Sportfoglalkozás

Az egyik legkeményebb amerikafoci-játékost gyászolja az NFL: Chuck Bednarik 89 évesen hunyt el.

A szlovák származású játékos sorsa egyáltalán nem vezetett egyenes úton a profiligába. A nagy világválság idején megtapasztalta a szegénységet, majd az iskola befejezésekor jelentkezett a légierőbe: fedélzeti lövészként szolgált bombázókon, és 30 harci bevetést teljesített. Ezután egyetemen tanult, és természetesen az ottani focicsapatnak is tagja volt.

1949-ben választotta ki a Philadelphia Eagles, és itt töltötte egész profikarrierjét: 1949-ben és 1960-ban bajnoki címet is nyert a csapattal. Bednarik arról volt legendás, hogy az utolsó "60 perces játékos" volt ezen a szinten, tehát mind a támadásoknál, mint védekezéskor a pályán volt. Ez ma már elképzelhetetlen a teljesen specializált posztok korában, de akkor sem volt már jellemző. Ő viszont klasszisjátékos volt linebacker és center poszton egyaránt.

Sokan azt hitték, a Concrete Charlie becenevét is betonkeménysége miatt kapta az elnyűhetetlen, nagy munkabírású Bednarik, de a valóságban másról volt szó: a holtszezonban építőanyagok eladásával kereste kenyerét. Más világot éltek, mint manapság- a jó játékosok annyi ezer dollárt kerestek egy szezonban, mint a mai sztárok millióban. Ez volt az a korszak, amikor az NFL még nem számított a legnépszerűbb sportágnak az Egyesült Államokban, a robbanásszerű fejlődés a hatvanas-hetvenes években jött el. 

Bednarik így is a liga egyik leghíresebb játékosa lett, sőt, talán hírhedtnek is mondhatnánk. Az egyik legismertebb szerelése az volt, amikor a New York Giants futóját, Frank Giffordot úgy terítette le, hogy az másfél évre abbahagyta a játékot. A szerelés után készült híres fotó a kor egyik leghíresebb sportfelvétele.

Ám Bednarik nem alattomos volt, hanem inkább kemény. Az amerikaifoci világában ez erénynek számít, így nem véletlen, hogy a különböző rangsorokban az NFL-történelem legjobbjai közé sorolják őt. Az Eagles is megbecsülte az 1962-ben visszavonult kiválóságot, az általa viselt 60-as mezsszámot is visszavonultatták. Bednarik maga leplezhette le a róla készült szobrot is.

A régi idők amerikaifociját képviselő játékos nem volt túl jó véleménnyel a maiakról, puhánynak tartotta őket, hiszen már egyikük sem vállalta fel, hogy a meccsen az első perctől az utolsóig a pályán legyenek. Valószínűleg nem is lesz már hozzá hasonlóan nagy munkabírású focista az NFL-ben, épp ezért becsülik meg annyira a teljesítményét.

Még hogy a magyar fociban nincsenek fantasztikus gólok! A második vonalban rangadót rendeztek, a Gyirmót fogadta a Békéscsabát, és a vendégek második gólját a 16-oson kívülről sarokkal emelte be Birtalan Botond, hihetetlen mozdulattal. Kár, hogy nem látunk ilyenből többet...

Az NFL gyorsan túllépett a Super Bowl körüli felhajtáson, elkönyvelte mindenki, hogy a New England Patriots nyert, és már javában építgeti mindenki a csapatát a következő szezonra.

A fizetési sapka alá beférés pár csapatnak komoly kihívás volt, ami fájdalmas áldozatokkal járt: néhány csapat igazi ikonoktól vált meg, akik hosszú éveken át szolgálták hűségesen a franchise-okat, ám a racionalitás azt diktálta, hogy nem az övék a jövő. 

A szakértők azt jósolták, a csapatok nem lesznek túl aktívak a játékoscserék terén, de ezzel igencsak mellélőttek. A tengerentúlon blockbuster trade-ként emlegetett tranzakciók során igazi sztárok is mezt cseréltek. Az NFL jellegzetessége, hogy a játékosok ellenértéke nem pénz, hanem egy vagy több másik játékos, illetve draftjog szokott lenni. Egy magas választási lehetőség a drafton komoly értéket képvisel: a legjobb egyetemi játékosok közül olcsón lehet leigazolni a jövő sztárjai, feltéve, hogy sikerül tényleg csiszolatlan gyémántra bukkanni.

Egy szó mint száz, voltak meglepő mozgások. A Philadelphia Eagles a remek futót, LeSean McCoy-t küldte a Buffalo Billshez Kiko Alonsóért cserébe. Aztán jött a szenzáció, a New Orleans Saints rendkívül hatékony tight endje, Jimmy Graham az amúgy is nagyon erős Seattle Seahawks csapatában kapkodhatja el Russell Wilson passzait. Az Eagles és a Rams irányítót cserélt, Brandon Marshall a New York Jets csapatához került, szóval volt mozgás rendesen.

Aztán jött a szabadügynök-piac megnyílása. A lejárt szerződésű játékosok oda mennek, ahova akarnak, és ez jellemzően azt jelenti, hogy a több pénzt választják. Amikor egy csapatnak több elkölthető pénze van a fizetési sapka alatt, néha elképesztő összegeket ígérnek egy-egy sztárnak, és így bőven évi 15 millió dollár felett kereshetnek olyan védőjátékosok, mint a Miami Dolphinst választó Suh, vagy az ismét a Jets zöld-fehérjébe bújó Darelle Revis. Pár ember esetén kicsit mát túlzónak látszanak a beígért összegek, de a verseny éles, és aki nem jutott tavaly a rájátszásba, az próbál minél jobban erősíteni.

A Super Bowl-győztes New England Patriots riválisai az AFC Eastben mind elkezdtek őrült módra költekezni, és be kell vallani, hogy első ránézésre valóban komoly fogásaik volt. A Jets secondary Revis és Cromartie leigazolásával ugrásszerűen javulhat, de az új elkapó, Marshall is sokat tehet a sikeres szereplésért. A Buffalo Bills McCoy révén robbanékony futóra tett szert, és ide igazolt Percy Harvin is. A Dolphins védelmét jelentősen sikerült megerősíteni, Suh bizonyára rendesen terrorizálni fogja az ellenfeleket, a támadószekcióban pedig Jordan Cameron tight end és Kenny Stills elkapó a két új szerzemény. Papíron a New England gyengült, a többiek erősödtek.

Épp csak egy apró különbség van: a Patriots immár háromszoros Super Bowl-MVP irányítóval rendelkezik Tom Brady személyében, míg a többiek...  Ryan Tannehillnek voltak jó pillanatai a Dolphinsban, de azért ő sem tartozik a ligaelitbe, míg a Matt Cassell- E.J, Manuel illetve a Geno Smith- Ryan Fitzpatrick duóktól aligha rezzennek össze félelmükben az ellenfelek. Hiába a nagyratörő tervek és a sztárigazolások, megbízható irányító nélkül nehéz sokra vinni az NFL-ben.

Persze minden posztnak megvan a maga fontossága. Most az a trend, hogy a cornerbackek kapnak komoly pénzeket. Természetesen a passz elleni védekezés kulcsfontosságú a mai passzorientált ligában, de csodák nincsenek. A Super Bowl-ban a két talán legjobb secondary volt a pályán, mégis potyogtak a pontok. A negyedik negyedben a győztes touchdownt eredményező Patriots drive-ban Brady nyolc passzából nyolc volt sikeres, pedig a Legion of Boom híres-hírhedt játékosainak kellett túljárnia az eszén. Darelle Revis remek játékos, de a Pats is kapta a pontokat passzokból, a Baltimore Ravens irányítója, Flacco például négy TD-t szórt ellenük a főcsoport-elődöntőben. 

Szóval ez egy ízig-vérig csapatjáték. Mindenkinek hozzá kell tennie a magáét, és nagyon nehéz pénzben kifejezni, ki mennyit ér egy csapatnak. A Super Bowl egyik hőse volt Shane Vereen, aki futó létére 11 passzt kapott el, és ennek köszönhetően szabadügynökként korrekt szerződést kapott a New York Giants csapatától. Köszönte és aláírt- és így már majdnem egy közepes cornerback fizetésének a felét megkapja.

Az állandó zsonglőrködés a fizetésekkel az amerikaifoci mindennapjainak a része a fizetési sapkának köszönhetően. Aki feleslegessé válik, egyből veheti a kalapját, mert minden szabad fillérre szükség van. Vannak játékosok, akik pénzről mondanak le, hogy jobb csapatot lehessen építeni körülöttük, mások igazi zsoldosok, oda mennek, ahol többet ígérnek. Nincs ezen mit elítélni, egy játékos karrierje csak pár évben mérhető, érthető hát, hogy mérlegelnek: több siker vagy nagyobb vagyon a kérdés időnként. 

Ez is része az üzletnek. Sok év múlva már csak a sikerekre emlékszünk, szurkolói szemmel meg pláne azt várjuk el, hogy "jófejségből" mondjon le valaki a fizetése feléről- de valljuk be, mi sem szívesen érnénk be más, hasonló munkát végző ember fizetésének a töredékével ilyen indokkal. A jó csapat attól jó csapat, hogy ilyen korlátok közé szorítva is meg tudja találni a kompromisszumokat.

És persze a siker mindent igazol. A Patriots esetében felmerült, hogy bizony erősen kiköltekeztek tavaly, és ezért sejthető volt, hogy a mostani holtszezonban lesznek érzékeny veszteségek. Ám a Lombardi-trófea a vitrinben, és az minden korábbi okoskodást okafogyottá tesz. A mostani kiköltekezők és spórolósok közül az egyik csapat szűk év múlva fel fog jutni a csúcsra, és az minden döntést igazol. Mert a sportban csakis a siker alapján lehet kimondani a végső ítéletet...

Bedőlőben a Győr nagy hagyományokkal rendelkező futballcsapata. Gyaníthatóan valaki a hónuk alá nyúl, bár Borkai Zsolt polgármester (és egyben MOB-elnök) szerint megegyztek abban, hogy semmiképpen nem közpénzből kell kihúzni a focisták szekerét a kátyúból. Hiszem ha látom...

Na de volt azért a győrieknek néhány nagyon dicsőséges korszaka! Kereken fél évszázada, 1965 márciusában az ETO bajnokcsapata még állt a nemzetközi színtéren: a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb nyolc között fogadta hazai pályán a holland bajnok DWS Amsterdamot. Ez már a visszavágó volt, a kinti döntetlen miatt a Győr volt kedvezőbb helyzetben, és egy nagyon izgalmas meccsen 1-0 arányban kiharcolta a továbbjutást. Povázsai a 87. percben szerezte a mindent eldöntő gólt! Szerencsére a British Pathé archívumában erről is van összefoglaló.

A kispadon nem más ült, mint a legendás Hidegkuti Nándor, aki edzőként az egyik legsikeresebb magyar szakember volt. A győriekkel elért sikerek mellett letette a névjegyét külföldön is, a Fiorentinával olasz kupagyőztes, KEK-győztes és KEK-döntős, Egyiptomban az Al Ahly csapatával pedig öt bajnoki címet nyert.

És a játékosok? Győrffi, Keglovich mellett ma is sokan emlékezhetnek Palotai Károly nevére is, aki később futballbíróként is komoly karriert futott be. Én már csak abból a korszakból ismertem, és bevallom, nem is tudtam jó ideig, hogy ő a győri csapat legendája, aki olimpiai aranyéremmel is büszkélkedhet.

Az ETO gárdája a következő fordulóban, a legjobb négy között esett ki a BEK-ből, az Eusebióval felálló bombaerős Benfica már túl nagy falat volt. Így is nagyszerű teljesítmény volt amit elértek, pláne úgy, hogy akkoriban nagy-nagy ritkaságszámba ment, hogy vidéki csapat végzett az élen a focibajnokságban.

Ennyit a múltról! A jelen kihívásai talán még nagyobbak, mint ami a BEK elődöntőben várt 50 éve a győriekre. Alapvetően kellene újragondolni mindent, mert nagyon úgy fest, a Qauestor-Audi vonal elbukott. És nem csak az a baj, hogy pénz nincs, az is baj, hogy szurkoló sincs. Bajban a gárda, és ezért minden helyi szurkolót arra biztattak, menjenek ki a hétfői meccsre, és mutassák meg, számukra is fontos az ETO! De úgy fest, hogy ez a csapat már korántsem érdekli annyira az embereket. Kevesebb, mint 2100 néző ment ki a stadionba, ami magyar szinten is közepes szám... Ha pedig ennyire (nem) izgatja a helyieket a foci, akkor tényleg nagy arculcsapás lenne közpénzmilliókkal rendbe tenni a dolgokat. Nem titok, régen is állami pénz volt a fociban, de legalább valami eredményt is fel tudtak mutatni. Manapság meg pár korszerű, de kihalt stadionra futja...

Valamiért nem érzik magukénak a mostani gárdát az emberek. Igaz, ami igaz, helyi nevelésű játékos mutatóban is alig van. Ebben az évben pedig az eredmények is csak közepesek, nem igazán van stílusa a játéknak. El kellene dönteni, merre tartson a foci, és a Győr példájából az egész országban lehet tanulni. Szépek a fél évszázada történt győzelmek emlékei, csak ez ma már csak maroknyi embert érdekel. Itt és most kellene valamit letenni az asztalra, 2015-ben kéne szerethető csapatot építeni, meg kellene győzni az embereket, hogy érdemes a csapat mellé állni.

A gond az, hogy én sem tudok olyat mondani, ami erős indok lenne erre. Látom, milyen társaság ez a mai ETO, belenéztem pár meccsükbe is. Engem se hoznak lázba, és nyilván mást se. Most, hogy ég a ház, a polgármester is nagyon komolyan nyilatkozik. Szuper! És eddig elfogadták azt, ami van? Mert a közelmúltbeli bajnoki cím ellenére is érezte mindenki, ez Tarsoly Csaba hobbiprojektje, nem egy tömegeket megmozgató klub. És ha ő sincs, mi marad?...

A Quaestor-csoport megingása sok dominót magával ránthat, ezek közül az egyik a Győri ETO futballcsapata. Elég súlyos lehet a helyzet, ha még arról is közleményt kell kiadni, hogy egyáltalán a következő, hétvégi fordulóban pályára lépnek...

Tegnap még élcsapatról beszélhettünk, akik nem is olyan régen bajnokságot nyertek, most meg a fennmaradás a tét. Ám nálunk egyáltalán nem szokatlan az ilyesmi, és ha valaki nem érti, hogy fordulhat elő, érdemes megismerkedni a közeggel, ami a hazai focit körülveszi.

A magyar labdarúgás gazdasági szempontból életképtelen, önfenntartásra alkalmatlan. Ez egy alapvető tény, még egy viszonylag nagyobb szurkolótáborral rendelkező Ferencváros esetében is, a 2-3000 nézőt érdeklő középcsapatok (ez már nálunk az a kategória) pedig alig alapozhatnak normális bevételekre. Van pénz a közvetítésekből, van némi reklámbevétel, és van sok-sok kiadás. De stadiont már szinte egyik klub se tud magának építeni, többnyire állami pénzből költözhetnek új otthonba. A győri ETO Park viszont Quaestor-beruházás volt, és ha ma már nem is a legmodernebb stadion, mégiscsak korszerűnek mondható.

A Quaestor pénzelte a focicsapatot is, értelemszerűen. Bajnokcsapatot még Magyarországon sem olcsó összerakni, az ETO Park komplexumában levő többi építmény bevétele nem tudom mennyire lehet jelentős. de a nyilvánosan elérhető beszámoló árulkodó. A 2013-as évben az ETO Park Kft. mérleg szerinti eredménye 878 millió forint volt- mínuszban! Előtte egy éve -1,82 milliárd volt a bukó. Maga a Győri ETO Kft. 521 és 522 millió forintos eredménnyel büszkélkedhet- természetesen ez is veszteség. Két év alatt közel négymilliárd veszteség? Elképesztő!

Hát, ennyit az üzletről. Az egész lényege az, hogy a foci és minden más, hozzá kapcsolódó beruházás esetén jelenleg masszív veszteséggel számolhat minden tulajdonos. Ebből következően a klubok finanszírozása inkább egy gazdag ember vagy egy vállalkozás passziója, és a focicsapatok sorsa kizárólag attól függ, az a bizonyos pénzes ember meddig tartja őket életben. NIncsenek több lábon álló klubok, hosszú távú, megalapozott stratégiai tervek: ha elvágják a köldökzsínórt, vége a dalnak. Nem egy év múlva, hanem azonnal.

Ennek a váratlan bukásnak nem egy példáját láthattuk már Magyarországon. Bedőlt például olyan nagy klub is, mint a Vasas, a focicsapat meg is szűnt, aztán később a Kecskemét játékjogát vették át, így született újra a piros-kék gárda. Ilyenkor mondjuk az ember eltöpreng, a ma Vasasa kinek a jogutódja: a Kecskemétnek vagy a régi Vasasnak? Az adósságtól elszakadtak, a dicső múlttól nem? Érdekes kérdések ezek.

Szóval egyik napról a másikra, egyetlen főtulajdonos sorsától függve élnek a magyar focicsapatok. Még csak idény végéig sem rendelkeznek elegendő, biztos forrással. Röhej, hogy egy több százmilliós költségvetésű klub azt sem tudja, egyáltalán egy hetet kibírnak-e még! Mi volt a költségvetésben, az üzleti tervben? "Ha pénz kéne, a tulaj majd utal a számlára"? 

Gyaníthatóan az lesz, amit ilyenkor megszoktunk: majd az önkormányzat közpénzből a focisták hóna alá nyúl. Halleluja... Nehogy már elvesszen annak a 2-3 ezer nézőnek a szórakozása... Ha pedig nem érkezik segítség, ismét idény közben tűnik el egy csapat a tabelláról. Még hogy nincsenek izgalmak a magyar fociban!...