Egervári Sándor volt szövetségi kapitány a Digi Sport reggeli műsorában eljátszott a gondolattal, mire ment volna válogatottunk, ha kijut a világbajnokságra. Szerinte még az sem lett volna elképzelhetetlen, hogy a csoportból továbbjussunk, és nyilván ez a kijelentés sokakat meglep: a szurkoló azt se tudja, sírjon-e vagy nevessen.

Először is szögezzük le, merően elméleti minden fejtegetés, mert a hollandoktól elszenvedett 8-1-es vereség ellenére is lett volna még matematikai esély a csoport második helyére, de ezzel a csapat nem tudott élni. Nem Amszterdamban bukott el a válogatott, hanem ott is leszerepelt, mint ahogy Bukarestben is, például. És akkor még lett volna egy rájátszás is a kijutásért... Ha a magyar válogatottnak valóban Brazíliában lett volna a helye, akkor legalábbis harcban lett volna ezért az utolsó pillanatig. Ez a realitás, ezek a tények, ami ezen túl van, mese.

Szóval minden, amit Egervári Sándor mondott, a fantázia világába tartozik. És kétségtelen, a focimenedzser játékokban pár idény után el lehet érni, hogy vb-győztes legyen a magyar csapat, no meg BL-t nyerjen a Kecskemét, szóval ha az ember csak játékból elmélkedik, miért ne hihetné azt, hogy leverjük Kolumbiát és Costa Ricát? Sőt, szerintem ha kijutunk, akkor a vb-döntőt Devecseri fejesgóljával nyerjük a németekkel szemben. Tudok még ilyeneket kitalálni, ha nagyon szükséges- bár szívesebben tölteném az időt azzal, hogy a valóságban elért magyar sikerektől írjak.

A különbség köztem és Egervári közt nyilván az, hogy ő szakember, rutinos edző, és az ilyesféle álmodozás tőle meglepőbb. De annyira mégsem az: örökre rajta ragad az 1-8 bélyege, és ez mindenkit megviselne. Egyrészt ez csak foci, nem kellene, hogy közellenségként, főbűnösként már csak éjszaka merjen kilépni az utcára- így alakult, ez van. Másrészt nyilván ő maga próbál a még mindig fájó kudarc után kapaszkodókat keresni, és nem fogja az általa edzett csapatot utólag azzal alázni, hogy "minek jutott volna ki ez a pár szerencsétlen falábú a vb-re, 0-25-ös gólkülönbséggel zúgtak volna ki a csoportból". Természetes, hogy valamilyen szinten lojális hozzájuk még akkor is, ha rendesen cserben hagyták őt- mert ne feledjük, nem Egervári bénázott a pályán. 

Szóval emberileg megértem őt, szakmailag meg teljesen felesleges a fantáziafocit értékelni, inkább csak nevethetünk egy jót. Marhaság ilyen kérdésekkel szembesíteni az edzőt, mert ezekre nem születhet értelmes válasz, maximum csak olyan, amin el lehet csámcsogni. Vagy fogjuk fel úgy, jó nekünk, mert ennek a beszélgetésnek köszönhetően az arcunkra mosolyt csaló téma a magyar foci, ami egyébként ritkán fordul elő...