Sportfoglalkozás

Lenne meglepődés, ha a túlpörgetett feminizmus valódi változást hozna a sport világában.

Olvasom az origo sportos hírei közt, hogy egy bölcs hölgy összeszedte, miféle szexizmusokat lehet megtapasztalni az olimpiai beszámolók kapcsán. A jópofáskodó bingónak azért pár pontja kissé problémás.

Kezdjük azzal, ami talán szót se érdemelne: szexizmus az, ha egy női versenyző esetében kiemelik, a mögötte álló férfi edző mennyit tett a sikeréért. És ha férfi versenyzőről beszélünk, akkor az mi? Darnyi Tamás esetében például volt vita abból, hogy sokszor említették a zseniális Széchy Tamás nevét is a sikerei kapcsán? Vagy fordíthatunk egyet: amikor Kammererék négy éve az olimpián dobogóra kerültek négyesben, edzőjüket, Fábiánnét, a híres Kati nénit is megillette az elismerés. Jogosan! De akkor a fiúkat hátrányos megkülönbzötetés érte, mert edzőnőjük is reflektorfénybe került? Vagy az volt a hátrányos megkülönböztetés, hogy Kati néni nő és lám így is remek edző? Össze vagyok zavarodva.

Szóval ez egy kamu dolog, semmitmondó üres puffogás. Önmagában az edző kiemelése, elismerése nem jelent semmit. Az más kérdés, hogy ha a sportoló érdemeit semmibe veszik, másnak tulajdonítják, de az nem szexizmus, hanem csak hülyeség, és bizony férfi versenyzőkkel is előfordul.

Lépjünk tovább! A másik pont, amin felvontam a szemöldököm, az a nők eredményének férfiakéhoz hasonlítása. Hoppá, hoppá, az origón volt egy beszélgetés Hargitay Andrással, az úszók szövetségi kapitányával, és felteszik neki a kérdést, mit szól ahhoz, hogy Hosszú Katinka jobb időt úszott, mint ő annak idején? Azaz egy női sztár eredményét egy férfiéval vetik össze- szexista lenne az újságíró? Szerintem baromira nem, és ki is kérném magamnak a helyében. 

De van egy javaslatom, ha valakit az ilyesmi ennyire nagyon zavar. Meg kell szüntetni a külön női és férfi versenyeket, mindenki induljon azonos mezőnyben. (Ez egycsapásra rendezné a transznemű sportolók ügyét is.) Soha többé nem merülne fel, hogy a női versenyzők kevesebb díjazásban részesülnek, háttérbe szorulnak. Pont ugyanazt kapnák, mint a férfiak, amennyiben legyőznék őket.

Ritmikus gimnasztikában és műúszásban ez például szép perspektívát nyitna a hölgyek előtt. Csak a csapatsportágakban, a küzdősportokban, az atlétikában, az úszásban meg más hasonló műfajokban kerülnének hátrányba. Viszont eljönne a tökéletes igazságosság korszaka. Nem lenne értelme női győztest férfi győztessel összevetni, mert csak egy győztes lenne- ki nézi azt, hogy nő vagy férfi nyeri a száz méteres síkfutást, egyenlő esélye van mindenkinek rá!...

Gyanítom, nem sokan lennének boldogok ettől a feminista utópiától. Azok a bajnokaink, akik -tetszik, nem tetszik- férfimezőnyben messze nem lennének dobogósak, pedig fantasztikus sportemberek, iszonyú kemény munkával a hátuk mögött, nem kapnának szerintem röhögőgörcsöt az ötlettől. Hiszen így sikerülne kiharcolni számukra azt, hogy a legjobb eredményük egy olimpiai 26. hely lehet. Már ha képesek lennének kiharcolni a kijutást.

Én viszont büszke vagyok az ő sikereikre is, örülök neki, eszem ágában sincs fiúsított olimpiát támogatni. Azt gondolom, ugyanannyi jutalom járjon a női olimpiai bajnokoknak, mint a férfiaknak. Hiszek az egyenjogúságban- de tisztában vagyok vele, hogy ettől még vannak különbségek, amiket tiszteletben lehet tartani. Nincs az a feminista, aki eltünteti azokat az eltéréseket, amik miatt a férfiak sok versenyszámban jobb teljesítményre képesek. De ha úgy gondolják, hogy nincs különbség, és hátrányos megkülönböztetés a külön női mezőny, hát tessék. Engem nem érintene egy ilyen változás. Akit viszont igen, azt is tessék már megkérdezni a nagy szexizmus-harc közepette, hogy mit is szeretne...