Sportfoglalkozás

Átadják a felcsúti futballstadiont, most már nem akarom megkerülni a kérdést, sportrajongóként mit gondolok az új építményekről.

Mivel én azon elvetemültek közé tartozok, akik még a magyar focit is szeretik, tulajdonképpen pozitívan tekintek arra, hogy épül pár új stadion. De... mindig ott a de. Végülis érthető, hogy a Fradinak múltja, népszerűsége okán új stadion épül. No meg az utóbbi évtizedben sok sikert arató debreceniek is maguk mögött hagyhatják a nemzetközi szinten értékelhetetlen régi stadiont. Valahol az is jó lenne, ha egy komoly utánpótlásképzést folytató akadémia fiataljainak is szép stadionja lenne.

Ám már ezeknél a stadionoknál is olyan sok pénzről, milliárdokról szól a történet, hogy az egyszeri focirajongó elgondolkodik. Az olvasóim többsége bizonyára soha nem volt magyar focimeccsen (ami szomorú, mert sajnos nagyon kevés embert érdekel a hazai labdarúgás), nem tudja elképzelni, milyen, amikor van hangulat, és milyen, amikor nincs. És sajnos az utóbbi a sokkal gyakoribb. Az évi két Újpest-Fradi még oké, vagy egy Debrecen-Diósgyőr, de amikor a Kecskemét Paksra látogat, háááát... A felcsúti csapatot kár is emlegetni, a kutyát nem érdeklik a meccseik, fiatalok alig vannak a keretben, az a fantasztikus magyar akadémiai rendszer eddig enyhén szólva is kevés klasszist termelt ki.

Szóval én nem a stadionokban mérem azt, hogy a foci jó-e. Sőt, az az utolsó. Ócska, lepattant stadionokban is voltam jó hangulatú meccseken, és ha többségében sok szurkolót vonzó, hajtós mérkőzéseket rendeznének, a fejlesztés még indokolható is lenne. Ha látnám az előrelépést, ha kinőtte volna a magyar foci a mai stadionhelyzetet, ám legyen, a közpénz költése is belefér. De ettől még nagyon távol vagyunk. Mivel ezeket az új pályákat viszonylag rövid idő alatt felhúzták, azt mondanám, ráértünk volna velük amíg el nem jut valahova a magyar foci.

És a kilátástalanság minden szinten érezhető. Gyenge a profiliga, ezt tudjuk. De az ifistáink is olyan égő meccseket játszanak az utóbbi években, hogy ehhez nem Makovecz-stadion kell, hanem inkább zárt kapuk mögött kéne játszaniuk! Hatot kapnak az akadémista tehetségek az olaszoktól? Aztán a sehol nem jegyzett gibraltári fiatalok elleni meccset alig sikerül döntetlenre menteni? Pár éve az U21-es válogatottat Szerbiában 8-0-ra tömték ki. Ez szégyen!

Mi a fociban nem eredményeket tudunk felmutatni, hanem stadionokat. Régebben az elbukott EB-pályázatok idején csak makettjeink voltak, azok nem kerültek sokba. A mostaniakért milliárdokat kellett kifizetni, szépek is lesznek. És mi lesz bennük? Jó foci? Talán. Majd. Valamikor...

És közben hallom, melyik csapat stadionjára jutnak még újabb milliárdok. Ott még a fenti érvek se nagyon állják meg a helyüket indokoltságról. A Vasas meg a Haladás olyan helyzetben van, hogy a meccseken fejtvesztve őrjöngő tömegnek nagyobb lelátók kellenek? No persze. Mintha lenne egy párhuzamos valóság a magyar fociban, ahol nem középszerű futballisták lézengenek a pályákon, pár száz néző előtt, hanem valami csoda zajlik a gyepen.

Talán majdnem ez is az igazság. Nem a fociról szól a történet, hanem valami másról. Így pedig én, akit elsősorban a sport érdekel, passzolhatom a kérdést: magyarázza meg az, mire jók az új stadionok, miért költöttek rájuk ennyi pénzt, aki átlátja az összképet. Mert én csak pályák realitását ismerem, és azzal nehéz indokolni...

Az amerikaifocisták a jelek szerint a pályán kívül "bizonyítanak", ami meglehetősen tipikus a holtszezonban. A San Francisco 49ers játékosai három ügyben is érintettek, ráadásul nem is kiegészítő emberek kerültek bajba.

A sztárstátuszba emelkedett fiatal irányító, Colin Kaepernick egy szexuális zaklatási ügybe keveredett. Erről egyelőre keveset lehet tudni, Kaepernick mindent tagad, és a sértett fiatal nő is csak annyit tud, hogy egy szállodában volt az irányítóval és két másik játékossal (egyikük a 49ers, a másikuk a Seattle Seahawks nem túl ismert elkapója), aztán kórházban ébredt. Hogy pontosan mi történt, majd a vizsgálat kideríti, ám azt tudjuk jól, a tengerentúlon ilyen balhék tettek már tönkre karriereket- és ezek azok az ügyek is, ahol a sértett némi pénzügyi kompenzáció fejében hajlandó "megbocsátani".

A 49ers remek linebackere, Aldon Smith egy reptéren okozott bonyodalmat. A még csak 24 éves játékos a pályán elsősorban a sackjeivel véteti magát észre, de azon kívül ittas és kábítószeres vezetés miatt került már többször bajba. A tavalyi szezon közben önkéntesen vonult be a rehabra, de úgy fest, ez egyelőre nem segített neki: Los Angelesben a reptéren bombával fenyegetőzött és azonnal letartóztatták. Nem kell magyarázni, mennyire ugranak a terrorizmus vádjára a hatóságok, és az ilyen ügyeket nem lehet egy kis pénzzel elsimítani, akár börtönbe is kerülhet Smith. 

Azt se feledjük, hogy a 49ers cornerbackje, Chris Culliver március végén elcsapott egy biciklist, majd segítségnyújtás nélkül tovább akart hajtani. Egy szemtanú állt elé, hogy ezt megakadályozza, és így várták be a rendőrséget. Ennek az ügynek is lesz még folytatása.

Ilyenkor a csapatok általában még kivárnak, mielőtt bármit tennének. Kétségtelen, addig ártatlannak kell tekinteni mindenkit, amíg a bíróság nem dönt, és lehet, hogy épp csak belekeveredtek valamibe véletlenszerűen- Kaepernick esetében ez könnyen előfordulhat például. Egy-egy efféle balhé előfordul a holtszezonban, de az, hogy egy gárda játékosai három ügyben is érintettek, nagyon nem jó ómen. Nyilván a 49ers edzője, Jim Harbaugh (aki mögött három egymás utáni évben elért NFC-döntő van, mégis komoly vitái vannak a klubvezetéssel), már nyilván szeretné, ha a közös edzések elkezdődnének, és beszélhetne a játékosaival. Nagyon könnyen kicsúszhat az irányítás a kezéből, ha néhány sztár ilyen ostoba módon esik ki a keretből. 

A helyzetet tehát valahogy kezelni kell, csak az a problémás, hogy amíg a vizsgálatok zajlanak, addig nem sokat lehet tenni. Sokan tartják úgy, hogy a 49ers az NFL második legjobb csapata, és a következő szezonban végre elnyerhetné a Super Bowl-t. Most tehát az a nagy mutatvány vár az edzőre, hogy egységet kovácsoljon az öltözőben, még a bajokból is erőt merítsenek. Volt már ilyenre példa a ligában, és ha Harbaugh valóban annyira jó, mint amilyennek tartják, akkor egy sikeres idénnyel ezt fényesen bizonyíthatja is.

Csak minél előbb kezdődjenek el az edzések, és a játékosok a labdával legyenek elfoglalva, ne a balhézással...

Jose Gomes érdekes elmélettel állt elő csapata legutóbbi döntetlenje után: szerinte meg akarják buktatni, ezért dolgozik csapata ellen sok ember, ezért vesztenek pontokat rossz bírói döntések miatt. És miután őt eltávolítják, jöhet a helyére Egervári Sándor...

Nehéz ennek a gondolatmenetnek az értelmét kitalálni. De menjünk bele a dolgokba, hátha okosabbak leszünk! Jose Gomes annak a Paulo Sousának a helyére érkezett, akiről ódákat zengtek, de a bajnokságot a megerősített Videotonnak az ő vezetésével sem sikerült megnyerni. Sousa maga is gyakran emlegette a komoly, hosszú távú terveit a fehérváriakkal, aztán 2013 elején "családi okokból" lemondott, ám a tervezett szerződés az amerikai focibajnokságba meghiúsolt, így végül Izraelben kötött ki.

Gomes irányításával 2013-ban megint második lett a Videoton, a mostani szezonban viszont az egész idény rendelkezésére állt ahhoz, hogy megmutassa, mire képes. Őszintén szólva, nem láttunk túl sokat a csapatától... Nem túl izgalmas a játék, a keret viszonylagos erőssége ellenére is sokszor csak erőlködésre futja, tavasszal pedig az eredmények sem nagyon jönnek. A bajnokság már elúszni látszik, a kupából kiestek, a Ligakupa meg... Hát kevesen tartják számon.

Azt gondolom, pénzből, támogatásból nincs hiány a Videotonnál, sőt. De az összevásárolt játékosokból nyerő csapatot csinálni már egy másik mutatvány, és ugyan lehet a bírókra mutogatni, de ha 3-4 gólt minden meccsen szereznének a csapat sztárjai, akkor nem lenne miről beszélni. Ehhez képest a fehérváriak sokszor csak futnak az eredmény után, elbukták az idei nagy rangadókat is.

Azt sem igazán értem, tulajdonképpen ki és hogy akarja Egervárit a kispadra juttatni. A klubvezetés? Nekik ehhez nem kell a saját csapatuk ellen konspirálni, egyszerűen leváltják a rosszul muzsikáló gárda edzőjét. Az MLSZ? Ugyan minek? És azt hogy érné el a szövetség, hogy a klubvezetés az általuk javasolt embert nevezze ki edzőnek? Ennyire még a magyar bajnokság se kézivezérelt talán. A játékvezetők vannak a háttérben? Na, arra kíváncsi lennék, hogy dönti el a bírólobbi, ki legyen ennek vagy annak a csapatnak az edzője...

Gomes hajlamos az efféle kirohanásokra, de gyanítom, ezek hátterében inkább a keserű vereségek miatti düh van. Fogalmam nincs, jó taktika-e ez, jobban játszik-e majd a csapata, de vannak ezzel kapcsolatos kételyeim. A Videoton magyar szinten kiemelkedőnek tűnő költségvetésével a szurkolók számára ez inkább csak magyarázkodás, maszatolás. A kérdések túlnyomó többsége még a magyar futballban is a pályán dől el, és a sikert valahogy sose szükséges megmagyarázni.

A tegnapi Újpest-Fradi (a végeredmény 1-2 lett) értelemszerűen engem is érdekelt annyira, hogy bekapcsoltam a tévét. Bár voltak mozgalmasabb időszakok, igazán nem volt jó a meccs, kellett némi szerencse is a ferencvárosiak győzelméhez.

A hajrában lőtt Leonardo-gól kapcsán töprengtem el rajta, szükség lenne-e arra, hogy honosítsuk a brazilt? Az ötlettel ugyanis több cikkben találkoztam már, és szemmel láthatóan sokan valóban komolyan gondolják.

Induljunk ki a tényekből! Leonardo nemrég töltötte be a 31. életévét, fiatal játékosnak már nem mondható. Karrierje során az Ajaxban és a Feyenoordban is megfordult, ez jó ajánlólevél, de a Transfermarkt szerint 168 holland első osztályú meccsén összesen 25 gólt rúgott, ez azért nem egy túlságosan magas szám. A 2011-12-es idényt a Red Bull Salzburgban töltötte, 30 meccsen 4 gólt szerzett, majd jött a Fradi, ahol eddig 16 meccsen 5 gólja van. Csak összehasonlításként: az egy időben lesajnált francia Coulibaly a Debrecenben 110 bajnoki meccsen 66 gólig jutott, Nikolics pedig csapataiban 164 meccsen 92-t lőtt. Nem pontosan ugyanaz hármójuk posztja, inkább csak azért tettem be ezen játékosok statisztikáit, mert jelzi, Leonardo gólokban mérhető teljesítménye nem valami hihetetlen, kiugró dolog. 

Az nem vitás, hogy képzett, technikás, jó futballista. De hogy túl a harmincon pont rá van-e szükség a magyar válogatottban, és valóban tud-e lökést adni a csapatnak, az nagy kérdés. A honosítással mi, magyarok is több sportágban éltünk, és ki lehet mondani, egy Bojana Radulovic, egy Carlos Perez valóban olyan világklasszis volt, akire lehetett építeni. Egy futballista, aki karrierje végén elvetődik az európai élvonaltól távol eső magyar bajnokságba, nos, valószínűleg más kategória.

Nekem azzal nincs bajom, ha valaki felveszi az állampolgárságot, majd a válogatottba is bekerül, amennyiben valóban hosszú távon lehet vele számolni, és tényleg tud segíteni. De Leonardónál azt érzem, valaki látott tőle két jó cselt, és elkezdett ötletelni. Neki nem volt két tucat meccse se a magyar bajnokságban, a korábbi karrierje során aligha figyelt fel rá a magyar futballszakma, a Bredából bizonyára senki nem akarta volna honosítani. Egyszerűen nem volt akkora klasszis, hogy ilyesmi bárkinek eszébe juthasson.

Sőt, lehet, hogy ha nem a zöld-fehéreknél játszik, akkor szóba se került volna a honosítása. Sokkal jobban reflektorfénybe kerülhet egy fradista, ami egy szurkolónál nem nagy ügy, de a szakmában jó lenne ettől még a realitás talaján maradni. Persze ilyenkor jön a képbe az, hogy a mi döntéshozóinkat nem feltétlenül ez jellemzi, és ha valaki egy szemfüles góllal pont a Fradi Újpest elleni győzelmét harcolja ki, az akkor nyilván egyből a válogatottunk megmentőjének látszik. Fordult már elő olyan a magyar futballtörténelemben, hogy egy-két kifutott meccs után kiáltottak ki annak egy focistát...

Én előre borítékolom, ha válogatott is lesz Leonardo, nem rajta múlik majd egy sikeres EB- vagy VB-szereplés. Még ha hozzá is teszi a magáét, Vanczák, Gyurcsó vagy Koman lesznek a csapattársai, és ez sokkal inkább eldöntheti a nagy kérdéseket. És abban sem vagyok biztos, hogy a karrierje vége felé járó, sérülékeny játékos pont Albánia vagy Észak-Írország ellen akarja szétrúgatni a lábát. 

És én ezt tökéletesen meg is tudom érteni. Félszívvel viszont kár felhúzni a címeres mezt. Ha döntés előtt áll, majd neki kell kitalálni, mi köti őt a magyar válogatotthoz, mi motiválná a nemzeti csapatban, és mit hajlandó bevállalni a sikerért. Remélem, egy ilyen helyzetben éppen olyan jó döntést hoz, mint tegnap az újpesti kapuval szemben...

Manapság a Forma-1-ben nem maguk a versenyek szolgáltatnak beszédtémát, hanem a szabályváltozások. Az idei évtől a turbómotorokkal, az üzemanyagfogyasztási előírásokkal és az egyebekkel akartak kicsivel több izgalmat csempészni a versenyekbe. Ám állítólag már a fejesek is válságtanácskozásra készülnek, mert úgy fest, nem egészen váltak valóra az elképzelések.

Ám mielőtt könnyes szemmel gondolnánk arra, hogy régen minden jobb volt, érdemes egy kicsit elgondolkodni a múlton. A Wikipedia ide vonatkozó cikkét átböngészve például látszik, hogy az elmúlt 20 évben 9 alkalommal az utolsó futam előtt eldőlt, ki a világbajnok- ez azt jelenti, hogy az idény vége már nem sok izgalmat hozott, mert valaki olyan fölényben volt. Schumacher 2002-ben a 17 futamos idény 11. futamán már világbajnok lett!

Még tovább árnyalja a képet az, hogy hány esetben lett valaki úgy világbajnok, amikor csapata a konstruktőri világbajnoki címet is elnyerte. 20 év alatt 17-szer fordult ez elő, ami jelzi, még a látszólag izgalmas idényekben is megesett az, hogy ugyanannak a csapatnak a két pilótája harcolt egymással, a többiek távolról integettek. Ilyen még a nyolcvanas években is előfordult, emlékezzünk a Senna-Prost felállású csapatokra például. Gyakran előfordult, hogy középszerű pilóták is dobogóra állhattak az idény végén, mert jó autó volt a fenekük alatt.

A kulcs ez: technikai sportról beszélünk, ahol nagyon sok dologról dönt maga a technika. Egy jó konstruktőr, egy profi csapat világbajnokká tehet egy versenyzőt. Persze, kell a pilóta is hozzá, de ez az egész dolog a csúcstechnikára van kihegyezve. Szóval sokminden eldől már akkor, amikor a versenyző beül az autójába, és ezen a szabálymódosítások sem sokat segítettek: mindig is lesznek jobb tervezők és csapatfőnökök, akik a végletekig ki tudják használni a szabályok adta lehetőségeket.

Az viszont egy másik kérdés, hogy önmagában attól, hogy Forma-1, ma már nem esünk hanyatt. A mai sportdömpingben ezer másféle versenyt is nézhetünk, és bármekkora respektje van az F1-nek, ha nem elég érdekes, az ember nem figyel rá, elkapcsol, csak az eredményt olvassa el másnap, stb. Régebben is volt unalmas körözés, kár is tagadni. Nem az idén kezdődött el az, hogy alig van előzés, már évekkel ezelőtt láttam, hogy a boxkiállások alatt próbáltak előnyt szerezni a versenyzők. Az is része a versenynek, megtehették. Mindenki vigyáz az autókra, mert drágák, ráadásul a belemenős előzéseket vagy akadályozásokat büntetik a versenybírók, szóval kevés a kiélezett egy-egy elleni küzdelem. 

Pedig a sport erről szólna, a szabályos, tiszta, de kemény összecsapásokról, ahol a fő elv az: győzzön a jobb! Ez látszik kiveszni az F1-ből, és nem a turbó a hibás, meg a halk motorhang, vagy az üzemanyagfogyasztás mérése, hanem az, hogy mindenki a maga szintjén próbál biztonsági játékot űzni: a legjobb autósok az élre állnak és aztán tartják a pozíciót, a mögöttük állók nem mennek bele veszélyes manőverbe, mert plusz 1-2 pontért nem kockáztatnak, a hátul levők örülnek, ha célba tudnak érni miközben a leginkább arra ügyelnek, hogy gyorsan ki tudjanak térni az őket leköröző versenyzők útjából.

Szóval a Forma-1 most már inkább a biztonságot tükrözi, nem csak a versenyzők védelme szempontjából (ami persze nagyon fontos dolog), hanem a versenyzés jellegét tekintve is. Az időmérőn már nagyjából látni lehet, adott versenyen ki lehet a leggyorsabb, és hacsak nincs valami technikai gond, a fölényt győzelemre is lehet váltani. A néző legyint, sokszor igazságtalanul, mert ettől még a versenyzőknek keményen koncentrálni kell a futam végéig, bármennyivel jobb az autójuk. De a nézőnek még ezt is szabad, mert ő nem mérnöki elemzéseket akar olvasgatni a csúcstechnikáról, hanem versengésre, izgalomra vágyik.

A saját szempontjából mindenkinek igaza van. De a válságstáboknak nincs értelme, amíg az élmezőnybe bebetonozott 2-3 csapat képviselői siránkoznak Ecclestone társaságában. Ha valóban radikálisan akarnának hozzányúlni a Forma-1-hez, akkor sokkal nagyobb egyenlősdire törekednének. De ez értelemszerűen zsákutca lenne a Forma-1-ben, mert a tervezői munka szerepét teljesen lenullázná, és itt igenis része az imázsnak, hogy az autók, a technika a csúcsot képviselik.

Szóval nem tudom, mit fognak válságtanácskozni, és főleg azt nem tudom, miért. Az F1-ben a versenyek lefolyása nem tavalyról idénre változott meg radikálisan, mindig is voltak unalmas körözések, ahol a jobb autókban ülők faképnél hagyták az egész mezőnyt. Maximum a világ változott meg, és amit akkor így is szerettek az emberek, az most nem annyira vonzó már. Csak hát a világot megváltoztatni jóval nehezebb, mint az autókra vonatkozó szabályokat...