Sportfoglalkozás

28 éve pattant ki az olimpiák egyik leghírhedtebb doppingügye.

1988-ban Szöulban rendezték a nyári olimpiát. Ahogy mindig is, úgy ott is kiemelt figyelem irányult a 100 méteres síkfutás döntőjére. A zseniális amerikai atléta, Carl Lewis nagyon komoly kihívót kapott Ben Johnson személyében. Négy évvel korábban Lewis nyerte az aranyat, ám Szöul előtt Johnson lett az első a világbajnokságon.

A mindenáron győzelmet kívánó Ben Johnson mindent beleadott- egy kicsit talán többet is, mint kellett volna. A szeptember 24-én rendezett döntőt szenzációs, 9,79 másodperces idővel nyerte, fölényesen maga mögött hagyva Carl Lewist, és mondani sem kell, róla szóltak a sportvilág hírei.

Alig három nappal később viszont megint Johnson nevével voltak tele a címlapok: a doppingvizsgálat eredménye szerint szteoridokhoz nyúlt. Ő először azt állította, tudtán kívül került a szervezébe tiltott szer, később bevallotta, már az 1987-ben felállított világrekordot is doppingolva érte el. Természetesen óriási volt a felháborodás a sportvilágban is, a sportkedvelők körében is.

Edzője után arról beszélt, a sztársportolók mindegyike doppingolt, és Johnson csak peches volt, mert megbukott, míg a többiek nem. Ez az állítás nyilván inkább csak vádaskodásnak tűnt, de a kellemetlen helyzet az, hogy maga Carl Lewis is magyarázkodni kényszerült, amikor kiderült, 1988-ban háromszor is gyanús mintát szolgáltatott. Ugyan a vizsgálat tisztázta, hogy az akkori szabályoknak megfelelő magyarázatot adott, de kétségkívül gyanús volt az eset. Sajnálatos módon a Johnson által szintén legyőzött Linford Christie vagy Dennis Mitchell is megbukott valamikor doppinggal- az egész döntő mezőnyéből egyetlen ember volt, aki soha nem keveredett gyanúba.

Akkor persze még úgy tűnt, csak egyetlen ember volt sáros, ezért Ben Johnson lett a közellenség. Ma már azért árnyaltabban látjuk a képet, és egyre többször érzi úgy az ember, bizonyos sportokban, például a kerékpárban, atlétikában szinte mindenki a lehető legkifinomultabb eszközöket veti be az edzésen túl a győzelemért- nem ritkán a szabálytalanság hátárát is átlépve. És bizony előfordul olyan, hogy nem az bukik meg, aki a legtöbb doppingot szedi be, hanem az, aki a legkevésbé ügyesen csal...

Szóval lehet arról beszélni, hogy mocskolta be a szent sportot Johnson, de nem ő volt az egyetlen doppingoló- sajnos. És az, hogy egyre fejleszteni kell a vizsgálati módszereket, azt jelzi, a győzelem mostanában is mindent megér a sportolók egy részének.