Sportfoglalkozás

A sokféle nemzetközi világnap közül mindenki megtalálhatja a neki szimpatikusat; mivel mostanában sokat járok jógázni, én magam június 21-et emelem ki. Ráadásul azért egy nappal korábban írok róla, mert most sok helyen ingyenes programokra várják a jógázókat, és azokat, akik még csak fontolgatják, hogy kipróbálják a jógát. Meglehet, pár helyen sokan lesznek, de sok jó jógázó kis helyen elfér- no meg lesznek szabadtéri órák is, ahol többen vehetnek részt.

A jóga világnapját természetesen Indiában hívták életre, hiszen az ország mindennapi életében meghatározó a jóga kultúrája. Nem szívesen írok egyszerűen csak mozgásformát, de kétségtelen, itt Európában elsősorban ez a része dominál a jógaórákon. Mindez nem probléma, hiszen a nagy hagyományokra visszatekintő jógából sok más edzésforma is merített, tehát aki mozogni akar, az a jógával nem járhat rosszul. Akár teljesen kezdő, akár más sporthoz keres kiegészítő mozgásformát, a sokféle irányzatból, óratípusból válogatva megtalálhatja a hozzá illőt. A jóga filozófiai részében kevesebben mélyednek el, és erre nyilván nem egy nyílt nap a legalkalmasabb, de azt azért jó magunkban tudatosítani, ez az egész lelki szinten is mást ad, mint egy átlagos gyúrás.

A Nemzetközi Jóga Világnap június 21-i dátumát 2014. decemberében az ENSZ közgyűlése hivatalosan is rögzítette. Korábban több kezdeményezés volt már, ami a jóga közös ünneplését célozta, ám amikor az indiai miniszterelnök állt elő javaslattal és a dátumra is ajánlatot tett, akkor felsorakozott mögötte a nemzetközi közösség, ami tiszteli a jóga több ezer éves hagyományait.

Természetesen nem kötelező mindenkinek jógáznia, és nem kell mindenkinek ugyanúgy jógáznia, ugyanazt megtalálnia ebben az egészben. Valahol persze összetalálkozhatnak a dolgok: az egész csak testgyakorlásnak indul, alakot formálni vagy fogyni szeretnél, aztán ráérzel a relaxáció ízére is, amitől ez nagyon más, mint a birkózás a súlyzókkal. Nem jobb, nem rosszabb, csak más- nem kell, hogy bármit minősíts, csak éld meg az élményt. És ebbe sokminden belefér: a megnyugvás, lazítás percei, a kihívást jelentő ászanák jó végrehajtása, no meg a közösség ereje, ami képes átlendíteni egy-egy óra nehezebb pillanatain.

A jóga világnapja ezt a közösségi élményt garantáltan megadja majd. Az is lehet, hogy pont akkor neked nem erre lesz szükséged- még én magam sem tudom, a közeli jógastúdióba elmenjek-e a nyílt napra, netán egy szabadtéri közös jógázásra, vagy esetleg maradjak itthon és önállóan gyakoroljak néhány ászanát. Csak az a biztos, hogy ezt a napot a magam módján én is meg fogom ünnepelni, hiszen az utóbbi hónapokban sokat jógáztam, és nagyon megszerettem azt. A rendszeresen jógázók számára szinte minden nap jóga világnap, tehát ez az alkalom nem is annyira nekik szól, hanem a többieknek, akik még csak kacérkodnak vele. Nos, itt az alkalom, aminél jobb nem is kínálkozik: jógára fel!

Az embert érik meglepetések. A YouTube-on az egyik, ha nem a legnépszerűbb videó amit a yoga keresőszóra kiad a rendszer, a címe alapján bármi lehetne: "yoga for relaxation".

Az ember belenéz, noha rövidke, alig négy perces, de az a 33 millió (!) megtekintés elég meggyőzőnek tűnik. És mit kapunk? Egy elég közepes minőségű anyagot, ahol zenei aláfestéssel jógázik egy nő bikiniben. Nem egy lenyűgöző videó... Nyilvánvalóan nincs semmiféle különösebb oktatási célzata a dolognak, egy szó nem hangzik el a felvétel során, nincsenek instrukciók. Pár gyakorlat van, akinek tetszik az, hogy ezt egy kevés textilt viselő hölgy mutatja be, annak biztos bejön...

Meglehet, már tényleg ott tartunk, hogy a jóga olyan hívószó, amivel manapság szinte bármit el lehet adni. Ezerféle irányzatban tartanak órákat, szaporodnak a stúdiók, jógázóknak szánt ruhákat és felszereléseket árulnak mindenfelé, természetesen borsos áron. Aztán a vége mégiscsak az a dolgoknak, hogy komoly jógaként alig értelmezhető pár percnyi tornát néznek meg a legtöbben...

Vajon mennyire egyeztethető össze a jóga szellemiségével az, hogy katonák kezdik űzni ezt az ősi mozgásformát? Úgy fest nem csak a trendkövető nagyvárosiak szerettek bele, más közösségekben is teret hódít.

Az amerikai hadsereg pár éve már kísérletezik azzal, hogy a rendszeres jógázást bevezesse. A veteránok, sebesült katonák esetében még talán nem is lenne igazán vita: a harcokból hazatérők közül sokan küzdenek súlyos mentális problémákkal, gyakori a körükben az öngyilkosság.

A jóga egészen más, újféle szemléletet hozhat be a katonák életébe, akik így nem csak a rég igazolt élettani hatások miatt űzhetik ezt a mozgásformát, a relaxáció és meditáció is javukra válhat. Szükség lehet erre, amikor megpróbálnak újból visszailleszkedni a normál életbe, és persze amikor fel kell dolgozniuk a harctéren átélteket. A komolyan sérült emberek számára pedig maga a jóga mozgás, aminek sokféle formája van, segíthet a rehabilitációban.

Az viszont már sokak szemében problémás, hogy a békét hirdető, az erőszakot elutasító jóga a kiképzési programba is bekerült. Pár éve derült ki, hogy az elit kommandósok is jógázni kezdtek. Számukra nem annyira a fizikai felkészültség javítása miatt fontos, bár nyilván hasznát látják a nyújtásoknak és lazításoknak, hanem úgy vélik, bevetéseken jön jól a nyugalom és a kontrollált légzés.

Ez már nem nagyon tetszik a jóga híveinek, ami érthető is. Nem csoda, hogy nem tapsikolnak, amikor olyan "jógik" is akadnak, akik a fegyverforgatásra készülnek fel így. Az egyenruhás jógázók látványa sokakat taszít, bár ki tudja, ha a szemléletből is átszivárog valami az órákon, akkor talán maguk a katonák is békésebbek lesznek.

Csodálkozni viszont nem kell, hogy a jóga mindenfelé teret hódít. Ez egy több ezer éves alapokon nyugvó filozófia, mozgásforma, mindenki próbálkozhat azzal, hogy valami újat hoz ki belőle. A jóga nincs levédve, nem kell licencdíjat fizetni, ha valaki megalkotja a harci jógát- ám ha a saját speciális változatának jogaival rendelkezik, máris üzletet lehet csinálni belőle.

Mert ez bizony rettentően nagy üzlet. Szaporodnak a jógatermek az egész világon, és a mozgásforma eléggé szabad prédának számít ahhoz, hogy sokan lássanak benne fantáziát. Nincs központilag szabályozott oktatóképzés, így aztán akadnak bőven, akik magukat nevezik ki gurunak. Azzal nincs baj, hogy egy korrekt teremben, korrekt órákon lehet jógázni a fizetős vendégeknek, de amikor az egészet át fogja hatni a pénz, akkor lehet lesznek akik hátat fordítanak az üzletiesebb irányzatoknak.

Az ugyanis csakis a vendégeken múlik, hogy vevők lesznek-e a harci jógára, ahol két ászana között mondjuk a késforgatás alapjaival is megismertetik őket. Aki pont erre vágyik, előbb-utóbb meg is fogja találni a megfelelő oktatót, de remélhetően a többség mást szeretne a jógától. Ennél még az is jobb, ha valaki számára ez kizárólag "csak egy torna"- ami persze itt nyugaton teljesen elfogadható szemlélet is, hiszen más kultúrában nőttünk fel és élünk. Aztán hogy hosszú távon valami mást is megpendít-e bennünk, már más kérdés. De ha jól csináljuk, akkor az erőszakos énünket aligha hozza elő...

Sejtettem, hogy új élmény lesz majd egy felfűtött helyiségben jógázni, és nem is csalódtam. Teljesen mindegy, mit vár az ember, az biztos, hogy emlékezetes élményeket szerez, mert nem igazán lehet felkészülni a körülményekre...

Amikor az ember már pár mozgásformát kipróbált, szívesen kísérletezik új dolgokkal. Én sem vagyok kivétel, így ha a környéken van valami érdekesség, élek a lehetőséggel. Azt hiszem, a felfűtött helyiségben tartott jógaóra mostanában igazán divatos, tehát akár azt is mondhatnám, kivételesen trendi voltam, amikor ilyenre mentem el.

Hogy egy-egy divathullám mögött mennyi racionalitás van, azt nehéz eldönteni külső szemlélőként, személyes tapasztalat nélkül. Az ötletgazda Bikram Choudhury személyiségéről mindenféle sztorik keringenek, de bevallom, ezek különösebben nem voltak rám hatással. Én vele nem találkoztam, nem is fogok, tehát az ügyeinek nincs befolyása arra, hogy érzem magam egy órán.

Az amaSoléban voltam pár foglalkozáson, és bevallom, több alkalom után is ugyanolyan intenzívnek érzem, mint amilyennek először megtapasztaltam ezt a mozgásformát. Dőlt rólam a víz, próbáltam a helyes tartásra koncentrálni, és a határaimon belül maradva ugyan, de igyekeztem magamból kihozni a maximumot. Kicsit furcsa volt eleinte a némileg katonás, fegyelmezett menete az órának, cserébe viszont nem nagyon volt idő elkalandozni gondolatban. Én szeretem azt, ha egy edzés, akármiről is legyen szó, nem csak átmozgat, de kihívást is jelent. Hát, a hot jógától megkaptam ezt az érzést, a végére a szó szoros értelmében úgy éreztem, ki vagyok facsarva. És ez nem rossz dolog, épp ellenkezőleg. Az ember büszke magára, mert képes volt végigcsinálni azt a másfél órát.

A benyomásom az volt, hogy mindenféle háttér, edzettség nélkül roppant megterhelő lehet egy kezdőnek egy ilyen óra. Akár testileg, akár lelkileg- utóbbi azért, mert mindig igyekszünk tartani a lépést. Hiába próbálják tudatosítani, meg lehet állni, pihenhetsz egy-két gyakorlat erejéig, amikor mindenki más mozog, nem szeretünk lemaradni. Pontosabban szólva az utóbbi másfél év sok edzése után én már nem törődök a hiúsággal, ha arra volt szükség, nyugodtan kihagytam egy-egy gyakorlatot. A mozgás nem csak arra tanított meg, mit bírok, de arra is, mikor kell lassítani, megállni. Aki büszkeségből vagy más okból túlságosan erőlteti a dolgot, a végén szerintem már csak szenved- feleslegesen. Az amaSole oktatói profik, odafigyelnek az emberre, de akkor is kizárólag én magam tudhatom, mit érzek, mit bírok és mit akarok igazán.

Ha valaki kezdőként akarna így jógázni, én nem beszélném le róla, csak még nyomatékosabban felhívnám a figyelmet rá, csak saját magára figyeljen, a saját korlátain belül végezze a gyakorlatokat, fogadja el, hogy eleinte sok lesz a kihívás, és higgyen benne, lesz ez más is, sokkal jobb is. Végülis az egész életmódváltás egy teljes szemléletváltásból indul, nem két hétre kell tervezni, hanem sokkal hosszabb távon. Ha a hot jógának is úgy indul neki a kezdő, hogy időt, több hetet ad magának a felzárkózásra, meg fog lepődni a változástól. Más esetben szerintem garantált a csalódás. Rajtunk múlik, mire adunk magunknak esélyt.

Egyébként a stúdióban van másféle jóga is, amit nem forró teremben tartanak, más tempóban zajlik, de téved aki azt hiszi, azokban már nincs is semmi kihívás. Más órákon más feladatokkal kell megküzdeni, néha a nyújtások jelentenek gondot, máskor rendesen kifáradnak az izmaink. Mindig lehet fejlődni, előrelépni magunkhoz képest. Ehhez pedig egyszerűen csak koncentrálni kell. Meg is lep, amikor valakik sustorognak egy órán, amikor leginkább magukra kellene figyelniük. A jó stúdióban megteremtik ehhez a megfelelő környezetet, innentől kezdve a többi a mi dolgunk.

És esetleg kapunk egy kis pluszt is. Jó volt jógázni, tetszett a tisztaság, a rend, de volt még valami: az, hogy igyekeznek a vendégeket megismerni, többször is néven szólítottak. Hirtelen úgy érezheted, része vagy egy kis közösségnek, nem csak bemégy, gyúrsz, aztán irány haza. És persze ha ilyen a hangulat, az órán résztvevő kis csapat, ahol hölgyek és urak (előbbiek többségben) kortól függetlenül arra a kis időre kicsit egységesebbé válik. Furán hangzik talán, de hatással vagyunk egymásra- magunkra figyelünk, de a többiek koncentrációját is lehet érzékelni, és ez megmozgat némi többletenergiát.

Néha jó átadni magam a csoportos óra közös élményének, mert a futás sokkal inkább egyéni műfaj a számomra. Új tapasztalatok, új tanulságok- örülök neki, hogy eljutottam a nyitottság és önbizalom olyan fokára, amikor bátran bemegyek egy forró jóga órára. Ez a tudat pedig legalább annyira kellemes, mint a jóleső fáradtság az óra után...

Mindig van új a nap alatt: havas téli környezetbe ültetik át a jógát. És talán azért, hogy le lehessen védeni az ötletet, új nevet is adtak ennek a mozgásformának, ez lett a snowga.

Pár éve indultak az első ilyen foglalkozások, nyilván olyan helyeken, ahol telente sok a hó, és sokan síelnek. Végülis nem is annyira világtól elrugaszkodott az ötlet: aki szereti a téli sportokat, ugyanúgy szeretheti a jógát is. Kinn a természetben, a tiszta téli időben, amikor szinte harapni lehetne a levegőt, belefér pár ászana is a sítúrába.

Legalábbis én úgy tippelem, spontán módon jöhetett az ötlet: együtt síelő jógakedvelők talán csak mókából kezdtek a sítalpakon nyújtani, lazítani, aztán ezt az egészet keretbe foglalták. Mint mostanában a fitnesztrendek többsége, ez is először a tengerentúlon vált népszerűvé. Van, aki sílécen, más hótalpakon jógázik, és akad jógaközpont, ahol annyira kedvelt a snowga, hogy már éjszakai foglalkozásokat is terveznek.

A túrák első részében kezdik a jógát, és az így felfrissült, bemelegedett síelők jobban élvezik a havas tájon töltött időt. Biztosan nem árt a síelőknek sem az ászanáknak köszönhető jó hatás. Állítólag már néhány európai üdülőhelyen is kínálnak ilyen programot.

Elmondható, hidegben-melegben jógáznak manapság, hiszen a divatos hot jóga az egész világon ismert, nálunk is több ilyet kínáló stúdió van. Érdekes kontraszt lehet, ha valaki a felmelegített teremben űzött jógát is gyakorolja, sítúrán pedig beiktat egy snowga foglalkozást is...

Erre biztos nem gondoltak amikor Indiában kialakultak a jóga gyökerei. Úgy látszik, a jóga igazi jolly joker, bárhol űzhető, bármivel ötvözhető. Van, akiknek ez egy igazi filozófia és életforma, a rendszeres gyakorlás sokaknak lett szenvedélye az egész világon, míg jópáran megtalálták benne a nagy üzlet lehetőségét is. Ennél sokarcúbb mozgásforma aligha létezik...