Sportfoglalkozás

Vajon jogos-e azzal vádolni a focistákat, hogy nem a legeszesebb sportolók közé tartoznak?

Nyilván az általánosítás csúnya dolog, de egy olasz amatőr focimeccsen történtek legalábbis elgondolkodtatják az embert. Az egyik csapat szerzett egy gólt, meglehetősen komikus körülmények között: a kapus kezéből kiperdülő labdát pöckölte a kapuba egy játékos. A gólöröm fura formáját választotta a meccs hőse, ugyanis lefejelte a kispad üvegét, ami annak rendje és módja szerint be is tört. Aztán jött a nagy csodálkozás, amikor a bíró felmutatta a piros lapot...

Tudom, fontos a hideg fej a sportban. A kemény is elengedhetetlen, úgy látszik...

A Szocsiban rendezett olimpia egyik gyakran felemlegetett témája a sporttal nem sok kapcsolatban álló melegjog-ügy. Születtek már okos bejegyzések, videók, van, aki folyamatosan felhozza ezt a témát, mások szerint meg az olimpia szóljon a sportról, az ilyen ügyeket kár belekeverni.

Ezt viszont megkerülni nem lehet. A helyzet az, hogy most figyel az egész világ Oroszországra, aki tehát valamire fel akarja hívni a figyelmet, most fog megszólalni. Az emberi jogi kérdések ügyével foglalkozás ma ugyanolyan marketingmunkát igényel, mint mondjuk a kólaeladás. Lehet tagadni, de a hasonlóság mégis tetten érhető: profi videók, profi "termékelhelyezések" vannak itt is, ott is.

A melegtéma most viszont az óceán túloldalán bukkant fel újra. Az amerikaifoci kemény, férfias sportnak számít, mégis tudni lehet, hogy vannak homoszexuális játékosok. Ez már csak a nagy számok törvénye miatt is így kell legyen. Ám olyanra még nem volt példa, hogy egy egyetemi játékos az NFL-kiválasztás, a draft előtt hozza nyilvánosságra, hogy meleg.

A Missouri defensive endje, Michael Sam lett tehát az úttörő. A coming out után nem csak játékosok, de csapatok is támogatásukról biztosították, megszólalt több vezető. A New England Patriots részéről Robert Kraft tulajdonos és Bill Belichick edző jelentette ki, a csapat szempontjából kizárólag az számít, hogy adott játékos hozzá tud-e tenni valamit az eredményességhez, és az érdektelen, fehér-e vagy színesbörű, heteroe vagy homoszexuális.

Persze nem lehet tudni, a ma már szinte kötelezőnek számító politikai korrektségen túl valójában mit gondolnak az NFL játékosai és vezetői. Azt gondolom, úgyis lesz, aki soha nem igazolna le egy meleg játékost, és biztos van ma is csapat, ahol nyílt titok valaki homoszexualitása, ami senkit nem zavar. Nem kötelező ehhez a kérdéshez mindenkinek ugyanúgy hozzáállni. De egy-egy ilyen döntés egy játékos részéről úgyis elgondolkodtat minden érintettet. Fontosabb az, hogy magában őszintén végiggondolja valaki, mit reagál, mint hogy nyilvánosan olyan nyilatkozatokat tegyen, aminél csak arra figyel, hogy ne legyen támadható.

Ezek a kérdések úgyis csak hosszú évek után tisztulnak le. Emlékezhetünk rá, annak idején az amerikai profi ligákban kizárólag fehér játékosok léphettek pályára. Aztán jöttek az első fecskék, akik a pályán bizonyították, hogy bőrszíntől függetlenül azt kell választani a csúcsra törő csapatnak, aki jobban teljesít. Ma pedig már igencsak vegyes összetételű az összes csapatnak, minden poszton játszanak fehérek és afroamerikaiak.

Egyszer majd ezek a meleg-témák is ide fognak jutni. Meglepve olvassák majd az akkori fiatalok, hogy valamikor ilyesmin okoskodtak az emberek. Hát számít ez? Nem, egyáltalán nem. Csak kell neki egy kis idő, amíg a túlnyomó többség így fogja fel. Ezért volt fontos lépés Michael Sam coming outja, ezért lehet egyszer majd mérföldkő.

Nem lehet olyan kis létszámú egy magyar csapat, hogy el lehessen kerülni a balhét? Már a sífutók kiküldése körüli hercehurca is elég furcsa volt, most pedig azt olvassom, áll a bál a rövidpályás gyorskorcsolyázóknál is.

Ez konkrétan egy olyan téli sport, ahol többé-kevésbé még helyt is állnak a mieink, szóval van versengés a legjobbak között, nem pedig egy magányos harcos próbálja saját eredményeit felülmúlva kiharcolni az olimpiai részvételt, hanem tétje van egy-egy versenynek. Van olyan, hogy valaki kiszáll a történetből, mint azt az egyik női versenyző megtette, név szerint Darázs Rózsa.

A négy fős csapat viszont ennek ellenére kiharcolta a kvótát, és akkor váratlanul a már visszavonult Darázs Rózsa került a capatban Kónya Zsófia helyett- és a csapatvezető neve Darázs István, azaz saját lánya mellett voksolt ebben a helyzetben. Mivel a nyolcadik helyért már pénzjutalom jár, és összesen nyolc csapat harcolta ki a részvételt, anyagilag sem mindegy, ki léphet jégre- az olimpiai versenyzés élményéről nem is beszélve.

Indoklás természetesen van, Kónya a hírek szerint nem teljesen egészséges, ezért született meg ez a döntés. A baj most is a körülményekkel van: egy olyan ember került be, aki nem harcolt meg a kvótáért, és a saját édesapja döntött a javára. Teljesen mindegy, hol végez a csapat, itt valaki egész életében csalódott lesz az elúszott lehetőség miatt, valaki másról pedig soha nem mosthatja le magáról annak a vádját, hogy csak bepottyantották a csapatba. Pedig nyilván mind a ketten sokat és becsületesen edzettek, és most mégis keserű lesz a szájuk íze! A többi csapattag nyilván ugyanúgy lázadozik, szóval ez olyan helyzet, amit jól megoldani már nem lehet.

Mert bizonyos szituációkban nincs jó magyarázat, csak magyarázkodás van. Ez pedig most pontosan ilyen helyzet. Nagy kár érte, de jelzésértéke van. Mifelénk teljesen mindegy, hogy valaki szimpatikus amatőrként az utolsó bekerülő helyekért küzd, vagy lényegesen komolyabb reményekkel indulhat neki az olimpiának, pillanatok alatt balhés helyzetbe keveredhet. Nem jó ezt látni, nem jó ilyenről olvasni. Hallani persze más nemzetekről is, ahol valami miatt egymásnak estek a sportolók, de az legyen az ő bajunk. Ha már az olimpián alig van esély érmekre, legalább valami mással, sportszerűséggel, szimpatikus viselkedéssel tűnjünk ki. Ehhez képest jönnek a botrányok meg a seggre tett kalocsai minta. És még csak pár napja zajlanak a versenyek!... 

Nem vágyok én már arra, hogy magyar érmeseket láthassak, elég lenne egy kis nyugi a mieink körül... (Kiegészítés: a magyar váltó azóta már ki is esett... No és persze mindenki csalódott, így vagy úgy.)

Szocsi bajnokai között is vannak szemrevaló hölgyek, a snowboard slopestyle versenyszámának újdonsült győztese is közéjük tartozik.

A Kaliforniában született Jamie Anderson 23 esztendős, de már sok szép eredménnyel büszkélkedhetett a téli olimpia előtt is. Az X-Games versenyeken aranyérmes volt négy alkalommal SlopeStyle-ban, de emellett még két ezüstje és két bronza is van onnan. A 160 centi magas mosolygós szőkeség a sok havas edzés mellett jógával tartja magát formában.

Őrület, fűtött szobában is ki lehet próbálni a Szocsiban felépített lesiklópályát...

A különféle számítógépes szimulátorokkal még sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Persze az első autóversenyes és repülős játékok a C64-hez hasonló számítógépek korában nem nagyon tudtak valós szimulációt produkálni, de azért mégis jó móka volt a gép előtt ülve egy kicsit repülni vagy versenyezni. A hitelesség többnyire nem is volt fontos cél, hiszen nem arról szólt a játék, hogy még az órákon át tartó előkészítő munkákat is modellezzük...

Manapság már egy okostelefon is olyan hardverrel bír, hogy egészen komoly játékokat lehet rá fejleszteni. Vannak is bőven szimulátorok számítógépekre, tabletekre, mindenféle eszközre, némelyiknek hiteles a fizikai modellje, és egyszercsak azt érzi az ember, már nem csak játékként tekint bizonyos programokra, hanem ezerrel átéli a kalandot.

Ehhez képest az igazi az, ahol a mozgásokat valamiféle gépbe ülve meg is lehet érezni. A pilóták képzéséhez használnak ilyen szimulátorcsodákat, de még autóversenyzők is használnak hasonlót. Persze mindenki tudja, hogy azért nem pont olyan ez, mint az igazi, de annak, aki nem vezet minden héten Forma-1-es autót, azért nagy élmény lehet.

A síszimulátor ötlete nekem viszont új volt. Egy képernyő előtt állni, és esetleg jobbra-balra dőlve irányítani, hát ez azért messze van a valós mozgástól. Ehhez képest a SkyTechSport sí és snowboard szimulátora ki van egészítve egy olyan berendezéssel, ami hitelesen modellezi a sportoló mozgását, az erőhatásokat, és sokkal közelebb áll a valódi síeléshez. Pont ezért gondolom, hogy nekem, aki soha nem síeltem, még egy ilyen szimulátor is túl durva lenne, főleg egy olimpiai lesiklópályán. De az ötlet azért tetszik, ügyes cucc, és aki űzi is ezt a sportot, bizonyára értékelné, ha kipróbálhatná legalább ilyen körülmények közt, hogy teljesítene Szocsiban.