Peking a 2008-as nyári után 2022-ben téli olimpiát is rendezhet. A rendezés odaítélése már olyan folyamat végén történt meg, ami jelezte, ahogy most állnak a dolgok, az nem jó irányba vezet.

Eleve meglepő az, hogy egyazon város a nyári után téli olimpiát is rendezhet, méghozzá viszonylag rövid idő elteltével. Ezzel Peking történelmet írt, de vannak furcságai a helyzetnek.

Először is le kell szögezni, Peking egyáltalán nem olyan város, ahol kézenfekvő lenne téli sportversenyeket rendezni. Több tervezett helyszín 200 kilométerre esik az olimpia központjától, és ott is csak hóágyúkkal tudják majd biztosítani a feltételeket. Ha úgy nézzük, nekik legalább nem kell aggódni a hó miatt, mert az nem nagyon lesz. 

Nyilván felmerül a kérdés, a NOB miért Pekinget választotta a hagyományos téli helyszínek helyett. Nos, a válasz elég egyszerű: mert azok szépen visszaléptek. az ukrajnai Lviv semmiképpen nem lett volna esélyes az arrafelé uralkodó politikai helyzet miatt, Krakkó is inkább kisváros ezen a szinten. Oslo és Stockholm pedig kiszállt a versengésből, noha a pénz, a történelem mellettük szólt volna. Így aztán maradt a kazah Almati mellett Peking.

Nem pont a demokrácia élharcosainak számító országokról beszélhetünk. Jól illeszkedik a mostani trendekbe, hogy ilyen helyszínre kerül egy komoly sportesemény: az oroszok téli olimpiát és foci vb-t rendeznek, Azerbajdzsánba kerültek az Európai játékok, Katarban is foci vb lesz, Pekingben téli olimpia, és így továb.

Az olimpiai bizottság viszont nagyon szépen fogalmaz, és elvárja, hogy a rendezők maradéktalanul érvényesítsék a szabadságjogokat- arra a 16 napra. Mondjuk úgy, bennük is nagy a kompromisszumkészség: egy ilyen látszatelvárást bedobnak, mert még mindig jobb a pénzt számolatlanul szóró Peking, mint egy blama eredménytelen rendezési pályázattal.

Közben a nyári olimpiáknál is egyre gyakoribb, hogy a nyugati országok nem szeretik felvállalni a roppant drága rendezést. Boston például nemet mondott a közelmúltban, mert nem tudták garantálni azt, hogy a költségek túllépése esetén nem a helyieknek kell a zsebébe nyúlni. Tökéletesen érthető álláspont, hiszen eddig mindig elszálltak a költségek. 

Nálunk is félmilliárdba került az olimpia megvalósíthatósági tanulmánya, ami nem túl sokat ér: ha mégis a duplájába kerül a végén az egész buli, mindig lesz jól fizetett ember, aki széttárja a karját. Én feleannyiért összeállítanám az anyagot, aminek számai ugyanúgy köszönőviszonyban nem lesznek a valósággal. És valószínűleg ez így megy az egész viágon. 

Az egész olimpiarendezősdiben az embereket emlegetik a leggyakrabban, hogy mekkora öröm és dicsőség lesz ez nekik, ám közben a NOB és a kormányzatok játéka ez, amiből remekül profitál egy vállalkozói réteg. Ahol az emberek szavazhatnak, vagy beleszólhatnak a költségek ellenőrzésébe, ott máris elveszti a lelkesedését a zavarosban halászó politikusgárda. Kínában meg Kazahsztánban kétségtelenül nincs ilyen gond, de... Ugye nem baj, ha ennek nem örülök maradéktalanul?