A sorozatban ötödik vereségét elszenvedő kispestiek edzője, Marco Rossi lemondott posztjáról. Érdekes, ebben az idényben nem nagyon volt jellemző a szakvezetők vándorlása a magyar fociban, talán lassan kezdenek rájönni arra, hogy nem 1-2 becsúszott vereség minősít egy egész éves munkát.

Rossi egy idénnyel ezelőtt még csodatevőnek tűnt, a bronzéremmel enyhén szólva is erőn felül teljesített a Kispest. De a múltbeli siker nem garancia a jelen eredményeire, és tavasszal csapnivaló sorozatba került a csapata, amit nyilván sem a klubvezetés, sem ő nem viselt könnyen. Elmondása szerint nem küldték, magától állt fel a kispadról, ami egyébként illik is ahhoz, ahogy megismerte a magyar futballvilág. Azt gondolom, jó szakember, máshol is lehet még sikeres.

A többi edzőváltásnál volt olyan, aminek a csapat eredményeihez kevés köze volt, például amikor a győriek mestere, Pintér Attila lett a szövetségi kapitány, nyilván meg kellett találni az utódját. Horváth Ferencre esett a választás, és az ő megüresedő kispadját Pakson megkaphatta Csertői Aurél. Az sem volt meglepő, hogy a tökutolsó Kaposváron Prukner Lászlót elküldték, de Selymes Tiborral sem valószínű a bentmaradás, a csapatnál alapvető képességbeli problémák vannak- ez pedig nem edzőkérdés.

A Ferencvárosnál egy gyengébb sorozat elég volt ahhoz, hogy a korábban még istenített Ricardo Moniz lapátra kerüljön. Utóda a német Thomas Doll lett, akivel eleinte döcögött a szekér, de a mostani négyes győzelmi széria okán máris mágusnak tűnik. De gyanítom, könnyen pont úgy járhat, mint az elődje, ha a következő idény első felében nem jönnek az elvárt módon az eredmények. Mert a Fradinál elvárások azok vannak dögivel. Igaz, játékoskeret az már nem annyira, kevés a csapatban a kiugró tehetség, és akik vannak, azok se feltétlenül túrják fel a pályát, de talán majd a szép új stadionban erőre kapnak a zöld-fehérek.

Azt is lehet már tudni, hogy Jose Gomes az idény végén elhagyja a Videotont. Őszintén szólva nem fog hiányozni. A csapat unalmasan játszik, egyre inkább lemarad a Debrecen mögött, és Gomes vagdalkozásai nélkül is elég rossz a hangulat a magyar fociban, szóval kevesen fogják siratni a távozását. Mivel pénz van dögivel, nyilván megint valami magasabban jegyzett futballkultúrát képviselő másodvonalbeli edzőt szerződtetnek, aki aztán vagy jut valamire a fehérváriakkal, vagy nem. Frusztráló érzés lehet, hogy öntik bele a pénzt a csapatba, az meg a Haladással harcol a bronzéremért.

Az idény hajrája sok helyen nem csak a csapat sorsát dönti el, hanem az edzőét is. Aki bajnokságot, kupát nyer, az nyilván be van betonozva, míg egy kiesés után aligha marad a helyén a szakvezető. Így aztán mindenki megpróbál mindent kihozni a fiúkból a szezon végén a mezőny elején és végén levő csapatoknál. A középmezőnyben levő csapatok meccseiért viszont valószínűleg nem lesz érdemes bekapcsolni a tévét.

Általánosságban elmondható, hogy a türelem nem volt erőssége a közelmúltban a magyar klubvezetőknek. Hirtelen lesz valakiből géniusz, és ugyanilyen gyorsan lapátra is kerül, ha becsúszik pár rossz meccs. Pedig ez nem mindig kifizetődő megoldás. Az MTK-t a nehézségek ellenére is jól ellavírozza Garami József már több, mint egy évtizede, még dobogóra is állhatott időnként a csapattal. Kondás Elemér veretlenül lett bajnok a Debrecennel 2012-ben, rá egy évre csak a szerény hatodik helyezésre futotta, de nem cserélték le, és ebben az évben a DVSC ismét az első helyen áll, valamint mind a két kupában elődöntős. Nem érte volna meg elküldeni a bizonytalan eredményért...