Sportfoglalkozás

Az NFL-sztárok akkor is a figyelem középpontjába kerülnek, ha épp nem a pontokért harcolnak.

A Ray Rice-ügyről valószínűleg már minden amerikaifoci-kedvelő hallott. A nőt bántalmazó futót csak két meccsre tiltották el, és ő mindenféle magyarázatot talált ki arra, mi is történt a liftben. Ám nyilvánosságra hozták a lift biztonsági kamerájának felvételeit, amiből kiderült, nincs itt semmi félreértés, a focista ütött, méghozzá keményen.

Ez pedig egyértelművé tette a helyzetet, csapata, a Baltimore Ravens egyből kirúgta, így aztán teljesen mindegy, mennyi időre tiltotta el az NFL, csapat nélkül amúgy sem játszhatna. A liga vezetői mentegetőznek, Roger Goodell azt nyilatkozta, ők a felvételt nem látták, ezért született ilyen enyhe ítélet. A családon belüli erőszakot egyre kevésbé tolerálják a profiligák és csapatok- nyilván társadalmi nyomásra, de ez majdnem mindegy is, a lényeg a trend.

Ma már egy sztár nem teheti meg, hogy keményen nekimegy az ellenfélnek a pályán, aztán ugyanezt a keménységet demonstrálja otthon is. Régebben talán többet elnéztek nekik, és ez egyébként nem csak a tengerentúlon volt jellemző, hanem Európában is: sok sztorit lehetne ásni balhés, kilengésekről híres magyar sportolókról akár. Sőt, az állandóan reflektorfényben lévő profiknak talán pont, hogy nagyobb szigorral kellene szembenézni, mert egyfajta példaképekről van szó. Amikor egy nagydarab, csupaizom, edzésben levő férfi kezet emel egy nőre, az valóban szégyenteljes dolog, és teljesen jogos, hogy az NFL most már egyre nagyobb szigorral sújt le ilyen esetekben.

De pár ember ügye már nem is az NFL hatáskörébe tartozik. Ilyen a volt Patriots tight end Aaron Hernandez gyilkossági tárgyalása, vagy a korábban irányítóként játszó Ryan Leaf újabb súlyos balhéja. Utóbbi játékos az NFL történetének egyik legnagyobb draft-mellényúlásának számít: a másodikként választott játékos totális csődöt mondott a profiligában. Aztán szépen lassan jött a lecsúszás, az ital és a drogok, és legutóbb már egy lakásba tört be, hogy gyógyszerekhez jusson. A napokban Texasban kapott öt éves börtönbüntetést, ám ezt nem kell leülnie, mert Montanában már született hasonló ítélet.

Az ő sorsa is példa arra, hogy valamit kellene kezdeni a kisiklott karrierű, és így gyakran tönkrement életű sportolókkal, akik nem tudnak beilleszkedni a hétköznapi életbe. Az NFL-ben játszók mellett ugyanis több százan reménykednek a nagy kiugrásban, és akinek nem jön össze, az gyakran képtelen ezen túllépni. Le kell mondani a pénzről, sikerről, csillogásról, és bizonyára nagyon rossz érzés lehet látni régi egyetemi csapattársakat, akik a tojáslabda dobálásával vagy elkapásával évente dollármilliókat keresnek.

Máskor viszont szó sincs dollármilliókról, sőt, pont az ellenkezője kever botrányt. Viharnak tűnik egy pohár vízben a Philadelphia Eagles futójának, LeSean McCoy-nak borravaló-űgye, de hát az Egyesült Államokról beszélünk, ahol az ilyen sztorik gyorsan megtalálják az utat a bulvármédiába. A történet röviden annyi, hogy McCoy barátaival beült hamburgerezni, és a 60 dolláros számla mellé csak 20 cent borravalót adott.

Ám az étterem vezetője felháborodott azon, hogy a milliókat kereső sztárfutballista milyen sóher, és képes volt a Facebook-oldalukra feltölteni a számlát. Elképzelésem nincs, mire számított, de a reakció enyhén szólva sem volt támogató, a legtöbben nekiestek, miféle pitiáner bosszú ez a focistával szemben. McCoy egyébként egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, állítólag egyszerűen nem volt elégedett a kiszolgálással. Azon viszont az étterem vezetője is elgondolkodhat, milyen gyűlöletáradatot zúdított magára az igazságkeresésével- és ebben az a durva, hogy a focista nem tört-zúzott, nem balhézott, csak kevés jattot adott. Ami egyébként szíve joga, nem ütközik törvénybe.

De magára vessen az, aki a hírességekbe kapaszkodva akar elérni valamit: pár percnyi médiafigyelmet, kártérítést, pénzt... Ezek a dolgok ugyanis manapság már könnyen vissza is üthetnek. Mert ha azt mondjuk, a sztárnak sincsenek előjogai, ha nőt ver, ugyanúgy megbüntetik mint bárki mást, a sztár is mondhatja, nekem sem kell sokkal többet elviselni, mint egy átlagembernek. Szóval ha az adott borravalóba köt bele egy vendéglátós, de az éttermet hurcolják meg, hát akkor így járt. Nekik elsősorban a színvonalas ételekkel kellene törődniük, nem a médiakampányokkal, mert a vendégeket megtartani előbbivel lehet.

McCoy-t pedig továbbra sem annak alapján fogják megítélni, mennyit jattol, hanem hogy mennyit yardol: ha a tavalyihoz hasonlóan jól megy neki a futás a meccseken, a szurkolók ugyanúgy imádni fogják. Úgy lenne jó, ha egy sportolónak csak a pályán mutatott teljesítménye szolgáltathatna beszédtémát, nem az azon kívüli valós- vagy műbalhék...

Látom, hogy a kézilabdában is elkezdtek olyan döntéseket hozni szövetségi szinten, ami a nagy nemzeteknek kedvez. Az, hogy a világbajnokságra kijutó Ausztráliát kipottyantják mondvacsinált indokkal a német részvétel elősegítéséért, vérlázító.

Érti az ember a szándékot, a nagy német piac megtartása kulcsfontosságú a televíziós közvetítések értékesítésénél, de könyörgöm, a sport nem szólhat ilyen szinten a pénzről! Vagyis igen, szólhat, de akkor az már nem sport.

És akkor nekem még jobb ötleteim is vannak. Miért nem csinálnak előre koreografált meccseket, ahol mindig minden az utolsó másodpercben dől el? Írjanak bele a forgatókönyvbe pár váratlan fordulatot, szenzációs feltámadást, a végén kihagyott hétméterest, és így tovább. Nem is kellene élőben adni a meccseket, mert ha valami nem jól alakul, újra fel lehetne venni a meccs végét, és akkor mehetne felvételről az izgalmas verzió.

Tulajdonképpen nem is kell a pénzt pocsékolni erre a sok felesleges selejtezőre, üljön össze a nemzetközi szövetség elnöksége, és sakkozza ki, melyik nemzetek részvétele a legjobb bevételi szempontból. Ha egészen véletlenül azok ülnek az elnökségben, akik országa számára kedvező döntés születik, istenem, nyilván csak egybeesés. De továbbra is vallom, nem kellene itt megállni, ki lehetne osztani előre az érmeket is. Persze hogy ne érje kár a szövetséget, legyen az az aranyérmes, aki a legtöbb pénzt ígéri érte.

Végülis így mindenki jól jár, hiszen a pénz megvan, a megfelelő helyre kerültek az érmek, a játékosok nem fáradnak ki, nem lesznek depressziósak a stressztől, és nyilván a sérülésveszély is minimális.

Maximum a nézők lehetnének csalódottak, mert sport helyett showműsort kapnak. De egyrészt, mit számítanak a sportrajongók? Örüljenek, hogy a legnagyobbakat láthatják. Ha meg nagyon pampognak, lehet ügyesen eljátszani az izgalmas meccseket, a régi bundázó focisták is azt mondták, jobban szerették az emberek az elcsalt találkozókat, mert látványos, sokgólos meccsek voltak, és senki nem vette észre, hogy kamu az egész. Maximum a jövőben a kézilabdában nem a testi adottságok, hanem a színészi képességek alapján válogatják a játékosokat...

A tengerentúli profiligák egyik sok beszédtémát szolgáltató ügye a Washington Redskins amerikaifoci-csapatának a "sértő" neve. A Redskins ellen tiltakoznak az amerikai őslakosokat képviselő szervezetek, szerintük a név mellett az indián fejet ábrázoló logó is elfogadhatatlan.

Azt kell mondjam, ez egy nagyon-nagyon amerikai történet, és a hozzá kapcsolódó dolgok is csak a tengerentúlon fordulhatnak elő. A védjegyeket kezelő szervezet megszüntette a Redskins név védettségét, például. Bizonyos műsorvezetők pedig nem hajlandók kiejteni a Redskins nevet, sőt, ha egy interjúban elhangzik, akkor előre elnézést kérnek a "sértő" kifejezés miatt.

Egy ilyen eset miatt háborgott a közelmúltban egy humorista, aki szerint egyszerűen röhej az a hisztéria, amit keltenek. A témáról lehet beszélni, de a csúcsra járatott politikai korrektség már pont ellenkező hatást ér el lassacskán. És rámutatott arra a tényre is, hogy a Redskins név miatt a legmagasabb szinteken is megszólalnak a politikusok, és döntéshozók vitáznak a kérdésről, miközben alig van nyilvános párbeszéd olyan "jelentéktelen" ügyekről, mint a szegénység, az iraki válság vagy az amerikai határvédelem túlkapásai.

Kétségtelen, hogy nagyon rászálltak most erre a témára az Egyesült Államokban, és van, aki már azt latolgatja, ki lesz majd a következő megsértődött csoport? Például az arrafelé igen harcos ateista szervezetek is elkezdhetik a tiltakozást például a New Orleans Saints vagy a Los Angeles Angels neve ellen. Komolytalannak tűnhet, de nincs kizárva, hogy eljön ez a pillanat is.

Mivel ez európai ésszel nehezen felfogható, nem is nagyon tudok rá mit mondani. Amikor a sporthoz ilyen politikai felhangok kapcsolódnak, akkor attól sose vagyok boldog, hiszen ezeket nem kellene összekeverni. Persze nem vagyok indián se, nem tudom, közülük hányan forgolódnak álmatlanul amiatt, hogy még mindig Redskins a washingtoni csapat neve. Talán bosszúból mind a Dallas Cowboysnak szurkolnak? Meglepne.

Persze az Egyesült Államokról van szó, minden megtörténhet...

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy tegnap a roppant durva szabálytalanságot elkövető francia Matuidi a pályán maradhatott, miközben súlyos sérülést okozott nigériai ellenfelének.

A mozdulat eleve durva volt, a játékosnak köze nem volt a labdához, eleve milyen focista az, aki így próbálna lekezelni egy labdát? Egyszerűen rátartott Onazi lábára, és sajnos túl "sikeres" lett a mozdulat, hiszen a sérültet hordágyon vitték le és csapatának cserélni kellett.

A mentegetőző francia pedig megúszta az egészet sárgával, pedig ez egy gusztustalan szabálytalanság volt, amit bizonyára látott a bíró is, meg az asszisztensek is, tehát már ekkor villanhatott volna a piros. Ráadásul a játékvezető várhatott volna egy keveset, és a komoly sérülés ismeretében is dönthetett volna.

Ez az egész ügy ráadásul Suarezt juttatta eszembe, akit úgy meszeltek el, mintha letépte volna pár játékos fejét a pályán. Ostoba baromság volt? Igen. Megérdemelt valamiféle büntetést? Természetesen. De ezzel együtt Chiellini a pályán maradhatott, nem kellett kiskosárban levenni, mert inkább gusztustalan volt a harapás, mint a testi épségére veszélyes.

A bokatörő francia megmozdulását viszont nehéz higgadtan elemezni, és szívem szerint azt mondanám, neki is járna négy hónap eltiltás, ha már Suarez így megkapta a magáét. Hogy mit dönt a FIFA, azt nem tudom megelőlegezni, de remélem, valami azért történik. Ez ugyanúgy nem való a pályára, mint a harapás, és ugyanúgy befolyásolta a meccset az, hogy nem állították ki Matuidit, mint Suarez tettének meg nem torlása. Így aztán a szurkolók teljes joggal háborognak, hiszen ne ez döntsön már egy sorsdöntő vb-találkozón.

Reménykedjünk, nem az ilyen tévedésekről szólnak majd a hátralevő meccsek, de picit szkeptikus vagyok, mert az elmúlt napokban több problémás bírói döntést láthattunk. Kár, mert egyébként voltak izgalmas meccsek- ha a színvonal nem is mindig magas, annál fontosabb, hogy legalább legyen kiélezett minden mérkőzés. Ez többnyire igaz, és pont ezért lehet nagy jelentőségű egy-egy ilyen melléfogás. Továbbra is annak örülnék a leginkább, ha nem ezekről beszélnénk a legtöbbet.

Luis Suarez harapásáról már mindenki elmondott mindent, és most már a FIFA is eltiltotta, végére ért a számára a világbajnokság, szóval nyugodtan lehet még egy kicsit okoskodni.

Azt gondolom, hogy a sanyarú gyerekkorral jönni egy embernél, aki minden évben rengeteg tétmeccsen lép pályára és igen komoly pénzekért focizik, meglehetősen vicces. Nincs más dolga, mint hogy gólokat lőjön és kész. Ehhez képest ilyen barom, értelmetlen, sportszerűtlen mutatványokat dobni a pályán hihetetlen nagy marhaság, amire nincs mentség.

Hogy a FIFA eltiltása jogos volt-e? Ezen éppen lehet lovagolni, de azt azért le kell szögezni, valamit kellett dönteni. Igen, voltak már durvaságok, amiért lehetett volna utólag videobírózni, nem csak Suarez volt hülye. És megjegyzendő, a FIFA, ami úgy elzárkózik a visszanézéstől, ilyenkor bezzeg mégiscsak a felvételekhez nyúl.

Mindezzel az a baj, hogy ilyenkor már ennek nem sok értelme van. Mert mi is történt? Amikor a szabálytalanság történt, egy olasz játékos (talán túl szigorúan is) ki volt állítva. Az állás pedig 0-0 volt, és nyilván máshogy védekezett volna az olasz csapat, ha Suarezt lezavarják a pályáról a harapás után. Az olaszok bukásán az utólagos eltiltás nem változtat, viszont a pályán meg nem büntetett szabálytalanság után elmeszelt sztárja nélkül meggyengült Uruguay nyilván kevesebb eséllyel lép pályára a nyolcaddöntőben.

Egy szó mint száz: nincs minek örülni. Egy sorsdöntő meccsen megint olyan dolgok befolyásolták az eredményt, aminek a focihoz nincs köze. És a következő fontos meccsre is hatással lesznek a történések. Ezek kicsit elkedvetlenítik a magamfajta szurkolót, mint a meg nem adott tizenegyesek, a lézerrel elvakított kapus meg a többi hasonló sztori. Tudom én, a játékban benne van ez is, de a helyzet az, hogy annyira hozzászoktunk a minden rezdülést megmutató közvetítésekhez, hogy lassan többet beszélünk az ilyen balhékról, mint a játékról.

Nem hülye dolog, hogy a bombagólok, nagy cselek helyett az eddigi sok meccsről a legemlékezetesebb jelenetté Suarez harapása vált? Azt ismétlik, arról beszélünk, pedig az nem a foci aranykönyvébe való, hanem inkább a legnagyobb ökörségek közé tartozik. A tettes elvileg bűnhődik- a baj viszont az, hogy vele együtt mi is, amikor elrontják a játékunkkat.