Olvastam, hogy az egyik pénzügyi visszaélésekkel, gyakorlatilag pilótajátékkal gyanúsított cég tulajdonosa több alkalommal is felbukkant sportklubok és sportági szövetségek körül, néha még pénzt is adott. Aki pedig pénzt hoz, vagy pedig ígér, azt mindenütt szívesen látják.

És nem, a sportklubok soha nem tanulnak mások pofáraeséseiből, amikor jöttek a handabandázó befektetők és szponzorok, aztán meg bottal üthették a nyomukat. Még az se lenne tragédia, ha leülnének ezekkel az emberekkel, meghallgatnák őket, és aztán ha biztosítékot nem tudnának felmutatni vagy nem teljesítik a vállalásaikat, akkor különösebb veszteség nélkül ki lehetne őket tenni.

A baj az, hogy nálunk nem így működik. Jön a pénzt lobogtató, vagyis pontosabban csak azt nem lobogtató "üzletember", hasraesnek előtte, és a némi ködös ígéretre alapozva mindenkit nagy pénzzel csalogatva máris sztárokat igazolnak, és eszükbe nem jut megvárni azt, amikor tényleg a számlán van a szponzori támogatás. Ebből sülnek ki aztán azok a kabaréba illő történetek, amikor összeáll az új csapat, az első egy-két meccsen fut is a szekér, majd hirtelen kiderül, nincs se szponzor, se pénz, és szétszéled mindenki. Visszaléptetett csapatok, csődbe ment klubok- van ilyenből bőven a magyar sporttörténetben.

Az esztelen ga(rá)zdálkodás áldozata pedig a sport maga, mert rászoktat mindenkit ebben a körben, hogy amint ki lehet venni egy icipici pénzt, azonnal lecsapjon a lóvéra. Senki nem akar türelmesen építkezni, hosszú távra tervezni, mert tudják, nálunk egy nap a világ. És az állandó bizonytalanságban élő játékosok is könnyebben belemennek egy bundába, ha úgy érzik, a gyors, biztos lóvéra le kell csapni még akkor is, ha baj lehet belőle lebukás esetén. Nyilván mind úgy érzik, sáros itt mindenki más...

A folyamat gerjeszti önmagát, és ha jön a szponzor vagy a befektető, egyből kapkod mindenki, csak el ne menjen a pénzember. Az új góré azonnal teljhatalmat kap, hiába nem tud felmutatni semmit. Megalázó helyzetek alakulnak ki, amikor megjelennek az új gazdák, egyik napról a másikra kirúgnak edzőt és focistát, bemutatnak néhány "sztárigazolást", aztán meg jönnek a megszégyenült klubvezetők a beismeréssel, hogy olyan ember döntött pár napig minden kérdésről, aki kevesebbet tett a csapatba, mint a meccsjegyet vásárló átlagszurkoló. Ciki!

Töprengtem már rajta, mi lehet az oka annak, hogy ilyen könnyen lépre lehet csalni a magyar sportvezetőket. Nos, egyrészt lehet benne hiúság: úgy érzik, az új ember nagy pénzével elérhető a vágyott dicsőség. Másrészt lehet benne egyszerű naivitás, a klubok üzleti alapokon való vezetésére alkalmatlan emberek azt se nagyon tudják, hogy kellene leinformálni egy vadidegen embert, milyen biztosítékot lehetne kérni. Harmadrészt pedig lehet sima kapzsiság is a háttérben, amennyiben az első, csaliként beérkező pénzeket a klubvezető a saját jutalmazásaként felveszi, aztán utána az özönvíz.

Ha valaki nem ostoba vagy tisztességtelen, akkor olyan egyszerű lenne a szerencselovagokat távol tartani a sporttól. A csalók ugyanis rögvest lebuknak, amikor azt kérik tőlük, ne csak ígérgessenek, fizessenek is. Aki ettől a kéréstől megsértődik, az viheti a "pénzét" bátran máshova, és garantálom, meg is találja a megfelelő partnert, aki benyalja a dumáját. Vannak ilyen alakok, akik több klubnál és szövetségnél is megfordultak, és eleinte mindenütt tárt karokkal fogadták őket.

Persze felmerülhetne a kérdés az is, tulajdonképpen mit érhet el egy ilyen csaló ezzel a trükkel. Néha van olyan érzésem, az egész csak egy hülye vicc, mondjuk olasz buszsofőrök rendeznek maguknak brutál átverős show-t. Máskor a csalásra alapozó üzleti vállalkozás imázsát akarják erősíteni névszponzorálással- hiszen az emberek elhiszik, csakis sikeres üzletember vehet magának kosárlabdacsapatot vagy támogathat olimpikonokat.

A trükkök trükkje pedig az, amikor az üres zsebbel, de nagy szájjal érkező befektető nem hogy pénzt hoz, de pénzt tud kivenni! Ehhez nem kell más, csak pár, kellően könnyen átverhető klubvezető, akik egy értéktelen ígérvény ellenében átadják a legértékesebb jogokat. Tegyük fel, az új tulajdonos rögvest azzal a kijelentéssel kezdi, hogy megújítja a csapatot, hoz majd néhány sztárjátékost, de először el kell adnia a feleslegessé vált embereket. Tulajdonosként övé a pénz, ami offshore cégekbe vándorol, utána még egy darabig ígérget, majd eltűnik. És esetleg kiderül, olyan szerződést íratott alá, ami után egy vasat nem lehet rajta behajtani. A klub legnagyobb értékeit elvesztette, pénzügyileg padlóra került, az ehhez asszisztáló klubvezetőktől pedig aligha lehet azt várni, hogy váratlanul okosabbak lesznek és ügyesen, megfontoltan biztos gazdasági alapokat teremtenek.

Ezek a történetek azért elkeserítőek, mert ha igazán volna szándék a tiszta viszonyok teremtésére, akkor a sport környékén ügyeskedő embereket roppant egyszerű volna távol tartani. Ám nagyon úgy fest, igazán nem fontos ez valamiért, folyamatosan jönnek és mennek megkérdőjelezhető tevékenységű klubvezetők, befektetők, szponzorok, menedzserek. A szurkoló szempontjából szinte mindegy, ki ostoba és ki tisztességtelen, a végeredmény általában így is, úgy is a pofáraesés. De igazán rosszul a sportot önzetlenül szerető emberek járnak, amikor összeomlik az egész építmény. 

Szóval a végén mindig maga a sport a legnagyobb vesztes. És amíg ezek az állapotok fennmaradnak nálunk, tőlem aztán mesélhetnek megújulásról a fejesek...