Sportfoglalkozás

Ugye nincs olyan, akit meglep a katari világbajnokság szervezőinek voksvásárlása? Akit igen, az nyilván az utóbbi 20-30 évben nem követte a nagy tornák odaítélésének visszásságait.

Azt gondolom, Kataron jóval könnyebb elverni a port, mint mondjuk egy olimpiát elnyert amerikai városon. A jelenség viszont az új hírek fényében -miszerint az is pontosan tudható, hány millió dollárral vették meg az ázsiai, afrikai tagszövetségek voksait- betekintést ad ennek a dolognak a részleteibe.

Itt alapvetően arról van szó, hogy teljesen át kellene gondolni, hogy kaphasson meg egy ország egy rendezési jogot. A klasszikus eljárás szerint ez is egyfajta nemes versengés, ahol mindenki a legjobb oldalát domborítja ki a terveinek, bemutatja, milyen fantasztikus sportlétesítményeket tud építeni, mennyire szívesen fogadják majd a szurkolókat, és persze mennyi lehetőséget teremtenek majd a bevételek maximalizákására. Ezek alapján az elfogulatlan szavazók pedig választanak egy helyszínt, és mindenki boldog.

A másik lehetőség az egy sima licit: aki többet ígér a rendezési lehetőségért, az nyeri el. Ez néhány szempontból viszont aggályos, mert nyilván nem lenne jó négy évente mindig valami olajból meggazdagodott országban látni a focivébét. Ám ez például kiküszöbölhető lenne egyfajta rotálással a térségek közül- ha mondjuk csak európai ország lehetne rendező, és kikötnék azt is, a legutóbbi nem ismételhetne, akkor máris lehetne javítani az esélyeken.

Természetesen az sem szimpatikus, hogy így a sport világa végképp üzletszerűnek tűnne- ám az most is kőkemény biznisz, teljesen mindegy, hogy próbálják ezt elkendőzni a FIFA vagy a NOB illetékesei. Így maximum intézményesítenék azt, amit mindenki tud. Ráadásul aki többet tud adni a liciten, annak talán több pénze lesz a létesítmények megépítésére is.

De a változás legfőbb gátja egészen más dolog. Gondoljunk bele, ha a katariak legálisan, liciten megvehették volna a rendezési jogot mondjuk 30 millió dollárért, akkor az a vesztegési pénz nem juthatott volna el azokhoz a futballvezérekhez szerte a világban, akik most széttárják a kezüket ártatlanul, miközben rendesen meggazdagodtak. Nekik semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a pénz ne az asztal alatt vándoroljon!

Ezek az emberek, akik majd "vállalva a felelősséget", lemondanak, aztán otthon röhögnek a markukba a luxusvilláikban, és utódaik szavazzák meg az etikai kódexeket, és e mögé bújva szépen ugyanúgy elteszik a pénzt, maximum ügyesebben konspirálnak. Annyira biztosak voltak benne, hogy ez a vesztegetős buli jó úgy, ahogy van, hogy még feljegyzések is születtek, dokumentálták az egész folyamatot! 

Szóval most Katar meg a vb-rendezés a nagy téma, de most őszintén, ki tud majd szebb stadionokkal, nagyobb felhajtással ilyen tornát rendezni, ha elveszik tőlük a jogot? Tessék rájuk szigorúan odafigyelni, a vesztegetési pénzeket visszakövetelni az irányítottan szavazó küldöttektől, és költsék azt utánpótlásra vagy valami más normális célra. Legközelebb aztán az egész folyamatot megreformálva kéne lebonyolítani. Az UEFA több városba szervezett EB-je egy lépés a normálisabb irányba, de őszintén szólva azért ott is ülnek olyan arcok a fejesek között, akiknek a saját zsebük megtömése a legfontosabb, szóval nagy illúzióim azért nincsenek...

Lehet, hogy Blattert most lemondatják. És? A többiek ott maradnak, és ők voltak azok is, akik Blattert 1998 óta FIFA-elnökként mindig újraválasztják. Elődje a legendásan korrupt Joao Havelange volt, aki 1974-ben került a szervezet élére. 40 éve, négy évtizede(!) van olyan FIFA-elnök, akinek volt kétes ügye. Katar csak egy a sok közül, és valószínűleg kizárólag a sajtó kitartó kutakodásának köszönhetően tört ki a botrány, a FIFA belülről, magától soha nem tisztulna meg. Igazi változást igazi megújulás hozhatna, ugyanazok az emberek ugyanazokkal a korrupciónak kedvező szabályokkal mitől hoznának újat?

Katar csak egy epizód a FIFA zűrös ügyeinek sorában. És mindennel együtt ott lenne pénz is a szervezésre. Ha csak a pénz számít, rendezhetnek ők... Én pedig úgy érzem, csak a pénz számít, szóval pár látszatintézkedést várok, de alapjaiban változatlan jövőbeli működést.

Megvallom, a nagy rendezvények pénzszórását látva néha még belőlem is előtör a proletárforradalmár.

Látom a felvételeket a foci-vb ellen tüntető brazilokról, és alapvetően megértem őket. Ömlik a pénz a stadionokba, miközben milliók nyomorognak. Lehet, hogy a kormányzat azt hiszi, a focival minden gond feledtethető, az emberek évekre feledik minden gondjukat, ha pattog a labda. De még ott is, ahol ennyire szenvedélyesen szeretik ezt a sportot, ki tudja verni a biztosítékot a pénzszórás.

A katari vb kapcsán pedig már maga Blatter, a FIFA-elnök is óvatosan, visszafogottan fogalmaz, mert hiába fest úgy, ott nem lesz gond a pénzzel, elkészülnek időre a stadionok, már több mint ezer halottja van az építkezéseknek, és az egész torna rendezésének elnyerése korrupciót sejtet. Hallani, hogy a franciák támogatásának ára az volt, hogy katariak vegyék meg a PSG-t és csináljanak belőle európai élcsapatot. De ez szerintem csak a kirakat, ha volt valami, akkor egészen máshol landoltak nagy pénzek.

Közben visszatérve Brazíliába, ott a vb után rendezendő riói olimpia visz majd el további jelentős összegeket. Már ha megrendezik egyáltalán, mert állítólag sehogy nem állnak a stadionok, csarnokok. Megjegyzem, félelmetes azon politikusok felfogása, akik két ekkora tornát bevállalnak egymás után: nyilván le akarják aratni a dicsőséget, bármi áron. Tudják, soha, senki nem fogja rajtuk számon kérni az eltapsolt dollármilliókat. Az átlagembereket viszont egyre kevésbé izgatja, hogy 3-4 hétig rájuk figyelt a világ, ha ezért cserébe megszorítások várnak rájuk.

Mert sajnálatos módon minden nagy terv ellenére ritkán gazdagszik meg egy ország az olimpia, vagy egy focitorna rendezéséből. Arra sokkal több példa van, hogy csődbe mennek: a görög válság és az athéni olimpia kapcsolatáról már eleget beszéltek, de ott volt a portugáliai futball EB, amiért szintén túl nagy árat fizetett az ország. Ráadásul az óriásberuházással felhúzott létesítmények jelentős részét a rendező országok képtelenek hasznosítani, szép csendben az enyészeté lesznek. Pazarlás felépíteni valamit azért, hogy pár napig legyen csak használatban. Ahol a helyiek szavazhatnak, sportszerető, jómódú emberek is többségben nemet mondanak a rendezésre, elbuktak a tervek Svájcban, Németországban, Ausztriában is.

Épp ezért nyilvánvaló ostobaság a budapesti olimpiáról álmodozni. Kis ország, kis bevételekkel ne vágjon bele ilyesmibe. Tudom, van, aki azt hiszi, hogy itt mindenki annyira szereti a sportot, hogy egy emberként támogatná a terveket az ország, kerül amibe kerül. De azért én azt javaslom, nézzék meg jól Brazíliát. Ha van nemzet, akik szeretik a focit, akkor azok a brazilok. Mégis rengetegen tüntetnek, gyakorlatilag folyamatosan. Mert a cirkusz önmagában mégsem elég a népnek...

A minap hihetetlen dolgot álmodtam. A futballból például teljesen eltűnt a bunda! A játékosok rájöttek, az egyetlen alternatíva számukra az, ha keményen dolgoznak edzésen, minden beleadnak a meccseken, és akkor meglehet az áhított siker. A fizetés csak ráadás, a lényeg a játék öröme, amit nem szabad tönkretenni csalással, háttéralkukkal, megegyezéses mérkőzésekkel.

És a nemzetközi szövetség is ráébred, a lényeg az, hogy a közönségnek újból többnek kell lennie olyan arctalan tömegnél, akiknél csak az a fontos, hogy jól meg lehessen őket fejni. Ha a pályán a futball tiszta szépsége dominál, a lelátókon is a szenvedélyes szurkolás legyen az úr. A nagy tornák rendezési jogát ne olajsejkek és diktátorok vásárolhassák meg, hanem rendezzenek ott ilyesmit, ahol a leginkább szeretik a focit. Kicsit szerényebbek a stadionok? Elmarad a korábbiaktól a reklám- és közvetítési bevétel? Kit érdekel, hiszen az igazi célt elérik, azt, hogy a foci inkább legyen sport, mint üzlet.

Az olimpiákon se azt számolgassák, mennyit lehet keresni. Ne a sportolók mellé akkreditált kísérők számáról szóljon a vita, és ne azért adjanak bele mindent a versenyzők, mert otthon busás jutalom várja őket. Egyszerűen csak dicsőséget akarjanak szerezni maguknak és a hazájuknak. Az extrém biztonsági intézkedéseket is el lehet felejteni, még a terroristák sem becstelenítenék meg a sport őszinte, tiszta ünnepét, ahol minden nemzet képviselője egyenrangú félként lehet jelen.

Bizony, mert a bírók, játékvezetők is magukba néznének, nem ítélnének a nagyok javára, a pontozásnál pedig elutasítanák azt, hogy előre megegyezzenek arról, ki melyik számot nyerje. Erről döntsön a valós teljesítmény, ne a sportdiplomácia!

És természetesen a sportolók maguk mondjanak nemet a teljesítményfokozókra, a csalásra. Mert csak a győzelem számít, amit tiszta úton kell kiharcolni, hiszen a trükkökkel kiharcolt siker semmit nem ér, arra nem lehet büszke az ember. Mindenki, aki valaha doppinggal élt, kiáll és elmondja, mikor csalt, és természetesen visszaadja érmeit. Inkább megpróbál újabbakat szerezni úgy, hogy még keményebben edz.

Aztán felébredtem, és elolvastam a hosszú, alapos és engem nagyon elkeserítő cikket a bundázók peréről. Mit is mondhatnék? Nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, a töredéke is megvalósulhat annak, amiről álmodtam. És nem vagyok annyira buta sem, hogy azt higgyem, az üzletiesedés nélkül is eljutott volna ilyen szintre a sport, hogy szinte félistenként tisztelt sportolókért rajonghassunk, akik tényleg elkápráztatnak minket, akiket nézhetünk a tévében a világ minden pontján élve. De ha egy gyereknek, aki még csak első edzéseire megy el, szabad álmodozni sikerről, tiszta győzelemről, akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy higgyek benne, nem szólhat minden a pénzről a sportról...

A napokban két sztori is középpontba került a sport világában. Az egyik egyértelműnek tűnt, ám furcsa fordulatot vett, a másiknál meg nehéz eldönteni, ki nevet a végén.

A Barcelona Villareal elleni meccsén egy banánt dobtak Dani Alves elé. Ő felvette, beleharapott, ment tovább a meccs- gyors és frappáns reakció, jeles. Hamar egész reklámkampány épült erre, bár a "Mind majmok vagyunk" szlogen meg a banán szerintem valahogy nem az igazi.

Ma viszont olvasom, hogy a Barcelona tudatosan készült hasonló provokációra, csak Neymart gondolták a kampány vezéralakjának. A sors úgy hozta, hogy Dani Alvesnek jutott a főszerep, rá építettek a továbbiakban. De... Nem tudom. Olyan nehéz ilyen kérdésekben okosat mondani, ám az ember örök kétkedő énje már azt se tudja, nem előre kitervelt volt-e az egész akció a provokációtól kezdődően. Ha a céllal egyetértek is, az ilyen marketingszagú gépezet az egészet súlytalanná teheti. Meglátjuk, hova fut ki a dolog, mert ha még pár kellemetlen tény kiderül, több kárt okoz a kampány, mint amennyit használ.

A másik sztori főszereplője az NBA egyik klubtulajdonosa. Donald Sterling a Los Angeles Clipperst bő harminc éve vette, ám ezen idő alatt nem túl sok sikert ért el a Lakers árnyékában a profi kosárlabda-ligában. Meglehetősen sajátos egyéniség a ma már nyolcvan éves tulaj, akinek természetesen futja egy csinos, fiatal barátnőre. 

A fent említett hölgy egyébként félig latin, félig afroamerikai származású, és elkövette azt a hibát, hogy megosztott magáról egy képet egy afroamerikai férfi társaságában. Mint kiderült, az úr mellesleg az NBA-legenda Magic Johnson volt. Sterling hosszú telefonbeszélgetésben osztotta ki a csajt, miszerint ne fotózkodjon feketékkel, ne is vigyen feketéket a meccsekre. Hogy, hogy nem, a beszélgetés elkerült egy bulvármagazinhoz, ahol azonnal le is hozták.

Óriási lett a botrány. Az NBA-ben többségben vannak az afroamerikai játékosok, a legnagyobb csillagok is közül kerültek ki, tehát a mai és a régi sztárok egyaránt dühödten reagáltak. Maga Obama elnök is elítélte Sterlinget, és még saját csapata is ellene tüntetett- ahol szintén az afroamerikaiak vannak többségben, még az edző is az. Nehéz is értelmezni, a színesbőrű barátnővel, színesbőrű játékosokkal és stábbal körülvett Sterling mit gondolhatott.

Persze a pénz egy dolog, a sajátos elv pedig egy másik. A "feketék" termeljék a pontokat, hozzák a pénzt, de lehetőleg tartsák magukat távol tőle? Fura felfogás, de ne legyünk álszentek, lehetnek még ilyen elveket valló emberek páran a tengerentúlon. A liga mindenesetre gyorsan döntött, Sterling pénzbüntetést kapott, eltiltották saját csapatától, és kezdeményezik azt is, hogy kötelezően el kelljen adni a klubot. Sterling még ellenáll, de a többi tulajdonos hozhat ilyen döntést.

Ám ha így is kell tennie, nem egy marék gombért fog megválni a Clipperstől. Kevesebb, mint 13 millió dollárért vette, de lehet, hogy most akár egy milliárd dollárt is kérhet. Egyértelmű, hogy szalonképtelenné vált bizonyos körökben Sterling, de keres egy raklap pénzt, és bizonyára vannak, akik csendben szolidárisak vele. Ennek az ügynek nem lesz vége azzal, hogy gazdát cserél a klub: Amerikáról van szó, minden egyes mozzanatot ki fognak elemezni. Míg a Barcelona banános kampányától nem várok nagy dolgokat, úgy vélem, Sterling balhéja sokkal nagyobb hatással lesz az amerikai sport világára.

Ez ugyanis sokkal inkább kényszeríti őszinte elemzésre a sportéletet, mint egy idióta szurkoló négerezése, hiszen az egész üzletágat mozgató motivációkról, elvekről, felfogásról van szó...

Az amerikaifocisták a jelek szerint a pályán kívül "bizonyítanak", ami meglehetősen tipikus a holtszezonban. A San Francisco 49ers játékosai három ügyben is érintettek, ráadásul nem is kiegészítő emberek kerültek bajba.

A sztárstátuszba emelkedett fiatal irányító, Colin Kaepernick egy szexuális zaklatási ügybe keveredett. Erről egyelőre keveset lehet tudni, Kaepernick mindent tagad, és a sértett fiatal nő is csak annyit tud, hogy egy szállodában volt az irányítóval és két másik játékossal (egyikük a 49ers, a másikuk a Seattle Seahawks nem túl ismert elkapója), aztán kórházban ébredt. Hogy pontosan mi történt, majd a vizsgálat kideríti, ám azt tudjuk jól, a tengerentúlon ilyen balhék tettek már tönkre karriereket- és ezek azok az ügyek is, ahol a sértett némi pénzügyi kompenzáció fejében hajlandó "megbocsátani".

A 49ers remek linebackere, Aldon Smith egy reptéren okozott bonyodalmat. A még csak 24 éves játékos a pályán elsősorban a sackjeivel véteti magát észre, de azon kívül ittas és kábítószeres vezetés miatt került már többször bajba. A tavalyi szezon közben önkéntesen vonult be a rehabra, de úgy fest, ez egyelőre nem segített neki: Los Angelesben a reptéren bombával fenyegetőzött és azonnal letartóztatták. Nem kell magyarázni, mennyire ugranak a terrorizmus vádjára a hatóságok, és az ilyen ügyeket nem lehet egy kis pénzzel elsimítani, akár börtönbe is kerülhet Smith. 

Azt se feledjük, hogy a 49ers cornerbackje, Chris Culliver március végén elcsapott egy biciklist, majd segítségnyújtás nélkül tovább akart hajtani. Egy szemtanú állt elé, hogy ezt megakadályozza, és így várták be a rendőrséget. Ennek az ügynek is lesz még folytatása.

Ilyenkor a csapatok általában még kivárnak, mielőtt bármit tennének. Kétségtelen, addig ártatlannak kell tekinteni mindenkit, amíg a bíróság nem dönt, és lehet, hogy épp csak belekeveredtek valamibe véletlenszerűen- Kaepernick esetében ez könnyen előfordulhat például. Egy-egy efféle balhé előfordul a holtszezonban, de az, hogy egy gárda játékosai három ügyben is érintettek, nagyon nem jó ómen. Nyilván a 49ers edzője, Jim Harbaugh (aki mögött három egymás utáni évben elért NFC-döntő van, mégis komoly vitái vannak a klubvezetéssel), már nyilván szeretné, ha a közös edzések elkezdődnének, és beszélhetne a játékosaival. Nagyon könnyen kicsúszhat az irányítás a kezéből, ha néhány sztár ilyen ostoba módon esik ki a keretből. 

A helyzetet tehát valahogy kezelni kell, csak az a problémás, hogy amíg a vizsgálatok zajlanak, addig nem sokat lehet tenni. Sokan tartják úgy, hogy a 49ers az NFL második legjobb csapata, és a következő szezonban végre elnyerhetné a Super Bowl-t. Most tehát az a nagy mutatvány vár az edzőre, hogy egységet kovácsoljon az öltözőben, még a bajokból is erőt merítsenek. Volt már ilyenre példa a ligában, és ha Harbaugh valóban annyira jó, mint amilyennek tartják, akkor egy sikeres idénnyel ezt fényesen bizonyíthatja is.

Csak minél előbb kezdődjenek el az edzések, és a játékosok a labdával legyenek elfoglalva, ne a balhézással...