Sportfoglalkozás

Most már nagyjából látjuk, mennyit ér az a nézőszámokat tekintve, hogy a létszámcsökkentés miatt papíron kiélezettebbek, színvonalasabbak a hazai focibajnokság meccsei, illetve fordulóként csak két meccset ad a televízió- az eredmény stagnálás, időnként további csökkenés. 

A magyarfutball.hu remek statisztikáiból indultam ki, az ott levő archív adatsorból addig kerestem vissza, amíg a legutolsó olyan évet megtaláltam, ahol az átlagnézőszám elérte a tízezret. Kereken negyven éve, 1975-76-ban volt erre példa. Igaz, előtte való években volt ennél jóval kevesebb szurkoló is a lelátón, tehát tévedés azt hinni, annak idején általános volt a 20-30 ezres nézőszám. 

Természetesen más időket élt meg akkor a magyar futball. 1972-ben EB-elődöntős volt a válogatott, 1975-ben KEK-döntőben szerepelt a Ferencváros, 1978-ban pedig a nemzeti csapat kijutott az Argentínában rendezett világbajnokságra. Másrészt a tévében nem adtak minden hétvégén tucatnyi meccset európai topligákból, és a nemzetközi kupasorozatok sem a mérkőzésdömpingről szóltak. Más volt a mindennapi élet, nem volt internet meg hasonlók, tehát tulajdonképpen könnyű lenne magyarázatot találni arra, miért is voltak négyszer annyian a stadionokban átlagosan, mint manapság.

Az idén ugyanis megint csak 2500 körül lesz az átlagos nézőszám, és tudjuk jól, a trükkös számolás miatt ebből akár a negyedét le is lehetne vonni. Most azért nem teszem ezt, mert arra sincs ám garancia, hogy 1976-ban egyesével számoltak meg minden egyes drukkert, sőt. Ezen a számon már nincs mit rontani, gyatra ez így is. És tökéletesen igazolja azt, hogy az íróasztal mellett, a szövetség elnökségében kiagyalt parádés tervek nem sokat érnek. Igen, pontosan ennyit számít a focivezérek "szakértelme".

A pár éve papírra vetett fejlesztési tervek szerint ebben az évben az átlagos nézőszámnak nagyjából hétezer embernek kellene lennie. Nevessük ki azt a jól fizetett szakembert, aki ezt kiagyalta, leírta? Hiszen megvalósult a kapcsolódó stadionfejlesztés, már csak 12 csapatos az élvonal és így tovább, csak maga a lényeg nem jött össze. Felesleges lenne velük kötekedni, mert aki akkor megmagyarázta, mi a nézőszámnövelés titka, az most elmagyarázná, hogy milyen, tőle független okból csökkent tovább a drukkerek száma.

Én nem hiszek abban, amikor minden rosszat az internetre meg a sok tévécsatornára fognak. Átalakult a minket körülvevő világ, de ez érdekes módon nem járt együtt azzal, hogy a Barcelona meccsein csak lézengenének a nézők. Vagy ha másfele tekintünk, a sikerfilmekre most is beülnek a moziba járók, a menőbb zenekarok koncertjei is teltházasak. Természetesen alkalmazkodni kellett az újféle szokásokhoz, és akinek ez sikerült, az a mostani világban is tud érvényesülni. 

A mi focink viszont összességében nagyon is a hetvenes évek világát idézi, csak persze az eredmények meg a nézőszámok nélkül. Ugyanolyan öltönyös kockafejek osztják az észt. "Az idén nem jött össze a nagy ugrás, de jövőre készítünk egy új tervet, elvtársak!" - azaz bocsánat, ezt a szót már nem használják. A többi maradt.

A közegben van a kulcs- míg az európai csúcsfociban folyamatos az érdemi fejlesztés, addig nálunk nagyjából az van mint rég. Amikor az UEFA érezte, hogy váltani kell, a BEK-ből Bajnokok Ligája lett. Aztán kibővítették a mezőnyt, a legtöbb bevételt hozó csapatoknak szinte bérelt helye lett, és mindent megtettek azért, hogy olyan felhajtás legyen a nagy meccsek körül, ami az egész világon képes a nézőket a tévé elé ültetni. És valahol az agytrösztök már a kontinentális szuperligán agyalnak, hiszen egyre több sportág és más szórakozási lehetőség harcol az emberek figyelméért. Aki csak egy helyben topog, lemarad.

Szóval a hazai helyzet egészen újféle menedzsment-szemléletet kíván, ami nem arról szól, hogy az egy brancsba tartozó fejesek leboltolják egymás között a dolgokat, aztán a díszpáholyban szotyiznak Felcsúton. Persze az is jó lehet, ha valakinek ennél több ambíciója nincs is. Ám aki nagyobbat álmodik, annak valami nagyot is kell dobnia. Újat. Izgalmasat. Pech, hogy csak én látom ennek semmi jelét, pedig a mostani vezetésnek fél évtizede volt arra, hogy csodát tegyen.