendőzni a hiányosságokat, a hibákat, az ember ilyen izgalmas hangulatban megbocsátja, ha elpattan egy labda, lyukat rúg a csatár, mellényúl a kapus. A 91. percben kiharcolt diósgyőri egyenlítés, majd a tizenegyes-párbaj is olyan dolog volt, ami miatt lehet beszélni a meccsről.

Az mondjuk nem volt szerencsés, hogy a bíró meglehetősen nagy hibát vétett Kádár kiállításával. Szándékos kezezésért kapott sárgát a diósgyőri védő, ám a visszajátszásban láthatta mindenki, vétlen vállat érintő labda volt... Hogy ez befolyásolt-e valamit, már senki meg nem mondja. Végül a tizenegyeseknél megremegett két diósgyőri lába, így az újpestiek nyertek.

Elvileg eldőltek a nagy kérdések, a bajnoki cím sorsa, a kupagyőztest is ismerjük, no meg a kiesőket is. Vagy mégsem? Hallunk létszámemelési ötletről, a mezőkövesdiek jogosulatlan szereplés miatt óvják az újpestiek meccseit, akik hiába nyertek kupát, elvileg ki vannak zárva a nemzetközi porondról, viszont ez ellen fellebbeztek. Szóval még nem dőlt el, ki esik ki, lesz-e egyáltalán kieső, ki megy a nemzetközi kupába, a bajnokság sorsát is befolyásolhatja az, ha valamelyik óvásnak helyt adnak, és így tovább. 

Le a kalappal, a magyar bajnokság felzárkózik a világ élvonalához: a holtszezon izgalmasabb lesz, mint a meccsek! Persze ez még odébb van: most örül minden érintett csapat szurkolója, aztán bízik benne, valami váratlan fordulat nem írja át a pályán elért eredményeket. Őszintén szólva kár lenne érte: ha lehet, akkor a fociban ne a zöld asztalnál döntsenek már a győztesekről és vesztesekről.

Hiú remény?...

A magyar fociban minden megtörténhetik: például az után pár nappal, hogy véglegessé válik, melyik két csapat esik ki, a következő idényre felemelik az első osztályú csapatok számát 16-ról 18-ra.

Valamit fontos leszögezni rögvest az elején! Ettől egyetlen fikarcnyit sem fog javulni a magyar foci színvonala.

Miután ezt az alapot lefektettük, elkezdhetünk agyalni azon, miről szól ez az egész. Most aztán mindenki nagyon magabiztos, hogy elsőosztályú marad a Kaposvár meg a Mezőkövesd, de egy normális országban egyáltalán nem lenne egyértelmű, hogy a kiesett, tehát az osztály színvonalától elmaradó csapatnak kell bennmaradnia. Ugyanúgy el lehetne töprengeni azon, hogy a másodosztályból jusson fel még két csapat, akik a pályán azt bizonyították, hogy a legjobbak közé tartoznak. Vagy akár rendezzenek osztályozót. De hogy a kiesett Mezőkövesd a kiesés után előáll egy ilyen ötlettel, és még támogatót is találjon hozzá, hihetetlen.

Hihetetlen és persze értelmetlen. Ha nem esik ki idén, majd kiesik jövőre. A bennmaradástól nem lesz jobb csapat vélhetően a Matyóföld büszkesége, ez az egész tipikusan a sok hűhó semmiért esete, ami idézőjelbe teszi az utóbbi hetek harcát a kiesés elkerüléséért.

Szoktak érvelni azzal, hogy a létszámbővítés értelme a vidéki kiscsapatok közül minél többnek a bevonása az első osztályba. Szép gondolat! És tényleg akkora az igény Kaposváron és Mezőkövesden a bukdácsoló focicsapatokra? Jó napokon kimegy akár 1500 ember is a stadionba? Tudomásul kell venni, a nézők többsége maroknyi meccsre kíváncsi a szezonban, a Fradit sokan nézik, egy olyan mérkőzés is érdekli az embereket még, mint egy Újpest-Debrecen, na de a Mezőkövesd-Pápa vagy a Paks-Kaposvár?...

Azt érik el ezzel, hogy minden évben lesz még pár töltelékmeccs- szuper! Nem akarok belemenni, kinek az érdeke ez, ki lobbizhatta ki a támogatást, mert hogy a történet nem a magyar foci javáról szól, az egészen bizonyos. Ha arról szólna, akkor nem egy huszárvágással, idény végén születnének ilyen döntések, hanem megfontoltan, előre lefektetve a feltételeket.

Nagyon extrém példa az amerikaifoci dollármilliókat termelő profilágája, az NFL, de azért mégis érdemes megnézni, hogy születnek ott döntések új csapat felvételéről. Nem egyik napról a másikra kap egy város franchise-t, alaposan átgondolnak mindent. Most téma, hogy 12 helyett 14 csapat jusson a rájátszásba, de erről már több, mint egy évvel ezelőtt is olvastam, és 2015-ben tartják lehetségesnek a megvalósulást. Nem az utolsó forduló előtt egy nappal jelenti be valaki, hogy hoppá, két csapat még bekerül...

De nálunk ilyesmiről szó sincs. Az ok pedig egyszerű: az MLSZ-ben semmivel nem veszik komolyabban a hazai bajnokságot, mint az élcelődő szurkolók a Trollfocin. Egy vállrándítással elintézik, miért ne legyen több csapat? És két év múlva miért ne legyen csak 14? Vagy 12? Vagy 16,5? A meccsek egyik felét a Kaposvár, a másikat a Mezőkövesd játssza, és kettejük közös eredményét rangsorolják.

Mondjuk nem akarnék ötleteket adni, mert valaki még komolyan veszi, és vegyes csapatok alakulnak. Pikáns lenne egy Újpesti Fradi nevű gárda lila-zöld mezzel, vagy egy Debrecen-Nyíregyháza válogatott. Ha kell, tudok még ilyen hülyeségeken agyalni, ám azt hiszem, az MLSZ-ben kreatívabb emberek ülnek. Úgy kellett nekik az új debreceni stadion is, mint egy falat kenyér, mert a két telt házas meccs felhúzza majd annyira az átlagnézőszámot, hogy lehet jó kis közleményeket kiadni.1,12 százalékkal többen járnak meccsre, remek!

A 28. fordulóban például az átlagnézőszám 4,967 fő volt. Ez egész korrekt, nem? Csak ehhez kellett a 20,000 ember Debrecenben és 11,171 a Ferencváros-Diósgyőrön. Utána a Videoton Kaposvár elleni meccsét már csak 2,466 ember látta, a kecskemétiekre és a Pápára 1980-an voltak kíváncsiak, a bajnoki címért harcoló Győr 1,500 néző előtt verte a Honvédot. A szombathelyi 1,122 emberhez és a feltehetően felkerekített pécsi 1,000 és MTK-nál kiírt 500 nézőhöz nem kell kommentár. Ez a magyar foci első osztályának realitása, itt tartják páran jó ötletnek a bővítést. Bizonyára nagyszerű élményekkel ajándékoz meg majd minket az a plusz négy forduló...

No, sebaj, tetszik vagy sem, legyünk pozitívak! Ez lesz a mi kikövezett utunk az európai élvonalba. Ha másban nem, átszervezésben királyok vagyunk, az utóbbi kétévtizedben volt 16, 18, 12, 16 és most talán lesz újból 18 csapatos első ligánk, a másodosztályban még többet variáltak, volt egy-, két- és háromcsoportos megoldás is. Az eredményt mind ismerjük... A spanyol vagy német élcsapatok vezetői összerezzenek: "A francba, ezek rájöttek a megoldásra! Mi lesz, ha jövőre a Mezőkövesdet kapjuk a BL-csoportban?..." Mert tudják, vannak, akik még akkor se eshetnek ki, ha kiesnek. Csak olyan ügyesen kell lobbizni az UEFA illetékeseinél is, mint az MLSZ-ben...

Nevessünk az újonnan felhúzott, milliárdokba kerülő szuperstadionok közül az elsőn, a leghírhedtebben vagy se? Igen, a felcsútira gondolok, ahol akkora víz állt a gyepen, hogy nem lehetett lejátszani a hétvégi meccset.

Az építő cég képviselője megszólalt, aki szerint ekkora felhőszakadás vizét egyetlen más európai stadionban sem sikerült volna elvezetni. Nyilván igaza van, ugyan mi oka lett volna füllenteni? Hiszen ha azt mondta volna, pont a felcsúti akadémia stadionjából spóroltak volna ki ezt-azt, nyilván semmi baja nem történhetett volna, még elismerést is kap az őszinteségéért...

Szóval mindenki a lehető legjobban csinált mindent, csak épp a meccs maradt el. A stadion talán majdnem meg is telt -nézőkkel, nem vízzel- amikor aztán jött a kínos döntés. Az internet népe viszont kegyetlen, máris jöttek a poénkodások. Kancsó Aréna, Pancholo Aréna, a vízilabda vb első új helyszíne- adta magát a helyzet. Jobb humorú emberek már szépen ki is használták a ziccert, a Trollfocin lehet nézelődni.

Persze azért okoz némi kavarodást a meccs elmaradása. A válogatott meccsre készülő szövetségi kapitánynak főhet a feje, behívhatja-e a három debreceni játékost, miközben azokra az elmaradt meccs pótlása vár. A Győr már megnyerte a maga meccsét, tehát a DVSC részéről van tétje a felcsúti fellépésnek. A hazaiak számára csak akkor, ha a Mezőkövesd valami csoda folytán nyerne, de ha nem, számukra ez a meccs már nem oszt, nem szoroz. Le kell játszani, el kell búcsúztatni Gallardót, és imádkozni kell, ne jelenjen meg pár felhő a stadion felett, még mielőtt tényleg átkeresztelik az arénát...

Sok kérdés eldől ebben a pár napban az európai fociban. 

Terrmészetesen elsősorban azon izgul a kontinens, ki lesz a magyar bajnok illetve a kupagyőztes. Előbbi címet a Debrecen már akkor megszerezheti, ha pénteken győz Felcsúton, ugyanis a szabályok szerint a győzelmek száma, majd a gólkülönbség rangsorol, és utóbbiban sokkal jobban állnak a győrieknél. 

A kupában hamarosan összecsap majd a Ligakupát már megnyerő Diósgyőr és az Újpest. A Diósgyőrnél az kavarja az indulatokat, hogy Szivics edző állítólag beszólt a Videotonnak. Ez egyébként nem lenne olyan nagyon meglepő, mert a fehérváriak nem túl népszerűek a hazai focikörökben. Talán majd kiderül, mi is történt, de őszintén szólva, az egész vihar egy pohár vízben. Az újpestiek azon küzdenek, hogy ha megnyerik a kupát, hadd indulhassanak a nemzetközi kupában. No, azért ez fura lenne, mert elvileg három éven át nem kaphatnak erre engedélyt a bajnokság közben történt tulajdonosváltás miatt. Érdekes lenne, ha egy ilyen huszárvágásos, idény közbeni kibújást az adósságok alól semmilyen szankció nem kísérne.

Ha külföldre tekintünk, akkor a fő téma abszolút a szombati Barcelona-Madrid rangadó, ami dönt a bajnoki cím sorsáról. A meglepetés az, hogy nem a Real, hanem az Atletico az érintett madridi csapat. A Real idény végi bukdácsolásának köszönhetően elbukta a bajnoki címet, az Atletico viszont egy döntetlennel aranyérmes lehet.

Ráadásul egy hét múlva az Atletico Madrid az európai futballidény legfontosabb trófeáját is bezsebelheti, mert a Bajnokok ligájának döntőjében a Reallal találkozik. Ha az Atletico mind a két címet viszi, akkor az utóbbi évek legmeglepőbb duplázását mutatják be Diego Simeone fiai. Egészen biztos vagyok benne, hogy senki nem kalkulált velük ezekben a sorozatokban- rendben, jónak tűntek, de hogy esetleg egész Európát maguk mögé utasítják, az több, mint váratlan.

Ez azért ad egy kis reményt: ha nem csak az egy-két pénzzel teletömött sztárcsapat férkőzhet oda a komoly címekhez, akkor izgalmasabb lehetnek a sorozatok. Szóval a semleges focirajongók egy része biztos ezért szurkol az egyébként szimpatikus, hajtós Atleticónak. Én is közéjük tartozok, de már annak is örülök, hogy egyáltalán izgulni lehet az idénynek ebben a szakaszában...