Sportfoglalkozás

Ugyan már, micsoda feltételezés az, hogy a Felcsútnak leadta a pontokat az MTK! A magyar fociban simán előfordulhat teljesen szabályos bénázás, és hát ne feledjük, a felcsúti akadémisták is feltámadhattak. Már az a néhány, aki bekerülhet a csapatba.

Mivel itt ebben az országban mindenhol olyan durva összefonódások vannak politika és foci között mint talán sehol a világon, én nem hiszek az összeesküvéselméletekben. Azt sem gondolom, hogy Kádár és Biszku a zöld asztal mellett beszélte volna meg, a Vasas vagy az Újpest nyerjen-e a hétvégén. Szóval nem valószínű, hogy a kormányüléseken az lenne a téma, kinek a tippmixe megy el, ha nem fekszik le valamelyik a államtitkár által támogatott csapat a másodosztály rangadóján, hiszen minden klub mögött van valami fontos ember.

Ha így volna, mindig péntek délután jönne össze a politikai vezetés, telefonon meg bejelentkezhetne az a néhány cimbora, aki a többi csapat élén áll. De hát mi lenne abban a buli, ha júliusban ugyanúgy lehetne tudni, egy év múlva ki lenne a bajnok, mint amennyire ma az tuti, hogy augusztusra már kiesnek a csapatok a nemzetközi kupában. Szóval aligha adják-veszik olcsó kis csalók módjára a meccseket, nem kell itt bunda. Ráadásul okos játékosnak szólni sem kell, pontosan tudja, mikor kell nyerni, és ki az, aki ellen játszva nincs harag, ha lyukat rúg.

Akár izgalmas is lehetne annak a hálózatnak a feltérképezése, amib feltüntenénk a hazai focicsapatok mögötti emberek közötti összefonódásokat. De hát mi szükség van erre? Abból is látszik, hogy milyen szinten kiemelt nálunk a labdarúgás, amikor elsétálunk a kis falvak tövébe épített vadonatúj csodastadionok mellett. Ezekben ráadásul igazi VIP élménye lehet minden kis szurkolónak: mivel fizető néző nincs, ingyen is boldogan beengednek mindenkit, és egy drukkerre egy biztonsági ember jut. 

Persze ez csak tréfa, nem kell már biztonsági ember a jórészt hangulattalan meccsekre. Családbaráttá vált a Fradi is, abban a nagy csendben jól lehet altatni a kisgyerekeket is. Nem értem én a tárgyalgató ultrákat: komolyan azért harcolnak, hogy fizethessenek ezekért a meccsekért? Onnan kéne kiindulni, mit fizet a klub ha bemennek és szurkolnak...

Mindegy, ezt a pár fordulót már kibírjuk, ilyen jó időben nem kell bunda. Nyugodjon meg mindenki, az fog bennmaradni, akinek kell. És pár hét múlva a kutyát nem fogja érdekelni ez a téma, hiszen nyakunkon az Európa Bajnokság. Ahol mellesleg pont ugyanazok fognak ülni a VIP-páholyban, mint az itthoni varázsstadionokban. Csak nem mennének együtt meccsre, ha előtte összevesztek volna a kormányüléseken, kinek a csapatának kell nyernie! A magyar fociban mindent áthat a harmónia...

Most már nagyjából látjuk, mennyit ér az a nézőszámokat tekintve, hogy a létszámcsökkentés miatt papíron kiélezettebbek, színvonalasabbak a hazai focibajnokság meccsei, illetve fordulóként csak két meccset ad a televízió- az eredmény stagnálás, időnként további csökkenés. 

A magyarfutball.hu remek statisztikáiból indultam ki, az ott levő archív adatsorból addig kerestem vissza, amíg a legutolsó olyan évet megtaláltam, ahol az átlagnézőszám elérte a tízezret. Kereken negyven éve, 1975-76-ban volt erre példa. Igaz, előtte való években volt ennél jóval kevesebb szurkoló is a lelátón, tehát tévedés azt hinni, annak idején általános volt a 20-30 ezres nézőszám. 

Természetesen más időket élt meg akkor a magyar futball. 1972-ben EB-elődöntős volt a válogatott, 1975-ben KEK-döntőben szerepelt a Ferencváros, 1978-ban pedig a nemzeti csapat kijutott az Argentínában rendezett világbajnokságra. Másrészt a tévében nem adtak minden hétvégén tucatnyi meccset európai topligákból, és a nemzetközi kupasorozatok sem a mérkőzésdömpingről szóltak. Más volt a mindennapi élet, nem volt internet meg hasonlók, tehát tulajdonképpen könnyű lenne magyarázatot találni arra, miért is voltak négyszer annyian a stadionokban átlagosan, mint manapság.

Az idén ugyanis megint csak 2500 körül lesz az átlagos nézőszám, és tudjuk jól, a trükkös számolás miatt ebből akár a negyedét le is lehetne vonni. Most azért nem teszem ezt, mert arra sincs ám garancia, hogy 1976-ban egyesével számoltak meg minden egyes drukkert, sőt. Ezen a számon már nincs mit rontani, gyatra ez így is. És tökéletesen igazolja azt, hogy az íróasztal mellett, a szövetség elnökségében kiagyalt parádés tervek nem sokat érnek. Igen, pontosan ennyit számít a focivezérek "szakértelme".

A pár éve papírra vetett fejlesztési tervek szerint ebben az évben az átlagos nézőszámnak nagyjából hétezer embernek kellene lennie. Nevessük ki azt a jól fizetett szakembert, aki ezt kiagyalta, leírta? Hiszen megvalósult a kapcsolódó stadionfejlesztés, már csak 12 csapatos az élvonal és így tovább, csak maga a lényeg nem jött össze. Felesleges lenne velük kötekedni, mert aki akkor megmagyarázta, mi a nézőszámnövelés titka, az most elmagyarázná, hogy milyen, tőle független okból csökkent tovább a drukkerek száma.

Én nem hiszek abban, amikor minden rosszat az internetre meg a sok tévécsatornára fognak. Átalakult a minket körülvevő világ, de ez érdekes módon nem járt együtt azzal, hogy a Barcelona meccsein csak lézengenének a nézők. Vagy ha másfele tekintünk, a sikerfilmekre most is beülnek a moziba járók, a menőbb zenekarok koncertjei is teltházasak. Természetesen alkalmazkodni kellett az újféle szokásokhoz, és akinek ez sikerült, az a mostani világban is tud érvényesülni. 

A mi focink viszont összességében nagyon is a hetvenes évek világát idézi, csak persze az eredmények meg a nézőszámok nélkül. Ugyanolyan öltönyös kockafejek osztják az észt. "Az idén nem jött össze a nagy ugrás, de jövőre készítünk egy új tervet, elvtársak!" - azaz bocsánat, ezt a szót már nem használják. A többi maradt.

A közegben van a kulcs- míg az európai csúcsfociban folyamatos az érdemi fejlesztés, addig nálunk nagyjából az van mint rég. Amikor az UEFA érezte, hogy váltani kell, a BEK-ből Bajnokok Ligája lett. Aztán kibővítették a mezőnyt, a legtöbb bevételt hozó csapatoknak szinte bérelt helye lett, és mindent megtettek azért, hogy olyan felhajtás legyen a nagy meccsek körül, ami az egész világon képes a nézőket a tévé elé ültetni. És valahol az agytrösztök már a kontinentális szuperligán agyalnak, hiszen egyre több sportág és más szórakozási lehetőség harcol az emberek figyelméért. Aki csak egy helyben topog, lemarad.

Szóval a hazai helyzet egészen újféle menedzsment-szemléletet kíván, ami nem arról szól, hogy az egy brancsba tartozó fejesek leboltolják egymás között a dolgokat, aztán a díszpáholyban szotyiznak Felcsúton. Persze az is jó lehet, ha valakinek ennél több ambíciója nincs is. Ám aki nagyobbat álmodik, annak valami nagyot is kell dobnia. Újat. Izgalmasat. Pech, hogy csak én látom ennek semmi jelét, pedig a mostani vezetésnek fél évtizede volt arra, hogy csodát tegyen. 

Végre hallani a magyar futball nagyszerű izgalmakat tartogató harmadik vonaláról is! Az első osztályból ide száműzött győri klub szurkolói olyannyira zokon vették csapatuk gyenge játékát a Sárvár ellen, hogy rögtönzött pirotechnikai bemutatót tartottak, és hosszú ideig állt miattuk a mérkőzés.

Olvastam olyasmit, hogy a drukkerek direkt a balhéra mennek, már eddig is sok pénzbüntetést "harcoltak ki" a győri klubnak, de a mostani eset után vélhetően újabb kerek összeget utalhat az ETO az MLSZ-nek. 

Tulajdonképpen megértem én az ultrákat, akik nem is olyan régen a dobogóért harcoló csapatnak szoríthattak, most meg a harmadosztályban se kiugró teljesítményű csapat borzolja az idegeiket a botladozással. Mégis úgy érzem, ezzel a botránnyal nem nyer senki. Nehéz elképzelni, amint a focisták megtáltosodnak, az NB3 mezőnye pedig boldogan üdvözli az első osztályú hangulat ilyen megnyilvánulásait.

Nemrég a fradisták Csepelre zarándokoltak demonstrálni, és annak lényegesen szimpatikusabb volt a légköre, pedig sokkal többen voltak a győri kemény magnál. Fura, hogy a pesti zöld-fehérek rendes viselkedése most a mérce, de el kell ismerni, ha valami pozitívum a magyar futballban.

Egyre nehezebb kiigazodni, mi zajlik mifelénk: klubokat zárnak ki az első osztályból, a bajnok a saját szurkolóival hadakozik, a szövetség gyakorlatilag képtelen értelmes jövőképet felvázolni a hazai pontvadászatot illetően és így tovább. Egy tendencia állandósult csak: fogy az igazi szurkoló. A győri ultrák balhéztak, de mennyien lehettek? Hol vannak a régi, népes táborok? Az ember még azokat is kezdi szent őrültként tisztelni, akik petárdával és görögtűzzel zavarják meg a meccseket, ahelyett, hogy békésen, otthon töltenék a hétvégét a családdal. Mert ők még legalább kimennek!...

Egy napot töprengtem azon, megér-e egy bejegyzést ez a téma. De hát sport is, aktuális is, miért ne?

Bajnok lett a Fradi a hétvégén, méghozzá 29. alkalommal. Most nem akarom firtatni, hogyan, milyen pénzekből vásárolgatták össze a magyar szinten nagyon erős keretet, mert ez egy adottság, amivel éltek. Ha tisztán az eredményességet nézem, ki kell jelenteni, a klubvezetés jól dolgozott, mert élt az anyagi biztonság nyújtotta kimagasló lehetőségekkel, és toronymagas előnnyel nyerték a zöld-fehérek a bajnokságot.

A szurkolók 12 évet vártak erre az aranyra. Most azt se firtassuk, milyen furcsa kitérője volt a csapatnak a másodosztályba, milyen különös módon száműzték őket oda, és milyen égő volt, hogy nem sikerült egyből visszajutniuk. Ez már a kevéssé dicső múlt, és lehetne elemezni, mennyiben a focisták, a klub, a szövetség szégyene ez az időszak. 

A lényeg az, hogy most eljött a nagy pillanat, megvan a bajnoki cím, amivel a mai Fradi-sztárok letették a névjegyüket, folytatták a nagy elődök sikersorozatát. Mert a Fradinál mindig csak az első helynek volt valódi értéke, minden szezonban erre tört a csapat. Az Üllői úton ritkán csillogott fényesen az ezüst meg a bronz. Ezt várták el a fanatikus szurkolók.

És most pont a szurkolók jutnak eszembe, az elvakult, lelkes, csapatukért tűzbe menő fradisták. Ők azok, akik harcban állnak a saját klubjuk vezetésével, ők azok, akik tényleg demonstrálni tudtak, amikor az FTC-tarcsi csepeli vendégjátékára többen mentek el, mint az első csapat hazai bajnokijára. Egyre kevesebben vannak, egyre fogy a türelmük, és most azt láthattuk, hogy a Debrecen ellen a reménybeli bajnokavatóra is szerény számban mentek el. 12 évet vártak a nagy diadalra, annak idején ilyenkor népvándorlás indult volna el még idegenbe is. Most 5686 nézőről szólnak a beszámolók, ha a fele volt fradista, akkor is igen szerény számról beszélünk. 

Persze a játékosok bajnokavató hangulata se volt az igazi, hiszen Debrecenben vereség után ünnepelhettek, de azt hiszem, ezen is könnyebben túl tudtak volna lendülni, ha 15 ezer hangos fanatikus tapsolta volna őket a meccs végén. Ilyesmiről viszont szó sem volt. A foci régen messze kiemelkedett, ha nagy nézőszámról volt szó, de manapság egy ütős kézilabda- vagy hokirangadó is vonz annyi szurkolót, a hangulatot meg össze hasonlítsuk: az egyiknél negyedig telt stadionban szotyizgatnak, a másiknál meg szétrobban a csarnok.

Egyszerűen nem bírom felfedezni, minden hurráoptomista nyilatkozat ellenére, hogy jó irányba tart a magyar foci. Minden héten van valami, ami egy újabb csalódást jelent. A nyári leszereplések a nemzetközi kupában, a csapnivaló meccsek, a szánalmas nézőszámok, és most ez a fékezett habzású bajnokavató. Attól tartok, sokkal nagyobb élményt nem fognak tartogatni a hátralevő szuperizgalmas fordulók se. Reméljük, nem teszi fel a "koronát" az idei szezonra egy leégés az EB-n...

Elhunyt Verebes József, és ugyanazon a napon egy harmadosztályú meccsen több néző volt, mint az NB1-es fordulóban összesen. Van miről beszélni, ha a magyar foci furcsaságai kerülnek szóba...

Verebes József, azaz a Mágus súlyos betegség után hunyt el. Verebes igazán sajátos alakja volt a hazai labdarúgásnak. Háromszor is bajnokságig vezette csapatait (kétszert a Rába ETO Győrt, egyszer az MTK-t), de szövetségi kapitányként megbukott. Volt egy stílusa, nyilatkozataival gyakran kavarta fel az állóvizet.

Sokan gúnyolódtak rajta, de azért jegyezzük meg, több mind fél tucat alkalommal dobogóra állhatott a csapatával, és ez azért még a magyar fociban sem jön össze mindenkinek. Sokan vernék ma a mellüket ilyen eredményekkel a hátuk mögött, de a tévében szakértők jelentős részének a negyede sem jött össze. Emlékszem, amikor annak idején magabiztosan mondta, ha megkapja az MTK-t, a csúcsra jut velük- és ebben igaza volt. Nem mindig jöttek be a jóslatai, de néha azért igen, és ezt azért valahol el lehet ismerni. Nyugodjon békében!

A Mágus inkább a közelmúlt embere volt, viszont ami a jelent illeti, a szurkolók, a klubvezetők és a szövetség fura belháborúja nagyon is jellemző a pillanatnyi helyzetre. Mondjuk ki, új stadionok ide vagy oda, bizonyos részeredményektől függetlenül általános az elégedetlenség a szurkolók körében. Ami van, az nem is élvezetes és nem is szerethető.

A Ferencváros helyzete a leginkább speciális. A csapat toronymagasan vezeti a bajnokságot, van szép új stadionjuk, bőven van pénz is (hogy miből, ne firtassuk, hogy ki miért adja a nevét hozzájuk, azt se), mégis állandó a konfliktus. És nem nézőtéri rendbontásokra gondolok, pont arról van szó, hogy a fradisták egy része bojkottálja a meccseket az új arénában. A hétvégén ötezren sem voltak az FTC hazai meccsén (jó idő volt, nem hétköznap délután, tehát magyarázkodásnak nincs helye), a harmadosztályban játszó FTC-tarcsit viszont több, mint tízezren biztatták Csepelen.

A demonstrációnak úgy van értelme, ha az valóban "odacsap". És ez most olyan volt, amikor az elsőosztályú meccs nézőszámának a duplája jött össze Csepelen, ráadásul nem volt semmilyen erőszakos, balhés cselekmény se. Kiderült, lehetne több szurkoló a meccseken is- ha nem is duplaannyi, mert ez egyedi alkalom volt, de a szövetség 10-15 százalékos emelkedéstől is nagyon boldog lenne, és rögvest beindulna a sikerkommunikáció. Talán nem kellene annyit füllenteni a nézőszámokat illetően, amik már így is szánalmasan alacsonyak.

Gyanítom, a klubok és a szövetség vezetői folyamatosan próbálnak egyeztetni. A röhej az, hogy mindenkinek ugyanaz lenne az érdeke: emelkedjen a fizető nézők száma. Az MLSZ már visszatáncolt a szurkolói kártyától, ám a Ferencváros esetén fontosabbnak látszik a vezetők presztízse. Úgy ragaszkodnak az ikonikus vénaszkennerhez, mintha semmi más módon nem lehetne kiszűrni a rendbontókat.

Ám olyan helyzetbe lavírozta magát a klubvezetés, ahonnan csak óriási arcvesztéssel lehetne kikerülni, ha engednének. És igazán semmi érdekük nem fűződik ehhez, hiszen a magyar foci messze nem üzleti alapú, a szponzori szerződések nem azért kötődnek, mert több vagy kevesebb szurkoló van kinn. Akkor miért hátrálnának meg néhány hőzöngő drukkerrel szemben? Járjanak Csepel-meccsre, kinek hiányoznak, vagy csápoljanak Deutsch Tamással együtt az új MTK-stadionban, ott mindig lesz bőven üres hely nekik.

Az a furcsa, hogy Verebes idején alapvetően a foci volt a téma. A balhék és a viták arról szóltak, hogy jó-e vagy rossz ami a pályán zajlik. Most viszont azzal már nem is nagyon kell törődni, mert egyértelmű, mélyponton van a bajnokság színvonala. Lehet, hogy van még lejjebb, nem tudom, mennyire rossz például a moldovai liga, de azt a szintet én már annyira se szeretném követni, mint a mostanit. Tehát ha így haladunk, akkor maguktól is megszűnnek a konfliktusok a megmaradt pár szurkolóval, mert teljesen elfogynak.

És hogy mire használjuk majd akkor a vadiúj stadionokat? Nem akarok ötleteket adni- aki felhúzta őket, majd kitalálja. Valamire biztos jók lesznek...