Zárult a nagyszabású sportrendezvény Azerbajdzsánban, így hát mérleget lehet vonni: vajon volt-e bármi értelme az Európai Játékok megrendezésének?

Mint az talán ismeretes, ez egyfajta miniolimpia, összesen 50 európai ország hatezer sportolója mérte össze tudását 20 sportágban. Ugyan egy olimpia léptékétől elmarad, de azért elég komoly költségvetése volt a két héten át tartó rendezvénynek, ahol az azeriek megmutathatták, jó házigazdái tudnak lenni egy ilyen nagyszabású eseménynek.

Az be is igazolódott a hírek szerint, hogy a helyieknek megvolt az anyagi forrásuk a rendezéshez, elkészültek a helyszínek, szépek és korszerűek voltak, igyekeztek kitenni magukért Bakuban. Az egy másik kérdés, mennyiben szimpatizálunk azzal a trenddel, hogy egyre több sporteseményt rendeznek csak részben demokratikus berendezkedésű országokban; Azerbajdzsánban például az Alijev-família kezében van a hatalom. A jelenlegi elnök apját követte az elnöki székben, aki már a szovjet időkben is tagja volt az ország legfelső vezetésének. A sportba nem kellene belekeverni a politikát, de bizonyos helyeken ez bizony nehezen megkerülhető téma.

Mindegy, erről gondolkodjanak el azok, akik a rendezés jogát odaítélik. Engem őszintén szólva sportszempontból sem győztek meg a kissé légüres térben lebegő Európai Játékok. Pár sportágban nem az élmezőny volt jelen, ahol igen, ott is egy nehezen meghatározható értékű címért ment a versengés.

A trend az, hogy pár sportágban az olimpia is súlytalan, mert a világbajnokságok vagy nemzetközi kupák érdeklik a szurkolókat. A foci például tipikusan ilyen, de nyilván a kosárlabdában is többeket érdekel az NBA, mint az olimpia. Ha ezek a sportok az Európai Játékok műsorán szerepelnének, jó eséllyel csak másodvonalbeli versenyzők vennének részt a tornákon. Aztán ott vannak azok a sportágak, amikben mindenki a négyévente rendezett olimpiákra készül, minden közbeeső verseny csak a felkészülésről és a kvótaszerzésről szól. Kinek számít egy kajak-kenu EB úgy igazán? Az Európai Játékok se túlságosan mozgatják már a szurkolókat. Próbálják ugyan beilleszteni minél több sportágban a kvótaszerző versenyek közé, de hát így is csak egy állomás lenne a hosszú úton az olimpiáig.

A magyarok tisztességes helytálltak, a mieink szereztek vagy 20 érmet- legalábbis úgy olvastam. Pontosan nem is tudom, milyen versenyszámokban és kik, mert csak felületesen követtem az eseményeket. Azt gondolom, a sportolók is beárazták magukban a Bakuban megszerzett érmeket- jó erőfelmérő lehetett egy verseny, a felkészülés fontos állomása, de nem több. Valóságban mindenki az olimpiai dobogóról álmodik, és ebben nincs semmi meglepő.

Most már csak az a kérdés, tulajdonképpen mi lehet az Európai Játékok jövője? Maradhat a terepe a magukat nemzetközi szinten elfogadtatni akaró országoknak? Vagy az olimpiáról lecsúszó kis országoknak lehet egyfajta kárpótlás- arra célzok, mi lehetünk rendezők? A nagy seregszemlénél kétségtelenül olcsóbb, csak épp a figyelem is a töredéke, ami vele jár. Én őszintén remélem, hogy nálunk nem lehet cél a hatalmon levő politikusok önfényezése egy ilyen drága rendezvénnyel... 

Abban kevéssé hiszek, hogy egyszer komoly rangja lesz ennek a versengésnek. Az olimpiának nem nagyon lehet konkurenciája, mint ahogy a világbajnokságok, EB-k is fajsúlyosabbnak tűnnek. Talán csak akkor lehetne értékesebb, ha az Európa Bajnokságok egy része az Európai Játékok égisze alatt zajlana. Kérdés, megéri-e ez a sportági szövetségeknek? Míg ma egy EB-n megoldható, hogy csak arra a sportágra figyeljenek, a nagy játékok spordömpingjében eltűnhetne.

Legalábbis ez lenne a normális, de vannak példák, amik elgondolkodtathatnak. A közös magyar-román rendezésű női kosárlabda EB visszhangja azt mutatja, csúnyán el lehet rontani még egy sikerre ítélt rendezvényt is. A meccsekre kevéssé alkalmas csarnokok, a helyi közvélemény érdektelensége, ürességtől kongó lelátók- no meg az a bizonyos cserepes virág a konténeres öltöző piszoárjában. (Az Origo cikkétől dobtam egy hátast, kattints ide az olvasásához, mert ilyet nem látunk mindennap.) Kiderült, hiába szoktunk büszkélkedni azzal, Magyarország mennyire jó rendező, nincs garancia semmire.

Szóval majd kiderül pár év múlva, van-e jövője az Európai Játékoknak. Meglehet, légüres térben lebegve marad érdektelen seregszemle, aminek a rendezéséért senki nem fog versengeni- vagy lesz, vagy elmarad. De az is előfordulhat, hogy a reflektorfényből kiszorulni látszó sportágak meglátják az esélyt abban, hogy együtt többen figyelnek rájuk. Amekkora tülekedés van a nézők figyelméért, ezerrel konkurálnak a sportágak, minden racionális megoldást meg kell fontolni. Még az is lehet, hogy ez teremt lehetőséget az új seregszemlének.