Jönnek az Eb-selejtezők, a kispadon új szövetségi kapitány- lássuk, mik a legjobb és a legrosszabb forgatókönyvek a Dárdai Pál irányította fociválogatott számára!

Sem a görögök, sem a románok ellen nem biztos a győzelem hazai pályán, idegenben a görögök biztosan esélyesebbnek számítanak már most is, míg Helsinkiben nyilván nem várhatnánk csodákat, ha a finnektől kétszer is kikapnánk egy év alatt idehaza. A görögöknek amúgy is nagyon kellene a pont, hiszen otthon szenvedtek vereséget a románoktól, a finnek győzelemmel tudták le a feröeri kirándulást- a lépéshátrány már most is megvan, hiszen mi elbuktunk az északírek ellen. Mivel az utolsó meccsünk igen kemény, Görögországba kell utazni, ezért már korábban jó helyzetbe kéne verekedni a csapatnak magát ahhoz, hogy egy bravúrdöntetlennel elérje célját. Ennek fényében 2014 végéig eldől, mi keresnivalónk lehet.

Kezdjük az egyszerűvel, a legrosszabb forgatókönyvvel. Vereség Romániától, döntetlen a Feröer-szigetek ellen (vereségre itt még gondolni sem merek, de egyébként nincs semmi jelentősége, hogy 1 vagy 0 pontot szereznénk), végül egy ugyanolyan hazai vereség a finnektől, mint márciusban. Négy mecs, a lehetséges 12 pontból 1- ezzel nehéz lenne merész álmokat szőni. Olyan csodasorozatnak kellene társulni az új, ma még nem is ismert szövetségi kapitány keze alatt megtáltosodó válogatott diadalaihoz, ami azért eléggé valószínűtlen.

Az új kapitánynak akkortól kezdve lenne esélye a célkitűzés elérésére, ha Bukarestben összejön a bravúrdöntetlen, Feröerben meglesz a győzelem, a finnektől pedig semmiképpen nem kapunk ki. Lehetetlen? Elvi szinten biztosan nem az, de azért a mieink már rég nem nyerni járnak a románokhoz, és ha a finnek a következő két hazai meccsükön (Görörország, Románia) nyerni tudnak, biztos vérszemet kapnak. Egy budapesti győzelem után ugyanis karosszékből nézhetnék, ahol a mögöttük kullogó válogatottak egymástól próbálják elvenni a pontokat. Önmagában a feröeri győzelem semmire nem elég, hiszen őket valószínűleg minden erősebb válogatott oda-vissza veri majd.

Akkor lehetne Dárdai-csodáról beszélni, ha minden várakozást túlteljesítve rögvest győzelemmel kezdi a kapitányi ténykedését a románok ellen. Őszinte leszek, ez engem nagyon-nagyon meglepne. Láthattuk az új keretet, az is kiderült, elég erős az átfedés a Pintér-féle játékoskerettel, sőt, az először kihagyott játékosokból is behívott párat utólag az új kapitány, így az itthon világhírű Nikolics is együtt készül a többiekkel. Szalai Ádámmal bizonyára erősödtünk, de hogy mennyit, az kétséges, hiszen volt ő már tagja a magyar válogatottnak, és nem volt minden meccsünk diadalmenet vele együtt sem. Feröer legyőzése mindenesetre továbbra is elvárás lenne, és ha a harmadik meccsen a finneket is legyőznék Dárdaiék, akkor lehetne reménykedni egy szép sikerben. Onnantól jórészt az új kapitányon múlna, mire mehetünk, mert ledolgoztuk volna lépéshátrányunkat.

Végül pedig ott van esélyként az, ami a mai fociban bármikor előfordulhat: teljesen kiszámíthatatlanul alakuló eredmények, és ennek megfelelően megjósolhatatlan csoportvégeredmény. Például a mieink győznek Bukarestben, ikszelnek Feröerben, míg a finnek a két soron következő hazai csoportrangadó egyikét sem nyerik meg, de Budapesten győzni tudnak- ebből aztán bármi kisülhet a végére.

Azt gondolom, Dárdai helyzete azért is nehéz, mert a románok ellene kell kezdenie. Bukarestben belefuthatunk a késbe, és teljesen mindegy, hány góllal vernénk utána Feröert, az már senkit nem érdekelne. A szűk vereség Romániában fájó lenne, mégis jobban el tudná fogadni a közvélemény, ha látható lesz a csapaton a küzdőszellem, és aztán Feröerben győz a csapat. Nem Bukarestben kell ugyanis kiharcolni a továbbjutást, de az arcpirító eredmény a románok ellen fájna igazán, sokkal jobban megviselné a szurkolókat, mint bármi más.

Az egész éves teljesítmény megítélésének szempontjából az utolsó, budapesti meccs lesz a kulcs, mert ha a finnek ellen győzünk, azzal biztos marad némi reményünk, Dárdai diadalmasan távozhat, az új kapitány is nagyobb kedvvel kezdhet munkához, míg a közönség sem pártol el. Egy hazai vereség viszont egy bukaresti bravúrikszet is elértéktelenít. Szóval a némi valószínűséggel rendelkező forgatókönyvek közül szerintem általában a magyar foci szempontjából a románok elleni tisztes helytállás, a feröeri kötelező győzelem, végül a finnek elleni hazai siker lenne a legszerencsésebb.

Három győzelemben én személy szerint nem hiszek, de hát cáfoljanak rám a fiúk, mutassák meg, ők jobban fociznak, mint ahogyan én tippelek. Ígérem, megkövetem őket...