Sportfoglalkozás

Eljött a kegyelmi állapot, amikor gyakorlatilag nyugaton bármivel, ami elsózható a jógázóknak, pénzt lehet csinálni. Jógás nyaralások, meztelen jóga, különleges jógacuccok- pörög a biznisz. Hogy a guruk pont így csinálták volna, arról nincs feljegyzés, de vélhetően mai követőiket ez a kérdés nem is érdekli.

Nekem egyébként nincs bajom ezzel, ha üzlet, hát üzlet. Sokan lavíroznak olyan területen, amiben régen senki nem látott volna semmi pénzt, ma viszont keresni lehet vele. Annak idején például aki jótékonykodott, az a saját pénzét áldozta. Aki viszont böngészi a legnagyobb jótékonysági szervezetek honlapjain a beszámolókat, meglepően magas bérköltségeket talál- a komolyabb alapítványok menedzserei úgy keresnek, mint a bankárok, szigorúan a segíteni akarás szellemében. 

A jógás biznisz legalább nem árul zsákbamacskát, tudjuk, hogy szolgáltatást veszünk. Az egy másik kérdés, hogy valóban van-e értelme ezeknek az újdonságoknak, de ezt majd eldönti a piac. A minap például olvastam egy okos jóganadrágról, amiben érzékelők vannak, így finom vibrálással jelezheti, ha a pózzal valami nem stimmel.

Az, hogy a jógára mint testedzési formára tekintenek, egyértelmű abból, hogy hasonló cuccokat akarnak tervezni bringásoknak, bokszolóknak is. Az innováció természetesen érdekes, bár azt gondolom, egy jógaóra is eléri a célt, amennyiben az oktató figyel és korrigál. Tudom, milyen az, amikor odafigyelnek a hibás mozdulatra és kijavítják azt, tehát eddig nem éreztem hiányát az okos jóganadrágnak. Ráadásul a tervezők szerint ez a nadrág körülbelül két tucat mosást bír ki, tehát tipikusan a rövid szavatosságú kiegészítők közé tartozik. Eldobható világban élünk, nincs mese.

Ám arra tényleg nem gondoltam, hogy abból is üzlet lehet, ha valaki kifejezetten olyan jóganadrágok tervezését lengeti be, ami alatt nem kell alsóneműt viselni. Bevallom, fogalmam sem volt, mekkora tömegigény van a hölgyek részéről egy ilyen cuccra, de a közösségi finanszírozási kampányban rögvest összedobtak vagy ötvenmillió forintot, hogy a Dear Kate nevű cég szakemberei megtervezzenek egyet.

Ma már a különleges nadrág meg is vásárolható, így a bugyik alkalmazására nemet mondó jógarajongók megkapták azt, amiről álmodtak. Azok meg verhetik a fejüket a falba, akik nem látták meg a piaci rést, ugyanis akárhogy nézzük, egy cicanadrágról van szó, amiért lelkesen kiadnak 120-130 eurót, azaz negyvenezer forintot is. 

Nem fáj nekem a más üzleti sikere, sőt, ezer rosszabb dologgal keresnek nagy pénzeket a világban, mint a jógás cuccok és szolgáltatások. A kulcs szerintem az, hogy bármire adunk ki pénzt, tisztában kell vele lennünk, a saját fejlődésünk semmiképpen sem megvehető: nem számít, hogy méregdrága dizájnnadrág vagy régi, kopott rövidgatya van az emberen, a kitartás és az alázatos, elmélyült gyakorlás pont ugyanolyan fontos.