Sportfoglalkozás

Erdei Zsolt utolsó meccsén legyőzte a grúz Dzsomardasvilit, profi Európa-bajnoki övet szerzett és így méltó módon fejezhette be pályafutását.

Láttunk már olyat, hogy 1-2 év után még visszatér valaki a ringbe, volt, akit a pénzhiány kényszerített erre, más pedig egyik úgy véli, van benne még annyi energia, hogy pár meccsen megmutassa, nem kopott meg a tudása. Ezért aztán nem lehetünk biztosak benne, Madár soha nem fog már tétmeccsen kesztyűt húzni. Ám bármi is jön ezután az életében, az eddigi évek is sok dicsőséget hoztak neki és rengeteg örömet okoztak számunkra.

A karrierjének lezárása kicsit furcsára sikeredett, az utolsó években valahogy mindig elúszott a nagy tengerentúli meccs esélye, és aztán márciusban jött a vitatható pontozásos vereség Gracsov ellen, ami elrontotta a hibátlan mérleget. De mindez igazán nem befolyásolja, hogy Erdei fénykorában sorozatban védte meg világbajnoki címét félnehézsúlyban, sőt, még egy súlycsoportban fentebb is bevállalt egy címmecset, ahol szintén diadalmaskodott.

Könnyen lehet kritizálni azért őt, mert a menedzsment nem mindig a legkeményebb ellenfelekkel hozta őt össze, így a győzelmeit nem a súlycsoport legnagyobb sztárjai ellen aratta, sőt, akadt olyan meccs, ahol a fölénye korántsem volt egyértelmű. Be kell látni, a bokszban azokat kedveli leginkább a közönség, akik gyakran küldik padlóra az ellenfeleiket, vagy folyamatosan verekednek a ringben. Erdei nem ilyen bokszoló volt, de senkinek nem adják ingyen azt, hogy pár éven át egy súlycsoport trónján ülhet. Aki szerint ez egyszerű, csinálja utána!... Mert ehhez kevés a menedzsment, meg a pontozók jóindulata, egy jó közepes bokszolónak is elsülhet a keze, kiüthette volna bárki. De erre nem voltak képesek. Mert Erdei kemény, technikás, jó bokszoló volt- sőt, még most is az, mint kiderült utolsó meccsén. 

Ezért nem nagyon van értelme arról beszélni, hogy ez méltó lezárás volt-e. Madárnak az egész pályafutása volt méltó, amatőrként és profiként elért sikerek sorával, és teljesen mindegy volt, le tudja-e győzni ezt a grúz fickót. Erdei győzött, technikás bunyóval, de kiütni nem sikerült ellenfelét. Szinte egész pályafutása eszünkbe juthatott a meccsről: a szurkolók szeretete, ami Erdeit végigkísérte, a kiváló bokszoló szimpatikus személyisége és a meccs is jellemző volt rá.

És ha úgy nézzük, mi sem változott: Erdeinek is, eredményeinek is kijár a tisztelet. A sportban nem csak adott pillanat számít, hanem mindez, amit a pályafutása során összességében elért valaki. És Madárnak van mire büszkének lenni- és ezért mi, magyarok is büszkék lehetünk rá.

Köszönjük!

Saját régebbi bejegyzéseimet olvasom, a pécsi futballcsapat körülötti balhék kapcsán írtam, "felbukkanó és eltűnő befeketetőkből, megkérdőjelezhető tevékenységű klubvezetőkből mindig is volt, és valami azt súgja, lesznek is még ilyenek", míg a Vasas-befektetők ügyéhez azt fűztem, "aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond".

Nem vagyok médium vagy jövőbelátó (bár páran kevesebbre tudnak ezotévés karriert alapozni), egyszerűen csak annyi éve követem a magyar foci eseményeit, hogy tudom, mint működnek a dolgok. Újpesten áll most a bál, mert a belga befektető megunta, hogy folyamatosan bukkannak elő offshore cégek szerződéseket lobogtatva, eurószázezreket követelve. A tulajdonos azt mondja, nem fizet, a szembe álló fél a kft. felszámolását kezdeményezi, és ez el is indul, a pereskedéstől függetlenül. A szabályok szerint így az Újpest nem kaphatna licencet, tehát egészen a harmadosztályig zuhanna a csapat- már ha megmarad, mert nem biztos, hogy ott is lesz kedve a bőkezű belgának százmilliókat önteni a focicsapatba.

A zuhanórepülés íve kiszámíthatónak látszik, de... Tavaly decemberben született egy törvénymódosítás, ami lehetővé tenné az elsőosztályú indulási jog átadását az anyaegyesületnek. Nem kell ezt túlmagyarázni, az Újpestre szabták ezt a törvényt. Az MLSZ, ha rábólint a jog átadására, megmenti a focicsapatot a követelések teljesítésétől- vagy inkább a befektetőt?

Bevallom őszintén, ennek a történetnek semmilyen eleme nem tetszik. Kezdjük az elején! Valaki annak a most csalással vádolt korábbi klubvezetőnek a kezébe adta az irányítást. Nem tudták, nem látták, mit művel? Nem felelős senki az ámokfutásért, azért, hogy a befektető nem pénzt hoz, hanem pont fordítva, pénzt próbál kilapátolni? És az MLSZ, a szuperkomoly licenceljárás során nem figyelt fel rá, miféle machinációk vannak a háttérben?

A belga tulajdonos miért is fogadta el, hogy újabb és újabb eltitkolt szerződések kerülnek elő, miért nem lépett akkor? És most korrektnek érzi azt, hogy egy új törvénynek köszönhetően hagyhatja bedőlni a tartozások alatt nyögő kft-t, és gyorsan átmentheti az egyetlen valódi értéket egy új cégbe? Az MLSZ-nek meg oké, hogy odaítél egy licencet egy cégnek, és aztán bajnokság közben egyik napról a másikra hirtelen új gazdája lesz ugyanannak a csapatnak, egy olyan cég, ami semmilyen licenceljárásban nem szerepelt annak idején?

Félreértés ne essék, nem az Újpest ellen agitálok. Különösebben nem látom jelentőségét annak, hogy pont ők az első osztályban játszanak-e vagy sem- elmúltak a daliás idők, ez a csapat már nagyon régóta nem játszik 30-40 ezer nézőt vonzó, nemzetközi összevetésben is színvolasnak számító focit. Tudom, a múlt, meg Bene, Fazekas és Szusza, ezt mind elismerem, de most hétvégén Ngawa, Litauszki, Sztaniszavljevics és Bavon játszott például. Inkább nem hasonlítanám össze a két korszakot...

És ennek akkor sem lenne jelentősége, ha C. Ronaldo és Messi játszana lila-fehérben. Beteg gyakorlatnak tartom azt, hogy a magyar fociban még mindig ezek a kavarások dominálnak, pedig minden egyes új elnök megtisztulást és gyökeres változásokat hirdet. Pár átszervezés van, új bizottságokban régi arcok osztják az észt, és a végeredmény nemzetközi szinten az 1-8, idehaza meg idény közben osztályt ugró csapatok, indulási jog átjátszás, pacsira adott licencek, és így tovább.

Az MLSZ "bátran" folytathatja ezt a gyakorlatot azzal, hogy az Újpest most "kivételesen" megmenekül egy ilyen huszárvágással, de mikor jön a következő "egyedi eset"? És mikor mondja azt az MLSZ, hogy nemrég az Újpestnek szabad volt így bedőlni hagyni a régi kft-t, neked nem az? És miért? Milyen erkölcsi alapon? Mert itt elvileg csalás van a háttérben? Mert eddig nem volt kétes alak a magyar fociban? Minden csapat körül felbukkant pár! Ezen a módon bármelyik veszteséges futballcégből kimenthető lenne az indulási jog...

Ám sajnos azt is hozzá kell tegyem, hogy a hazau viszonyokat ismerve a szigornak sem lesz semmi következménye. Pár éve a Fradival statuáltak példát, de nem mondhatnám, hogy egy csapásra észbe kapott volna mindenki, és onnantól kezdve minden csapatnál a korrektség és az átláthatóság lett volna az úr. Szó nincs róla... Így aztán szomorúan kell azt mondanom, bármi is történik az Újpesttel, annak nem lesz semmiféle, az egész magyar fociéletre hatással levő következménye. Marad minden úgy, ahogy van...

Sok helyen beszélgetnek arról, hogy a sikeres londoni olimpia után több, mint két milliárd forintot osztottak szét- nem a sportolók, hanem a sportvezetők, edzők és egyéb munkatársak közt.

Először is szögezzük le: ez nagyon nagy pénz. De tényleg. Mielőtt belemegy az ember az elemzésbe, ezekre a milliárdokra gondol, és így nehéz reálisan értékelni. Pedig nem ártana...

Szóval én most megpróbálom hideg fejjel végiggondolni ezt az egész történetet. Ami egészen biztosan visszatetsző benne, az a másfél éves pereskedés, aminek során a sportot irányítók mindent elkövettek azért, hogy ne derüljön ki, kinek mennyi jár. Mivel közpénzről van szó, ez eleve visszatetsző. A másik fele az, hogy ilyenkor mindig megvan a magyarázat, hogy kinek miért is járt teljesen jogosan pár milliós jutalom- ha minden indokolt, minden rendben van, akkor minek titkolni? Mert az emberek "rosszul értik"? Na és, attól még joga van tudni annak, aki dolgozik, adózik, hogy a pénzéből ilyen sokat költöttek a jutalmakra.

De lendüljünk túl ezen a kellemetlenségen! Azt kell mondjam, ma a sportban elért siker tényleg csapatmunka. Természetesen kell a kiemelkedő tehetségű sportember, de a kert végében edzve nehéz felvenni a versenyt a legjobbakkal. Hol vannak már a hőskorszak magányos harcosai! Kellenek a felkészült edzők, orvosok, gyúrók, kellenek a felkészüléshez szükséges pénzt felhajtó klubvezetők, kellenek a lehetőséget teremtő és a pénzről okosan döntő emberek a sport irányításában, nekik vannak segítőik, és így tovább. Ha elfogadjuk, hogy ez így működik, önmagában a pénzosztás ténye nem visszatetsző.

De a sportvezetésben dolgozók részéről ritkán halljuk azt, hogy "én profi vagyok, csak a pénzért csinálom, megfizetitek a munkámat és én szállítom az eredményeket", mindenki nemzeti büszkeségről, az országot képviselők sikeréről beszél, az ember azt hinné, a pénz számukra a legutolsó szempont. Nekem azzal nincs bajom, ha valakinek a jó munkáját megfizetik, de kár leönteni ezt piros-fehér-zöld mázzal. Mintha a régi, szocialista időkből maradt volna itt ez a maszatolás, amikor papíron mindenki "amatőr" volt, közben profibbak voltak a nyugatiaknál, mert tényleg csak a sportnak élhettek, azért kapták a fizetésüket. Most már nem kellene rejtőzködni, de úgy fest, arra gondolnak sokan, hogy az emberek azt hiszik, itt mindenki társadalmi munkában dolgozik a magyar aranyakért.

Én meg azt gondolom, a magyar embereknek már rég nincsenek olyan illúzióik, hogy itt senki ne kérné a jussát egy-egy nagy siker után, mert csak a dicsőségért áldozott fel mindent. Ugyan, a sport minden felemelő pillanatával együtt egy üzlet, ahol ára van a diadalnak: befektetett és visszakapott pénzben is. Dollármilliók röpködnek közvetítési díjban, szponzori szerződésekben, ez egy jól működő szórakoztatóipari ágazat. És büszkék lehetünk rá, hogy néhány hazánkfia jól szerepel ezen a területen. Ugyanúgy a szórakoztatóipar része mondjuk a filmgyártás, és jó látni, ha egy magyar rendező külföldön sikeres, és nyilván keres is vele. Ha nála elfogadjuk, hogy a diadal pénzben is mérhető, a sportolónál elítélnénk? Nem hiszem. Még sose láttam tüntetést a sportolók pénzdíja ellen. És ha a vezetőnek jár, hát akkor jár.

Szóval nyugodtan ki lehet mondani, a sportvezető mit vállal, mi a célja, ezért mit tesz, és a végén mit vár. Az álszenteskedés, az felesleges. Meg a kesergés amiatt, hogy világklasszisaink lepukkant, vakolat nélküli edzőtermekbe, fűtetlen öltözőkbe kényszerülnek, mert "nincs pénz". Van az, csak nem a kőművesre meg a gázszámlára, hanem mondjuk a sajtósra. Ha így sikeresek a magyar sportolók, akkor biztos így is van rendjén.

Persze értem én, ha teljesítményalapú lenne ez a rendszer, még a végén előfordulhatna, hogy a sikertelen olimpiai szereplés után egy-egy sportági szövetségben dolgozók nem hogy jutalmat kapnának, de még vissza is kellene adniuk azt, amit addig kaptak. Ez meg már így nem jó, tehát sokkal szerencsésebb folyamatosan társadalmi munkáról és nemzeti büszkeségről beszélni- aztán ha a sportolónak összejön a lépés, csendben a kasszához lehet fáradni minden érintettnek... Sose tudja meg senki, hogy milliárdokat osztanak szét. Kár, hogy ezek a nyilvánosság nevében pereskedők mindig bekavarnak.

No de ha már így történt, most lehetne tisztán, érthetően elmondani, hogy is működik a sport világa. Hogy elég sokan ebből élnek, és jól élnek, nem csak sportolók, hanem az őket körülvevő emberek is. El lehet mondani, ki mit tett a sikerekért, miért jár a pénz. Mi, kívülállók megértjük és elfogadjuk a normális érveket. Mi bízunk a magyar sportolókban, sportvezetőkben- bízzanak meg ők is bennünk...

Hazai pályán kapott ki a magyar válogatott szerda este.

Első kellemetlenség maga a vereség ténye, a második az, hogy itthon szenvedett a nem túl sokat mutató csapat, a harmadik az, hogy ez volt Pintér Attila szövetségi kapitány. Folytassuk? Az ellenfél az a finn válogatott volt, amit az ősszel induló EB-selejtező sorozaton mindenképpen meg kellene előzni...

Egy meccsből nem kell nagy következtéseket levonni, én azzal tökéletesen tisztában vagyok. De ami ciki, az attól még ciki. Igenis van egyfajta elvárás a felkészülési meccsekkel szemben ha nem egy Liechtenstein-Andorra szintű válogatott köt le barátságos meccset. Kimegy több, mint tízezer néző, akik nyilván várnak valamit. Hajtást. Lelkesedést. Eredményt.

Most ez nem igazán jött össze- van ilyen. Pintér Attila a szokása szerint biztató dolgokat látott, próbál optimista lenni, és arra hivatkozik, hogy a finnek "két és fél évvel előttünk járnak". A kérdés az, mihez képest? A válogatott elég sok tagja alapembere volt az Egervári-csapatnak is, például Bogdán, Vanczák, Juhász, Varga, Koman vagy Dzsudzsák az előző kapitánynál is szerepet kapott.

Ebből az nyilván következik, bárki bárhogy fogadkozik, nincs akkora merítés a magyar futballban, hogy egy teljesen más összetételű, mégis ütőképes csapatot tudna előhozni egy új kapitány a cilinderből. Másrészt Pintér nyilatkozata azt mutathatja, hogy ő szinte ugyanazoknak az embereknek akar valami újat tanítani. Sok sikert hozzá- de az első meccs azt jelzi, lesz még dolga bőven.

Most még nincs miért temetni a csapatot, lehet ebből a válogatottból bármi meg akármi is. Azt viszont le kell szögezni, kemény munka vár a kapitányra és a játékosokra is, ha előbbre akarunk lépni, mert varázsütésre nem lett világverő csapat a magyar válogatottból. Persze aligha akadt olyan ember, aki ezt várta... 1986 óta eltelt majdnem három évtized, ez minden drukkerből kőkemény realistát csinál, bármennyire szeretne hinni a mieink sikerében.

Reméljük, a jövő inkább pozitív meglepetéseket hoz majd, és ezt a finn meccset pedig felejtsük el gyorsan...

A magyar elsőosztályú bajnokságban ezen a hétvégén indultak újra a küzdelmek. Persze az előrehozott tavaszi fordulók miatt a bajnokságnak nem a fele, hanem egy kicsivel kevesebb része volt hátra tavasszal, a mostani a 18. forduló volt az NB1-ben.

Sok volt a döntetlen, ráadásul az élmezőny összes csapata (Debrecen, Videoton, Győr, Ferenváros, Diósgyőr, Haladás) ikszelt, négyen közülük ráadásul egymással. A Debrecen lehetett volna a hétvége nyertese, ha sikerül Diósgyőrben győzniük, de ez annak ellenére sem jött össze, hogy egy félidőn át emberelőnyben játszottak. A Fradi és a Győr rangadóján 11 ezer néző szurkolt a Puskás-stadionban, de az új edzők egyike sem tudott győzelemmel bemutatkozni a három kiállítással és kihagyott tizenegyessel tarkított meccsen.

A Videoton Pécsen hagyott két pontot, a Haladás és az MTK 0-0 eredményű döntetlenjének jelentősége pedig az volt, hogy ebben a szezonban még nem játszottak gólnélküli meccset a bajnokságban. Az alsóházban bűnrossz meccsen győzött a Puskás Akadémia, ami menekül a kiesés elől- 300 néző előtt. Ha kipottyannak az első osztályból, fura lesz pár tucatnyi lézengő érdeklődő előtt meccseket játszani a vadonatúj, méregdrága felcsúti stadionban...

Mivel az élmezőnyt tekintve nem volt nagy mozgás, egyre inkább úgy fest, izgalmas lesz majd a bajnokság hajrája. A következő hétvégén a kiesést elkerülni szándékozó MTK és dobogós álmairól még le nem mondott Ferencváros csapatai egyaránt mindent beleadva kell küzdjenek. A hazai pályán játszó Debrecen és Győr, valamint a Paksra utazó Videoton számára egyaránt kötelező a győzelem. Előtte azonban még a hét közepén visszavágók jönnek a kissé (nagyon...) súlytalan Ligakupában, ami maximum akkor lehetne jó erőfelmérő, ha a csapatok a legjobb összeállításban lépnek pályára. Mivel nem így szokott történni, a papíron komoly párharcnak ígérkező párosítások (DVSC-Győr, FTC-Haladás) sem tartogatnak sok izgalmat a hazai játékosok teljesítményét nyomon követő új szövetségi kapitánynak, Pintér Attilának.

A magyar fociban a legtöbb feszültséget egyébként sem a meccsek okozzák, hanem a pályaviszonyok. Az enyhe tél miatt normálisan készülhetett mindenki, a hétvégén sem volt rossz idő, de kérdés, melyik stadionban áll meg az élet, ha márciusban még visszainteget a zimankó...