Sportfoglalkozás

De ezúttal fotózni mentem, nem vettem részt a gyakorlatokban.

Ezt egyébként kicsit bánom is, alapvetően jóleső dolognak tartom a jógát. A szokásos vitát biztos nem én fogom feloldani: sport vagy nem sport a jóga? Ahogy mifelénk ismerik, ez inkább mozgás.

A kérdés számomra inkább az: tragédia ez? Szerintem egyáltalán nem, egészen addig, amíg nem akarjuk meggyőzni egymást arról, mi az egyetlen, tökéletes és helyes útja bárminek, amit űzni akarunk. 

Ha valakinek mozgásformaként ad örömet, eközben lazul el, majd érzi jótékony hatását, akkor nem hiszem, hogy bármi baj lenne ezekkel az órákkal. Nem lehet nem észrevenni azt, hogy a jóga után kisimultak a vonások, jóleső érzés tölti el a résztvevőket...

A mozdulatok harmóniája pedig képre kívánkozik. Bevallom, kicsit elfogult vagyok azokkal a mozgásformákkal, amik ezt a harmóniát is sugallják. 

Köszönöm a lehetőséget a Belső Béka jógastúdiónak!

Nem mindig sikerül hibátlanra a jógagyakorlás, főleg, ha feltűnik egy macska...

Az inspiráló jógás fotók korát éljük, bravúros pózokban megörökített, modellalkatú lányok képét lájkolják ezrek. Bevallom, én is úgy érzem néha, jó ezekre nézni, mert egy kicsit erőt adnak a további gyakorláshoz.

Arról persze kevesebb képet tesznek fel a jógimodellek, milyen, amikor valami nem sikerül, mert az ember elveszti az egyensúlyát vagy megzavarja valami. Ilyenkor messze nem a tökéletes harmónia sugárzik az ihletett jógázóból...

Hosszas jogi csatározásra került pont: Bikram Choudhury nem védetheti le az általa kitalált és népszerűvé tett bikram jóga gyakorlatsort.

Choudhury nagy találmánya az volt, hogy egy szigorúan követendő 26 elemű gyakorlatsort kell a nagyon melegre felfűtött teremben végrehajtania a jógázóknak. A bikram (vagy hot) jóga igen népszerű irányzat lett, nálunk is több stúdióban is tartanak ilyen füllesztően meleg órákat. Magam is voltam ilyenen, érdekes élmény, nagyon intenzív, de bevallom, sűrűbben voltam "rendes" gerincjógán, mint ilyenen.

Visszatérve a bírósági ügyre, a sztori még 2008-ban kezdődött, amikor Choudhury egyik korábbi tanítványa, Mark Drost saját stúdiót alapított. 2011-ben perelte be őt a mester, mert véleménye szerint a forró jógás gyakorlatsor az ő szellemi tulajdona, nem tarthat hasonló órát engedélye nélkül senki. Szerzői jogi védelmet követelt a bikram jógának, ám a bíróság 2012-ben ellene ítélt. A folytatódó jogi harcba a Yoga Alliance is bekapcsolódott Drost oldalán. 

Itt ugyanis elvi kérdésről van szó: le lehet-e védeni egy gyakorlatsort, amiben évezredek óta közkincsnek számító, bárki által gyakorolható ászanák vannak? A bíróság szerint ötletek, elvek nem élveznek szerzői jogi védelmet, csak az önálló művek. Ezért van az, hogy Choudhury 1979-ben megírt könyve a gyakorlatokról természetesen védett, azt nem adhatja ki bárki más az engedélye nélkül, ám magát a gyakorlatsort viszont lehet oktatni akármelyik stúdióban. 

A magam részéről azt gondolom, ez így is van rendjén. Az ötletgazda szépen keresett eddig is a bikram jógával- nem sajnálom tőle, kitalált valami újat és nagyon ügyesen tudta népszerűsíteni is. Ám a copyright-mániával nem tudok megbarátkozni, mert manapság lassan már egyesével a betűket is levédetnék élelmesek.

Ha elfogadjuk azt, hogy itt nyugaton a jóga a testmozgás, egészségmegőrzés egyik nagyon hasznos, sokszor bizonyított formája (tudatosan hagyom ki belőle Indiát, már többször utaltam rá, teljesen más lehet a jógához való viszony arrafelé), akkor azzal együtt is, hogy valaki pénzt keres vele, hagyni kellene mindenkinek a gyakorlását. Bikram Choudhury nyilván okos, ügyes ember, de így is van elég pénze, és lássuk be, a jógát magát nem ő találta fel. Azokat az ászanákat, amiket a gyakorlatsorba beépített, valakiktől ő is tanulta, és gyanítom, a vagyonát nem osztogatta szét közöttük. Szóval úgy igazságos, ha mások is tarthatnak a jövőben teljesen szabadon izzasztó jógaórákat forró teremben, akár ugyanazokkal az ászanákkal. Aztán majd mindenki eldönti magának, hogy az "eredetit" választja-e, vagy valaki mást...

Eljött a kegyelmi állapot, amikor gyakorlatilag nyugaton bármivel, ami elsózható a jógázóknak, pénzt lehet csinálni. Jógás nyaralások, meztelen jóga, különleges jógacuccok- pörög a biznisz. Hogy a guruk pont így csinálták volna, arról nincs feljegyzés, de vélhetően mai követőiket ez a kérdés nem is érdekli.

Nekem egyébként nincs bajom ezzel, ha üzlet, hát üzlet. Sokan lavíroznak olyan területen, amiben régen senki nem látott volna semmi pénzt, ma viszont keresni lehet vele. Annak idején például aki jótékonykodott, az a saját pénzét áldozta. Aki viszont böngészi a legnagyobb jótékonysági szervezetek honlapjain a beszámolókat, meglepően magas bérköltségeket talál- a komolyabb alapítványok menedzserei úgy keresnek, mint a bankárok, szigorúan a segíteni akarás szellemében. 

A jógás biznisz legalább nem árul zsákbamacskát, tudjuk, hogy szolgáltatást veszünk. Az egy másik kérdés, hogy valóban van-e értelme ezeknek az újdonságoknak, de ezt majd eldönti a piac. A minap például olvastam egy okos jóganadrágról, amiben érzékelők vannak, így finom vibrálással jelezheti, ha a pózzal valami nem stimmel.

Az, hogy a jógára mint testedzési formára tekintenek, egyértelmű abból, hogy hasonló cuccokat akarnak tervezni bringásoknak, bokszolóknak is. Az innováció természetesen érdekes, bár azt gondolom, egy jógaóra is eléri a célt, amennyiben az oktató figyel és korrigál. Tudom, milyen az, amikor odafigyelnek a hibás mozdulatra és kijavítják azt, tehát eddig nem éreztem hiányát az okos jóganadrágnak. Ráadásul a tervezők szerint ez a nadrág körülbelül két tucat mosást bír ki, tehát tipikusan a rövid szavatosságú kiegészítők közé tartozik. Eldobható világban élünk, nincs mese.

Ám arra tényleg nem gondoltam, hogy abból is üzlet lehet, ha valaki kifejezetten olyan jóganadrágok tervezését lengeti be, ami alatt nem kell alsóneműt viselni. Bevallom, fogalmam sem volt, mekkora tömegigény van a hölgyek részéről egy ilyen cuccra, de a közösségi finanszírozási kampányban rögvest összedobtak vagy ötvenmillió forintot, hogy a Dear Kate nevű cég szakemberei megtervezzenek egyet.

Ma már a különleges nadrág meg is vásárolható, így a bugyik alkalmazására nemet mondó jógarajongók megkapták azt, amiről álmodtak. Azok meg verhetik a fejüket a falba, akik nem látták meg a piaci rést, ugyanis akárhogy nézzük, egy cicanadrágról van szó, amiért lelkesen kiadnak 120-130 eurót, azaz negyvenezer forintot is. 

Nem fáj nekem a más üzleti sikere, sőt, ezer rosszabb dologgal keresnek nagy pénzeket a világban, mint a jógás cuccok és szolgáltatások. A kulcs szerintem az, hogy bármire adunk ki pénzt, tisztában kell vele lennünk, a saját fejlődésünk semmiképpen sem megvehető: nem számít, hogy méregdrága dizájnnadrág vagy régi, kopott rövidgatya van az emberen, a kitartás és az alázatos, elmélyült gyakorlás pont ugyanolyan fontos.

Már írtam arról többször, hogy a jóga értelmezése nézőponttól függ: vannak, akik csak a mozgást látják benne, mások viszont a filozófiát, vagy a relaxációt is kiemelik. Az iskolai órákon egyelőre csak a jógaalapú mozgásra koncentrálnak, aminek persze lehet haszna, ám kérdés, egy tesióra hogy fog kinézni pontosan.

Az nyilvánvaló lehet mindenki számára, hogy a nyugaton meghonosodott, edzőtermekben hódító jógairányzatok eltérnek az Indiában jógaként ismert dologtól. Ez persze nem tragédia, a jóga mozgás része is lehet nagyon jó és hasznos. Kicsit felnőttes mozgásformának számít ugyan, de például a jógateremben ahova járok gyermekjógát is tartanak, tehát egyfajta igény nyilván van rá.

Az ügyben persze kicsit szkeptikus vagyok, hogy a gyorstalpaló képzésen átesett testnevelő tanárok két kiabálva levezetett kislabdadobási feladat után mennyire lesznek jók a jóga oktatásában, de bizakodok benne, hogy tanárok és diákok is rákapnak az ízére.

Azt viszont nem tudom, meddig mennek el a relaxáció terén például. Én úgy vélem, az az egyik legjobb dolog, ami történhet egy intenzív jóga óra végén. A manapság már a felnőttekéhez hasonlóan stresszes életű gyerekek számára sem lenne rossz ez, én hiszek benne. Nem véletlen, hogy a Bagdy Emőke nevével fémjelzett kezdeményezés egyenesen iskolai meditációt irányzott elő, és ők úgy vélik, nem feltétlenül a testnevelésórák keretén belül kellene elérni a stresszoldást. 

Hogy ne tiltakozzanak a keleti filozófiákra ferde szemmel tekintők sem, ezért mindenesetre hivatalosan nem jógának nevezik a programot, hanem jógaalapú mozgásnak. Így talán senki nem talál benne majd kivetnivalót. És nyilván a mozgás kihangsúlyozása jelzi, a jógához kapcsolódó felfogásból nem kérnek. De hogy sikerül-e "eltitkolni" ezt a gyerekek elől, azt nem tudom. Az is lehet, nincs is rá igényük, hiszen sok jógastúdió akad a világon, ami sikeresen működik úgy is, hogy szinte kizárólag a sportos részre koncentrálnak.

Alapvetően minden hasznos lehet, ami újdonságot, érdekességet, vonzerőt jelent a gyerekek számára. Az én időmben nyilván elég volt, ha bedobtak egy focit a srácok közé, de változik a világ. Sokkal több, sokkal másabb impulzus éri a kicsiket- ez nem értékítélet, csak ténymegállapítás. Lehet, hogy pont arra az impulzusra van szükség, amit a jóga adhat. 

Ráadásul az is eszembe jut, nekem olyan szempontból is sokat adott a jóga, hogy a jó oktatóktól megtanultam, elsősorban magamra kell figyelni, nem szólhat a gyakorlás arról, hogy máshoz mérem magam. Ha a gyerekek is megismernek olyan mozgásformát, ahol nem állandó versenyeztetésről, mért eredményekről, osztályozott képességekről szól minden, az csak hasznukra lehet.