Augusztus 4-re kipörögtek a magyar csapatok az európai kupákból, a nézőszám a bajnokságban nevetségesen alacsony, az EB-vitézkedés pedig már túl messze van ahhoz, hogy bele lehessen kapaszkodni. Hogyan tovább, magyar foci?

Azt kell látni, sokak állításával ellentétben, a válogatott jó szereplése volt a magányos kivétel, a többi ment tovább a szokásos kerékvágásban. Az utánpótlás középszerű, klubcsapataink sehol nincsenek nemzetközi szinten és igenis közöny veszi körül a hazai bajnokságot. Sajnos arra sincs garancia, hogy a válogatott most már mindig ott lesz a nagy tornákon... Szó nincs általános felívelésről, mindenhol megmutatkozó jó tendenciákról.

Én elég sokat szoktam keseregni vagy morogni, ha magyar foci kerül szóba, de általában hozzá is teszem, a megoldást nem tudom. Azt gondolom, a jelenlegi MLSZ vezetés időszaka alatt kudarcot kudarcra halmoznak a mieink, egyedül a nagyválogatottnak jött össze szép eredmény. Most már tényleg ott tartunk, hogy bárki ötletelhet- akár én is.

Egyrészt azt gondolom, óriási baklövés volt ennyi pénzt fordítani stadionépítésekre. Nincs annál szomorúbb látvány, mint negyed-ötödházas meccseket látni a méregdrága arénákban, ahol egyébként is lapos a hangulat. Azt gondolom, ma már mindenki láthatja, rossz végéről fogták meg ezt a dolgot, nem ártott volna, ha közönségigény van, és aztán jön az építkezés, mert ennek a mai magyar futballszínvonalnak elég lett volna a régi infrastruktúra. Ugye azért kellettek új stadionok, mert a nemzetközi kupákban nem lehet akármiben pályára lépni- hát, a Partizani Tirana meg hasonló csapatok elleni égéshez nem kellett volna nagy befektetés.

Ami stadion megépült, azzal már nincs mit tenni, de az egész programot át kellene gondolni. Mindenki emlegeti, milyen kevés a néző a 12 csapatos első osztályban, de azt tudjuk, hogy a második vonalban nem éri el az ezret az átlagnézőszám? Hogy vannak csapatok, ahol 100-200 ember lézeng a lelátón? Mivel most csak egy tucatnyi csapat fér be az élvonalba, papíron a másodosztály erősebb gárdái ott lehetnének. Ám a színvonal, a hangulat viszont nagyon is csapnivaló. És a stadionprogram folytatódik ezeknél a csapatoknál. Tessék már végre megnézni, mi a francra mennek el a milliárdok! Tessék végre kimondani, hogy ha valahol jelentéktelen a kihasználtság, akkor a beruházás rossz döntés volt!

magyarfoci

Az utánpótlásra szánt irdatlan pénzek elköltésének szigorú, szakmai alapú vizsgálata is fontos lenne. Nem kell fújni a Futballsznob által előtúrt röhejes költségekre, ha felmerül a gyanú, lépni kell. Csak azért ne legyen pénz elköltve, hogy valaki verhesse a mellét, mennyit öltek a fociba! Nem a pénz elköltése a siker mércéje, hanem az eredményesség.

Isten tudja mióta mennek ezek a szuperprogramok, isten tudja, hány akadémia van már, és mire megyünk velük? Örömünnepet hirdet a sportsajtó, ha egy játékost leigazol egy rangosabb bajnokságban szereplő kiscsapat, olyan összegekért, amiért komoly futballistát soha senki meg nem vehetne. A mi játékosainkat mindenki szereti, tiszteli, becsüli, csak pályára küldeni ne kelljen őket. Némelyikük már-már annyira hozzánőtt a kispadhoz, hogy alkatrésznek is elmennének. Szóval az utánpótlás eredményességét ne azon mérjük le, mennyit költöttünk rá, hanem azzal, hogy mennyit értek el a fiatal játékosok. Utolsó "komoly" győzelmünk az U20-as vébén Észak-Korea ellen volt. Ez a tény, a jelen, a realitás.

Azaz: őszinteség, őszinteség, őszinteség! Nem az elnökségi üléseken a saját vállukat veregető fejeseken múlik a siker, hanem sok szinttel lejjebb, a vidéki pályákon labdákot kergető srácokon. Ne sok elszámolt játékos legyen, aki után fejpénzt lehet kapni, hanem kevesebb, de minőségi munkát végző gyerek, akik egy jó közegben nőnek fel, nem a magyar foci évtizedek óta megszokott langyos vizéhez szocializálódnak. 

Hogy miről beszélek? Az elnökség diadalmas jelentéseit és fantasztikus vízióit már eleget emlegettem, mára átlag 7-8000 nézőnek kéne kinn lenni a magyar meccseken, miközben két klubcsapat is európai csoportkörbe jutna, ha beváltak volna az MLSZ nagyszerű tervei. Nem jött össze semmi, következmény?...

Kicsiben is ez van, ömlik a pénz a fociba, külföldi edzőkkel zuhan aztán ki az agyonsztárolt Fradi és Videoton, és persze a vezetők elmondják, hogy nagyon komolyan el fognak gondolkodni a hogyan továbbról. Szomorú, hogy tavaly augusztusban (vagy júliusban) ugyanezt mondták. És előtte egy évvel is. És ahogy a dolgok kinéznek, jövő augusztusban is jöhet a magyarázkodás arról, miért túl nagy falat egy albán vagy egy fehérorosz csapat. 

Azt, ami ma van, "élvonalnak" nevezni egy vicc. Én tudom, hogy jobb nincs, de ettől még alapvetően át kellene gondolni a dolgokat. Azt hiszi mindenki, hogy a szurkolók hülyék? Hogy nem látják, hogy olyan közszolgáltatók tolják a pénzt bizonyos kiemelt csapatokhoz, akik parancsra szponzorálnak? Hogy a bajnokság előre le van futva, mert esélyegyenlőségről ilyen formában szó sem lehet? Az, hogy heteken át arról pletykáltak, mégis benn fogják tartani a felcsúti focicsapatot az első osztályban (kész csoda, hogy nem), azt jelzi, a szurkolók is pontosan tudják, a pályán csak a dolgok egy része dől el. Amíg így tekintenek a focira, nem is lesz több szurkoló, ne is álmodjon erről senki. Mert ez így nem sport, hanem egy szűk réteg bolhacirkusza.

Szóval röviden, mi lenne szerintem a teendő: a stadionépítések felülvizsgálata, utóelemzése. Az utánpótlásra öntött pénz okos, takarékos felhasználásának ellenőrzése, a valódi eredményesség előtérbe helyezése az ostoba statisztikagyártás helyett. A teljes fociközeg megtisztítása, a "kiemelt csapatok" rendszerének megszüntetése, igazi versenyhelyzet megteremtése a bajnokságokban. A vezetés szintjén pedig őszinteség, alaposság, szakmaiság legyen a jelszó. Nem érdekel, hány milliárd ment a magyar fociba, az érdekel, hány kört mennek a mieink nemzetközi szinte. Utóbbi az igazi mérce! Amíg mi másban számolunk, addig soha nem a valóságot látjuk!