Sportfoglalkozás

A magyar sikereknek lehet örülni, vannak nagy sportteljesítmények, de a hangulat valami csapnivaló Rióban.

Amikor az olimpia rendezését is elnyerte Brazília, ami a foci világbajnokságnak is otthont adott, azt a benyomást keltette, hogy Dél-Amerikában is komoly, jó változások lehetnek. Aztán kiderült, hogy azért nem annyira szépek a kilátások arrafelé, döcögősen haladt az olimpiai építkezés, megroppant a gazdaság is.

Az ember úgy van vele, hogy arrafelé a szervezésben ritkán kimagaslóak, de legalább abban nem lesz hiba, hogy a hangulat jó legyen. Latinos temperamentumú szurkolókkal, pörgéssel, hangzavarral, zenekarokkal.

Hát, nem egészen így lett. Vagyis egészen nem. A sors úgy hozta, hogy az olimpia első hetét nem idehaza nézhettem a tévében. Más ország, más sportágakban voltak érdekeltek: díjlovaglásba, gyeplabdába, kerékpározásba meg hasonlókba is belenéztem. És mivel nem volt magyar kommentár, ami önmagában is hangulatot teremt egy izgalmas esemény során, másra figyeltem. Az üres székekre, sőt, széksorokra. Amikor a brazil strandröplabdások félház előtt léptek a pályára, nem hittem a szememnek.

És utána már tudatosan figyeltem rá, hányan vannak a nézőtéren. Birkózó olimpiai döntőkön, atlétikai versenyeken, meg még sok más helyen rengeteg üres helyet láttam. Olvastam, hogy a nemzetközi olimpiai bizottság szerint ez gáz (szerintem is), a szervezők viszont magyarázkodnak, hogy lusták a nézők, vagy több ugyanabban az időben rendezett eseményre vettek jegyet (ez némileg ellentmond a lustaságnak), meg egyébként is későn eszmélnek a brazilok. Ja, meg a több tízezer ingyen osztogatott szponzorjegy-birtokos nagy részének esze ágában sem volt elmenni.

Már olyat is olvastam, hogy ingyen kéne odaengedni iskolás csoportokat, nézzenek már ki valahogy a versenyek. Hát, nem tudom... Ez mégiscsak egy olimpia, nem pedig valami fájdalmasan unalmas tömegrendezvény, ahova kivezénylik az embereket. Itt azért óriási dolgok történnek, szinte minden sportágban a világ legjobbjai láthatóak. Én nem vagyok híve a budapesti olimpiarendezésnek, de nem hiszem, hogy ha itt lenne ilyen esemény, ne próbálnék legalább egy-két versenyre kimenni.

Apropó, Budapest 2024. Miközben zajlik az olimpia és ezzel párhuzamosan töretlenül zajlik a magyar főváros kandidálási kampánya, azoknak a sok millióért tanulmányokat író szakértőknek alaposabban oda kellene figyelni arra, mi történik Rióban. Nyilván a kevés néző miatt kevesebb a bevétel, a kevés külföldi látogató miatt pedig durván veszteséges lesz a rendezvény. És nem lehet tudni, egyszeri-e ez a nézettség-visszaesés, vagy egy trend kezdete.

Nagyon nem lenne jó, ha Budapest egy népszerűtlenségi hullámvölgyben kapná meg a lehetőséget a rendezésre, mert az a szomorú helyzet, hogy akár van néző, akár nincs, a lebonyolítást a vállaltaknak megfelelően kell megoldani, bármennyibe kerül. A brazilok se mondhatják azt, a kevés néző miatt egy helyre terelik a birkózókat és a vívókat, mondjuk.

Kizárt, hogy ezeknek a gigaeseményeknek a népszerűsége visszaessen? Nem hiszem. Vannak roppant kedvelt sportágak (foci, tenisz például), ahol az olimpia másodlagos, a versenyekre nem nagyon figyelnek oda. Vannak alapvetően nem világszerte követett események, amelyek olimpiai szereplése sem változtat azon, hogy sok helyen nem nézik azokat. Aki felháborodik, amiért ide sorolom például a kajakozást, attól megkérdem, ugyan hány hetes rögbi vagy gyeplabda meccset izgult végig az idén? Meglepő, de azok az alapsportágak tűnnek igazán kedveltnek, amik már az első olimpiákon is azok voltak: atlétika, úszás, torna. (Legalábbis tévés nézettségben jók ezek szerintem, Rióban már ezekkel sem lehet biztosra menni.)

Szóval az olimpiákról magukról el lehet töprengeni. Hány versenyszám kell, biztosan azt kell-e erőltetni, hogy minél több sportág beverekedje magát a programba? Vagy a gigarendezvények irányából el lehetne-e menni egy színvonalas, érdekes, pörgős, de kisebb, átláthatóbb, olcsóbb- és szerethetőbb irányába? 

A választ nem tudom, és biztos vagyok benne, hogy az ún. szakértők sem tudhatnak minden szempontból biztosat- bárminek az igazolására vagy cáfolatára elő lehet rángatni egy statisztikát. (Maximum csak az fáj, hogy ők sok pénzért nem látnak a jövőbe...) 

Mindenesetre a magyaroknak lehet szurkolni. Most végre én is láthatok több magyar érdekeltségű versenyszámot, hallom az időnként nagyon belelkesedő, jó hangulatot teremtő kommentátorokat, tehát így kicsit élvezetesebbek a riói játékok. Csak azokat a fránya üres székeket ne látnám továbbra is...