Nekünk mindig megvannak már előre a kifogásaink... A női kézisek világbajnoksága előtt éppenséggel az kavart nagy vihart, hogy a magyar válogatottat a nemzetközi szövetség különös kiemelési szabályai miatt a második helyett a harmadik kalapból sorsolták ki egy csoportba.

Pedig az alapvető válasz az, hogy azért kerülhetett ilyen helyzetbe a magyar válogatott, mert az ezt megelőző világtornákon nem szerepelt elég jól. A 2012-es olimpián ott sem voltak a mieink, a 2013-as világbajnokságon a nyolc között búcsúztak a lányok, a 2014-es EB-n pedig hatodikok lettek. Igen, ezek a helyezések pont arra voltak jók, hogy billegett a csapat a második illetve harmadik kalap között, és most így alakult.

Az már egy másik kérdés, hogy nagyon erős csoport ugyanúgy összejöhetett volna, mert mi van akkor, ha az elsőből megkapják szintúgy a dánokat, és a harmadik kalapból azt, akit pont a mieink szorítottak volna ki a másodikból? Ezek nagyon-nagyon elméleti kérdések, és sajnos arra emlékeztetnek, amikor a magyar férfikézi-válogatott kapcsán ment a kesergés, miért pont nem ők kapták a potya helyet a világbajnokságon. Ha a lányok a megelőző tornákon előrébb végeztek volna, most nem lett volna kérdés.

Nem így alakult, ez van- az alaphelyzet továbbra is az, hogy a pályán fog eldőlni, mit ér a válogatott a nemzetközi szintéren. Ha a magyarok felszívják magukat és mindenkit legyőznek, akkor aranyérmesek lesznek és jöhet Rióban az olimpia is. Ha leszerepelnek, akkor viszont miért reklamálhatná bárki, hogy nem a közvetlen elitbe sorolják őket?

Az ember szeretne szurkolni a csapatért, de már megint a sportdiplomáciáról hallunk, ami engem olyan rettentően nem érdekel. Ha megnéznénk az elmúlt évtizedek kézilabda-, vízilabda- vagy más tornáit, simán találnánk példát arra, amikor a magyaroknak volt mázlija kiemeléssel, sorsolással. Volt olyan, amikor tudtunk élni az eséllyel, máshol meg minden bizakodás ellenére kudarc lett a vége. Ez a sport, nem?

Szóval oké, most már mindenhol, mindenki lenyilatkozta, elmondta, milyen tragédia érte a női kéziseket, keseregtünk egy sort a méltánytalanságokon, de a dánok vagy a japánok elleni meccsek kapcsán ne erre hivatkozzunk már. Azt, hogy igenis a világ legjobbjai közé tartozik a válogatott, majd a tornánk lehet fényesen bizonyítani. De ha a jóval mögénk sorolt csapatokkal nem bírnak el, akkor nincs miről beszélni.

Engem nem érdekelnek az előzmények, a sorsolás, amikor zajlanak a tétmeccsek, amikor szurkolni lehet. És a kihagyott hetesekért vagy a fegyelmezetlen védekezésért sem a nemzetközi szövetséget hibáztatom. Remélem, a pályára lépő magyaroknak sem a körülmények járnak majd a fejükben, a játékra fognak koncentrálni, hozzák tudásuk legjavát, örömet okoznak nekünk, és akkor utólag csak legyintünk a jelentéktelen részletekre...